|
Bölcs/balga, boldog/boldogtalan
Állatorvosi ló, vagy táltos paripa
Földi és égi pokol, vagy a menny
Emberélet-minőség javító/rontó
Az életlényeg magyarán szólva – 1.
*
Szabó Lőrinc:
Mozart hallgatása közben
“Csak a derű óráit számolom”,
mondta pár szó s egy vasrúd a falon,
a napóráé. Láttam én is a
latin szöveget, s lelkem bánata
irigyelte a vidám öreget,
aki oly bölcs betűket vésetett
a buta kőbe. . . Bár, ki tudja, nem
rögtönzés volt-e csak, szellemesen
dacos sugallat az a gondolat?
Dac és sugallat bennem is akadt,
egykor, de az árny mindig sulyosabb
maradt a fénynél. . . A felhők fölött
kellett volna elfogni az örök
tündöklést! a nap arany árvizét,
tegerét! az édes könnyelmüség
lepkeszárnycsókú pillanatait,
s főképp azt, melyben a mámor lakik,
az ifjú gyönyört, melynek kései
mása most annyi váddal van teli:
a szeszként libbenőt, a legvadabb,
a villámgyors tigris-szitakötőt
a kékzománc tüzet, a zizzenőt,
ki kedvesével a kéj nyolcasát
gyűrűzve libben láng-deleken át
s alkonyi csöndön!. . . Tavak, mocsarak
szittyói közt szikrázó ég alatt
ma is szállok,én. . . csak testben öreg. . .
(Nono ! - mordúl bennem a szörnyeteg
igazság) … Igen azt a testtelen
úszást, lebegést kéne, istenem,
utólérni, a könnyűt, úgy, amint
a gyermekkor csinálta, most, megint:
a sellőkét a vízben, szúnyogét
fátyolködében, csak az örök ég
örök hajósa lenni, ahogyan
ma is visz a képzeletem-agyam,
valahányszor párologtat-emel
a kép, mint karmestert a pálca, mely
fuvolát zendít s kürtöt s hegedűt.
Óh, igen, a fényt, napot, a derűt,
illatok táncát, szélhalk őzikét,
s fent a kékben a habos gőzökét,
azt kellene most visszahozni, hogy
átjárjanak uj, forró áramok,
nem a grönlandi szörnyek, nem ezek
a jegesmedve s rozmár hidegek,
melyektől annyit szenved a szegény,
hogy a pokolba vágyik, s annyit én; -
kinti rémüktől félve hallgatom
Mozartot, s tűnődöm a tavaszon
vagy akárcsak a mult nyáron (pedig
az is vén volt már, ötvenötödik!):
és felsóhajtok: gyógyíts meg, Zene,
te, Mindenségé, édes üteme
a fájdalomnak, Varázsfuvola,
varázsjáték, te, tündér mámora
hitnek, reménynek: árnycsík a falon
a nagy fényben, s a szívben nyugalom,
s üvegparázsként égő sugarak
az élő lomb tengerzöldje alatt,
s bölcseség, a vidám öregeké,
amilyen azé lehetett, azé
a napórásé, ki – “Non numero
horas nisi serenas!” - drága jó
intelmét adja, még most is, tanácsul:
“Csak derűs órát veszek tudomásul!”
*
- Amilyen – semmilyen – a viselete, olyan a viselkedése
- A furcsa pár: trehány férj és rendmániás asszony
- Lássuk Uramisten, mire megyünk ketten: jégeső/szőlősgazda
- Az akarót repítené, a nem akarót csak vonszolja a sors
- Szakmai zsargonban akarod valaminek előadni a semmit
- Úgy adod be a tested az orvoshoz, mint autód a szerelőhöz
- Nem veszi magát emberszámba: vegetál, elgépiesedik stb.
- Aki a csodás mikrokozmoszában nem látja meg a makrót
- Üres templom, kocsma – tévészobába begubózva elsötétedni
- A minimális műszaki érzékét is balgán visszafejlesztő
- A „rossz matekos” bölcsész, aki kettőig sem tud számolni
- Aki a hitelszerződésnek már a nagybetűs részét sem érti meg
- A gőgös tanácstalan/a rossz tanácsot vakon betartó
- A sírást szégyenlő – a meg nem könnyebbedő
- Agyrázkódás – lelki megrázkódtatás: fel- vagy leépülés
- Melengess kígyót a kebleden!
- Harapj bele a segítő kézbe!
- Vágd el a gyökereid, ültesd át a vén fát, légy hontalan
- Minden napod lehet az utolsó: kényeztesd agyon magad!
- Ne kérdezz semmit, hátha hülyeség miatt kinevetnek...
- Ne akarj felnőtt lenni, maradj örök nagy gyerek...!
- Szisztematikusan gyarapítsd ellenségeid számát!
- Vedd körül magad hízelgő (ál)barátokkal!
- Minden sérelmedért a bíróságon keress elégtételt!
- Sose lehessen tudni, hogy mikor tréfálsz, s mikor nem!
