Kétszáz éve, 1818. július 1-jén született Semmelweis Ignác, a magyar orvostudomány egyik legnagyobb alakja, aki rájött arra, hogy a gyermekágyi lázat azok az orvosok és orvostanhallgatók okozták, akik a boncolások után, kezük fertőtlenítése nélkül érintkeztek a szülészeti osztályon fekvő anyákkal. A bicentenárium alkalmával a kormány 2018-at Semmelweis Ignác-emlékévvé nyilvánította.
Semmelweis Ignác Fülöp 1818. július 1-jén tíz testvér közül ötödikként született egy német ajkú, budai család tabáni házában, az épület ma a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak ad otthont.
Fűszerboltos apja jogásznak szánta, ezért 1837-ben a bécsi jogi karra iratkozott be, de egy év múlva már az orvosi kar hallgatója lett. A bécsi és a pesti egyetemet felváltva végezte, és 1844-ben doktorált, 1846-ban sebészdoktori és szülészmesteri oklevelet szerzett.
Észrevette az összefüggéseket a gyermekágyi láz és a boncolások között
Johann Klein professzor bécsi szülészeti klinikáján tanársegédként szinte naponta szembesült azzal, hogy fiatal anyák halnak bele a gyermekágyi lázba. Ugyanakkor felfigyelt arra, hogy az otthoni szülések során és a szegényeknek fenntartott klinikán sokkal kevesebb kismama veszíti életét fertőzések következtében, holott a szüléseket doktorok helyett szülésznők vezették le.
Amikor egy kollégája boncolás közben megsértette a kezét, és a fertőzésbe belehalt, a boncolási jegyzőkönyvet olvasva tűnt fel Semmelweisnek, hogy az teljesen egybevág a gyermekágyi lázban meghalt nők leleteivel.
Semmelweis Ignác volt az első, aki észrevette, hogy a gyermekágyi láz olyan fertőzés következménye, amelyet az orvosok terjesztenek. Ezért a hozzá beosztott orvosoknak előírta, hogy mielőtt a betegekhez érnek, erős fertőtlenítő szerrel – klórmeszes vízzel – hosszú ideig mossanak kezet.
Az orvostársadalom megvetéssel kezelte Semmelweis módszerét
Ezzel az előírásával sok ellenséget szerzett, mert kollégáit mélységesen sértette a feltételezés, hogy ők okoznák a betegek halálát. A módszer azonban működött, a gyermekágyi láz előfordulása Semmelweis osztályán 18 százalékról alig 2 százalékra csökkent.
Semmelweis felfedezését nem publikálta, inkább levelekkel árasztotta el Európa szülészeit, akik közül sokan felháborodva utasították vissza a magyar orvos „zaklatását”.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után a bécsi orvosok megszabadultak magyar kollégájuktól, akinek barátai kiharcoltak ugyan számára egy magántanári állást, de a szülészetre többé nem tehette be a lábát.
Semmelweis 1850 végén Pestre költözött, és 1851-ben fizetés nélküli tiszteletbeli főorvosként átvette a Pest város közkórházaként funkcionáló Szent Rókus Kórház szülészeti osztályát, amelynek vezetéséhez kiváltságos, de az orvostársakban ellenérzést kiváltó jogokat is kapott. 1855-ben kinevezték a pesti egyetemen az elméleti és gyakorlati szülészet tanárává, de még két évig párhuzamosan a Szent Rókus Kórházban is dolgozott. Munkásságával 0,85 százalékra szorította le a kórházban gyermekágyi láz következtében elhunytak arányát. Hazánkban ő volt az első orvos, aki először végzett petefészekműtétet, és az elsők között hajtott végre császármetszést.
A gyermekágyi lázzal kapcsolatos felfedezéséről csak 1858-ban közölt hosszabb cikksorozatot az Orvosi Hetilapban. Monográfiáját 1861-ben adták ki német nyelven „A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése” címen. Elveit azonban még a legkiválóbb orvosok közül is csak kevesen fogadták el, ez életének utolsó öt évében lelkileg is megviselte.
