|
Eugéniusz Testamentuma XXI.
Boldog-boldogtalan, bölcs és balga
A földi/égi poklok és mennyországok
Pokoljáró dudások sorsa – II.
Arany János
EPILOGUS
Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon’...
Legfölebb ha omnibuszon.
Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se’ irigyeltem.
Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy’ áll orra
Az út szélin baktatóra.
Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem.
Hiszen az útfélen itt-ott
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.
Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam:
Néha többet,
Kérve, kellve, kevesebbet.
Ada címet, bár nem kértem,
S több a hír-név, mint az érdem:
Nagyravágyva,
Bételt volna keblem vágya.
Kik hiúnak és kevélynek -
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irígy nélkül még ki látott?
Bárha engem titkos métely
Fölemészt: az örök kétely;
S pályám bére
Égető, mint Nessus vére.
Mily temérdek munka várt még!...
Mily kevés, amit beválték
Félbe’-szerbe’,
S hány reményem hagyott cserbe’!...
Az életet már megjártam;
Mit szivembe vágyva zártam,
Azt nem hozta,
Attól makacsul megfoszta.
Egy kis független nyugalmat,
Melyben a dal megfoganhat,
Kértem kérve:
S ő halasztá évrül-évre.
Csöndes fészket zöld lomb árnyán,
Hova múzsám el-elvárnám,
Mely sajátom;
Benne én és kis családom.
Munkás, vídám öregséget,
Hol, mit kezdtem, abban véget...
Ennyi volt csak;
S hogy megint ültessek, oltsak.
Most, ha adná is már, késő:
Egy nyugalom vár, a végső:
Mert hogy’ szálljon,
Bár kalitja már kinyitva,
Rab madár is, szegett szárnyon?
(1877. július 6.)
*
Emberfeletti munka a magvetésed,
de te már meg sem éred az aratást
*
Ép lélekkel túlélhetők az iskolák,
ha ő az ott nem értékelt képességekben kiváló?
*
Ércnél maradandóbbnak szánt műved
WC papírra kell írnod: és el is használják…
*
Ereklyevadászok vagy
„tudományos kutatók” még csontjaidat is kiássák…
*
Érzékenyíteni kell magad,
de így minden kis szurka-piszka is nagyon fáj…
*
És ha negyvenévesen világosodsz meg,
hogy Isten téged itt és most Napút festőnek hív el?
*
Félek, hogy nem szóltok rám:
a régi dicsőségemből szeretnék ma megélni
*
Fényképed könyvekben, plakátokon
meggyalázások és kifigurázások szabad prédája
*
Fénytelen harcokba kényszerítve
lassan, de biztosan elkopsz, felőrlődsz
*
Fertőtlenítni akarnád az ivóvizet –
a nép meg mi mással: kútmérgezéssel vádol…
*
Filantróp és karitatív működésed mögé
csak rossz hátsó szándékokat vetítenek be..
*
Fizikumánál fogva is védtelen,
ha a megbírált naiva verőlegényt küld rá…
*
Folyton döntened kell, melyik család életébe
és mennyire – ne nagyon – avatkozzál most be…
*
Folyton ébren és résen lenni,
nehogy bekapj egy csali mézesmadzagot…
*
Füledbe forró ólmot öntenek,
s leszel az új, az énekes Vazul…
*
Fütyülés és lehurrogás
légkörében mondod parlamenti „szűzbeszédedet”
*
Gyanakvó, zsémbes és keserű
öregek házába varázsolna derűt, békét…
*
Gyermekkorod áldoztad a balettért,
a fociért - pályád a lábaddal együtt törik ketté
*
Gyökereit kitépve hány szellemi embert
száműztek már idegenbe akár életfogytiglan?
*
Ha – első – nőként, cigányként stb. ér el sikert,
akkor kétszer/hétszer annyit kell tenni elfogadásáért
*
Ha – nyíltan – a király fejére
olvasod a bűneit, ő – titokban – fejed veheti
*
Ha „kigojózást” észlel is, akkor sem eshet
a jól kitalált antiszemitizmus öreg-örök csapdájába…
*
Ha a papi pályát választod,
tudnod kellene kvázi üvegfalú házban élned…
*
Arany János
LETÉSZEM A LANTOT
Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Más ég hintette rám mosolyját,
Bársony palástban járt a föld,
Madár zengett minden bokorban,
Midőn ez ajak dalra költ.
