(…) ne tegyétek többé, aminek már oly sokszor kárát vallottátok: hogy ti. a szükséghez képest mindent kicsinyeltek s végzéseitekben mindig a legnagyobbra vállalkoztok, ha meg tettre kerül a sor, a kicsit sem teszitek meg: hanem tegyétek meg, szerezzétek meg először a kicsit s aztán toljatok még hozzá, ha csekélylitek.
Mert nem az adja ám a legjobb tanácsot, aki azt mondja: „csak gyorsan”, „még ma”; hisz ami megtörtént, meg nem történtté bármily gyors segéllyel azt már nem tehetjük.
(…) magunkat tartsuk készenlétben, a többi helléneket meg hívjuk fel az egyesülésre, békítsük össze egymással, világosítsuk fel, győzzük meg az egyesülés szükséges voltáról! Ez a hivatása ily tekintélyes államnak, mint a tietek! Ha azt gondoljátok, hogy a kalkisziak majd megmentik Hellaszt, vagy a megarabeliek, ti rosszul számítotok. Mert igen jó lesz, ha azok magukat meg tudják menteni. Ám az* ti rátok néz. Nektek szerezték őseitek ezt a szép, de sok veszéllyel járó hivatást s hagyták örökségül. De ha saját kénye-kedvét keresve, mindenki veszteg ül s azon van, hogy magának semmit se kelljen tennie, először is nem talál soha olyanokat, kik az ő dolgát elvégezzék, aztán meg attól tartok, hogy amit nem akarunk, majd mind egyszerre leszünk kénytelenek megtenni.
* Ti. Hellász megmentése.
95-96. oldal, Harmadik philippika (Magyar Ház, 2000)
Démoszthenész legjobb lelkiismerete, meggyőződése szerint cselekedett, amikor a görög világot elnyeléssel fenyegető Philipposz ellen ingerelte Athént és szövetségeseit. Nem is tudták soha megvesztegetni a makedónok. (…) Legnagyobb dicsősége éppen e halálos ellenségének Philipposznak elismerése; a makedón király úgy nyilatkozott róla, hogy „Démoszthenész mindenesetre szavahihető, mert ő az egyetlen görög államférfi, akinek a neve nem szerepel kiadási könyveimben”.
Aki szerint azonban az is béke, hogy Philipposz majd csak akkor támad ránk, ha már minden egyéb a hatalmában lesz: az először is nincs eszén; aztán meg úgy értelmezi a békét, hogy az ti rátok kötelező Philipposszal szemben, míg Philipposzra nem, veletek szemben. De hisz éppen ez az, amiért Philipposz annyi pénzt fordít vesztegetésre, hogy ti. ő elkövethessen mindent ellenetek, ti meg azért békén maradjatok.
Ha azonban a másik fél, kezében fegyverrel, háta mögött hatalmas sereggel, békét prédikál nektek, tényleg pedig ellenség módjára viselkedik, ugyan mit tehettek egyebet, mint hogy védekeztek? Ám, ha oly értelemben akartok béketartást ígérni, mint ő, az ellen nincs semmi kifogásom.
66-67. oldal, Harmadik philippika (Magyar Ház, 2000)
