A futballtörténelem legnagyobb összeesküvés-elméletei

Összeesküvés-mérICKElő-skála

David Icke, a Hereford egykori kapusa és a BBC Breakfast Time műsorvezetője egy egész karriert épített arra, hogy elméletével házalt, amely szerint földönkívüli hüllők irányítják a Földet. Megérdemli, hogy az összeesküvés-elméletek mértékegysége legyen. A skála egy Ickétől (nem túl szokatlan elmélet, akár még igaz is lehet) öt Ickéig terjed (ide tartozik a Loch Ness-i szörny és persze a földönkívüliek).

Szöveg Andrew Murray, Louis Massarella, Jon Spurling, magyar FFT Illusztráció Matthew Stevens Fordítás Vincze Szabolcs

KÉT PISZKOS VILÁGBAJNOKSÁG
Összeesküvés-elméleteket bárki gyárthat, elég, ha csak körülnézünk a londoni Hyde Parkban, a Speakers’ Corneren, ahol bárki elmondhatja a véleményét, és máris érthetővé válik, mire gondolunk, de az egykori FIFA-elnök vádjai az 1966-os és az 1974-es világbajnokságról azért nagyobb figyelmet érdemelnek.

„Előre eltervezték, hogy a házigazda fog nyerni” – kürtölte szét Joao Havelange 2008-ban. És a brazil vezető szerint kivel bántak el csúnyán a tornákon? Hát persze, hogy a brazilokkal! „Nekünk volt a legjobb csapatunk a világon, mint hatvankettőben és hetvenben, amikor megnyertük a vébét.” És mik voltak Havelange bizonyítékai? A brit és a német bírók – akiket elődje, Sir Stanley Rous választott ki – engedték a kemény játékot, ami szétrombolta a joga bonitót. Ennyi. Nem túl meggyőző, Joao.

ELŐRE ELDÖNTÖTT MECCSEN A BÍRÓ MEGLOPTA A DERBYT
Amikor a Brian Clough vezette Derby Torinóba utazott, az 1973-es BEK-elődöntőre, a Juventus walesi legendája, John Charles figyelmeztette a mestert és segédjét, Peter Taylort, hogy az olaszok német középpályása, Helmut Haller „meggyőzte” a bírót, Gerhard Schulenburgot. Taylor a félidőben meglátta, amint az alacsony Haller a bírói szobába kíséri honfitársát, és utánuk sietett. „Haller a bordáim közé bökött, és miközben én levegő után kapkodtam, valaki keményen megragadott – mérgelődött később Taylor. – Hallottam, ahogy John rám üvölt, hogy fogjam az útlevelem. Sosem féltem még ennyire életemben.” A Kosok három egyre kikaptak, Archie Gemmill és Roy McFarland pedig sárga lapot kapott, így nem játszhatott a visszavágón. A Sun szerint ez volt „minden idők egyik legelképesztőbb bíráskodása”. Clough biztos volt a dolgában. „Csaló gazemberekkel én nem beszélek” – mondta az olasz médiának a lefújás után. Nem biztos, hogy megértették Clough finom óangolját, mint ahogy az sem, hogy Schulenburg tényleg csalt.

PERU LEFEKÜDT AZ ARGENTIN BÚZÁÉRT
Amikor a házigazda Argentína a második csoportkörben úgy győzte le 6–0-ra – két góllal a kelletténél többet szerezve – az 1978-as vb-ről már kieső Perut, hogy ezzel a gólkülönbséggel kilökte Brazíliát a döntőből, nem kellett sok, hogy a csalás vádját kiáltsák a későbbi győztesre. Emiatt aztán a fő szószólót, az újságíró Carlos Arest halálosan megfenyegették, és mivel a katonai junta igen lazán kezelte az emberi jogok kérdését, inkább Spanyolországba költözött. Mivel az ország diktátora, Jorge Videla és elnyomó kormánya úgy vélte, egy vb-győzelem javítana az ország képén a világ szemében, a Peru elleni meccs előtt felajánlott az ellenfélnek harmincötezer tonna gabonát, ötvenmillió dollárnyi befagyasztott vagyon feloldását, és dél-amerikai politikai foglyok elengedését, ha a meccs úgy alakul, ahogy nekik kell. 2012-ben az egykori perui szenátor, Genaro Ledesma nyilvánosan is elismerte a csalást. „Most már nem vagyok túl büszke arra a győzelemre” – mondta Leopoldo Luque, aki két gólt szerzett a meccsen.

DÁNIA ÉS SVÉDORSZÁG SZÖVETSÉGE A 2004-ES EB-N
„Az olaszok elég machiavellista módon gondolkodnak” – mondta Lars Lagerbäck, a svédek kapitánya, amikor csapata a dánok elleni utolsó csoportmeccsre készült a 2004-es Eb-n, tudván, hogy egy kettő kettes döntetlen mindkét skandináv együttest továbbjuttatná, az azzurri viszont kiesne. „De nem lehet kettő kettőre játszani, ez nem megszokott eredmény.” A Dániát irányító Morten Olsen ugyanígy hitetlenkedett. „Ez nevetséges – köpte a szavakat a szemüveges tréner. – Becsületes emberek vagyunk.” És a végeredmény? Hát persze, hogy 2–2 lett! Másnap csak úgy harsogták a svéd címlapok: „Gratulálunk Olaszországnak, jól tippelt!” A meccset a svéd Mattias Jonson 89. percben lőtt gólja döntötte el. A másnapi cikkek arról szóltak, hogy a játékosok folyamatosan beszéltek egymással a pályán, de Thomas Helveg dán védő szerint nem volt bunda.
„Rendes meccs volt – dalolta később. – Mindenáron ki akartuk verni a svédeket, hiszen évszázadok óta rivalizálunk egymással.” Ne hagyd, hogy a történelem egy jó kis összeesküvés-elmélet útjába álljon, Thomas!

