Eugéniusz Testamentuma XXI.
Boldog-boldogtalan, bölcs és balga
A földi/égi poklok és mennyországok
Értelmiségi hivatások és hitvallások – III.
Reményik Sándor
Az Ige
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhitattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!
E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!
És aki költő, az legyen király,
És pap és próféta és soha más.
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -
S a kelyhet többé nem engedi el!
*
Ne röstellj
a bulvársajtótól is tanulni:
olvasóbarát tipográfiát, címadást, humort
*
Szerep-
repertoárjukat bővítve
új életdimenziókat tárok fel embertársaim előtt
*
Elmesélve,
magyarázva vagy
ábrázolva csinálok kedvet:
légy egy kutyus jó gazdija !
(hogy téged/gyereked jóra tanítson)
*
Folyamatosan kutatva
közkinccsé tesszük az öröm
tiszta, ki nem apadó forrásait
*
Mint
Indiana Jones:
légy egy személyben te is
professzor és vagány kalandhős
*
Megtanítunk
úgy nézni minden újszülöttedre
mint egy leendő új Messiásra
*
Felfedeztetjük-
kicsiszoltatjuk veled
rejtett értékeidet, csodagyerekségedet!
*
Örömzenét játszunk,
de tudunk szenvedni is érte,
hogy a közönség a jót élvezze
(de lelkében is mélybúvárkodjon)
*
Felrázzuk
és gyógyítgatjuk
a kollektív amnéziában
szenvedő társadalmunkat
*
Előbb
tudatosítjuk
betegséged-abnormalitásod,
hogy akarj is gyógyulni, változni
*
Nyíltan
vagy rejtve
újból neked szegezzük
a felszólítást: Ismerd meg magadat!
*
A műalkotáson
keresztül sugározó
szabadító üzenetünk:
Változtasd meg éltedet!
*
Figyelmeztetünk
a rejtve ketyegő időzített
bombákra és a jól álcázott csapdákra
*
Pofozkodás
és gumibot nélkül
harcolunk a fatalisták,
a rémhírterjesztők ellen
*
Elmagyarázzuk:
mit jelent egy embernek
joggal rendelkezni, azzal élni-visszaélni
*
„Alternatív”,
kisebbségi kultúrád
egyenértékesítjük, felértékeljük:
így kishitűséged csökken, önbizalmad nő
*
Önként
s nagy nyilvánosság előtt
bátran tisztogasd a közéletet
a korrupció rákfenéjétől, polipjától
*
Napirenden
tartod a kérdést:
hogyan lehet a korrupció lehetőségét
intézményi biztosítékokkal minimalizálni
*
Felkérés nélkül is
átvilágítjuk a politikust,
a bírót, a kurátort, a közpénzosztót…
*
Megvesztegethetetlenek vagyunk,
ezért érdemel hitelt „tiszta kéz” követelésünk
*
Nem titkolva
„szubjektivitásunk”:
fikarcnyit sem engedünk
a létfontod objektív igazságból
*
Akkor
nem vállaljuk el
a médiaszereplést,
ha csak gúzsbakötve táncikálhatunk
*
Történelmi
kutatásod következtetése
ma, itt és most állásfoglalás
égető és rázós társadalmi ügyekben
*
Úgy tudd
tanítani „a történelmet”,
hogy érdeklődést kelts és érzékenyen érints
*
*
Öncenzúránk
olykor indokolt, de
nem engedjük másnak
kiherélni mondanivalónkat
*
Mi vagyunk,
illetve mi tanítjuk
az étel és az élet sava-borsa:
a megbolondítók, a boszorkányok
*
Tisztázva
a félreértéseket
oldjuk a vallások, felekezetek
közötti mondvacsinált ellentéteket
*
A vallások
sokszínű kavalkádjában
megkeressük-megnevezzük a közös lényeget,
ami összeköti, s nem szétválasztja a hívőket…
*
Minket
inkább azért fizessenek,
ha alapállapot: egészség van –
mi ne – csak - a betegeinkből éljünk
*
Taníts
és nevelj
a boldogságra:
az ember rendeltetésszerű
használatára, teremtményi alázatára
*
Átélhető-izgalmas
tanmeséket mondok és írok,
hogy lehetőleg más kárán tanulj
*
Nagyvilági kitekintést
s így összehasonlítási alapot adj:
hogy élnek jobban/rosszabbul máshol mások
*
Olyan távoli-
rejtett helyekről
adok élménybeszámolót,
ahova más nemigen jut el
(idő, pénz, kockázat stb. miatt)
*
Megmutatjuk,
milyen volt rég
s elképzeljük, hogy
mivé lehetne a gyermekbarát iskola
*
Fejlesztjük
arányérzékedet, hogy
például eltaláld a jogos önvédelem mértékét
*
Megtanítunk
létfontos disztinkciókra:
pl. elképzelt vagy reális-e egy veszély?