- Vágd le az aranytojást tojó tyúkot!
- A gyáváké a balszerencse
- Összetöröd az igazmondó tükröt
- A megalkuvást bölcs kompromisszumnak hazudod
- Mint a részeg: a ló egyik oldaláról a másikra esik
- Taszítja a prüdéria - bevonzza a trágárság
- Anyámasszony katonája – nem ember a gáton
- A bűnösség vélelme a főszabály
- Bizonyítsd be, hogy ártatlan vagy
- Az egységből a kétségbe eső, s ott ragadó
- Előbb vág, azután méreget
- Kiköpi az élelmet, lenyeli a mérget
- Többet erővel, mint ésszel
- Megalszik a szájában a tej
- Nincs ki a négy kereke – süsü
- Kiteregeti a családi szennyest
- Aki a saját fészkébe piszkít
- Aki a segítő kézbe harap bele
- Elmentek otthonról – elment az esze
- Meghibbant – keresi a szarva közt a tőgyit?
- Idétlen – életképtelen koraszülött gyerek/gondolat
- Az öndicséreted bűze – a szagod sem állhatják
- Aki az első követ dobja a házasságtörő asszonyra
- Keresztbe tesz – keresztezik az utam
- Egy szalmaszálát sem tesz keresztbe
- Nem veszed fel a kereszted/másé alatt görnyedezel
- Agyonnyomaszt léted elviselhetetlen könnyűsége
- A délutáni dögunalomban az öröklétről ábrándozol
- A hűség és szabadság paradoxona
- Cry for help: néma sikoly, segélykiáltás
- Úgy lesz öngyilkos, hogy nem vesz levegőt?
- Kézzel-lábbal elmutogatni pl. egy népballadát
- Elfojtani, visszatartani a szellentést/tüsszentést
- Ha a biológiai és a társadalmi érés nincs szinkronban
- Ösztönök és társadalmi szabály: nemi vágyrobbanás
- Mennyire tőle függ: mi megy fülébe/mi jön ki száján
- Még a játékban sem „adod ki magad”
- Éjszaka álmában mit – nem – beszél ki…
- Káin és Ábel – a destruktív testvér rivalizálás
- Az űrhajós az Istent, a boncoló a lelket nem találta meg
- Amikor valaki ördöggörcsben vonaglik
- Száz szónak is egy a vége: igen vagy nem
- Neki a kérés nagy szégyen: kivár vagy követel
- Isten hülyegyereke, aki fölött gyámkodni kell…
- Mi most nem haldoklunk, nem – mi így élünk…
- Kicsi aktív, nem nagy passzív „szókincs”: szűk világ
- A legtovább élt, de a legrövidebb az ún. életrajza
- Stockholm szindróma: a túsz azonosul a rablójával
- A jó humor magaslatáról eltörpülő „óriási gondok”
- Önbecsapások: mit bagatellizál és mit dramatizál
- A fejétől bűzlik a hal – a szellemi elittől a társadalom
- Sosem szemléled a dolgokat sub specie aeternitatis!?
- Vánszorog, tántorog, kódorog
- Borozgatás közben elborongani
- Mértékkel orvosság, anélkül méreg
- Az agyaglábakon álló óriás(csecsemő)
- Aki ép és egész, csak a torka véres
- Körforgás az élet – eggyel kevesebb szék…
- Aki még csak egy diákcsínyt sem követett el
- Az iskolák és a gyülekezetek nyüzsgő stréberei
- Jobb későn, mint soha
- A késő bánat: eb gondolat
- A langyos keresztény, akit kiköp az Úr
- A tükör előtt állva szembeköpöd magadat…
- Művirág, műfogsor, műmell és műszív
- A természet gyógyít, az orvos tartja a markát
- Gyógyulás helyett vesére vár, és addig dialízisre jár…
- Fekete mágia: a diagnózis, mint rád olvasott halálos ítélet
- Azért gürizel, hogy boldogság-pirulákat vehess
- Nemcsak tornából, de az élet alól is felmentést kér
- Lebetegíted a gyereked, hogy így holtáig ápolhassad
- Az „életben” tartott szörnyszülött életfogytiglani rabságában
- A gördülő kőre nem tapad moha
- Az élv az elve: azt hajhássza, hajkurássza
*
Életminőség ABC
Szempontok, ötletek
az emberi élet minőségén
javító vagy rontó dolgokról -
a csodás magyar nyelv segítsége
a halál előtt teljességre törekvőknek:
az életlényegről egy-egy velős mondatban.
Amiktől függ, hogy lesz-e nekünk még időben
otthonunk, egészségünk, barátunk, szerelmünk,
hivatásunk, játszótársunk, humorunk, lelki békénk,
szabadságunk, létbiztonságunk, emberi méltóságunk, hazánk -
hogy bátor lélekkel neki merünk-e vágni a boldogságkeresésbe,
amire mindenkinek egyenlő esélye, ill. joga, sőt kötelessége van,
csak ne hagyja hamis istenkép által magát birkává/farkassá torzítani…
|
