EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan emberek

Édenkertépítő táltos/pokoljáró állatorvosi ló

Életminőség nagyszótár: ötletcsírák, magok - VII.

MENNY ÉS FÖLD

Isten hozzád, gyönyörű hazugság,

Eszményképek, ábrándok világa!

Már kezemben tartom ajtód kulcsát,

Még egy perc s örökre zárva lész.

Túl az éjnek fejér szivárványán,

A tejúton túl röpűltem egykor,

S ott az égi magasokban járván

Épitélek, szép tündérvilág.

Ott töltöttem ébren álmodozva

A csapongó ifjuság időit,

Álmaimnak nem volt vége-hossza,

S szebbnél-szebbek voltak álmaim.

De az álom bármi szép, csak álom,

S hogyha ma nem, holnap elmulandó;

Elment, elment pajkos ifjuságom,

Fölkeltett a komoly férfikor.

Isten hozzád, ábrándok világa!

Miért várjak, amíg összeomlasz

S romjaidnak eltemess alája?...

Jobb, leszállnom innen idején.

Le a mennyből, le tehát a földre!

Vígy le, vígy le, képzeményim szárnya,

Mielőtt lebuknám összetörve,

Mint lebukott egykor Phaëton.

Hogy jön e könny szemem pillájára?

Aggalom s bú, hagyjatok, hadd menjek,

Hisz a föld az emberek hazája,

Embereknek csak a föld való;

S ha nem is oly szép ez, mint szeretnők,

Nem is oly rút, mint az ifju véli...

Nincs itt angyal, ámde nincs is ördög,

S ha van itt tél, van kikelet is.

Petőfi Sándor

Koltó, 1847. október

*

A kommunizmus hét csodája

Mindenkinek volt munkája.

Bár mindenkinek volt munkája,

Senki sem csinált semmit.

Bár senki sem csinált semmit,

A terv 100% fölött teljesült.

Bár a terv 100% fölött teljesült,

Mégsem lehetett semmit kapni.

Bár semmit sem lehetett kapni,

Mégis mindenkinek megvolt mindene.

Bár mindenkinek megvolt mindene,

Mégis mindenki lopott.

Bár mindenki lopott,

Mégsem hiányzott soha semmi

p.s.:

(viccnek

nem rossz,

de nem is túl jó:

egy poén kedvéért

ne adjuk el anyánkat –

itt pl. ne felejtsük el

azt az „apró részletet”:

hogy a kádár rendszer az ön-

kizsákmányolás szabadsága volt)

*

Önkizsákmányolás

1.

Az államilag garantált munkahelyen

Te dolgozgatsz, mi meg fizetgetünk…

De szabad túlórázni, géemkázni, háztájizni,

Fusit vállalni este és a hétvégéken…és a többi!

A szocializmus nem kizsákmányoló rendszer…

2.

A kapitalizmus

az ember ember

általi kizsákmányolása,

Ma ez nem így van,

mára ez teljesen megfordult…

(Egy másik politikai vicc:

Ez már a kommunizmus,

vagy lesz még rosszabb is?

És lett!?)

*

Tartuffe

Családellenessége

Nem egyből látható,

A sci-fi filmek szellemirtói

Nem tudnák őt levadászni,

De sokkal valóságosabb és

hatóbb mint nem kis pocakja:

Egy földrengés nem tudna akkora

Megsemmisítő csapást mérni

Mint ő, aki összeugrasztja

A családtagokat, a házaspárt,

Elcsábítaná a feleséget és anyát.

De azért a család javát is akarja:

Ki is semmizné őket...

*

A diplomatikus

A bürokrácia labirintusaiban

Bolygó ügyféllel packázni, vagy

Úgy elküldeni az ügyfelet a büdös francba,

Hogy toporzékolva várja, hogy már indulhasson

*

Trendi

A homoszexualitást

Sokáig üldözték, tiltották,

Majd megengedték, elnézték,

Ma szinte már-már támogatják,

Azt is megéljük majd nemsokára,

Hogy végül – horribile dictu - kötelező lesz?