A megromlott idegzetű orvost felesége is elhagyta. A magánéletbeli törést követően a döblingi ideggyógyintézetbe zárták. Ott halt meg 1865. augusztus 13-án, negyvenhét éves korában, halálának körülményei máig vitatottak. A boncolási jegyzőkönyv és a csontokon végzett vizsgálat szerint a jobb kezén kialakult csontvelőgyulladásból eredő vérmérgezésben hunyt el, vagyis abban a betegségben, amelynek kóroktanát felfedezte.
Halála után ismerte el felfedezését a világ
Semmelweis Ignác nem élhette meg, hogy az antiszepszis – fertőtlenítés – elve Londonban Lister, majd Pasteur révén Párizsban és végül Bécsben is elismerést nyerjen, tanításából, ahogy ő kívánta, gyakorlat legyen.
Hamvait 1891-ben szállították haza a Kerepesi úti temetőbe, ahol 1894-ben díszes síremléket kapott. Végső nyugalomra 1965-ben a helyreállított, és múzeummá berendezett szülőházának kertjében lelt.
Halálának centenáriumi évét az UNESCO Semmelweis-emlékévnek nyilvánította, az UNESCO 2013-as döntése értelmében Semmelweis a gyermekágyi lázzal kapcsolatos felfedezéseinek 1847 és 1861 között nyomtatott formában megjelent dokumentumai a világemlékezet részét alkotják.
A magyar orvostudomány kiemelkedő alakjának nevét viseli a budapesti orvostudományi egyetem, szobra a chicagói Nemzetközi Sebészeti Múzeumban, a Halhatatlanok Termében az orvostudomány legnagyobb hatású kiválóságai között áll.
Születésnapja a magyar egészségügy napja, ekkor adják át a Semmelweis-díjat és a szakmai elismeréseket.
A Semmelweis-emlékév június 5-i megnyitóján Áder János köztársasági elnök kiemelte: az aszepszis felismerésének fontossága, a módszeres megelőzés szemlélete újraírta az orvostudományt, minden kezelés, beavatkozás kiindulópontja lett.
BEMUTATTÁK A SEMMELWEIS IGNÁC EMLÉKEZETÉRE KÉSZÜLT KÖNYVET ÉS MEGNYÍLT A KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS
KÖZZÉTETTE: TÓTH-SZABÓ SZILVIA
Ünnepélyes keretek közt mutatták be a Semmelweis Ignác emlékezetére című könyvet a Semmelweis Szalonban, melynek alkotói az emlékbizottság tagjai. A könyvbemutató után kiállítás nyílt a Semmelweis-emlékév alkalmából kiírt országos képzőművészeti pályázatra beérkezett művekből
A Semmelweis-év Emlékbizottsága, illetve védnökei nevében Dr. Monos Emil elnök köszöntötte a résztvevőket. Rövid virtuális budapesti emléksétára hívta a jelenlévőket Semmelwies Ignác élettörténetét követve. Mint mondta: felemelő érzés, hogy a legnagyobb orvosok egyike, Semmelweis halálának emlékünnepén az életet is ünnepelhetjük. Halál találkozik az élettel, higgyünk abban, hogy ez örökké így lesz – fogalmazott.
Dr. Szél Ágoston rektor, az emlékév fővédnöke egy piarista papok által megfogalmazott intelemmel kezdte beszédét, melyet a könyvbemutató mottójának szánt: “Ha bölcs akarsz lenni, olvass, ha még bölcsebb akarsz lenni, akkor írj, ha egészen bölcs akarsz lenni: taníts”. “Mi oktatók kutatók, mindhárom tevékenységnek rendszeresen hódolunk és az a Semmelweis emlékezetére készült mű, amit most itt bemutatunk, ékes bizonyítéka önmagában is ennek a hármas egységnek” – hangsúlyozta a rektor.
Szavai szerint az ünnepség a találkozásokról szól, például a könyvművészet és a tudomány találkozásáról. A Semmelweis Kiadó által készített könyvet műremeknek nevezte, amely tudományos igényű írásokat tartalmaz és élvezetes olvasmány. A találkozások közt említette az oktatók, kutatók, vagyis a tudomány képviselőinek találkozását a képzőművészettel, azaz a Szalonban kiállított alkotásokkal.