Fűszeresebb az esti szél,
Hímzettebb volt a rét virága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Nem így, magánosan, daloltam:
Versenyben égtek húrjaim;
Baráti szem, müvészi gonddal
Függött a lantos ujjain;
Láng gyult a láng gerjelminél
S eggyé fonódott minden ága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Zengettük a jövő reményit,
Elsírtuk a mult panaszát;
Dicsőség fényével öveztük
Körűl a nemzetet, hazát:
Minden dalunk friss zöld levél
Gyanánt vegyült koszorujába.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Ah, látni véltük sirjainkon
A visszafénylő hírt-nevet:
Hazát és népet álmodánk, mely
Örökre él s megemleget.
Hittük: ha illet a babér,
Lesz aki osszon... Mind hiába!
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Most... árva énekem, mi vagy te?
Elhunyt daloknak lelke tán,
Mely temetőbül, mint kisértet,
Jár még föl a halál után...?
Hímzett, virágos szemfedél...?
Szó, mely kiált a pusztaságba...?
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Letészem a lantot. Nehéz az.
Kit érdekelne már a dal.
Ki örvend fonnyadó virágnak,
Miután a törzsök kihal:
Ha a fa élte megszakad,
Egy percig éli túl virága.
Oda vagy, érzem, oda vagy
Oh lelkem ifjusága!
(1850. márc. 19.)
*
Ha alkotói áldott magánosságra vágysz,
ezt a tolakodó időrablók embergyűlöletnek vehetik
*
Ha éppen beválik előrejelzése,
az természetes,ha nem: a meteorológust szidják
*
Ha csak az éjszaka „piszkálja fel” a költészetet,
hogyan áll helyt másnap – hisz a költő nem kap fizetést…
*
Ha diplomásként egy rossz válás után
könyveiddel és írógépeddel együtt a híd alá kerülsz…
*
Ha egy Defoe a Robinson Crusoe kéziratával
oly megalázóan előszobázott (Ambrus Zoltán novella)
*
Ha egy színészházaspár veszekszik-
verekszik, biztos, hogy most is csak próbálnak?
*
Ha egyik klikk székét sem foglalod el,
könnyen a pad alatt, s a pálya szélén találod magad
*
Ha egyszer már közreadtál
egy humoreszket, nemigen publikálják ódád
*
Ha előre tudnád, mennyi keserű kenyeret
fogsz megenni száműzetésben – de nem tudhatod…
*
Ha este elég sok kenceficét eladsz,
nappal taníthatsz matematikát, történelmet is…
*
Ha fél, háromnegyed életeden át tanult
és művelt tudományod „burzsoáként” kiátkozzák
*
Ha feltárod mozgalmatok belső visszáságait:
akkor te ellenségként a saját fészkedbe piszkítasz!?
*
Ha frontember, akkor mosolyogva kell tűrnie
a csápolók „tapperolását”, gusztustalan beszólásait stb.
*
Ha győztek, az a csapat érdeme –
a vereségért viszont egyedül viszi el a balhét…
*
Ha hosszú életű akarsz lenni a Földön,
akkor ne légy maffia ügyben vizsgálóbíró
*
Ha jó pap, tanár, orvos stb. akar lenni,
akkor neki tényleg holtáig kell minden nap tanulnia
*
Ha lakásszentélyed, családi otthonod
egy részében nyílt klub, könyvtár, kiállítóhely üzemel
*
Ha leadtad kéziratod, csak aggódsz:
hogyan és mikor fog megjelenni, hol – nem - árulják…
*
Ha lebombázzák fél életeden át
gyűjtögetett, válogatott, megkoplalt könyvtáradat…
*
Ha legalább egy értő befogadó lenne,
akkor már nem egy félkarú szellemóriás vagy!
