Eugéniusz testamentuma XXI.

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga

Az aranykor helyett földi pokol

Táltosparipa helyett állatorvosi ló

Emberélet-minőség: Az ön- és társsorsrontás V.

A MERENGŐHÖZ
Laurának

Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerűlhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.

1843.

*

A világbékéről szónokolsz,

de otthonod látványa: egy tájkép csata után

*

Nyomorultul érzed magad,

hogy te nem a feleslegből és csak keveset adhatsz

*

Ha te gazdag lennél, akkor mesterségesen megszépíttethetnéd, megfiatalíttathatnád magad

*

Elfogadod a „köz” vélekedését:

te nem becsületes, hanem hülye voltál…

*

Nem a sztahanovista normákat bírálod,

inkább még egy-két bőrt lenyúzol magadról

*

Ha egy kicsit leszakadtál, lelassítasz

s így azután tényleg végleg lemaradsz/leköröznek…

*

A világvégére fogadtál, így

minden ellenkező jel megkopaszt és letaglóz

*

Nyíltan szolidarizálsz a leszbikusokkal,

titkon vered feleséged, ha róla is kiderült…

*

Nem teszed jóvá disznóságod,

inkább szégyenedben bújkálsz családod elől

*

Csak más rovására szeretsz nyerni,

de idegesít, ha ezzel más is így van

*

Pofozással próbálod gyereked

a te hitedre téríteni, de csak képmutató lesz

*

Minden cuccod egy kezeddel cipeled –

ha tönkre is mégy, egy jó még marad…

*

Ma még megjutalmaznak plusz

teljesítményedért, holnap már ez lesz a norma

*

Annyira eredeti akarsz lenni, hogy

mindig másokhoz igazodsz, hogy eltérhess

*

A hullakamrában, a boncasztalon

és a koporsóban készülsz halotti korszakodra

*

Mindenből kiszorítósdit csinálsz,

ahol mindig eggyel kevesebb hely van

*

Általad nem befolyásolható

kellemetlenség miatt mérgelődsz detoxikáló nélkül

*

Hajnalban álomfejtőkhöz rohansz,

addig bele se kezdesz egy új napba

*

Nem adsz magadnak se tiszta lapot:

újra olvasod folyton bővülő „rovásírásod”

*

Nem tudod megemészteni, hogy

életed legnagyobb adományai nem érdemelhetők ki

*

Csak egy kis tüzet raksz, lábbal

eltaposhatót, de a szelet nem kalkulálod be

*

Csak egy kis játékos birkózásnak

indult, de durva, gyilkos közelharcként érkezett

*

Belegondolsz, hogy hol és hogyan

készül ez az állati váladék, a tej és a kakaó…

*

Neked idegen maradt anyanyelved:

összekevered a felfüggesztést a felakasztással

*

A nyomorküszöb alá redukálod

„szókincsed”, épül le gondolat- és érzésvilágod

*

Az eszperantó világnyelvre váltasz,

ezen már „cammogni” nem lehet, csak „menni”

*

Egy pici erőfeszítést sem teszel

a Lagzi Lajcsin túli zenei világ meghódítására

*

Templom helyett a hangverseny-

terembe jársz ünnepélyesen elkomorodni

*

Feljelented magad, magadra terhelő

vallomást teszel, súlyosbításért fellebbezel

*

Leárazod, leértékeled és vég-

kiárusítod magad: ki ad érted a legkevesebbet?

*

Eltéveszted a házszámot

és a szomszéd családban kezdesz rendezkedni, utasítani

*

Lemondasz az ingyenes,

mellék-hatástalanul lélekgyógyító szép dalokról

*

Csak az amputáció megúszása utáni napokban

tudsz ideig-óráig örülni annak, hogy földig ér a lábad

*

Az éves divathullámon lovagláshoz

nyáron fekete bundát, télen atlétatrikót veszel fel

*

Szívedben haraggal térsz nyugovóra,

fáradtan, feszülten és „andaxinnal” ébredsz

*

Nincs hobbid, magánpassziód –

mindent a piac igényei által diktálva csinálsz

*

Kihozod a maximumot a helyzetből,

a vadállatot a sarokba szorított kiscicából

*

Levágod az aranytojást tojó tyúkot,

Mintha csak egy nap lenne a világ…!

*

A csónakotokban csak egy ember evez,

De hét kormányoz – és azok is hétfelé…

*

Részegen kötsz hitelszerződést

viszont igen józanul mulatozol, táncolsz

*

A ritka forintra hiába várva

Elmulasztod megbecsülni és gyűjteni a sűrű filléreket

*

Pótcselekvő: nemcsak felesleges dolgot művelsz,

hanem ezt valami más, életbevágó helyett teszed!