*
Vicceket
gyártunk és terjesztünk
a kiskirályok nevetségessé tételére
(jól élünk az ősi népi csodafegyverrel)
*
Minden utunk
tanulmányút és
zarándoklat is egyben,
önmagunk és mások épülésére
*
Ellen-
példámmal is
tüntetve nehezményezem,
hogy leírják a mai öregeket
(pl. holtig tanulok és tanítok)
*
Éberen őrködünk
nemcsak a természeti,
de a társadalmi diverzitáson is –
védjük a nyelvek-életformák sokféleségét
*
Az autók,
újságok éss pártok
látszatsokfélesége mögött
kimutatjuk lényegi azonosságukat
*
Ingyen adom
nem olcsó vigaszom
és nem bagatellizálom el a bánatokat
*
Észrevetetjük
a társadalmi és lelki
bilincseket s tanítgatjuk a kibújást
(„menekülőművész” kiképzést tartunk)
*
Menekülő-
művészek vagyunk,
de nem csak, s főleg nem
elsősorban egy cirkuszi mutatványként
*
József Attila ARS POETICA
Németh Andornak Költő vagyok - mit érdekelne engem a költészet maga? Nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga. Az idő lassan elszivárog, nem lógok a mesék tején, hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején. Szép a forrás - fürödni abban! A nyugalom, a remegés egymást öleli s kél a habban kecsesen okos csevegés. Más költők - mi gondom ezekkel? Mocskolván magukat szegyig, koholt képekkel és szeszekkel mímeljen mámort mindegyik. Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát. Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat. Nincs alku - én hadd legyek boldog! Másként akárki meggyaláz s megjelölnek pirosló foltok, elissza nedveim a láz. Én nem fogom be pörös számat. A tudásnak teszek panaszt. Rám tekint, pártfogón, e század: rám gondol, szántván, a paraszt; engem sejdít a munkás teste két merev mozdulat között; rám vár a mozi előtt este suhanc, a rosszul öltözött. S hol táborokba gyűlt bitangok verseim rendjét üldözik, fölindulnak testvéri tankok szertedübögni rímeit. Én mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen. Kisérje két szülője szemmel: a szellem és a szerelem! 1937. február-március
*
Öncélúan
vagy magamutogatásból nem,
de az ügyért akár fakírok leszünk:
vállaljuk a pokoljáró dudás sorsot
*
Bűvész
trükkjeinket
nem misztifikáljuk -
de azt sem titkoljuk:
van, ami nem tanítható
*
Belelátjuk
az ormótlan kőtömbbe
a köztérre készülő szobrot,
és kínkeservvel lefaragjuk a felesleget
*
Addig várunk
rejtőzködve a lápban,
míg lencsevégre kapjuk a madarat
*
Erkölcs-
csőszködésre nem,
de becsületbíráskodásra igen: vállalkozunk
*
Idegenben
vezetünk és tolmácsolunk,
tájékoztatunk és igényt keltünk
*
Dalokat
és versikéket szerzünk,
mellyel szép álomba ringatod kisdeded
*
Szellemes
vetélkedők kitalálásával-
szervezésével agyakat tornáztatunk
és alapműveltségi normát állítunk fel
*
Nemzeti
nagyjainkra
katartikus és
doppingoló megemlékezést tartsunk!