*
Ha leleplez áltudóst, blöffölő művészt:
ádáz, mindenre elszánt ellenséget már szerezett…
*
Ha már diákként túl sokat kérdezett,
tanárai igen könnyen megnehezíthetik ifjúkorát
*
Ha már egyszer a színre léptél,
nincs visszaút a mimikris „névtelenségbe”
*
Ha mindenki szabadlábon levő
bolondként bánik vele, hogy nem lesz az?
*
Ha nem fut áltiszteletköröket
a szakma „nagy öregeinek”, akkor nem érvényesül
*
Ha nem kell a póráz s a szájkosár,
akkor maradj olykor éhező vad farkas
*
Ha nem kollaborálsz a megszálló
idegen erőkkel, akkor egy Ben Hur sorsa vár!
*
Ha nem lövöd le gyereked
fejéről az almát, akkor biztosan meghal…
*
Ha nem vagy elég harsány, önmutogató,
vagy botrányhős, észrevétlen maradhat műved
*
Ha nem vesz részt minden
kocsmai tivornyában, akkor „lenézi társaid!”
*
Ha nem zengsz dicshimnuszt
a zsarnokról, biztos a walesi máglyahalál
*
Ha nincs mellette Sancho Panza,
fantaszta lesz, ha ott van, földhöz ragad…
*
Ha nyíltan nem is mernek veled szemben fellépni,
alattomban annál jobban és gyakrabban betartanak
*
Ha őt mindenki ismeri, zokon veszik,
ha nem áll le mindenkivel mindig diskurálni…
*
Ha pogány sámán voltál és maradtál
az államkereszténység erőszakos felvételekor…
*
Ha rosszkor születsz, akkor
balkezesség, furaság nem a nagyságod jele
*
Ha se orvos, se jogász, de bölcsész
akarsz lenni: szüleid „kitagadhatnak”, s nyomoroghatsz
*
Ha színésznő akar lenni, akkor
ismerősei körében leendő kurvának nézik…
*
Ha anno teológiát akartál tanulni,
akkor egy évvel tovább sor katonáskodhattál…
*
Ha tudásának katonai jelentősége is van,
igen könnyen emberrablás áldozata is lehet!
*
Ha valamiben te vagy a legjobb,
mindenki téged akar megelőzni, legyőzni
*
Arany János:
A TUDÓS MACSKÁJA
Nagy lett volna a tudósnak
Az ő tudománya,
De mi haszna, ha kevés volt
A vágott dohánya.
Könyvet irt a bölcseségről
-- S hajna!
Akkor esett ez a bolond
História rajta.
Nem szeretett ez a tudós
Semmit a világon,
Járt legyen bár égen-földön,
Két avagy négy lábon:
De a kendermagos cicát
-- S hajna!
Éktelenül megszerette,
Majdhogy fel nem falta.
Szolgája is volt; a háznak
Ez viselte gondját,
Hogy lába ne keljen és a
Szelek el ne hordják.
Hű cseléd volt félig-meddig,
-- S hajna!
Koplalás lőn este reggel
Bőséges jutalma.
Máskülönben ment a dolga
A kedves cicának:
A reggelin gazdájával
Ketten osztozának.
Búsan nézte ezt a szolga
-- S hajna!
Fél zsemlére, pohár téjre
Nagyokat sohajta.
Mert tudósunk a magáét
Ha fölreggelizte:
Felét a cicának adni
Volt a szolga tiszte.
Úriasan élt a macska,
-- S hajna!
Csak nem akart, csak nem akart
Meglátszani rajta.
"Hé... izé... mi baja lehet
Annak az állatnak?
Szőre borzas, csontja zörgős,
Szédelegve ballag."
"Jaj, uram, hát a sok éhség! --
-- S hajna!
Kétszereznők csak a tartást;
Mindjárt lábra kapna."
S az napságtól itce tej járt,
Kapott egész zsemlét:
A tudós csak lesi, várja
Hogy ha nekitelnék.
De a macska nem üdűlt fel,
-- S hajna!
Elfogyott a fogyó holddal,
Sarlóvá hajolva.
Kendermagos szegény cica
Nyavalyába esvén,
Fölvette a `néhai` nevet
Egy szép őszi estvén.
"Átszellemült kedves állat
-- S hajna!
Falatom megosztom vele
Mégis meg van halva!"
