Ha pedig valaki a király pecsétjét valakire kiküldeti, és maga elmulasztja, hogy a királyi udvarba jöjjön, ügyét veszítse el, és fizessen öt penzát, és ahányszor ezt megismétli, annyiszor öt penzát fizessen. Ha pedig a bíró pecsétjét küldeti ki, és ő nem megy el, száz nummus-t ( aprópénzt ) fizessen.

Szent László törvényei

[ 1 – 5. § ] [ 6 – 10. § ] [ 11 – 18. § ]

Az ún. II. törvénykönyv

A legkegyelmesebb László király idejében mi, Magyarország összes előkelői a szent hegyen gyűlést tartottunk, és megvizsgáltuk, miképpen akadályozhatnánk meg a gonosz emberek üzelmeit, és miképpen hozhatnánk rendbe nemzetünk ügyeit.

 

1. Bármely előkelő rokonának lopásáról




a) Mindenekelőtt esküvel elhatároztuk, hogy ha a főembereknek bármilyen rokonát lopás bűnében találják egy tyúk értékén túl, semmiképpen se rejthesse el vagy védhesse meg őt közülük senki.

b) Azt is akarjuk, hogy magát a tolvajt, hacsak nem menekül az egyházba, akasszák fel, és egész vagyona vesszen el. És ha annak az elővigyázatlanságából, aki őt elfogta, az egyházba menekül, vagy a király udvarába vagy valamely püspök lábaihoz, veszítse el az, aki nem vigyázott, részesedését a tolvaj vagyonából. Ha pedig jótálló kezéből menekül el, az akasztófától ugyan szabaduljon meg, azonban ugyanazon jótállóval együtt adják el más országba, és javait a királyi kincstár részére foglalják le.

 

 

2. A rabszolga tolvajlásáról

 

Ha a rabszolga lopás bűnében találtatik, ne válthassa meg orrát fizetséggel, kivéve ha az egyházba menekül, vagy a király udvarába vagy a püspök lábaihoz, és ha idemenekült, az, aki őrizte, ne részesüljön a tolvaj vagyonából. Ha pedig másodszor is elfogják, akasszák fel.

 

 

3. A tolvaj megkötözéséről

 

Ha pedig valaki valamely tolvajt megkötözött, legyen neki joga őt megkötözve tartani és a bíró elé vezetni, akár igazságosan, akár igazságtalanul kötözte meg. Ha pedig valaki ( a tolvaj ) megkötözését megakadályozná, fizessen ötvenöt penzát, és büntetésül őt is kötözzék meg.

 

 

4. A tolvajlás ( vádja ) alól való tisztázásról, ha valakit az egész falu tolvajnak kiált

 

a) Ha ezután valakit az egész falu tolvajnak kiált, istenítélettel vizsgálják meg. Ha ennek folyamán ártatlannak bizonyul, a falu csupán egy penzát fizessen a papnak. Ha pedig bűnösnek találják, minden vagyonát foglalják le a király részére, amiből negyed részt a falubelieknek adjanak.

b) Ha pedig valakit ( a faluból némelyek ) személyenként kiáltanak tolvajnak, egy-egy penzát kapjanak.

c) Ha pedig ( a falu ) egy része vádolja a tolvajt, a másik pedig védelmezi, ne fogadják el ez utóbbiak védelmét, hanem vizsgálják meg a tolvajt istenítélettel, és ha bűnösnek találtatik, ez utóbbiak ne kapjanak részt a lefoglalt vagyon negyedéből.

 

 

5. A lopott dolog kinyomozásáról

 

a) Ha valaki lopott jószág nyomait követi, hírnököt küldjön előre abba a faluba, melybe a nyomok vezetnek, nehogy a falubeliek az állatok kihajtásával megzavarják a követendő nyomokat. Ha ezt konokul ( mégis ) megtennék, fizessék meg az elveszett dolgokat. Ha pedig, mielőtt a küldött megérkezik, a falubeliek kihajtják állataikat, ily esetben nyomozók kutassanak át minden házat, ahogy nekik tetszik.

b) Ha valakinek elveszett valamely dolga, megfelelő tanúkkal menjen a dolgot kinyomozni, ahol ezt megtalálhatónak gondolja, és ha megakadályozzák, az ilyen megakadályozókat istenítélettel vizsgálják meg, és ha vétkesnek bizonyulnak, vesszenek el mint tolvajok, ha pedig ártatlanoknak, az akadályozás tényéért ötvenöt penzát fizessenek.

c) Ha ispánjuk ösztönzésére a vitézek akadályozzák meg a nyomozást, értük az ötvenöt penzát az ispán fizesse meg, és ezután ( az ispánt ) vizsgálják meg istenítélettel.