*
A baj
ismétlődésének
ellenszerét kínáljuk, adjuk:
felidézzük-elemezzük nemzeti tragédiáinkat
*
Megőrzöd
a hajdani vízi világ emlékeit,
a ritka gyümölcsfák stb. magvait:
ez a majdani feltámasztás esélye
*
Ha
nem is
ért egyet vele,
mindent megtesz,
hogy kifejthesse nézetét
*
Magános
közvádlóként lépünk fel
a jog hálójából kieső közbűnök ellen
*
Siker-
élményekhez juttatjuk
a legfrusztráltabb, leszakadt diákokat is
(nem engedjük beskatulyázni, leszakadni őket)
*
Nevet adunk
a szellemi kezdeményezéseknek,
a civil társadalmi mozgalmaknak stb.,
és keresztszülőként odaadóan óvjuk ezeket
*
Alternatív
civil díjakat alapítunk,
a „hivatalosan” el nem ismert
értékteremtő alkotók kitüntetésére
*
A
nép joga
csendben morogni,
de mi jó hangosan
tiltakozunk minden Justizmord ellen
*
Ha
egy zsidó
vagy cigány barátom sincs,
akkor se engedem ki a szellemet a palackból
*
Mind zárt,
mind nyílt körben
elhatárolódunk a nyílt
vagy burkolt zsidózóktól
(mi nem hús-vér emberek,
de szellemek ellen csatázunk)
*
Nem akarjuk
a közönségünk jóindulatát
olcsó és ócska cigányellenes
viccekkel, álbölcsességgel megnyerni
*
Szóvá tesszük,
és diszkreditáljuk,
ha valaki leantiszemitázza
az őt ért szakmai bírálókat
*
Bűnöket
és ördögi szellemiségeket
teszünk gyűlöletessé és undorítóvá:
a Talmud, az uzsora stb. lelkületét
*
Segítünk
a Holocaust túlélőinek
másnak-maguknak is megbocsátani:
gyűlöletmentesen, lelki békében élni
*
Nevén nevezzük
és beírjuk a Nagyszótárba
a „zsidós” stb. magyargyűlöletet is…
*
Nem engedjük
kicenzúrázni a regényekből,
életrajzokból, közmondásgyűjteményekből
a zsidóság szerepét illető kritikus részeket…
*
Minden
jóakaratú
felebarátunknak
áldást osztunk és
kinyitjuk a templomot
a hajléktalanok előtt is…
*
Kincskereső
kalandunk eredményét
ha megoszt, közkinccsé tesszük,
akkor ezáltal meg is sokszorozzuk…
*
Istent
nem kísértem,
de ha embert kell menteni,
akkor az életemet is kockáztatom
(mint tűzoltó, katona, rendőr stb.)
*
A legkritikusabban figyeljük,
milyen játék, könyv kerül a gyerek kezébe,
s kipellengérezzük a potenciális megrontókat…
*
Fogyasztási
és más szokások tarthatatlanságára
a tendencia leírásával figyelmeztetünk
*
A statisztika eszközeivel
segítsünk az egészre rálátni,
az arányokat, trendeket éreztetni
*
Előimádkozók,
dicsőítésvezetők legyünk,
de istene-papja senkinek se!?
*
Az
igazságkutató
nem lehet személyválogató:
egy prosti is taníthat egy püspököt
*
Olykor
a csapatban
alázattal cipeljük a zongorát,
hogy te a színpadon brillírozhass
*
Írástudóként felvéssük,
hogy mi van a hatalmaskodó főnökök rovásán
*
Impulzusokat,
stimulusokat, ötleteket
adunk pályatársnak, famulusnak
*
Nagydobra
verjük az örömhírt:
nem hiába a bánat,
tudjuk, hogy van bocsánat
*
Lankadatlanul szorgoskodunk
a láthatatlan kasztrendszer lebontásán
*
Nem
nagymellénnyel
papolunk a bűnösöknek -
önsegítő csoportot alkotunk
*
Jézus titkát
próbáljuk meg ellesni,
akihez közelegtek a bűnösök,
nem ő üldözte őket: térjetek meg!