A FRANCO-DIKTATÚRA BARCELONÁT FENYEGETI
Egy sima, Real Madrid elleni 3:0-s győzelem után az 1943-as Copa del Generalisimo elődöntőjének első meccsén mindenki arra számított, hogy a Barcelona kiüti riválisát, és bejut a Bilbao elleni döntőbe. De adódott egy kis probléma. Hogy bizonyítsa hatalmát a nevét viselő hazai kupasorozat felett, Franco tábornok megbüntette a katalánokat, mert kifütyülték a Real Madridot, és túlzottan ünnepeltek. A történet szerint közvetlenül a madridi visszavágó előtt José Finat, a diktatúra nemzetbiztonsági főnöke beugrott a Barcelona öltözőjébe egy kicsit beszélgetni. Az övén pisztolyokkal, Finat emlékeztette a csapatokat: „Önök csak a rezsim nagylelkűségének köszönhetik, hogy egyáltalán játszhatnak, amely elnézte hazaszeretetük hiányát az első meccsen.” A Real Madrid 11:1-re nyert, ami a mai napig rekord az El Clásico történetében. Valószínűleg az is marad.

TIZENÖT PERC SZÉGYEN A HIGHFIELD ROADON EGY KIS KÖZLEKEDÉSI DUGÓ MIATT
Míg 1977 májusában a Sex Pistols az angol „fasiszta rezsim” megdöntéséről énekelt, a Sunderland szurkolóinak haragja nem Erzsébet királynő, hanem Jimmy Hill, a Coventry City elnöke ellen fordult. A szezon utolsó játéknapján három csapat, a Sunderland, a Coventry és Bristol City harcolt a kiesés ellen. Utóbbi kettő egymással játszott a Highfield Roadon, de a meccskezdés tizenöt percet csúszott egy tömegtorlódás miatt. Miután a Sunderland 2–0-ra kikapott az Evertontól, a Coventry és a Bristol 2–2-es döntetlenje azt jelentette, hogy mindkét csapat megúszta a kiesést. Ezt azonnal ki is hirdették a stadion hangszórói. Ezután huszonkét, láthatóan megkönnyebbült játékos passzolgatott még negyedórát a pályán. A Sunderland-drukkerek szerint ebben Hill keze is benne volt, és nem felejtettek. A vezető csak rendőri kísérettel tudta elhagyni a Craven Cottage-et 2008-ban, a Fulham elleni meccs után. Kellett az a közlekedési dugó?

A NIKE RÁPARANCSOLT RONALDÓRA
John Motson, a BBC kommentátora úgy fogadta a meccsek óta jegelt, de a Stade de France-ban rendezett 1998-as vb-döntőre a brazil csapatba visszatérő, a forgatagban feltűnő Ronaldót, mint ötven évvel korábban Neville Chamberlain brit miniszterelnök a békét, fehér zsebkendőjét lengetve. A csatár úgy nézett ki és úgy is játszott, mint egy szellem, szürke játékát nézve pedig egyből felvetődött a gyanú, hogy csak a szponzor, a Nike kényszerítette a játékost arra, hogy a pályára lépjen, pedig aznap reggel megmagyarázhatatlan rohama volt. Még a parlamentben is kivizsgálást követeltek, és nyomozást akartak indítani a futballhoz szorosan kötődő sportszergyártó cég ellen. Minden érintett tagadott, kivéve a csapattárs Edmundót. „A Nike emberei huszonnégy órán át velünk voltak – füstölgött az Állat, aki Ronaldo visszatérése miatt került ki a csapatból. – Ez minden, amit mondhatok.”

PAUL, A POLIP ELTITKOLT HALÁLA
Kennedy elnök, Elvis Presley és Paul, a polip: egész biztosan híres az, akinek halálát összeesküvés-elméletek szövik át. Amikor a kétéves lábasfejű jóstehetség 2010 októberében jobblétre szenderült, egy kínai filmes, Csiang Hsziao azt állította, hogy 60-70 százalékig biztos abban, hogy Paul már a világbajnokság alatt elpusztult. „Eltitkolták a halálát, és hosszú ideig csak bolondítottak minket – mérgelődött a hölgy. – A polipok mind ugyanúgy néznek ki, lehetetlen észrevenni a különbségeket.” Az mondjuk kicsit furcsa volt, hogy az akvárium már hetekkel a puhatestű halála előtt felajánlotta, hogy támogatná Csiang filmjét, a „Ki ölte meg Pault, a polipot?” című alkotást. „A film Paul, a polip csodája mögötti belső történetről szól, szerintem emiatt lettek idegesek.” Még szép, hogy azok lettek.