 

 

6. A bíró ítéletéről rabszolgával vagy szabaddal szemben




a) Ha a bíró a rabszolga orrát nem vágja le, vagy a szabadot nem akasztja fel, vesszen el mindene, fiain vagy lányain kívül, s magát a bírót adják el.

b) Ha pedig ártatlant akaszt fel, száztíz penzát fizessen, és a felakasztott személy minden vagyonát adja vissza.

c) És ha magát két alkalmas tanú segítségével kiszabadítja, attól, aki őt a ( királyi ) tanács előtt bevádolta, vegyen ötvenöt penzát. És ha istenítélet történik, és a bíró igaznak bizonyul, a vádaskodó ugyanazon büntetést szenvedje, mint amelyet a bírónak kellett volna elviselnie. És ha nagyobb vagyona volt, mint a bírónak, szabadságát is veszítse el.

 

 

7. A kereskedőkről vagy kalmárokról

 

a) Senki se vásároljon vagy adjon el valamit vásáron kívül, ha valaki ez intézkedés ellenére lopott dolgokból vásárol, mindnyájan vesszenek el, mind a vevő, mind az eladó, mind a tanúk. Ha pedig saját tulajdonukat árusítják ( ti. a vásáron kívül ), veszítsék el ( az eladott ) tárgyat, és az ( azért fizetett ) árat, és a tanúk ugyanannyit.

b) Ha pedig vásárban történik az eladás, szerződést kössenek a bíró, a vámszedő és tanúk előtt, és ha a vásárolt dolog lopottnak bizonyul, a vevő ugyan – a bíró és a vámszedő tanúbizonysága alapján – szabaduljon meg, az eladót azonban a tanúk adják át.

 

 

8. Az emberölésről

 

Ha valaki kardját kirántva, embert öl, királyi ítélet végett vessék börtönbe, és minden vagyonát osszák három részre, tudniillik szőleit, földjeit, szolgálónépét és rabszolgáit, s ebből két részt adjanak a megölt rokonainak, a harmadikat pedig a gyilkos gyermekeinek és feleségének. Ha pedig vagyona kisebb értékű, mint száztíz penza, szabadságát is veszítse el.

 

 

9. Az olyanokról, akiknek családtagja követ el lopást

 

Ha valaki – ugyanezen törvényünk szerint és az isteni kegyelem rendelkezése folytán – gyermekét vagy rokonát vagy bármely hozzátartozóját kapja rajta lopáson ( az ilyen tolvaj ) a felakasztástól vagy testének megcsonkításától meneküljön meg, azonban, ha a népből való, adják el külföldre. Ha pedig valamely nemest kapnak rajta rokonai ugyanezen bűnben, ne adják el, hanem kényszermunkára adják át.

 

 

10. Arról, aki rabszolgáját találja lopásban

 

Ha pedig valaki saját rabszolgáját találja vétkesnek akár saját, akár mások vagyonának meglopásában, az említett ( isteni ) sugallat bizonyságul hívásával, ne mulassza el ( a szolgát ) orra levágása végett a bíráknak átadni.

 

 

11. A más házát megtámadó nemesről vagy vitézről




Ha valaki a nemesek vagy vitézek közül más nemesnek a házát megtámadja, és ott harcot kezd, s annak feleségét megostorozza, ha elegendő vagyona van, vagyonának kétharmad részét adják át a bűntett elkövetéséért, egyharamada pedig feleségének és gyermekeinek maradjon meg. Ha pedig nincs elegendő vagyona, fejének megnyírása után, megkötözve és megostorozva vezessék a piacon körben, és így adják el, a többiek pedig, akik vele voltak, ha szabadok, vétküket ötvenöt bizánci ( arannyal ) váltsák meg, a rabszolgák pedig ugyanazon büntetéssel bűnhődjenek, mint uruk. Azokat az idegen rabszolgákat pedig, akik erre a verekedésre uruk tudta nélkül összegyűltek, adják el, és vételáruk felét a kihágásért kell adni, másik fele pedig uraiknak térüljön vissza.