Dr. Szél Ágoston kitért arra: az emlékév rendezvényein eleinte az ünnep szó nem igazán jött a szájára, mert úgy vélte, egy ember halálának évfordulóját nem ildomos így nevezni. Ahogy azonban egyre több ilyen rendezvényen vett részt, egy idő után azt érezte, mégiscsak ildomos, hiszen egy olyan géniuszról emlékezünk meg, aki a saját életét áldozta az anyák megmentéséért. “Ma nyugodtan vállalhatjuk azt a szót, hogy ez ünnep” – jelentette ki.
A rektor kiemelte: az egyetem minden polgára úgy tekinthet Semmelweis Ignácra, a zseniális szülészre, mint aki a legtöbbet tette a nevét felvett intézmény nemzetközi hírének ápolásáért.
Az ünnepségen Farkas László irodalmár mutatta be a könyvet. Úgy látja, tematikájában gazdag, nem monoton és nincsenek átfedések az írások között. A szakszerűség és az olvashatóság harmóniája – szögezte le.
Dr. Kőnig Frigyes, a Képzőművészeti Egyetem rector emeritusa felidézte: nagy meglepetés és megtiszteltetés volt számra, amikor felkérték, hogy vegyen részt a Semmelweis-emlékév Bizottság munkájában. Külön öröm volt – tette hozzá -, hogy ennek keretében képzőművészeti pályázatot is hirdethettek és kiállítás nyílik az alkotásokból.
Felidézte: a pályázatra hetven alkotás érkezett, ezért a bírálóbizottságnak nem volt könnyű felállítania a sorrendet. Mint mondta, vitáztak is a művekről, de Dr. Szász Károly kancellárnak köszönhetően át tudták alakítani az eredetileg tervezett díjazást, így a leginkább favorizált munkák arányos honoráriumban részesülhettek. Végül négy művet választottak ki, melyeket részletesen be is mutatott az ünnepségen. Úgy fogalmazott, a kiállításon szereplő alkotások sokfélék abból fakadóan is, hogy a 21. századi művészet nagyon színes. Beszámolt arról, hogy a kiállításhoz katalógus is készült, melyben a művészek írtak saját alkotásaikról.
Dr. Monos Emil a kiállítás kapcsán emlékeztetett arra, hogy az országos képzőművészeti pályázat ötlete Dr. Táncos Lászlótól, a Semmelweis Kiadó igazgatójától származik, amit megköszönt neki.
Dr. Réthelyi Miklós, a UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke zárszavában arra hívta fel a figyelmet, hogy Semmelweis Ignác még csak három éve volt orvos, amikor megtette a felfedezését, ami ma egy átlagos PhD doktori cím megszerzésének az időtartama. Mint mondta ez is közrejátszhatott abban,hogy nem fogadták el a tanait, ahogyan az is, hogy egy olyan egyszerű megoldást javasolt, mint a kézmosás.
Azt javasolta az egyetemnek, hogy ne hagyják abba év végén a Semmelweis Ignáchoz kötődő emlékbizottsági munkát, hiszen 2018-ban lesz a születésének 200., 2019-ben az egyetem alapításának 250. évfordulója.
Dr. Monos Emil, a Semmelweis-év Emlékbizottság elnöke erre reagálva jelezte, számtalan jó gondolat született a bizottságban és vannak terveik a következő évekre is, amennyiben folytatódhat a munka. Ilyen például egy új színdarab bemutatása, valamint egy kétnapos nemzetközi kongresszus megszervezése.
Az ünnepségen Papp János színművész is fellépett.