*

A homo mohó

Meztelenül jövünk és megyünk,

A halottas ruhán nincsen zseb -

Ha sokat harácsoltunk és sokáig élünk,

Jó eséllyel még végignézhetjük, ahogyan

Az örököseink elprédálják, eltékozolják

*

Farkas és bárány

Arany János Civilizáció c. verse után:

Régen az erősebb elvette a gyengébbtől

Vagyonát, asszonyát, művét, életét stb. -

Ma utólag konferenciát hív össze,

Ahol mindezt még jóvá is hagyják…

(ha mi ezt szó nélkül hagyjuk)

*

Papucs alatt

Miért mindig

a nők azok a mesékben,

Akinek semmi nem elég,

akik örökké telhetetlenek,

Mint annak a halásznak a felesége,

Aki kifogta a tengerből az aranyhalat,

És akitől egyre többet és többet kér,

Mert küldi az asszony – és ő megy…

Míg el nem veszítik a mértéket,

S most már úgy jutnak vissza

Oda, ahol voltak, vagy mélyebbre,

Hogy/mert már tudták, milyen fent...

(egy szinttel feljebb éppen jó lett volna)

De miért mindig ilyen papucs a férj?

*

Vészjeltelenül

A.

Sok a néma gyilkos,

az alattomos betegség,

Ami akkor ad "életjelt",

amikor már szinte késő:

Ez önmagában is elgondolkodtató azt illetően,

Hogy az ember jól lett e "megteremtve" -

Netán belekontárkodva elfuseráltuk a világot?

B.

De még többünket

fenyegetnek azok a bajok, amik

életfontos társas kapcsolatainkat veszélyeztetik,

S amik szintén csak akkor lesznek nyilvánvalóak,

amikor már megállíthatatlan a rosszindulatú burjánzás,

és a hazugságok lavinája elsöpri, temeti a házasságot...

(Mert gyávák voltunk

idejében szembenézni az igazsággal,

S mert nem voltak igaz barátaink,

akik tükröt tartottak volna...)

*

Beletemetkező

Könyvekbe vagy a munkába

A gyászba vagy a háztartásba

A hétvégi házba és a kiskertbe

A játékba, kártyába és a hobbiba

Az autó-motor karbantartásba

A végtelen tv/meccsnézésbe

Stb.

*

Ahogy kint, úgy bent

Az ér nem jut el az óceánig,

Illetve a „folyószabályozáson” át

És a vízi erőműveken, gátakon át

Az ember erei meg elmeszesednek,

S jönnek a vérkeringési betegségek

*

Detonáció

Más gyerekét nevelni.

Jóhiszeműen, sajátodként.

Csak a gyerek betegségekor,

Illetve a halálakor derül ki ez.

(Kosztolányi novella - tévéfilm)

*

Otelló

Zöldszemű szörny

Átkozott és áldott féltékenység

Te még csak féltékeny sem vagy rám?

Te akkor nem is szeretsz engem?

A féltékenykedéssel pokollá tett házasélet.

Legszívesebben magadhoz láncolnád,

És még a gondolataiban is olvasnál…!

A megcsalás gyanúja elegendő,

Hogy ölelés helyett megöld –

Így legalább másé sem lesz…

(kontraszt: felszarvazott férj)

*

Csapda

Ez is, az is baj

Ha van a katona fején sapka,

Az is éppen úgy baj, ha nincs –

Valamibe mindig bele lehet kötni,

Mindig az elöljárónak állhat feljebb,

Bármikor lecsaphatna rád,

Húzd be a füled és a farkad,

Örülj, hogy luk van a fenekeden,

Ne kérj, pláne ne követelj semmit…

*

Istenkísértő

Idegen közeg és alázat.

Ha befelé úszol a mély vízbe,

Hogyan tudod eldönteni,

Hogy meddig mész,

Honnan tudsz

Még kifelé is úszni,

Ami pontosan ugyan-

annyi erőt igényel,

S nincs rá garancia,

Hogy semmi nem jön közbe?

Hol ér véget a bátorság,

S kezdődik a vakmerőség?