 

 

12. A lopáson ért szabadról vagy rabszolgáról

 

a) Ha valamely szabadot vagy rabszolgát lopáson érnek, akasszák fel

b) Ha pedig ( a tolvaj ), hogy megmeneküljön az akasztófától, a templomba menekül, kihozván őt a templomból, vakítsák meg.

c) A lopáson ért rabszolgát, ha nem menekül a templomba, miként a szabadot, akasszák fel. Az ilyen szolga urának legyen a vesztesége a felakasztott szolga, az elveszett dolgok urának pedig legyen a vesztesége: az elveszett dolgok.

d) A lopáson ért szabadnak, ha a templomba menekült, és onnan kivezettetvén megvakították, fiai és leányai, ha tízévesek vagy annál fiatalabb korúak, szabadságban maradjanak, ha pedig tíz évnél idősebbek, vessék őket szolgaságra, és minden vagyonukat vegyék el.

e) Az olyan rabszolga pedig avagy szabad ( ember ), aki libát vagy tyúkot lop, fél szemét veszítse, és amit lopott, adja vissza.

 

 

 

13. Egyházi személyek lopásáról

 

Ha egyházi rendű személy libát vagy tyúkot, gyümölcsöt vagy ehhez hasonlót lop, csupán a mester fenyítse meg vesszőzéssel, de amit lopott, adja vissza, ha ezeknél nagyobb dolgot lop, püspöke fokozza le, és a világi bíróságtól nyerjen büntetést.

 

 

14. A lopást elkövető szabadról

 

a) Ha valamely szabad tíz dénár értékűt lop, akasszák fel, ha tíz dénárnál kisebb értékűt lop, a lopott értéket tizenkétszeresen adja vissza, és egy ökröt fizessen.

b) A rabszolga pedig, ha ilyen lopást követ el, adja meg kétszeresen, és orrát veszítse.

c) A szökött rabszolgát, ha valahol lopáson érik, vakítsák meg. És ezért – úgy határoztuk – ne akasszák fel, se nyelvét ne tépjék ki, és ha később ura megtalálja, keresse rajta, ha valamit elveszített.

 

 

15. Hogy a kereskedőnek ne legyen szabad lovakat vagy ökröket vásárolni vagy eladni, csak amennyire saját magának szüksége van

 

Egyetlen kereskedő se merjen ennek az országnak semelyik határvidékén lovat vagy ökröt eladni vagy venni, hanem csupán saját magának az utazáshoz szükséges lovat avagy a szántáshoz való ökröket vásároljon, ha akar.

 

 

16. Azokról, akik lovakat vagy ökröket a király engedélye nélkül vásárolnak

 

Ha valaki a király engedélye nélkül határvidékre lovat visz eladásra, az ilyentől a határvidék ispánja vegye el a lovat, és a ló tulajdonosát vesse börtönbe mindaddig, amíg őt saját ispánjának tanúbizonysága alapján meg nem vizsgálják, és ha bűnösnek bizonyul, mint tolvaj, vesszen el, ellenkező esetben szabadon és sértetlenül távozhat, azonban a lovat, melyet magával hozott, veszítse el.

 

 

17. Az ispánoknak tisztségüktől való megfosztásáról, ha megengedik a vételt vagy eladást

 

A határvidék ispánjait, ha a király engedélye nélkül az ország határain túlra engednek lovakat vagy ökröket eladni, ispáni tisztüktől meg kell fosztani. A határok őrzői pedig, akiket a nép nyelvén “ewr”-öknek ( “őrök”-nek ) neveznek, ha ispánjuk engedélye nélkül ilyesmit megengednek, ha szegények, szabadságukat veszítsék. Azok pedig, akik ezeknek az őröknek élén állnak, ha ugyanezen bűnben vétkeseknek találtatnak, mindenükkel együtt, amijük csak van, vesszenek el, csupán fiaik és leányaik maradjanak meg szabadságukban.