Tóth-Szabó Szilvia Fotó: Kovács Attila
EMLÉKSZIMPÓZIUM SEMMELWEIS IGNÁC TISZTELETÉRE
KÖZZÉTETTE: DOBOZI PÁLMA
Közös emlékszimpóziumot tartott Semmelweis Ignác tiszteletére a Semmelweis Egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia. A Semmelweis-év keretében rendezett programon Dr. Kosztolányi György levezető elnök, az MTA Orvosi Tudományok Osztályának elnöke köszöntötte a résztvevőket, hangsúlyozva: arról a magyar orvosról lesz szó, aki nem folyóiratokban megjelent impakt faktorokkal írta be magát az orvostudomány történetébe, hanem egy olyan „impakttal”, amit azóta sem lehetett felülmúlni.
Dr. Monos Emil, az egyetemi Semmelweis-emlékév Bizottság elnöke, a másik levezető elnök köszöntőjében kiemelte a jelentőségét annak, hogy az UNESCO annak Magyar Nemzeti Bizottsága kezdeményezésére megünneplésre méltónak tartotta Semmelweis halálának 150. évfordulóját. Semmelweis felismerésének köszönhetően a nagybetűs életet is ünnepelhetjük ebből az alkalomból – fogalmazott.
A szimpóziumon köszöntőt mondott Dr. Szél Ágoston rektor, aki kiemelte: ma a Semmelweis doktrína olyan fokú elismerését ünnepelhetjük, mely az egyetem névadója számára biztosítja a legnagyobb orvos címet. Semmelweis Ignác a mikrobákról mit sem tudva, korát megelőzve fedezte fel a gyermekágyi láz és a klórvizes kézmosás közötti összefüggést. Félelmetesen egyszerű felismerése nyomán kevés befektetéssel lehetett volna tenni a betegség megelőzéséért, a pályatársak mégsem vettek erről tudomást. Nem fordult időben a tudományos közvéleményhez, hanem szűkebb környezetében folytatta szélmalomharcát. A rektor szerint kivételes, hogy még 150 évvel a halála után is tudunk újat mondani Semmelweis hagyatékáról.
Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatója előadásában hangsúlyozta, hogy Semmelweis esetében a felfedezés ténye és a felfedező sorsa nem szétválasztható. Meglátása szerint nem annyira a kortársak vaskalaposságában rejlik elutasítottsága, hanem a régi rendszerben: Pasteur és Koch felfedezéséig értelmezhetetlen volt felismerése. Szerinte nem a tudományos viták őrölték fel Semmelweis egészségét, maximum hozzájárulhattak személyisége átalakulásához. Az utókor emlékezete számára azonban a kettő összekapcsolása elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a Semmelweis-kultusz kiépülése során leginkább az önmagát feláldozó orvosként kerüljön be a köztudatba. Személye korszakalkotó tudományos felfedezésnél is többet jelképez; a 20. század végére Semmelweis minden hivatásáért áldozatot hozó, és a hatalmasságoknak kiszolgáltatott szakember képviselője lett – jelentette ki.
Dr. Rigó János, az egykori „Semmelweis klinika”, az I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatója „Semmelweis a pesti egyetem szülészeti tanszéke élén” című előadásában egy, az egyetemi levéltár segítségével végzett érdekes gyűjtést is ismertetett a Semmelweis által adott osztályzatokról. Ebből kiderül, hogy tíz éves ténykedése alatt egyre jobb minősítéseket, jegyeket adott a diákoknak, a végén az osztályzatok átlaga a 4-est közelítette, az elégtelenek száma pedig csak 1 százalék volt. Semmelweis elkötelezett oktató volt, tanévenként 200 hallgatót tanított magyar és német nyelven. Dr. Rigó János kiemelte azt is, hogy a pesti egyetemen kezdte el a tudományos publikálást, fő művei is ebben az időszakban íródtak, és ő harcolta ki a klinika új épületbe helyezését is. Itt született híres Utasítványa is, mely tartalmazta, mit tegyenek az orvosok és ápolók a gyermekágyi láz elkerülése érdekében.