"Mi tagadás" -- mond a szolga,
"A cicus nem vétett:
Én evém meg ő helyette
Reggel az ebédet.
Mondtam, menjen egérfogni,
-- S hajna!
Nem tanyáz ám ott egér, hol
Üres minden kamra."
Nagy volt, mondok, a tudósnak
Az ő tudománya,
De mi haszna! Kevés hozzá
A vágott dohánya.
Könyvet irt a bölcseségről
-- S hajna!
Ilyen ápró dőreségek
Gyakran estek rajta.
(1847)
*
Ha valamit felfedeztél-igazoltál,
akkor kezdődik a neheze: elismertetése
*
Halált megvető bátorsággal repked, mint Ikarosz –
de ez ott és akkor még a kutyát se nagyon érdekli
*
Hamarabb amnesztiát kap
egy orv bérgyilkos, mint egy népfelkelő, lázadó
*
Hányszor hallhatta – volna – egy Picasso is:
hát ilyet én is, sőt még gyerekem is tudna csinálni!
*
Házitanítóként az úrfi lelki vezetője vagy,
de a csizmáját azt bármikor beléd törölheti
*
Hétágra süt a simogató májusi nap, ő meg
– normális? - bevonul egy sötét, poros levéltárba
*
Hiába a legesélyesebb, s tett fel
mindent egy lapra: olimpia előtt baleset éri…
*
Hiába érzed meg előre a végveszélyt:
te csak bőszen ugatsz, míg a karaván halad…
*
Hiába készül el a Nagy Mű –
az megy a zúzdába, te meg a süllyesztőbe…
*
Hiába méltánytalan a rossz kritika,
mégis örök időre felhagytál az írással
*
Hiába nő idővel a szakmai rutinod,
ezzel nem csökken – sőt!? - a drukkod, lámpalázad…
*
Hiába őstehetség, kegyelem-
ketteseken múlhat iskoláinak elvégzése
*
Hiába tudják: Michelangelo vagy -
annál inkább széklábakat kell faragnod
*
Hiába vagy jó tolmács, életveszélyes
rosszkor és rossz helyen lenned (Elbert János)
*
Hiába vagy jól időzített csúcsformában,
ha a publikum eleve rosszhiszemű, rosszindulatú…
*
Hiába van igaza, ha ellenfele egy nyílt vitában
a gyengébb érveit jobban, hatásosabban „adta el”…
*
Hiába, hogy ki nem állhatod,
de sokan sztárolnak, bálványoznak, imitálnak
*
Híres emberek gyerekeink a sorsa
is méltán aggodalommal tölthet el…
*
Híres vagy, hogyha ezt akartad,
de hány hét a világ, te bolond… (J.A.)
*
Hogy csak munkádra koncentrálhass,
ki mindenkinek kell/kéne alkalmazkodni hozzád?
*
Hogy egy kicsiről mindent tudjál,
ahhoz mindenről egy kicsit tudnod kell/kellene…
*
Hogy pár percig önfeledten nevess,
a humorista napokig izzadtan gyötri az agyát
*
Hogy szavai hitelt érdemeljenek,
a cigányövezet közepébe kell költöznie
*
Hogy tehetséges diákokat menthess,
olykor egy-két protekcióst is fel kell venned…
*
Hol találsz egy olyan társat,
aki életed végéig hisz benned és ki is tart?
*
Hospice szolgálatban
végstádiumban levő emberek testét-lelkét ápolod
*
Hősiesen kell elviselned annak látszatát,
hogy ingyenélő, munkakerülő, parazita vagy
*
Hülyének néznek, ha pénzben-
hatalomban nem kamatozik erkölcsi tőkéd
*
Incommunicado: elvágva
az éltető szellemi érintkezés vérkeringésétől
*
Ingyen kísérleti alany vagy:
meddig bírod társadalmi súlytalanságban?
*
Isten nagy embereként téged
a Sátán is sokkal jobban, többször kísért!