 

 

18. Az idegenek kereskedéséről

 

Szent László törvényei

László ún. III. és II. törvénye a király és a királyi tanács határozata, az ún. I. törvénykönyv a László király elnöklete alatt világi előkelők bevonásával tartott zsinat munkájának a terméke. Az ún. III. dekrétum azonban talán I. László uralkodása előtti időkben keletkezhetett.

I. László III. dekrétumának tartott törvény

[ 1 – 6. § ] [ 7 – 12.§ ] [ 13 – 18. § ] [ 19 – 29. § ]

Ezt határozták, ezt a törvényt hozták:

 

1. A századosokól és tizedesekről




a) Hogy a király követe menjen el minden egyes várba, s ott gyűjtse össze azoknak, kiket a nép nyelvén “ewr”-öknek ( ejtsd: őrök ) neveznek a századosait és tizedeseit, az összes alájuk rendeltekkel együtt, és parancsolja meg nekik, hogy ha valakit lopásban vétkesnek tudnak, mutassák meg, és ha azok, akiket bűnösökként mutatnak meg ( annak bizonyítására ), hogy ők nem bűnösök, ( isten- ) ítéletet akarnak vinni, engedjék meg nekik az ( isten- ) ítéletet. [ ----- ]

b) Ezek után kérdezzék meg az összes előkelőktől és a néptől, nem tudnak-e valamely lopásról hírhedt falut, és ha ( ezek ) valamely ( falut ) megneveznek, szólítsa fel a király követe a falubelieket, hogy akiket a faluban tolvajnak ismernek, azokat adják ki. Ha pedig azok, akiket kiadtak ( isten- ) ítélettel akarják magukat védelmezni, ebben ne akadályozzák meg őket. De azoknak, akik már előbb is tolvaj hírében állottak, semmiképpen sem engedjék az ( isten- ) ítéletet.

c) Azonkívül ugyanannak a falunak az ( összes ) lakóit osszák tízes csoportokba, és a tizedik a többi kilenc helyett ( is ) vigye a próbát. Ha ő tisztának bizonyul, a többi kilencet is tekintsék bűntelennek, ha bűnösnek bizonyulnak, amiképp fentebb mondottuk, mindegyik saját magááért vigye ( a tüzes vasat ), a tizedik pedig, ki a többi kilencért vitte, saját maga ( forró ) víz próbával vizsgáltassék meg.

d) Azután a király követe faluról falura menjen, s kérdezősködjék a falubeliektől, hogy ahol tolvajt tudnak, mutassák meg. Azt is tegye közhírré, hogy egész Magyarország főemberei megesküdtek, hogy a tolvajt nem kímélik, sem el nem rejtik, s ők is ( ti. a falusiak ) hasonlóan cselekedjenek. És ha a parasztok azt mondják, hogy az esküt meg akarják tartani, akkor mutassák meg a tolvajokat, ahol ( ilyet ) tudnak. De ha később valaki azzal vádolja meg őket, hogy a tolvajokat elrejtették, és így esküszegőnek bizonyulnak, nyelvük megváltásáért tíz pénzt fizessenek, és vezekeljenek az egyházi szabályok szerint.

 

 

2. Azokról, akik mások embereit maguknál fogva tartják

 

a) Megparancsoljuk azt is, hogy a király ugyanazon követe nyilvánítsa ki mindenkinek, úgy a nemeseknek, mint a nem nemeseknek, elsősorban a püspököknek, apátoknak, ispánoknak, azután pedig a kisebb személyeknek, hogy ha valaki András király és Béla herceg ideje és Sarchas nevezetű bíró összeírása óta a várkatonák avagy azok közül, akiket “ewnek”-nek ( ínnek-nek ) mondanak, valakit avagy rabszolgákat tart vissza magánál, mindezeket Szűz Mária mennybemenetele ünnepén a királynak szolgáltassa át. Ha ezt valaki vonakodnék megtenni, kétszeresen adja vissza, ha pedig valaki védelmezni akarja ( a nála lévő személyeket ), az előbb említett ünnepen jöjjön a ( királyi ) udvarba, és ott adja elő védekezését.