Dr. Rosivall László, a Kórélettani Intézet egyetemi tanára Semmelweisről mint a kórélettani kutatás úttörőjéről beszélt. 1844-ben szerzett diplomát és három évvel később olyan felfedezést tett, melyről még mindig beszélünk – mutatott rá. A klinikai kórélettani kutatási módszerek közül alkalmazta a statisztikát, a megfigyelést, a boncolást és az állatkísérleteket. Emlékeztetett arra, hogy Semmelweis a kezdetektől a gyermekágyi láz leküzdésének szentelte életét, idézte tőle azt a megállapítást, miszerint 1848-ban, amikor az egész évben szigorúan végezték a klórmeszes kézmosást, az I. Osztályon a 3556 gyermekágyasból 45, vagyis 1,27 százalék halálozott el. Szólt az Orvosi Kaszinó 1906-ban készült és elveszett Semmelweis-serlegének tavalyi újrakészíttetéséről, valamint az angolszász területen használt kifejezésről, a Semmelweis-reflexről, vagyis az új felismerések automatikus elutasításának reflexéről.
Dr. Bódis József, a Pécsi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatója úgy fogalmazott, óriási hatása volt Semmelweisnek a szülészet-nőgyógyászatra és a manuális szakmákra. A tudományos orvosi statisztika úttörőjének nevezte Semmelweiset, és rámutatott, hogy akkor ismerte fel a különböző esetek közötti összefüggéseket, mikor még gyermekcipőben járt az orvostudomány, és a baktériumokról, mikrobákról mit sem tudott. Kitért ugyanakkor arra is, hogy hiába ilyen régi „találmány” a kézmosás, egy brit felmérés szerint például az orvosok 47 százaléka nem most megfelelően kezet. A szülészet-nőgyógyászat terén, például a koraszüléssel, vagy a méhen belüli halálozással kapcsolatban ma is vannak kihívások, kellenének az újabb Semmelweisek – fogalmazott.
Dr. Molnár László, a Levéltár vezetője előadásában arról beszélt, hogy 14 évig tartott, mire az egyetem fel tudta venni Semmelweis Ignác nevét, ami szavai szerint mai szemmel nézve elég érthetetlen. Előzményként megemlítette, hogy 1951-ben vált önállóvá az orvosképzés, amikor szovjet mintára átszervezték a felsőoktatást. Semmelweis nevének felvétele először 1955-ben merült fel, Semmelweis pesti tanárságának 100 éves évfordulója alkalmából, és hiába támogatta ezt az egyetemi tanács, mégsem történt semmi az ügyben. A névváltoztatás kérdése ezután hosszú időre lekerült a napirendről. A második próbálkozás Semmelweis halálának 100., illetve születésének 150. évfordulója kapcsán merül fel újra: 1968-at, a második évfordulót jóvá is hagyta a minisztérium. A névváltoztatásra azonban mégsem ekkor, hanem egy évvel később 1969-ben, az egyetemi bicentenárium apropóján került sor: nagyszabású rendezvénysorozat keretében a Budapesti Orvostudományi Egyetem felvette a Semmelweis Orvostudományi Egyetem nevet.
Semmelweis-emlékek a Kárpát medencében címmel tartott előadást Dr. Romics Imre, az Urológiai Klinika korábbi igazgatója. Beszámolójából kiderült, hogy nincs Semmelweishez köthető emlék Erdélyben, a Felvidéken, a Délvidéken, Szlavóniában és Horvátországban. Magyarországon viszont számos intézmény, szervezet, utca, tér, szobor, dombormű, festmény, rézkarc, bélyeg, film és elismerés őrzi a nevét.
Dr. Kapronczay Károly, a Semmelweis Múzeum, Könyvtár és Levéltár korábbi főigazgatója emlékeztetett arra, hogy Semmelweis abban a korban élt, amikor a politika javítani akart az emberek szociális helyzetén, beleértve az egészségügyet is. Ennek eredményeként megszületik egyebek mellett a 15 fejezetes közegészségügyi törvény is, amely meghatározta az egészségügyi igazgatás szerveit, rögzítette, milyen a modern kórház és azok építésével is számolt. Ebben a korban teremtik meg az iskolaegészségügyi hálózatot, az anya és csecsemővédelmi rendszer alapjait. A prevenció gondolata Semmelweistől indult el és ez a törvény a mai egészségügy alapja – hangsúlyozta Dr. Kapronczai Károly.