*

Hiány –

bőségzavar

Melyik állapot a rosszabb:

Ha egyetlen épkézláb ötleted sincs,

Vagy ha túl sok, sok-sok ezer is van,

És nem tudod, hogy melyikhez kapjál,

És a végén mindegyik kisiklik, elillan...

*

Megtörni a lelket

A katonaság nem volt hatékony,

Nem lettünk minőségi hadrafoghatók?

De nem is ez volt a fő célja 1956 után -

Hanem inkább a fiatal vadcsikók betörése...

(mindez nem ok a sorkatonáskodás törlésére,

a fürdővízzel együtt ne dobjuk ki a gyereket is!)

*

Kabátlopás

Áldozat vagy tettes

Kabátlopási ügybe keveredni…

Hogy téged loptak vagy te loptál,

Ennyi idő után ki emlékszik már erre...?!

*

*

PALOTA ÉS KUNYHÓ

Miért vagy oly kevély, te palota?

Uradnak fényében kevélykedel?...

Azért van rajta gyémánt, hogy szive

Mezítelenségét takarja el.

Szakítsd le a cafrangokat,

Mit rá szolgája aggatott,

S nem ismersz isten munkájára,

Oly nyomorúság marad ott.

S hol vette gazdád ama kincseket,

Mik semmiből őt mindenné teszik?

Ott, hol a héja a kis madarat,

Mit szétszakít, melynek vérén hizik.

A héja vígan lakomáz,

S szomszéd bokornak fészkiben

Madárfiúk zokognak, várván

Anyjokra, mely meg nem jelen.

Fitogtasd csak, te gőgös palota,

Az orzott kincsek ragyogásait,

Ragyogj csak, ugysem ragyogsz már soká,

Meg vannak már számlálva napjaid.

S kivánom, hogy minél elébb

Láthassam omladékodat,

S hitvány lakóid összezúzott

Csontját az omladék alatt! - -

S te kis kunyhó a magas palota

Szomszédságában, mért szerénykedel?

Miért bújtál a lombos fák mögé,

Azért-e, hogy inséged födjed el?

Fogadj be, kis sötét szoba;

Nekem nem kell szép öltözet,

De szép szív... s a sötét szobákban

Találni fényes szíveket.

Szent a küszöb, melyen beléptem én,

Oh szent a szalmakunyhók küszöbe!

Mert itt születnek a nagyok, az ég

A megváltókat ide küldi be.

Kunyhóból jő mind, aki a

Világnak szenteli magát,

S a nép mégis mindenfelől csak

Megvetést és inséget lát.

Nem féljetek, szegény jó emberek,

Jön rátok is még boldogabb idő;

Ha mult s jelen nem a tiétek is,

Tiétek lesz a végtelen jövő. -

A földre hajtom térdemet

E szűk, de szent födél alatt:

Adjátok rám áldástokat, s én

Rátok adom áldásomat!

Pest, 1847. január

Petőfi Sándor

*

*

Modern idők

Nem ellopni, elrabolni,

Hanem elérni, hogy az áldozat

Önként és örömmel adja át javait –

Nem hajcsárral korbácsolni,

De elérni, hogy magát hajtsa…

*

Ölelés-ölés

Tragikus meg nem értés

Csak simogatni szerettem volna a nyuszit,

De ő  nem akarta, menekült előlem,

Mire én egyre dühösebb lettem,

S már baltával üldöztem,

hogy agyonüssem...

*

Logika

Valakit megbántottál,

de nem kérted bocsánatát,

ezért most te neheztelsz rá,

mert a bűnösségedre emlékeztet…


*

Hála/hálátlanság
1.

Aki csak akkor tesz jót,

ha rögtön kiplakátolt hálát kap.

(mi értelme van, ha titokban marad)

2.

Aki hálátlan a jótevőjével –

esetleg a jóért még rosszal is fizet,

Így többi segítségre rászoruló

embertársával is rosszat tesz,

Mert ez jó eséllyel csökkenti

a illetőben az adakozási kedvet…

*

Egyirányú

Megharagszol arra,

aki rendszeresen támogat,

Mert annyira egyoldalú,

aszimmetrikus ez a kapcsolat,

S a másik nem ad lehetőséget,

hogy ezt te viszonozhasd

(és neked folyton hálálkodni kell

az uraságtól levetett cuccokért…)

*

Érdemtelen

1.