MESSI ÉS INIESTA PASSZOKKAL ÜZENT A SZÍRIAI HADSEREGNEK
Azt gondolnánk, a legnagyobb hír a Real Madrid elleni 2012-es El Clásicón az volt, hogy Lionel Messi lett a Barcelona történetének legjobb góllövője. De ez nagy tévedés! A szíriai állami televízió szerint a meccs alatt Leo és társai kódolt üzeneteket küldtek a háború sújtotta közel-keleti országba, a passzaik mintája ugyanis nagyban segítette az országba irányuló fegyvercsempészetet. „Íme, ez első állomása annak, hogy fegyverek érkeznek Libanonból” – kezdte műsorát az al-Dunija televízió, majd bizonyítékként egy Szíria-térképre vetítette át a Messi, Iniesta és Pedro passzaiból kirajzolódó alakzatot. Nagyon bizarr eleme volt ez Basszár el-Asszad elnök propagandájának, de még az is lehet, hogy óriási átverésről van szó.

A FIFA ELÁRULTA MARADONÁT
A régóta pajzsmirigy-túlműködéssel kezelt Diego Maradona állandóan a plusz kilóival küzdött az 1994-es világbajnokság előtt. Egyesek szerint azonban a képzelőereje is túlműködött, pláne az után, hogy a torna közepén, efedrin miatt pozitív lett a doppingtesztje. El Diego azt állította, a FIFA megígérte neki, hogy szemet huny afelett, milyen módszerrel fogy le, mert kellett a reklám a jegyeladásokhoz. Amikor azonban eszükbe jutott, hogy ez egy vb, ahol mindennek rendben kell menni, „üldözni kezdték” szegény Diegót. Gazemberek.

CRUYFF, PEZSGŐ ÉS PUCÉR LÁNYOK
Kevesen tagadják már azt a meztelen medencés bulit, amelyet az 1974-es világbajnokság döntőjébe jutott holland játékosok csaptak, és amin egy rakás német szépség is jelen volt. Viszont bármelyik játékos feleségét kérdeznénk, a válasz: „Volt ilyen buli, de a férjem nem volt ott”. Az összeesküvés tárgya az időzítés. Négy nap telt el a parti óta, amikor a Bild bulvárlap címlapon hozta a sztorit, egy nappal a vendéglátók elleni döntő előtt. A szenzációhajhász cím az volt: „Cruyff, pezsgő és meztelen lányok”. A legtöbben állítják, hogy Johan Cruyff nem volt ott, de ettől még éjszakába nyúlóan kellett magyarázkodnia dühös feleségének. Testvére, Hennie szerint másnap úgy nézett ki, „mint a felmosórongy”. Hollandia 2–1-re el is vesztette a döntőt. „Aznap este megváltozott valami – emlékezett vissza a középpályás Arie Haan. – Mindenki a másikra nézett. Egyre nagyobb volt a nyomás és a stressz, az asszonyok pedig egyfolytában a telefonon lógtak.” Ugyanakkor tartja magát a pletyka, hogy a német hölgyeket az említett újság bérelte fel…

BOBBY MOORE KARKÖTŐJE ÉS A KOLUMBIAI TITKOSRENDŐRÖK
Az 1970-es világbajnokság előtt botrány rázta meg az angol válogatott védelmét, de egy kérdésre senki sem tudott választ adni: miért? Vajon miért vádolták meg Bobby Moore-t azzal, hogy ellopott egy karkötőt a szállodai ékszerboltból Kolumbiában? A West Ham védőjét négy napig házi őrizetben tartották, amíg bizonyítékok hiányában, Harold Wilson brit miniszterelnök nyomására végül ki nem engedték. Egy-két évvel később kiszivárgott dokumentum tanúsága szerint az akciót a kolumbiai titkosszolgálat tervelte ki azért, hogy pénzt csikarjanak ki tőle, vagy az egész egy dél-amerikai cselszövés volt, hogy megtörjék a vb-címvédő kulcsjátékosát. Mások szerint Moore vitte el a balhét egy, a karkötőt csak viccből elcsenő csapattársa durva tréfája miatt.

AZ 1958-AS VB-T NEM RENDEZTÉK MEG
„Azt mondják, nem is volt világbajnokság 1958-ban – közli ünnepélyesen Kurre Hamrin, akinek a németek elleni szólógóljával jutott a házigazda Svédország a brazilok elleni döntőbe. – Én ott voltam, így fogalmam sincs, hogy állíthatja valaki ennek az ellenkezőjét.” A legendás játékos beszélt a 2002-ben készült, Konspiration 58 című film alkotóival is, amelyben Bror Jacques de Waern történész magyarázza, hogy az 1958-as vb-t nem is Skandináviában, hanem egy Los Angeles-i stúdióban vették fel a CIA megbízásából, amely a televíziós propaganda erejét vizsgálta. És mi a bizonyíték? A futballpálya hátterében álló gyanús házak, hamisított fotók a cipőkről, és persze a játékosok árnyékai, amelyek nem így néznének ki a svéd napsütésben. Állítólag volt egy titkos csoport is, melynek Hamrin és a későbbi UEFA-elnök, Lennart Johansson volt a célpontja, akinek azt mondták, már nincs sok ideje hátra, ha hisz ebben a hazugságban. Később kiderült, hogy Johan Lofstedt filmje csak egy orwelli tréfa volt, hogy megmutassa a történeti revizionizmus csapdáit, különösen a holokauszt tagadását, a szereplőket pedig beavatták. Ez nem akadályozta meg azt a néhány idiótát, akik az interneten tényként terjesztették tovább De Waern kitalált történetét.