Dr. Réthelyi Miklós előadásában bemutatta az UNESCO munkáját, amely 70 éves az idén. Elmondta: a szellemi kulturális világörökségi listára a nemzeti listákról lehet felkerülni, de emellett létezik a világemlékezet lista is, amely a megőrzendő, nagy jelentőségű dokumentumok védelmére szolgál. Erre a listára kerültek fel 2013-ban a Semmelweis-dokumentumok – idézte fel Dr. Réthelyi Miklós, aki ebben a körben felsorolt több más magyar dokumentumot is, egyebek mellett a corvinákat.
Dr. Iffy László Semmelweis amerikai ismertségéről beszélt. Elmondta: tisztelik, csodálják, de nem értik. Gyakran tévedés van azzal kapcsolatban, hogy mit fedezett fel – hangsúlyozta. Bemutatta saját esettanulmányát, amit a University of Illinois szülészeti osztályán készített. Az osztályon egyebek mellett az volt a feladata, hogy visszaszorítsa a kórházi fertőzéseket: érkezése előtt a császármetszések utáni fertőzések aránya 80 százalék felett volt, 12 hónap elteltével azonban ez 16 százalék alá csökkent, köszönhetően Semmelweis Ignác tanainak, melyeket a fiatal kollégák és a főnővér segítségével lehetett alkalmazni- ismertette a professzor.
Dr. Papp Zoltán a “kései tanszéki utód” szemszögéből beszélt Semmelweis Ignácról. Véleménye szerint nem igaz az a kijelentés, hogy Semmelweis nem teremtett iskolát. ” Ő egy nagy szülészeti iskolát teremtett, az egész világ szülészeti iskoláját” – fogalmazott. Mint mondta, a klinika folyamatosan ápolta Semmelweis emlékét, melynek egy nagyon szép pillanata volt, amikor az intézet udvarán felavatták a szobrát. Kiemelte: Semmelweis üzenete a 21. századi szülészorvosoknak az, hogy publikálni kötelesség, az asepsis szabályai nem évültek el és megfelelő alázattal kell az ilyen betegek felé fordulni.
A Magyar Nőorvos Társaság az idei Semmelweis díját Dr. Papp Zoltán professor emeritusnak adományozta, melyet Dr. Bódis József elnök adott át az ünnepségen.
Zárszavában Dr. Szél Ágoston felejthetetlennek nevezte az emlékszimpóziumot. Megköszönte a Semmelweis-év Emlékbizottság és ezzel összefüggésben különösen Dr. Monos Emil elnök munkáját.
Dobozi Pálma Tóth-Szabó Szilvia Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
Közös emlékszimpóziumot tartott Semmelweis Ignác tiszteletére a Semmelweis Egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia. A Semmelweis-év keretében rendezett programon Dr. Kosztolányi György levezető elnök, az MTA Orvosi Tudományok Osztályának elnöke köszöntötte a résztvevőket, hangsúlyozva: arról a magyar orvosról lesz szó, aki nem folyóiratokban megjelent impakt faktorokkal írta be magát az orvostudomány történetébe, hanem egy olyan „impakttal”, amit azóta sem lehetett felülmúlni.
Dr. Monos Emil, az egyetemi Semmelweis-emlékév Bizottság elnöke, a másik levezető elnök köszöntőjében kiemelte a jelentőségét annak, hogy az UNESCO annak Magyar Nemzeti Bizottsága kezdeményezésére megünneplésre méltónak tartotta Semmelweis halálának 150. évfordulóját. Semmelweis felismerésének köszönhetően a nagybetűs életet is ünnepelhetjük ebből az alkalomból – fogalmazott.
Semmelweis Ignác a mikrobákról mit sem tudva, korát megelőzve fedezte fel a gyermekágyi láz és a klórvizes kézmosás közötti összefüggést. Félelmetesen egyszerű felismerése nyomán kevés befektetéssel lehetett volna tenni a betegség megelőzéséért, a pályatársak mégsem vettek erről tudomást. Nem fordult időben a tudományos közvéleményhez, hanem szűkebb környezetében folytatta szélmalomharcát. A rektor szerint kivételes, hogy még 150 évvel a halála után is tudunk újat mondani Semmelweis hagyatékáról.
Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatója előadásában hangsúlyozta, hogy Semmelweis esetében a felfedezés ténye és a felfedező sorsa nem szétválasztható. Meglátása szerint nem annyira a kortársak vaskalaposságában rejlik elutasítottsága, hanem a régi rendszerben: Pasteur és Koch felfedezéséig értelmezhetetlen volt felismerése. Szerinte nem a tudományos viták őrölték fel Semmelweis egészségét, maximum hozzájárulhattak személyisége átalakulásához. Az utókor emlékezete számára azonban a kettő összekapcsolása elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a Semmelweis-kultusz kiépülése során leginkább az önmagát feláldozó orvosként kerüljön be a köztudatba. Személye korszakalkotó tudományos felfedezésnél is többet jelképez; a 20. század végére Semmelweis minden hivatásáért áldozatot hozó, és a hatalmasságoknak kiszolgáltatott szakember képviselője lett – jelentette ki.
Dr. Rigó János, az egykori „Semmelweis klinika”, az I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatója „Semmelweis a pesti egyetem szülészeti tanszéke élén” című előadásában egy, az egyetemi levéltár segítségével végzett érdekes gyűjtést is ismertetett a Semmelweis által adott osztályzatokról. Ebből kiderül, hogy tíz éves ténykedése alatt egyre jobb minősítéseket, jegyeket adott a diákoknak, a végén az osztályzatok átlaga a 4-est közelítette, az elégtelenek száma pedig csak 1 százalék volt. Semmelweis elkötelezett oktató volt, tanévenként 200 hallgatót tanított magyar és német nyelven. Dr. Rigó János kiemelte azt is, hogy a pesti egyetemen kezdte el a tudományos publikálást, fő művei is ebben az időszakban íródtak, és ő harcolta ki a klinika új épületbe helyezését is. Itt született híres Utasítványa is, mely tartalmazta, mit tegyenek az orvosok és ápolók a gyermekágyi láz elkerülése érdekében.
Dr. Rosivall László, a Kórélettani Intézet egyetemi tanára Semmelweisről mint a kórélettani kutatás úttörőjéről beszélt. 1844-ben szerzett diplomát és három évvel később olyan felfedezést tett, melyről még mindig beszélünk – mutatott rá. A klinikai kórélettani kutatási módszerek közül alkalmazta a statisztikát, a megfigyelést, a boncolást és az állatkísérleteket. Emlékeztetett arra, hogy Semmelweis a kezdetektől a gyermekágyi láz leküzdésének szentelte életét, idézte tőle azt a megállapítást, miszerint 1848-ban, amikor az egész évben szigorúan végezték a klórmeszes kézmosást, az I. Osztályon a 3556 gyermekágyasból 45, vagyis 1,27 százalék halálozott el. Szólt az Orvosi Kaszinó 1906-ban készült és elveszett Semmelweis-serlegének tavalyi újrakészíttetéséről, valamint az angolszász területen használt kifejezésről, a Semmelweis-reflexről, vagyis az új felismerések automatikus elutasításának reflexéről.
Dr. Bódis József, a Pécsi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatója úgy fogalmazott, óriási hatása volt Semmelweisnek a szülészet-nőgyógyászatra és a manuális szakmákra. A tudományos orvosi statisztika úttörőjének nevezte Semmelweiset, és rámutatott, hogy akkor ismerte fel a különböző esetek közötti összefüggéseket, mikor még gyermekcipőben járt az orvostudomány, és a baktériumokról, mikrobákról mit sem tudott. Kitért ugyanakkor arra is, hogy hiába ilyen régi „találmány” a kézmosás, egy brit felmérés szerint például az orvosok 47 százaléka nem most megfelelően kezet. A szülészet-nőgyógyászat terén, például a koraszüléssel, vagy a méhen belüli halálozással kapcsolatban ma is vannak kihívások, kellenének az újabb Semmelweisek – fogalmazott.