Arra büszke, amit örökölt

Azzal dicsekszik, amit mástól kapott

2.

Ami még rosszabb:

idegen tollakkal ékeskedik

*

Megelőzés és terápia I.

Ingyen önvédelem-öngyógyítás

A csend, és a mennyei muzsika

A jóízű nevetés, az éltető humor

Az önfeledt izgalmas játék, sport

A stressz-mentes, alkotó munka

A tiszta lelkiismeret – a tiszta szív

Az őszinte megbánás és megbocsátás

A stimuláló, életet lendítő nagy szerelem

A felemelő, tartást adó, ösztönző hivatás

A békés és boldog családi/baráti kör…

Stb. stb.

*

Életképtelen

Te nem tudsz

képet mutatni, színészkedni -

Se játékból, se tréfából, se vészhelyzetben…

te nem tudsz olykor rosszhoz is jó képet vágni?

Te még a halálos ellenségednek sem hazudsz?

*

Restellő

Aki szégyell kérdezni

És inkább rosszul tudja vagy csinálja,

S így „büszkén” bukik el, vagy hal meg

*

Olykor

A hivatal packázásai -

a bürokrácia labirintusai

Amikor minden engedélyhez kötött,

életbénító a sok és ostoba rendelet,

és majd minden ügyintéző korrupt vagy hanyag…

*

Kompetitív

1.

Aki mindenből

- pl. az evésből is -

rögtön versenyt csinálna,

2.

Aki retteg

bármiféle versengéstől,

összeméréstől, próbától…

*

Kötelező nevetni

A főnök bugyuta vagy gonosz viccein, tréfáin,

Aki nem elég hangosan kacag, az megnézheti magát

(ami a legjobb lehetne, éppen az lesz a legrosszabb…)

*

Kapituláció

A feltétlen megadás

Idő előtt bedobni a törülközőt

Feltartott kézzel állni ki a párbajban

*

Konzekvens

Következetes, mint az ökör

Te a kis lépések politikáját követed,

Akkor is, amikor a szakadékot kellene átugranod

*

Ismeretforrás

Kitől tudod meg?

A szomszédoktól,

iskolatársaidtól kell

egyszer csak megtudnod,

hogy te egy „zabigyerek” vagy,

akit nevelőszülők fogadtak örökbe

(ugyanez állhat pl. zsidó mivoltodra is!?)

*

Időtényező

Helyrehozhatóságok -

olyannak mondasz félreérthető szavakat,

akivel legközelebb csak évek múlva találkozol…

*

Szemtelen

A kisgyerek ül a reggeliző asztalnál.

- Anyu, kérek még kakaót.

- Szolgáld ki magad.

- Minek az ilyennek gyerek?

*

Be-súgó

1.

Tilos az iskolában súgni –

Te úgy súgsz, hogy lebukj,

de a tanárral így tudasd:

te tudod a leckét…

2.

A kisgyerekeket

az iskolában spicliskedésre nevelik.

Azt még külön is jó pontokkal díjazzák,

ha még a szüleikre is köpnek - beköpnek

*

Radír – tiszta lap

A múltat - úgymond - végképp eltörlik

Mindent a nulláról, teljesen újrakezdenek

Aki előttünk élet, az mind tök hülye lehetett,

Ami korábban történt, az maga volt a pokol…!?

(csak a legrosszabb hagyományokkal tesznek kivételt,

azokat nagyonis életben tartják, sőt: meg is erősítik stb.)

*

Otthontalanság

Életveszélyes(sé

nyilvánított) épületben.

Vagy a kilakoltatás

Damoklész kardja alatt „élni”.

Vagy kényszertársbérletben

egy idegen családdal

Vagy beszállásolt

megszálló katonasággal

Stb. stb.

*

Sánta

A téged

nagyon zavaró

szinte megszokhtatlan

testi hibád után kapsz gúnynevet,

s utána boldog-boldogtalan így hív

*

Sántaság.

Aggszó, de igaz, hogy

betegséget, sántaságot,

szegénységet senki el nem tagadhat.