b) Azok is, kiket “wzbeg”-nek ( “üzbég”-nek ) neveznek, jöjjenek azon az ünnepen mindnyájan a királyi udvarba, és ( rájuk nézve ) ezután az legyen érvényes, amit [ ------- ] akkor visszaadni parancsolunk, valaki visszatart, kétszeresen adja vissza, és ötvenöt penzát fizessen a kihágásért.

c) És ha azzal kapcsolatban, aki másnak a tulajdonát visszatartotta, valami gyanú támad, azon okból, mivel az, akit visszatartott, tolvaj és rabló hírében állt, tisztázza magát istenítélettel, ha bűnösnek találtatik, ő maga is mint tolvaj ítéltessék meg.

d) Ha azok közül, kiket a nép nyelvén “wzbeg”-nek neveznek, némelyek valamely személy szolgálatában állanak is, az ilyeneket is szolgáltassák vissza a királynak Szűz Mária mennybemenetelének ünnepén, ha ezt valaki megszegi, kétszer annyit adjon vissza, és azonkívül a törvényszegésért ötvenöt penzát fizessen.

 

 

3. A nádorispánról

 

Azt is akarjuk, hogy ha olykor a nádorispán hazamegy, a király és az udvar pecsétjét hagyja annál, aki helyetteseképpen ott marad, hogy miképpen a királynak egy udvara van, úgy pecsétje is egy legyen. Ameddig pedig ez az ispán otthon marad, pecsétjét senkire se küldje, csupán azokra, kiket “udvarnokok”-nak neveznek, és akik önként, saját akaratukból mennek hozzá, azok felett legyen szabad neki ítélkezni. Ha másképpen cselekszik, ötvenöt penzát fizessen. Hasonlóképpen a herceg ispánját is, ha az nemcsak a saját alattvalói, hanem mások felett is ítélkezik, ugyanazon büntetéssel javítsák meg.

 

 

4. Az olyan tolvajról, aki a templomba menekül

 

Ha valamely szabad lopást követ el, és az egyházba menekül, legyen annak az egyháznak a szolgája, amelyben menedéket keresett. Az pedig, akinek tanácsára menekült meg, saját részét veszítse ( ti. a tolvaj szétosztandó vagyonából ). És ha a pap amazt ( az odamenekült tolvajt ) felszabadítja, helyette legyen az egyház rabszolgája. Azt pedig, ki a lopást elkövette ( és a pap szabadon bocsátott ) adják el más országba, és ha később ide visszatér, szúrják ki a szemét.

 

 

5. A rabszolgáról vagy szabadról, aki ugyanazon bűn miatt az egyházba menekül

 

a) A rabszolgát pedig, aki lopást követett el, és az egyházba menekül, urának adják vissza, és az, akinek tanácsára futott oda, adjon az egyháznak két penzát.

b) És ha szabad követett el lopást, de mielőtt elfogták vagy megkötözték volna, az egyházba menekült, az ( ilyen ) hasonlóképpen legyen az egyház rabszolgája, és akit meglopott, az ne veszítse el az ő részét.

c) Ha rabszolga fut ilyen módon az egyházba ( ti. mielőtt elfogták volna ), ura egy pénzzel visszaválthatja őt, és akinek a tulajdonát ellopta, annak ( a szolga ura ) azt teljesen térítse meg.

d) Ha pedig a szolga valami nagy dolgot lopott, éspedig akkorát, amennyit ura visszatéríteni nem tud, az, akié a szolga, adjon az egyháznak egy penzát, és a szolga legyen az egyházé.

 

 

6. A lopást elkövető asszonyról

 

Ha valamely férjes asszony lopást követ el, orrát veszítse, és adják el, és minden vagyonával együtt, amivel férje halála után más férfihez mehetett volna, bűnhődjék. És ha özvegyasszony cselekszi ugyanezt, egyik szemét veszítse, és – kivéve a gyermekeit megillető részt – vagyonával bűnhődjék.