*
Szükséghelyzetben
én adom a kábítószert,
de nem engedlek rászokni
*
Csak addig
vagyok a konduktorod,
míg saját lábadra nem állsz
*
Nem
pótolhatatlanná,
inkább ellenkezőleg:
feleslegessé akarjuk tenni magunkat!
*
Tanárként is
pozitívan diszkrimináld
a tehetséges hátrányos helyzetűt
*
Vigyázó szemünket
le se vesszük a végleges
leszakadás veszélyzónájáról
*
Nem hagyjuk,
hogy megszokjuk a büdöset
és a botrányos közállapotokat!
Felháborodunk, tehát vagyunk!
*
Ha
a csoda
csak három napig tartana,
újra rácsodálkoztatunk magadra
*
Belebújunk
a gyerek bőrébe és leírjuk,
milyen gyerekellenes a világunk
(ami látszólag oly gyerekpárti…)
*
Ad abszurdum vidd,
karikírozva értesd meg
a majomszeretet rontását
*
Profi
bohócként
vidámítjuk fel
s nevettetjük meg
a nagybeteg kisgyerekeket
*
A
rám
bízott
drágakőből
mély szakmai alázattal
csiszolom a gyémántot
*
A
lehetséges
következmény előrevetítésével
beszéllek le jónak tűnő szándékodról
*
Mécs László:
Vadócba rózsát oltok,
hogy szebb legyen a föld
Május. Rózsálló reggel. Remény, ígéret, harmat. A szélbe fütyörészem a hajnalos vigalmat. Kószálni jött ma kedvem: apostolok lovára kapok s vaktában érek egy messzi kis tanyára.
A kakas még az ólban pitymallatot rikongat, az égbe fúrt pacsirta fittyet hány éji gondnak, dalától messze rebben bimbóról bánat, szender. A ház előtti kertben a kis padkán egy ember.
Apokaliptikus, vad formája és nézése: a félszemére vak és helyén gödör van vésve, haja nyíratlan, fél-ősz, bozontos, mint szakálla, bakancsa és kabátja dróttal van összezárva.
A reggelt ráköszöntöm, mert testvér-mód kíváncsi vagyok sorsára s kérdem: Mi jót csinálgat, bácsi? Zord, bömbölő beszéde minden zugot betölt: "Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!"
Nagy kert. S amerre nézek, száz rózsa rózsa hátán, ráfutva fára, falra, ribizkén ül, salátán, vad összevisszaságban, befonva minden ösvény, s bimbó bomol belőlük özönnel, egy se fösvény.
Közöttük ül, szemezget e félszent, félig őrült s beszélni kezd, lemetszve egy vadhajtást a tőrül: ---Az Élet mosolyogva száguldott hajnal-hintón, harmatja, csókja égett minden új ember-bimbón:
s diplomaták, bitangok öt évig kaszabolták ágyékok szép vetését... a földet letarolták... fiam, szemem kilőtték... s mit elrontottak ők: vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!
Most konferenciáznak a nagy szélhámosok, hogy csírában megöljék, mi újra él, mozog... S míg lakomákon dőzsöl, ki milliókat ölt: vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!"
Testvéri szánalomból a szívem rádorombol: Bátyám, én lelket oltok az evangéliomból, midőn kobzom jóságos zenéjű verset költ: vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!
*
A Szent Hivatások
Nagy Jenciklopédiájának előmunkálatai
Szerep és ars poétika – elhívás és megfelelés
Az isteni talentumok méltó kamatoztatása a köz javára
Szellemi és politikai vezetők, papok, tanítók és bölcselők
Tudósok, feltalálók, művészek, gyógyítók, nevelőszülők stb.
A nagyobb rész boldogságának áldott áldozatos munkálkodói
|