*

Hátralékhalmozó: addig halogatja a ma is megtehetőt,

míg azok nagy hegyekké gyűlnek, és maga alá temetik

*

Elég egy szembeköpő árulás

és oda van egy életen át építgetett hitelességed háza

*

Hasalva és puskázva

az élet vizsgáit is megúsznád egy kegyelemkettessel

*

Se füle, se farka

Csak beszélsz, hogy halld a hangod

*

Az imádkozást összetéveszted a kunyerálással,

Istent nem mennyei atyádnak, de nagypapinak tekinted

*

Mivel sokaknak adtál jó tanácsot,

saját ügyeidben is csak magadhoz fordulhatsz

*

„Lenyusziznak”, s te bedőlsz

a provokálásnak: fejest ugrasz a sekély vízbe

*

Nem mersz kimenni az utcára,

mert hátha pont a te fejedre esik egy tégla

*

Az iskolai stb. agymosás, népbutítás

ellen minden tanulás szabotálásával tiltakozol

*

Remegő gyomorral eszel, mert

olyat rendeltél, amit nem tudsz kifizetni

*

Betartod az orvosi utasítást,

„csak” az orvosságot túladagolod: önmérgezel

*

A tengeren átkelve elbíztad magad,

s otthon belefulladsz egy lavór vízbe

*

Semminek nem adod meg a módját:

mielőbb túl akarsz lenni evésen, szexen

*

Ünnepnapok nélküli életed olyan,

mint egy hosszú út vendégfogadók nélkül

*

Édes otthonod „átvarázsolod”

keserves dologházzá: Isten hozta, őrnagy úr!

*

Mióta éneked tetszett az ittas rokonoknak,

azóta beleélted magad az jövendő operasztárságba…

*

Addig vársz álmaid szép hercegére,

míg visszacsinálhatatlanul vénlány maradsz

*

Nem tudsz kitörni a nagy

hencegések és megszégyenülések ördögi köréből

*

Nem a bajok találnak rád, de te

magad keresed őket: viktimológiai eset vagy

*

Ha véletlenül kölcsön is adsz valamit,

nem alszol addig, míg nem jön vissza

*

Gyorsan akarsz sikerélményhez jutni:

rombolni mennyivel könnyebb mint építeni

*

Vagyonod plasztikai sebészekre költöd,

hogy Madonnát/Alain Delont faragjon belőled

*

Megátkoztak a törökök: a szomszédokkal

kiélezed konfliktusaidat, több frontot is nyitsz…

*

Neked drágább volt rongy életed,

mint a haza becsülete: erkölcsi hulla vagy

*

Félve a kiközösítéstől hagyod,

hogy lehúzzon magához a középszerűség

*

Csak akkor becsülsz valamit,

ha abból igen keveseknek van és lehet

*

Miért gyarapítanád bölcsességed,

ha se Szókratész, se Jézus nem lehetsz?!

*

Álszent vagy: titokban

rendeltetésellenesen használod, rongálod lelked

*

Dicsekszel is bűneiddel - mintha

valaki azzal büszkélkedne, milyen nagy beteg

*

Süllyedő hajódról enigmatikusan,

találós kérdésekben küldesz vészjelzéseket

*

Könnyelmű vagy, mintha mindent

meg lehetne ismételni és jóvá lehetne tenni

*

Legreményteljesebb gazdasági

vállalkozásod: sivatagban homokot árulsz

*

Kikacagod a sírókat és csodálkozol,

hogy a gyászolók alaposan elagyabugyálnak

*

Neked soha nem jön el

valaminek az ideje: „ejh, ráérünk arra még!”

*

Van olyan lelki alkotmány, mely

csendben és egyedül építhető, amit kerülsz

*

Vagy lemaradva a múltban bóklászol,

vagy előreszaladsz: soha nem vagy jelen

*

Varázstalanítod a világod:

kiirtod belőle a tündéreket és sárkányokat

*

Ha valami elromlik házadban,

csakis Mekk mesterhez fordulsz segítségért

*

Ájult rajongással követed

a Mestered, még a kútba is utána ugrasz

*

Könyvespolcodon sorba rakva

állnak a naponta teleírt panaszkönyveid

*

Meghúzod a vészharangot

és kiabálsz, pedig pont a te házad ég

*

Hogy ne kelljen kidobni,

a romló almát eszed s így az épet sohasem

*

Mint önmagad ellensége

a fogaiddal ásod ki magadnak saját sírgödrödet

*

Hogyan lehetnék boldog életemben,

legfeljebb halálom után azzá avathatnak?!

*

Hogy lehetnék itt és most

boldog: holnap tragikus csapás érhet!?

*

Ha halálom „jobb létre szenderülés”,

akkor élni nem is olyan túl jó dolog!?