 

 

7. A lopást elkövető leányról




Ha valamely hajadon leány lopást követ el, adják el, és soha se térhessen vissza a szabadság állapotába. És ha valaki ( őt ) felszabadítja, árát fizesse meg ( ti. büntetésképpen ), a leányt pedig vezessék a király udvarába.

 

 

8. Az olyan tolvajról, akik tíz vagy hat dénár értékűt lopnak

 

a) Ha szabad ( ember ) tíz dénár értékűt lop, minden vagyonával együtt vesszen el, ha kevesebbet, egyik szemét vájják ki, és Szent István törvényei szerint ítéljék meg.

b) Ha a szolga hat dénár értékűt lop, veszítse el mindkét szemét, ha kevesebbet ( lop ), egyik szemét, és amit lopott, ura kétszeresen adja vissza.

 

 

9. Azokról, akik tolvajt fognak

 

a) Ha valaki tolvajt fog és megkötözi, csak három napig tartsa magánál, a negyedik napon állítsa a bíró elé, és ha esetleg azt mondja, hogy a tolvajlás bűnrészeseit is meg fogja találni, nyerjen hat hét haladékot, és ezalatt a tolvajlásban részeseket, akiknek megtalálását ígérte, találja meg, ha pedig nem találja, a király ítélete szerint bűnhődjék. Ha pedig tovább tartja őt ( a tolvajt ) ( fogva ), mint három napon keresztül, és nem állítja őt, miként mondottuk, a negyedik napon a bíró elé, és ezért a tolvaj rokonai vagy annak ura, ha ura van ( ti. ha szolga az illető ), panaszt emelnek, állítsák ( a tolvajt ) bíró elé, és magát ( az elfogót is ), mivel amazt megkötözve tartotta, és nem állította a törvény szerint a harmadik vagy negyedik napon elő, állítsák a bíró elé, és ezért, mivel igazságtalanul tartotta vissza a tolvajt, tíz penzát fizessen, a tolvajt pedig a törvény szerint ítéljék el.

b) És ha valaki a bírák ítéletét megvetőleg áthágja, hat penzát fizessen ( a bírónak ), a bíró pedig a tolvajt erővel vegye el, és ha a tolvaj istenítéletet kér, és az istenítélet megengedtetvén neki, ártatlannak bizonyul, ebből a hat penzából ( a bíró ) egyet a szentegyháznak adjon, és ha bűnösnek találtatik, minden vagyonával együtt a király tulajdonává legyen.

 

 

10. Azokról, akik hadjárat idején lopnak

 

a) Ha a király hadjáraton van, és ezalatt tolvajt találnak fogni, az, aki fogta, erősen őrizze, de miután a király és előkelői visszatértek, azon az időhatáron túl, melyet mondottam, ne merészelje magánál tartani. Ha pedig másképpen cselekszik, hat penzát fizessen.

b) Ha valaki hadjárat idején lopást követ el, az ilyet minden vagyonával együtt irtsák ki.

 

 

11. A kereskedőkről, akik városról városra járnak

 

Ha valaki városról városra járva vásárol és elad, és valamiről, amit korábban eladott, később kiderül, hogy lopott dolog volt, azt, aki eladta, mint tolvajt ítéljék el, azokat pedig, akik tanúk voltak, ( isten- ) ítélettel vizsgálják meg, ha bűnösnek találtatnak, mint tolvajokat ítéljék el őket.

 

 

12. A nemesek udvarában fogott tolvajról

 

Ha valaki valamely nemes udvarában követ el lopást, vagy az udvarház gazdájának jelentsék, vagy az ő poroszlójának. És ha véletlenül az történik, hogy egyik sincs otthon, várjanak tíz napig, ha a tizenegyedik napon sem megy haza egyikük sem, állítsák ( a tolvajt ) bíró elé, és a törvény szerint bánjanak vele.