A DUCE VISSZAUTASÍTHATATLAN AJÁNLATA MONTINAK
Pár évtizeddel Marlon Brando híres Keresztapa-alakítása előtt, Benito Mussolini olasz diktátor mindent elkövetett, hogy meggyőzze az argentin Luis Montit arról, hogy jöjjön Itáliába futballozni. Két titkosügynököt küldött az 1930-as világbajnokság helyszínére, hogy a Duce nevében tárgyaljanak a torna legnagyobb tehetségeivel. Mussolini már eldöntötte, hogy a következő vb-t ő akarja rendezni. Amikor a jókötésű alkata miatt doble ancho (dupla széles) becenevű játékos megszerezte első gólját, már tudták, hogy megvan az emberük. Bármi is az ára. Monti olasz édesanyja miatt halálos fenyegetéseket kapott, ezért a legenda szerint könnyekben tört ki az öltözőben az Uruguay elleni meccs félidejében. Ekkor Argentína 2:1-re vezetett, és végül 4:2-re kikapott. Monti még abban az évben országot váltott, és az olaszokkal megnyerte az 1934-es világbajnokságot. Azt persze sosem bizonyították, hogy egyik reggel levágott lófej lett volna az ágyában, tele Mussolini ujjlenyomataival.

AZ IRÁNI KORMÁNY UTASÍTÁSA A CSAPATNAK: CSAK LAZÁN!
Iránnak győzelemre volt szüksége a nem túl erős Bahrein ellen, hogy automatikusan kijusson a 2002-es világbajnokságra, de a letörtnek látszó csapat alig rúgott kapura, és meglepetésre 1–0-ra kikapott. Jöhetett a pótselejtező, ahol ugyan tisztességgel küzdöttek Írország ellen, de végül elbuktak. Két nappal később robbant ki a botrány, miután két oknyomozó újságíró azt állította, hogy a csapat azt az utasítást kapta Bahrein ellen, hogy játsszon „csak lazán”, ráadásul a saját, keményvonalas iszlám kormányától. Állítólag a következő, nem hivatalos beszélgetés folyt az egyik újságíró, és a kormány minisztere között (amelynek átiratát egy moziülés alatt találták meg): „Irán kormánya szerint nem kívánatos, ha sok fiatal gyűlik össze Teherán utcáin. Hasonló történt az előző világbajnokság alatt is, miután Irán legyőzte az Egyesült Államokat, és sajnos néhány esetben a részegségig fajultak a dolgok.” Nem meglepő: a kormány minden vádat tagadott.

AZ ANDERLECHT LEFIZETTE A KUPAELŐDÖNTŐ BÍRÓJÁT
Brian Clough-nak sosem volt szerencséje a bírókkal az európai kupákban. Ha a Derby edzőjeként történt, 1973-as félidei beszélgetés (lásd korábban) még magyarázható is lenne a puszta véletlennel, azt már nem lehet annak tekinteni, amikor az 1983–84-es UFEA-kupa elődöntőjén az Anderlecht furcsa körülmények között ejtette ki az általa irányított Nottingham Forestet: 2–0–s előnnyel jöttek a visszavágóra, ahol viszont belga tisztviselők rohangáltak ki-be Emilio Guruceta játékvezető öltözőjébe a meccs szünetében. A spanyol bíró – akit már megvádoltak otthon a Real Madrid iránti elfogultsággal – a folytatásban megítélt egy gyanús büntetőt a hazaiaknak, és nem adott meg egy szabályos Forest-gólt. A vége 3–0 lett az Anderlechtnek. Gurucetát fél évre eltiltották a meccs után, mert a pletykák szerint 20 ezer fontos „kölcsönt” fogadott el a belgáktól. 1987 februárjában halt meg autóbalesetben, a Marca spanyol lap posztumusz az idény legjobb bírójának jelölte. Tíz évvel később az UEFA egy idényre felfüggesztette az Anderlechtet, mert a megvesztegetést bebizonyították. Nem mintha a Forest-drukkereket ez vigasztalná.

A NÁCIK MEGGYILKOLTÁK SINDELART
Amióta 1938-ban az osztrák Matthias Sindelar duplájával megalázta a náci Németországot egy barátságos meccsen, amit azért rendeztek, hogy megkönnyítsék Ausztria bekebelezését, a „Futball Mozartját” a németek megjegyezték maguknak. Egy éven belül, 35 évesen halott volt. Sindelar és barátnője hivatalosan öngyilkosok lettek, egy rosszul működő kémény szerencsétlen áldozatai voltak. De lehet, hogy a Gestapo gyilkolta meg zsidó felmenői miatt, vagy mert az öntudatos sztár megtagadta, hogy a nácik útjára lépjen. Barátja, Egon Ulbrich később elárulta, megvesztegettek egy tisztviselőt, hogy az esetet balesetként tüntesse fel, így Sindelar megkaphassa az állami temetést, ami a gyilkosoknak és öngyilkosoknak nem járt. A teljes igazság sosem fog kiderülni. (Lásd a FourFourTwo magazin 2013. januári számát!)