*

Háborog a lelkem, ha ebül szerzett

javaimat tőlem is el- ill. továbblopják

*

Polgári reggelit, koldusebédet

fogyasztok, este dőzsölök mint egy nábob

*

A bohóc tréfáján megsértődök,

s párbajra hívom vagy feljelentem

*

*

„Eklektikus” rongyokból öltözöm:

madárijesztőként elriasztom embertársaim

*

Annyira jellegtelen vagyok,

hogy még karikírozni, kifigurázni se lehet

*

Mint egykor sok kínai nő a lábfejét,

bepréselem magam… és elsatnyulok, elsorvadok!

*

Előre iszom a medve bőrére,

s elbizakodottságom hozzájárul a medve sikeréhez

*

A táplálkozási lánc végén állva

nem csodálod az állatokat, nem tanulsz tőlük

*

Ha képes voltam csúzlit gyártani,

miért ne lődözném le a szelíd galambokat

*

Mohón magadnak akarsz minden sikert –

a várható kudarc csak a tiéd, nincs kivel osztani

*

Halmozódó titkolt-szégyellt bűneiddel

egyre függőbbé, zsarolhatóbbá teszed magad

*

Előbb alaposan kiélvezek minden

tiltott gyümölcsöt, majd szánom-bánom

*

Ha ma este nyer a csapatom,

akkor zsákbamacskaként is elveszem ezt a nőt

*

Ismert hős katonája voltál

a hidegháborúnak, s lettél annak „hősi halottja”

*

Megcsömörlesz az „édes semmittevésben”,

mert ezt nem fogja közre a „hajrá”, a „mindent bele!”

*

Drágakő, csiszolt gyémánt

lehettél volna, de korán szürke hamuvá égtél ki

*

Készakarva eltorzítod magad:

eszed kidagasztja fejed, szíved összezsugorítod

*

Hogy időt spórolj: moslékká

egybekevered a fogásokat, úgyis egy helyre megy

*

Ellenségednek mindent őszintén bevallasz,

barátod előtt makacsul hallgatsz, mint a sír…

*

Nem a derék emberek megbecsülése

a pozitív visszajelzés, de a kapott címek, rangok

*

Neked nincs új a Nap alatt,

minden „déja vu” – semmin nem csodálkozol

*

Felveszed a kesztyűt: belemész a sárdobálásba,

s meglepődsz, hogyan is nézel ki – hát jól kinézel..

*

Rablógazdálkodást folytattok

a közös legelővel, s ott fű többet nem terem

*

Bármire képes lennél azért,

hogy öt percig csak rólad beszéljen a világ

*

Ha mediátor/békebíró szerepben vagy:

csak az egyik felet hallgatod meg, de azt kétszer is

*

Részegen, bujakórosan teherbe ejtesz

egy világcsúfját: porontyával a nyakadon maradnak

*

Meglopod magad: a gyönyörű pásztorórákat

pár perces, elkapkodott kóbor numerákra redukálod

*

Hát már hogy ne lennék boldogtalan:

hisz oly rosszkor és oly rossz helyre születtem!

*

Te tényleg nem mész biztosra:

egy sötét lóra felteszed összvagyonkádat!

*

Még unokáid is átkoznak majd

síremlékműved és berendezésed kamatait nyögve

*

Hogy csak rövid álörömöd volt,

ezt bizonyítja tartós és valódi ürömöd

*

Hiperérzékeny, sértődős mimózaként

mi másnak, futballbírónak ön-jelölteted magad

*

A házastársi kötelességet gyorsan letudó -

akinek a nemi élete max. páros önkielégítés…

*

Önkiszolgáló/önkielégítő:

önünneplő – önéljenző – öndicsérő - önkinevező stb.

*

A tűzzel játszó nagy gyerek:

ál-öngyilkossággal magát érdekessé tevő

*

A Vezérben vakon hívő -

Isten helyett emberben bízó átkozott…

*

Egy kiégett „bölcs” cinikus:

csak a kísértésnek másnak nem engedő

*

Késő bánat és jóvátétel:

halott embert keltegető, halott-csókolgató

*

Egy kétéltű emberfajta ritka példánya:

egy éjszakai bohém, aki napközben nyárspolgár

*

A házba ajtóstól rohanó,

avagy a nyitott ajtókon döngető

*

Erőn felül bölcselkedő –

sérvet kapó erőemelő izompacsirta

*

Sündisznó állásba merevedő,

minden hozzá közelítőt tüskeszúrással fogadó

*

Piperkőc ficsúr, dandy

és a budai zsúrfiú, netán pesti aranyifjú

*

A nyilvánvalót magyarázó

és a magyarázandóval „magyarázó”…

*

Egy óvatos duhaj -

a fekete bárány szerepében tetszelgő

*

Síró-pityogó, aki az óvodába nem való

És aki szégyelli a könnyeket, nem könnyebbül meg

*

Mindenfelé vagdalkozó árnyékbokszoló

Talál, akit talál, csak „ellensége” is benne legyen…

*

Tizenkettő egy tucat –

statisztikai „átlagember”, le- és felcserélhető

*

Aki nem oszt és nem szoroz,

nem számít, mit gondol, mit tesz, mit mulaszt…

*

Egy púp a háton –

és aki púpot vesz magára

*

Aki nem találja a fején a szöget –

magát üti a nagykalapáccsal, olykor fejbe is…

*

Addig-addig riogatott játékból,

hogy a  vészhelyzetben, nagy bajban kinevetik

*

A buta tyúk,

aki hisz a vegetárius róka meséjének

*

Egy filmforgatás az élete,

csak ő egyedül nincsen beavatva

*

Naponta sorshúzás:

ki lesz ma apa, anya, gyerek stb.

*

Adok-kapok:

iszapbirkózásban mindketten besározódva

*

Kotnyeles,

minden lében kanál, orrát mindenbe beleütő

*

Ún. self made man:

szájából fújja a hajója vitorláit

*

A szellemi alkimista,

aki az életaranyból szart csinál

*

„Házastársi kötelességhez”

a házi béke kedvéért igyekszel jó képet vágni

*

„Jó ismerőseinek” se szeri, se száma

ám egy igaz barátja sose volt, vagy veszni hagyta

*

„Udvariasságból” nem tud

kimenekülni „üresjáratú” beszélgetésekből

*

A – nyomdahibás – szakácskönyv

holt betűihez hűen főz: ki eszi meg?

*

A bölcsőtől a koporsóig

az osztályon aluli fapados életre fizetsz be?

*

A bűvész Rodolfo tudja/tudatja: „csal”

és a közönsége is: de téged ki figyel(meztet)?

*

A család nemtője:

napi feladatot nem vállal, de árvízben hős lenne!?

*

A Császárnak mindent megadsz,

a szerény maradékból meg Istent elégíted ki

*

A főnököd akár meg is nyúzhat,

de a bolti pénztárosba jól belerúgsz

*

A gyerekhez vagy a kezdőhöz mérve

lesz elégedett aznapi/mindenkori teljesítményével

*

A házasság, a családalapítás stb. kihívásai elöl

behátrálsz egy Szent Hivatás menhelyére, azíliumába

*

A hazugság glóriája lehet maga a munka is,

ha azt rabszolgalélekkel, netán mániásan végzed…

*

A kenyérkereset neki kenyérharc,

a túlélésért folyó létküzdelem: militarizálja életét!

*

A kérés nagy szégyen:

kérés nélkül is kapjon, különben panaszt tesz?

*

A kirakatban búgó-csacsogó gerlicepár,

otthon non stop hidegháború

*

A kisegítő osztályban ő a legjobb,

így ebből a sikerélmény orgiából nem váltana jövőre se…

*

A kiskutyádat élettárssá emeled,

s reá öntöd szíved minden melegét!

*

A komolytalan játékot kerülendő

úgy focizol mintha az vérre, életre-halálra menne?

*

A kutyának csak egy arcát ismeri –

idegent megugatót, rávicsorogót, kellemetlen ugatót stb.

*

A legnagyobb hazugság az,

ha a bűnnel mint erénnyel tüntet! (melldöngető munkaalkoholista)

*

A lelki frontokon töltött év

„duplán számít”, vagyis rövidítik életed…

*

A magánéleted háborítatlansága miatt

teljesen feladod a közéletet, elefántcsonttoronyba zárkózol?

*

A „néma gyerek” a mennyországi kapu előtt ácsorog,

de jólneveltsége tiltja a zavarást, akár a szelíd kopogást is… 

*

A „hobó” a nomád vándorlást dicsőíti,

pedig világcsavargás helyett de szívesen verne már gyökeret…

*

A permanens rendrakás rabja vagy –

hátha pont most jön/kukkant be „valaki”, és mit fog szólni…

*

Mindennapi és ünnepi tét- és létkérdések

Gondolatébresztő/serkentő vázlatok arról,

Hogy min múlik, min áll vagy bukik boldogságunk,

Teljes értékűnek ítélt és érzett egyszeri életünk.

Csak ez emberi élet lehet ennyire fent vagy lent…!?

Az evés-ivás nem az öröm, de a bánat forrása lesz?

Kivirulunk-e az egészségben, vagy betegeskedünk?

A szerelem megtáltosít, vagy átkozott gyötrelmet okoz?

A szex tiszta gyönyörei helyén kínos nyomor, mocsok…?

A házasság mennyországa helyett mindennapi pokol?

Lesz-e édes otthonunk, s - nem csonka - családunk?

Hivatásunkat gyakoroljuk, vagy bérért rabszolgálunk…

Éltető vagy (ön)gyilkos lesz-e e humorunk stb. stb.