 

 

13. A szökött javak gyűjtőiről




A szökött dolgok összegyűjtője, akit a nép nyelvén “joccedeth”-nek ( javak szedője ) neveznek, mindaz, amit összeszed, az illető megyének a várába gyűjtse össze, és a király lovásza, és annak a várnak az ispánja a vár külső részében istállót csináltassanak, s ott, ami jószágot csak összegyűjtenek, Szent Mihály napjáig őrizzék, a szökött emberek, tudniillik a ioch ( ejtsd: “jok” – javak ) kétharmad részét adják a király poroszlójának, egyharmadát az ispánnak, és egészen az említett ünnepig őrizzék őket, mindezekből Szent Mihály ünnepe után, amikor szétválasztják őket, a püspök küldötte tizedrészt kapjon.

Szent Márton ünnepétől Szent György ünnepéig ( ismét ) gyűjtsék össze a juhokat és ökröket és hasonló módon osszák széjjel. És ha közben a szökött javak összegyűjtője, akit említettem, mindezeket megszegi, minden vagyonával együtt vesszen el, kivéve gyermekeit és feleségét, ha az, aki az ispán nevében gyűjtötte a szökött javakat, szabad ember volt, hasonló módon vesszen el, ha rabszolga, vegyék el őt az ispántól. Ha az, aki a király nevében gyűjtötte a szökött jószágokat, abból, amit gyűjtött, valakinek adott, mindketten vesszenek el, és ha valaki az ilyen dolgokból valamit ( a javak szedője előtt ) letagadott, amennyit letagadott, tizenkétszer annyit adjon vissza.

 

 

14. Azokról, akik a futárok által elengedett lovakat tartanak maguknál

 

Ha valaki olyan lovakat tart magánál, melyeket a futárok engedtek el, három héten át bemutatás végett vezesse a templom elé, vagy a vásárba. És ha a tulajdonosa nem jön, adja azt a király gyűjtögetőjének. Hasonlóképpen a tolvajok által elbocsájtott lovakkal az történjék, hogy aki a tolvajt lóval együtt fogta el, a tolvajt adja át a bírónak, a ló pedig legyen az övé.

 

 

15. Azokról, akik a király határozatát megvetik

 

Aki pedig a király és a főemberek határozatait megszegi, ha püspök, ítéltessék meg a király akarata szerint, ha ispán, ispánságából mozdítsák el, ha százados, tisztétől fosszák meg, és azonfelül ötvenöt penzát fizessen, ha vitéz, hasonlóképpen ötvenöt penzát fizessen.

 

 

16. A bírákról

 

Akarjuk, hogy mindegyik bíró ( csak ) a saját kerületében ítélkezzék.

 

 

17. Azokról a tolvajokról, akik az egyházba menekülnek, és magukat ártatlannak vallják

 

Ha valamely tolvaj, szolga vagy szabad, az egyházba megy be, és magát ártatlannak mondja, ( isten- ) ítélettel vizsgálják meg őket. Ha bűnösnek találtatnak, úgy ítéljék meg őket, mintha nem mentek volna a templomba, ha pedig bűnüket beismerik, boldog István törvénye szerint ítéljék el őket.

 

 

18. Hogy senki se merjen a tolvajjal kiegyezni

 

Senki se merjen a tolvajjal kiegyezni, ha pedig valaki ezt teszi, ötvenöt penzát fizessen.

 

 

19. Senki se vezesse a tolvajt más bíró elé




Akarjuk azt is, hogy ha valaki tolvajt fog, az ügyet az előtt a bíró előtt tárgyalják, akinek a kerületében a tolvajt elfogták.

 

 

20. Az eltulajdonított dolgokról

 

a) Az elszökött javakat szedjék össze Szent György ünnepétől Keresztelő Szent János ünnepéig, és vigyék a várba, és ott őrizzék azokat Szent Mihály ünnepéig, s állandóan mutogassák a vásáron, és ha valaki megtalálja saját szolgáját, vagy szolgálóját, váltsa vissza kilencven dénárért, lovát tizenkettőért, ökrét ötért, amiből kétharmadrészt a királynak, egyharmadrészt az ispánnak kell juttatni. Ha pedig Szent Mihály ünnepéig nem ismer rájuk senki, osszák szét őket az előbb említett módon, azonban semmiképpen ne adják el őket, vagy el ne rejtsék, csupán azoknak munkáját vegyék igénybe. Ha pedig a gyűjtögető eladja vagy elrejti, háromszorosát adja vissza, és azonkívül tíz penzát fizessen. Az ispán pedig, ha rábizonyul, hogy azt tette, ötvenöt penzát fizessen.

b) Hasonlóképpen megparancsoljuk, hogy akik Béla király uralkodása óta elszökött javakat tartanak maguknál, azokat Szent István ünnepéig bocsássák ki kezükből.