EGY GÓLOCSKA WALES DICSŐSÉGÉRE
Az egy dolog, hogy Dan Lewis nevéhez fűződik az FA-kupa történetének egyik legnagyobb bakija, az pedig a másik, hogy sokak szerint ezt szándékosan csinálta. Az Arsenal kapusa, a büszke walesi, aki csak két hónapja mutatkozott be a nemzeti válogatottban, kínlódva nézte végig, ahogy a labda és a meccs egyetlen gólja a hóna alatt becsorgott a hálóba az 1927-es FA-kupa döntőjében, a Cradiff City pedig a sorozat történetében először és utoljára hordozhatta végig a trófeát a Severn-hídon. „Emlékszem, élete vége felé egy kocsmában ültem vele, és mondta, hogy a fényes trikóján csúszott meg a labda” – mesélte 2002-ben a fia, Dave, és nevetségesnek tartja a dühös drukkerek vádját, akik szerint apja hazafiasságból adta el a meccset a walesieknek.

CANTONA JÖTT, HOGY FOGYJANAK A MEZEK. CSAK ÉPPEN JOËL…
Miután labdarúgó-pályafutása nagy részét francia kiscsapatokban, majd az Újpestben (!) töltötte, a védő Joël Cantona – a Manchester United legendás „Erik királyának” öccse – 1993-ban kipróbálta magát Angliában is, az alsóbb osztályú Stockport County és a Peterborough csapataiban. Miközben híres bátyja az Old Traffordon varázsolt, Joël sajnos nem tudta letenni a névjegyét a Szigetországban sem. A Peterborough szurkolói szerint csak azért vették meg, hogy eladjanak néhány Cantona feliratú mezt. A klub pechjére a játékos viszont még azelőtt visszatért a kontinensre, Franciaországba, hogy kijöttek volna a nevével ellátott mezek. Tette mindezt anélkül, hogy akár egyszer is pályára volna az első csapatban. Ilyen az élet.

A LASAGNE-BOTRÁNY ÉS AZ ARSENAL-DRUKKER SÉF
A Canary Wharfon álló Marriott Hotel egyszer azt állította, hogy étterme „friss választékával minden ízlést kielégít”. A 2005–06-os idény utolsó napja előtt azonban egy jó kis lasagne után egy cunami erejével terjedt szét az ételmérgezés a Spurs játékosai között, ami Martin Jol csapatának a Bajnokok Ligája-indulást érő helyébe került. Helyette az Arsenal indulhatott, ami beindította a rossznyelveket Észak-Londonban. Bár a hotelt tisztázták a vádak alól, rögtön elterjedt a pletyka, hogy az Arsenal-drukker konyhaséf keze van abban, hogy tíz Spurs-játékos kidőlt, sőt még magát Arséne Wengert is megvádolták azzal, hogy ő áll a romlott lasagne mögött.

A BÍRÓ KIÜTÖTTE A LEEDSET 1973-BAN
„Johnny Giles, aki aznap este sérülés miatt nem játszott, ebédnél azt mondta nekünk, hogy bárhogyan is játszunk, itt nem nyerhetünk” – mondta a legendás Peter Lorimer. Elnézve az 1973-as KEK-döntő felvételeit, nehéz nem egyetérteni Gilesszal. A Milan ötödik perces győztes gólja közvetlenül született egy amúgy közvetett szabadrúgásból, Don Revie játékosaival nem is törődtek, amikor többször is büntetőt reklamáltak, Norman Huntert pedig túl szigorúan kiállították, miközben bundázással vádolta a bírót, Krisztosz Mihaszt. A görög közönség pfújolt Szalonikiben a győztesek tiszteletköre alatt, a Leeds pedig próbálta elérni, hogy újrajátsszák a meccset. A bírót később egy életre eltiltotta az UEFA bundázás miatt. Voltak kísérletek arra, hogy megfordítsák az eredményt, legutóbb 2009-ben próbálta meg egy yorkshire-i képviselő, Richard Corbett.

A SHEFFIELD LELÁTÓRA CSERÉLTE CSATÁRÁT
„Úgy tűnik, rajtam kívül már mindenki tudta, hogy a Leedsbe igazolok” – vonta meg a vállát Mick Jones, a Sheffield United csatára. És valóban, 1967 márciusában a Bramall Lane-en elpasszolták legjobb csatárukat, ráadásul az ősi rivális Leedsnek, pedig 149 meccsen 63 gólt szerzett. Persze ezt nem tudták könnyen beadni sem a szurkolóknak, sem az edzőnek. „Ez lesz a klubtörténet valaha volt legnagyobb hibája” – dühöngött John Harris menedzser. Később éveken át pletykálták, hogy a játékost csak azért kellett eladni, mert az érte kapott pénzből megvehették a stadionjukat, amin addig a Yorkshire megyei krikettklubbal kellett osztozniuk. A vezetőség minden ilyesmit tagadott, de két évvel Jones eladása után bejelentették, hogy a Bramall Lane ezentúl csak a futballcsapaté, sőt új lelátó épül. Ez sajnos nem volt elegendő vigasz a drukkereknek, főleg mert a Jones vezette Leeds mindent besöpört előlük.