Hazug embert hamarabb utolérik,

mint a sánta kutyát…

Sántit. 

Nagy erkölcs után sántit az irigység.

Mind a kétfelé sántit. (Szegény.)

Nem mindenkor igaz,

hogy sántit a sereghajtó.

Kétfelé sántikál. (Rosszban.)

Sántul. 

Oda vertek neki,

a hol meg nem sántul. (Farára.)

Egy szeg miatt sántul meg a ló.

*

Száraz tónak nedves partján
Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol.
Hallgatja egy süket ember ki a vízbe lubickol.
Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér,
Sej, haj, denevér, biciklizik az egér.

Vak meglátja, hogy kiugrik, sánta utánaszalad.
Kopasz ember haját tépi, a néma meg óbégat.
Sej, haj, denevér, bennünk van a kutyavér,
Sej, haj, denevér, biciklizik az egér

*

Megismételhetetlen

(avagy a szolgai másolás átka)

Éjszaka átvág a púpos a temetőn,

egyszer csak elé ugrik egy kis törpe,

s megkérdi a púpost:

- Mi van a hátadon púpos?

- Egy púp

- Kell az neked?

- Nem.

A púpos hirtelen felegyenesedik,

s boldogan sétál keresztül városon.

Szembejön vele a sánta,

akinek elmeséli mi történt.

A sánta fejvesztve rohan a temetőbe,

elé is odaugrik a törpe.

- Mi van a hátadon te sánta.

- Semmi...

- Akkor nesze itt egy púp!

*

Kevélység.

A pénzt rút kevélység szokta követni.

Az angyaloknak is a kevélység ártott.

Büdös a kevélységtől.

Kevélység a harag első oka.

Kevélység és esztelenség testvér-atyafiak.

Kevélység a tudatlanok hibája.

Kevélység a romlásnak kalauza.

Kevélységgel jár a jó szerencse.

Mit ér a kevélység, hogyha vén a feleség.

Ritka gazdag kevélység nélkül.

Ritka nagy szerencse kis kevélység nélkül.

Ritkán jár a szerencse kevélység nélkül.

Kevélységet, részegséget, szegénységet nehéz titkolni

A kevélység lenyomja a szerencse tengelyét.

Nem tudom, ha a vak kevélykedhetik-e vakságában?

Ha a kutya bőrére eleve innának, elkevélykednék

A gazdag, ha sánta is, kevélyen járhat.

*

Petőfi Sándor
AZ EMBER 

Nincs nevetségesebb az embernél,
Oly kevélységben, olyan gőgben él!
A világot fitymálják ajkai,
S minth' az eget akarná szántani
Orrával, oly magasra tartja fel.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

Egy szempillantásnál mi rövidebb?
Ember barátom, a te életed.
Rohanva jő az idő s elrohan,
Egy kezében bölcsőd pólyája van,
S másikban koporsódra szemfödel.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

S mit végezhetsz egy pillantás alatt?
Hódítál népeket, országokat?
Hódítani csak gyávákat lehet,
S az uralkodás ilyenek felett
Dicsőség? ezt csak szégyenelned kell.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet?
Veled hal meg s a föld alá viszed,
Vagy, mint hű eb, kísér ki sírodig,
S ott őrzi azt egy pár kis századig,
S elébb-utóbb éhen-szomjan vesz el.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

Dicsőséged, neved maradjon! hol?
A nép is elvesz, melyhez tartozol.
Az ország, melyben most él nemzeted,
Tenger volt egykor, s újra az lehet,
S e föld is semmiségbe oszlik el.
Kevély ember, miben kevélykedel? 

Koltó, 1847. szeptember

*

NAGY JENCIKLOPÉDIA

A baj felismerése már a gyógyulás kezdete.

A bölcs mese, példabeszéd, amondás stb. rólunk szól,

Ismerjünk magunkra, s bátran változtassunk éltünkön!

Gyáva léleknek se szerelme, se gyereke, se humora,

se hivatása, se egészsége, se otthona, se hazája stb.

Szabad ötletek, gondolatcsírák, kísérletek, idézetek

Az Életminőség-lexikon anyag- és címszógyűjtése