 

 

21. Azokról, akik másnak a rabszolgáját vagy szolgáló népét befogadják

 

Megtiltjuk azt is, hogy valaki másnak a rabszolgáját vagy szolgáló embereit befogadja, ha pedig valaki befogadja, ha ispán, tudja meg, hogy kétszer ötvenöt penzát fog fizetni, ha tisztséget viselő, kétszer huszonöt penzát, ha a népből való, kétszer öt penzát. Ha pedig az, akit befogadott, vagy lopásért vagy bármely bűntettért rejtőzködik, és a befogadó részese amaz bűnének, de tagadja, hogy részese lenne, ha ispán, esküvel tisztázza magát, és azonfelül ötvenöt penzát fizessen, ha pedig a népből való, hasonló esküvel tisztázza magát, és öt penza kártérítést adjon, és ha a rabló valamit mondani akar ellene, hallgassák ki.

 

 

22. A letett és helyébe állított bíróról

 

Ha a bírák közül valamelyik nem fejez be egy ügyet, mielőtt visszavonják megbízatását, menjen el a helyébe állított bíróhoz, és vele tárgyalja meg, miképpen szándékozott ítélni, és ezután kapja a bírság kilencedrészét, a bíró pedig tizedrészét.

 

 

23. A hamis bírákról

 

Hogyha valamely hamis bírákat találnak, akik egy ügyben titokban ítélkeznek, állítsák az elé a bíró elé, akinek a kerületében találták őket, és megtudakolván tőlük, hogy milyen vétségről volt szó, azt, amit ítéltek, kétszeresen adják vissza, és azonfelül tíz penzát fizessenek.

 

 

24. A pert halogató bírókról

 

Ha valaki a perben való ítélethozatalt harminc napnál tovább halogatja, verjék meg.

 

 

25. A bírák pecsétküldéséről

 

a) A bíró bárkire ráküldhesse pecsétjét, kivéve a papokat és egyházi személyeket, valamint az ispánokat.

b) Ha pedig valaki a bíróról azt állítja, hogy az igazságtalanul ítélt, és nem tudja bizonyítani, öt penzát fizessen, ha pedig a bírót marasztalják el, (a bíró ) a bírságot kétszeresen adja vissza, és ezenfelül öt penzát fizessen.

c) A bíró ítéletéért csak egy éven belül, azután nem vonható felelősségre.

 

 

26. Azokról, akik a bírák pecsétjeit megvetik

 

Ha valaki a bíró pecsétjét megvetve az ügy tárgyalására nem megy el, első esetben öt penzával büntessék, ha második esetben sem megy el, ugyanannyival, ha harmadszor sem, az ügyet veszítse el, és megnyírva adják el tartozásáért.

 

 

27. Azokról, akik otthon megvívnak

 

Azok ügyében, akik otthon megvívnak és a bíróhoz nem mennek, semmit se keressen a bíró. Ha hozzá mennek, cselekedjék tetszése szerint. Ha pedig kiegyezvén, ezekután valamit a bírónak adnak, egyharmad részét magának, kétharmadát a királynak tartsa meg.

 

 

28. A futárokról, akik a lovakat a harmadik falun túl viszik

 

A futárok közül senki se merjen egy lovat a harmadik falun túl vinni, vagy pedig elvenni azoktól, akik a templomba mennek vagy onnan jönnek, avagy a püspökök vagy az ispánok udvarába ( mennek ), sem pedig a papoktól és egyházi személyektől és azoknak a szekeréből. Egyébként azonban vegyen el bármilyen lovat, amit talál, hogy a király követségét hamarabb elintézhesse. Aki pedig a futárt megveri, ötvenöt penzával, ha kantárszáránál fogva visszatartja, tíz penzával büntessék.

 

 

29. Azokról, akik elveszett dolgaikat keresik