NEYMAR NEM IS SÉRÜLT MEG A VILÁGBAJNOKSÁGON
Mielőtt belemegyünk ebbe az egészbe, szögezzük le: itt az FFT-nél is pontosan tudjuk, hogy amit most leírunk, az egyenértékű az 51-es körzet titkaival, vagy azzal, hogy nem is volt holdraszállás, esetleg Kennedy elnök kivégzésével: nem több, mint ócska paranoia. De nézzük azért. Állítólag Neymar háta nem is sérült meg a nyári világbajnokság negyeddöntőjében, és játszhatott is volna a döntőben, ha a németek a négy között nem mossák le 7–1-re a házigazdákat. Az Illuminati internethuszárainak nem volt jobb dolguk, sőt még „bizonyítékaik” is voltak. Amikor a kolumbiai Juan Zuniga hátba térdelte Neymart, akit azonnal kórházba kellett szállítani, valamiért letakarták az arcát („Nem is ő volt!”), a róla készült fotóról hiányzott a tetoválása („Nem volt Photoshop!”), az orvosi jelentéseit pedig megsemmisítették, hogy védjék a személyiségi jogait („Jézusom, akkor ez biztosan egy másik Neymar volt!”) Nyilván a gerincét védő fűző, amit a játékos a szabadságán viselt, csak egy divatos ruhadarab lehetett.

WENGER MÁR JAPÁNBÓL IS IGAZOLT
Az 1995 májusában igazolt Dennis Bergkamp lett az Arsenal történetének az az ikonikus játékosa, aki egy kis színt csempészett a csapatról kialakult „unalmas” képbe, és szemet gyönyörködtető játékot varázsolt a futballpályára. Bruce Rioch, az Ágyúsok akkori menedzsere szerint: „Remélem, az első igazolásom, Dennis érkezése is bizonyítja majd, hogy az Arsenalnak milyen nagy ambíciói vannak a jövőre nézve”. Feltéve, hogy Riochnak egyáltalán volt valami szerepe Bergkamp érkezésében. Később ugyanis elterjedt a szóbeszéd, hogy nem más, mint az akkor a japán Nagoja Grampus kispadján ülő Arséne Wenger tanácsolta David Deinnek, az Arsenal alelnökének, hogy vigye a Highburybe a holland csatárt. Ezek szerint már akkor Wenger lett volna a főnök Londonban, amikor még meg sem érkezett? „Az Arsenal már régóta vadászott Wengerre, és csak idő kérdése volt, mikor szerzi meg.” Ahogy Rioch egy korábbi játékosa mondta róla: „Bruce csak helyettesített, míg vártunk az igazi tanárra”.

BÍRÓK AZ ANGOL CSAPATOK ELLEN
A ’60-as évek legendás sportújságírója, Brian Glanville sokszor utalt az úgynevezett „Aranybundára”: egy „megállapodásra”, amit a nagy olasz klubok kötöttek a játékvezetőkkel, hogy segítsenek csapataiknak az olasz bajnokságban és az európai kupákban is. 1965-ben a Liverpool 3:1-re megnyerte az első mecset az Anfield Roadon, Bill Shankly csapata azonban 3:0-ra kikapott a visszavágón, a San Siro 90 ezres közönsége előtt. Az angolok egyik igazgatója ekkor azt mondta: „Ezek sosem fogják engedni, hogy angol csapat nyerje meg a BEK-et.” Ian St John gólját nem adták meg, a spanyol bíró viszont két gyanús gólt is adott az Internek. Talán valóban gyanúsak voltak, de tény, hogy a Liverpool elveszítette az idegek csatáját is. Két év múlva a Celtic az Inter legyőzésével bebizonyította, hogy brit csapat is megnyerheti a BEK-et.
(Brian Glanville oknyomozó riportkönyvében főszerep jut néhány magyar játékvezetőnek és sportvezetőnek is. Az olasz bundamaffia egyik kijáróembere Solti Dezső volt – a 10475-ös számú auschwitzi fogolyról az FFT 2011. áprilisi számában írtunk részletesen –, aki mindig nagyszerű fogadtatásban részesítette a magyar FIFA-játékvezetőket Olaszországban, és azok sem mulasztottak el megtenni neki egy-két szívességet. Legjobb embere a nagy nemzetközi tornákon mindig barátjával, a költségminimalizálásra törekvő magyar tv-kommentátorral, Vitray Tamással egy hotelszobában lakó Zsolt István volt, de Glanville könyve szerint Vadas György és Emsberger Gyula is a keze alá dolgozott, mi pedig Müncz Györgyről tudjuk, hogy ő is élvezhette egyszer Milánóban Solti varázslatos vendégszeretetét. Az UEFA magyar alelnöke, Barcs Sándor a hírek szerint megpróbált szembeszállni a nemzetközi kupameccseket manipuláló olasz maffiával, és Gustav Wiederkehr, a svájci elnök halála után, megbízott elnökként átfogó vizsgálat megindítását kezdeményezte, és ringbe szállt az UEFA-elnöki tisztségért. A küldöttek azonban nem őt, hanem Artemio Franchit választották meg Olaszországból…)