Előzményként megemlítette, hogy 1951-ben vált önállóvá az orvosképzés, amikor szovjet mintára átszervezték a felsőoktatást. Semmelweis nevének felvétele először 1955-ben merült fel, Semmelweis pesti tanárságának 100 éves évfordulója alkalmából, és hiába támogatta ezt az egyetemi tanács, mégsem történt semmi az ügyben. A névváltoztatás kérdése ezután hosszú időre lekerült a napirendről. A második próbálkozás Semmelweis halálának 100., illetve születésének 150. évfordulója kapcsán merül fel újra: 1968-at, a második évfordulót jóvá is hagyta a minisztérium. A névváltoztatásra azonban mégsem ekkor, hanem egy évvel később 1969-ben, az egyetemi bicentenárium apropóján került sor: nagyszabású rendezvénysorozat keretében a Budapesti Orvostudományi Egyetem felvette a Semmelweis Orvostudományi Egyetem nevet.
Semmelweis-emlékek a Kárpát medencében címmel tartott előadást Dr. Romics Imre, az Urológiai Klinika korábbi igazgatója. Beszámolójából kiderült, hogy nincs Semmelweishez köthető emlék Erdélyben, a Felvidéken, a Délvidéken, Szlavóniában és Horvátországban. Magyarországon viszont számos intézmény, szervezet, utca, tér, szobor, dombormű, festmény, rézkarc, bélyeg, film és elismerés őrzi a nevét.
Dr. Kapronczay Károly, a Semmelweis Múzeum, Könyvtár és Levéltár korábbi főigazgatója emlékeztetett arra, hogy Semmelweis abban a korban élt, amikor a politika javítani akart az emberek szociális helyzetén, beleértve az egészségügyet is. Ennek eredményeként megszületik egyebek mellett a 15 fejezetes közegészségügyi törvény is, amely meghatározta az egészségügyi igazgatás szerveit, rögzítette, milyen a modern kórház és azok építésével is számolt. Ebben a korban teremtik meg az iskolaegészségügyi hálózatot, az anya és csecsemővédelmi rendszer alapjait. A prevenció gondolata Semmelweistől indult el és ez a törvény a mai egészségügy alapja – hangsúlyozta Dr. Kapronczai Károly.
a nemzeti listákról lehet felkerülni, de emellett létezik a világemlékezet lista is, amely a megőrzendő, nagy jelentőségű dokumentumok védelmére szolgál. Erre a listára kerültek fel 2013-ban a Semmelweis-dokumentumok – idézte fel Dr. Réthelyi Miklós, aki ebben a körben felsorolt több más magyar dokumentumot is, egyebek mellett a corvinákat.
Dr. Iffy László Semmelweis amerikai ismertségéről beszélt. Elmondta: tisztelik, csodálják, de nem értik. Gyakran tévedés van azzal kapcsolatban, hogy mit fedezett fel – hangsúlyozta. Bemutatta saját esettanulmányát, amit a University of Illinois szülészeti osztályán készített. Az osztályon egyebek mellett az volt a feladata, hogy visszaszorítsa a kórházi fertőzéseket: érkezése előtt a császármetszések utáni fertőzések aránya 80 százalék felett volt, 12 hónap elteltével azonban ez 16 százalék alá csökkent, köszönhetően Semmelweis Ignác tanainak, melyeket a fiatal kollégák és a főnővér segítségével lehetett alkalmazni- ismertette a professzor.
Dr. Papp Zoltán a “kései tanszéki utód” szemszögéből beszélt Semmelweis Ignácról. Véleménye szerint nem igaz az a kijelentés, hogy Semmelweis nem teremtett iskolát. ” Ő egy nagy szülészeti iskolát teremtett, az egész világ szülészeti iskoláját” – fogalmazott. Mint mondta, a klinika folyamatosan ápolta Semmelweis emlékét, melynek egy nagyon szép pillanata volt, amikor az intézet udvarán felavatták a szobrát.