FUTBALLKLUB, MAFFIAPÉNZBŐL
Miután a ’90-es évek elején csődbe ment, 1997-ben a szicíliai Messina futballklubját egy helyi építőipari nagykutya, Pietro Franza vásárolta meg. A csapat hasított, nyolc idény alatt öt osztályt lépett előre, 2004-ben pedig már a Serie A-ban szereplést ünnepelhette. 1965 óta ez volt a klub első idénye az olasz élvonalban. Sőt majdnem kijutott az európai kupaporondra is, miután legyőzte mindkét milánói klubot, és hetedik lett a tabellán. Mindez nagyon meggyőző volt, de a halálos rivális Palermo szurkolói nem nyugodtak, és a helyi rádióban azt állították, hogy Franza a maffiakapcsolatai segítségével lefizette a bírókat. Franza cáfolt akkor is, amikor Palermo-szurkoló aktivisták és egy helyi újságíró azt állította, hogy találtak egy dossziét, amely bizonyítja kapcsolatait a szicíliai maffiával. A rendőrségi nyomozás viszont kiderítette, hogy az egész csak átverés volt. Kiderült, hogy Szicíliában azért nem minden mögött áll a maffia, ahogy azt általában és felületesen gondoljuk.

ARGENTÍNA MÉRGEZI A BRAZILOKAT
Egy világbajnoki meccs Dél-Amerika legádázabb riválisai között mindig tele van gyűlölettel, szenvedéllyel, és persze a hangulat is óriási. De hogy jön ide a nyugtató? Mondhatnánk, sehogy, de a brazilok balhátvédje, Branco meg volt győződve, hogy azt kapott Miguel Di Lorenzótól, az argentinok fizioterapeutájától az 1990-es vb-n a két csapat nyolcaddöntős meccsén, amikor az a második félidő elején egy vizes palackot adott az ápolásra szoruló játékosnak. Két nappal később Branco szédülésre és betegségre panaszkodott, mert a víz szerinte tele volt neki szánt nyugtatókkal. Eleinte az argentinok mindent tagadtak, de 2005-ben Diego Maradona egy televíziós interjúban utalt arra, hogy a történet igaz lehet. „Nem mondom, hogy nem történt meg” – sóhajtott az akkori kapitány, Carlos Bilardo, aki híres volt a filozófiájáról: nyerni mindenáron! Íme, a futballnak is megvan a maga Watergate-botránya.

HALÁLOS FENYEGETÉS ÉS KLUBBEZÁRÁS
A lancashire-i Colne Dynamoes csapata, amelyet egy helyi építőipari mágnás, Graham White támogatott, 1990-ben már karnyújtásnyira volt attól, hogy belépjen az angol profi futball-ligába, miután az amatőr bajnokságot simán megnyerte. Azonban nem kapták meg az engedélyt, mert a testület szerint hazai pályájuk, az elavult Holt House-stadion nem felelt meg a követelményeknek. 1990 júniusában White meg is szüntette a klubot, aminek okairól azóta is sötét pletykák terjednek. Többek között az, hogy White halálos fenyegetéseket kapott a féltékeny helyi riválisoktól. Mások szerint a klub anyagilag már nagy bajban volt. Azonban Graham White az egyetlen, aki tudja az igazságot, ő azonban huszonöt éve hallgat a dologról.

+ MAGYAR KONTEÓK: PÁRIZSTÓL IRAPUATÓIG

Mercedesek a németektől, le kellett feküdni az oroszoknak
Ahogyan a rajongók nem fogadják el Bruce Lee vagy József Attila halálának hivatalos verzióját, úgy a magyar válogatott minden nagy vb-bukásának megszületett a maga összeesküvés-elmélete. Márpedig minden vb-n buktunk, amelyre kijutottunk, hiszen nálunk egyes egyedül az aranyérem nem számít bukásnak, és az ugye elképzelhetetlen, hogy jobb volt nálunk az ellenfél…
Az 1938-as párizsi vb-döntőn a szövetségi kapitány a közvélekedés szerint nem játszathatta a legjobbak közé tartozó Korányi Lajost, Turay Józsefet és Toldi Gézát Mussolini Olaszországa ellen, mert az olasz diplomácia ezt kérte a magyar szövetségestől. Mussolini a döntő előtt táviratot küldött az olasz csapatnak, a szöveg ennyi volt: „Győzni vagy meghalni.” A magyar válogatott kapusa, Szabó Antal a 4:2-es vereség után így viccelt: „Kaptam négy gólt, de megmentettem az olaszok életét.”
1954-ben a Mercedesekről szóló magyarázat terjedt el a legáltalánosabban: vagyis, hogy a magyar állami vezetők és a játékosok Mercedes gépkocsikat kaptak a nyugatnémetektől a döntőbeli vereség fejében. A pletyka alapjául szolgálhatott, hogy az elődöntő idején sérült Puskásról készült egy külföldi filmhíradó, amelyben egy Mercedest tesztel, és a döntő után valóban megjelentek az állami autók között ilyen kocsik, továbbá jó minőségű mezőgazdasági gépek, kombájnok is érkeztek az NSZK-ból a magyar állami gazdaságokhoz. A játékosok azonban egyöntetűen állították, nincs olyan összeg vagy ajándék, amiért egy vb-döntőt eladna egy futballista. Hogy Sebes Gusztáv szövetségi kapitány miért tette át a balszélső Czibor Zoltánt a jobb szélre, s miért nem játszatta Budai Lászlót, az már más kérdés… Mint ahogy az is, mi mindent tettek meg a nyugatnémetek a győzelemért a cserélhető adidas-stopliktól a doppinginjekciókig, ami ma már szinte bizonyított tény, és csak azért nem tehetünk érte szemrehányást, mert akkoriban még semmilyen teljesítményfokozót nem tiltott a szabály.
1962-ben ugyebár a magyarokra régóta utazó szovjet bíró, Nyikolaj Latisev bánt el velünk, midőn nem adta meg Tichy Lajos felsőkapufás gólját, de megadta a csehszlovák lesgólt a negyeddöntőben, 1966-ban pedig hiába vertük meg a brazilokat, ha a negyeddöntőben „le kellett feküdni” a szovjeteknek. Marseille-t és 1974-et hagyjuk is, 1978-ban pedig természetesen a játékvezető nyírt ki minket a házigazda argentinok elleni első meccsen Nyilasi Tibor és Törőcsik András (nem mellesleg jogos) kiállításával. 1986 pedig, no az egy külön fejezetet érdemel…

Tészta, Nyilasi, mérgezés, vérdopping
Miután az éppen csúcson lévő titkos magyar doppinglaboratóriumok összefogtak a zseniális Mezey Györggyel, a mexikói vb-re készülő magyar válogatott kemény edzőtáborba utazott a hasonlóan magas, de nem éppen negyvenfokos osztrák Alpokba (jó kaszinó is volt a közelben állítólag), nem sokkal azt követően, hogy – megint állítólag – pazarul mutatkozott be a legújabb vérdoppingmódszer a magyar–brazilon (3–0) ’86 tavaszán. Az összeesküvés-elméletek gyártóinak külön jól jött, hogy a gerincműtétjét inkább osztrák klubjával, semmint a válogatottal egyeztető Nyilasi Tibort, a csapat talán legnagyobb sztárját Mezey az utolsó pillanatban kirakta a csapatból, drámai körülmények között parancsolva le őt a csapatbuszról.
Jött aztán a teniszcsillag, Ivan Lendl könyve, amelyből kiderült, hogy a jó sportteljesítményhez csakis tésztát kell enni, de azt sokat, és innentől kezdve a magyar kapitány és a csapatorvos dr. Mohácsi János nemhogy húst, de még szaftot sem engedett tenni a fiúk tésztájára. (Dajka László például egész rúd szalámikat és tábla csokoládékat csempészett ki magával Mexikóba, hogy éhen ne haljon, ami viszont a nagydarab Kardos Józseffel tényleg majdnem megtörtént.) Franz Beckenbauer a ’70-es vb-n mexikói tapasztalatokat szerző német csapat-, majd szövetségi kapitány és Fekete Árpád, a Mexikóban sikeres magyar edző hiába könyörgött Mezeynek, hogy ha jót akar, ne edzesse déli hőségben a játékosokat, akkor mi már mérföldekkel a világ előtt jártunk mind sportélettanban, mind sportpszichológiában, ezek következtében teljes sikerrel végződött a játékosok kizsigerelése a vb rajtjára.
Mire felálltunk az erőtől duzzadó szovjetek ellen, a játékosaink már lépni sem tudtak, a 4. percben 2–0 volt az állás, a vége 6–0 lett oda, amit még követett egy kínos 0–3 a franciák ellen (remegő lábú játékosaink hiába próbálták előre lebeszélni az ikszet az ellenfelekkel mindkét alkalommal, előbb a magyarul tudó szovjet csatár, Rácz László, aztán a franciául gagyogó magyar középpályás, Burcsa Győző közvetítésével). Király Ferenc, a Népsport főszerkesztője, egyszersmind a csapat sajtófőnöke évekkel később előállt egy olyan sztorival, amely szerint valóban a tészta volt a gond, de itt ne a gyermelyit tessék érteni, hanem ez volt a fedőneve azoknak a piros piruláknak, amelyeket kötelezően be kellett szedni a csapatnak, és amelyek aztán a magaslaton nem várt élettani hatást eredményeztek.
A doppingos mondakörbe tartozik az a legenda is, miszerint a brazilok ellen működőképes vérdopping ellentétes hatást váltott ki Mexikóban, azt pedig Garaba Imre sejttette egy beszélgetésben, hogy esetleg a KGB mérgezhette meg a magyarok – amúgy saját szakács által készített – ételét a mexikói hotelben. Az egységes étkezés (és esetleg közös mérgezés) lehetett a borzalmas erőnlét oka azért is, mert még a masszőr, Sándor Imre is arra panaszkodott, hogy nem képes a vizes zacskókat elhajítani a kispadtól pár méterre lévő oldalvonalig. Az illetékesek mindenesetre sohasem adtak magyarázatot a történtekre, hogy a világranglista harmadik helyezettje miként omolhatott össze ilyen látványosan a vb rajtára, így aztán terjednek és fejlődnek a teóriák…

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. októberi számában.)