*
Isten nem ver Bobbal:
pánikbetege betör magánéletébe s rombol…
*
Járni siralomházba vigaszt nyújtani:
lelki békét-megbocsátást katalizálni
*
Jó esélye van rá: felesége nem
sokáig bírja, s hátország nélkül csatázhat
*
Jó ügyekkel vagy könyvekkel
házal, de ők inkább a betörőt engednék be…
*
Jóhiszemű, hithű kommunista értelmiségi
rádöbben, aktívan-passzívan mihez is asszisztált…
*
Jót és jól szólnál és szólsz is, csakhogy
a pusztába kiáltod, a falra hányod, disznók elé szórod…
*
Kabátlopási ügyekbe kevernek –
már ki emlékszik: te loptál/téged loptak meg…
*
Ha mint edző, pedagógus kicsikkel bajlódtál,
a pedofília vádból hátha/csak rád ragad valami
*
Kegyetlen versenyt futsz
a gyilkos kórral az ellenszerért: kevés eséllyel
*
Kénytelen vagy szeretett néped-
nemzeted bűneit ostorozni – nem hálás…
*
Kerülik a társaságod, mert
átlátsz a már jól beüzemelt élethazugságokon
*
Keservesen keresed kenyered
a medvék által lenézett „könnyű műfajban”
*
Ki a haláltól, ki a kárhozattól retteg –
te naponként halsz meg és jársz meg poklokat…
*
Ki lehetsz téve titkos,
vagy nyílt házkutatásnak, kézirataid elkobzásának
*
Ki más vállalná a közutált kisebbség
ügyvivője, védője borzasztóan hálátlan szerepét?
*
Arany János
A RÉGI PANASZ
"Eh! mi gondod a jövőre?
Eh! a múlttal mi közöd?
Könnyel a múlt sirja dombját
S a reménynek száraz lombját
Hasztalan mit öntözöd?
Századoknak bűne, átka
Mind csak téged terhel-e?
Nem talán még sokkal érzőbb,
Nem talán még sokkal vérzőbb
Honfitársid kebele?..."
Oh, tudom; de bánatomban
Meg nem enyhít társaság;
Mint szülétlen több gyerekre
Osztatlan száll s mindegyikre
Az egész nagy árvaság.
Sőt azáltal súlyosb részem,
Hogy míg a tett melege
Más sebét enyhőbbé tészi:
Ő, szegény, csak kínját érzi -
A lant méla gyermeke.
Hogy reméltünk! s mint csalódánk!
És magunkban mekkorát!...
Hisz csak egy pontot kerestünk:
Megtalálva, onnan estünk;
Így bukásunk lelki vád.
Mennyi seprő a pezsgésben,
S mily kevés bor!... Volt elég,
Kit nagy honszerelme vonzott
Megragadni minden koncot,
Nehogy más elkapja még.
Mennyi szájhős! mennyi lárma!
S egyre sűlyedt a naszád;
Nem elég csak emlegetni:
Tudni is kell jól szeretni,
Tudni bölcsen, a hazát.
Vagy nekünk már így is, úgy is
Minden módon veszni kell?
Egy világ hogy ránk omoljon?
Kül-erőszak elsodorjon?...
Vagy itt-benn rohadni el?
(1877 júl. 26)
*
Kiadják ugyan könyvét, de ahogy terjesztik:
sose tudja meg, mi lett volna, ha nem szabotálják…
*
Kibírod, hogy aranyifjú szociológus-
hallgatók kinézik maguk közül a prolit?
*
Kik állnak majd a sírodnál
és kik mondjál el, hogy ki voltál?
*
Kiközösítik a kollegák, mert
betege fontosabb, mint a mundér becsülete…
*
Kimeríthetetlen arzenállal
demoralizálnak, hátha magadtól is feladod…
*
Kínt szenvedve megoldott probléma –
hát ilyen pofonegyszerű a megoldás?
*
Kiragadnak versedből egy mondatot:
meghurcolnak, bíróság elé állítanak, ellehetetlenítenek…
*
Kívülállók „homokosnak” gondolnak –
belül állók meg el akarnak csábítani…
*
Kódolva ugyan, de a háziorvostól
várnák lelki problémáik ötperces megoldását is…
*
Korán fog őszülni, ha értelmi fogyatékosok
színházát segíti és dotáltatná, szponzoráltatná is…
*
Korrupció ellen fellépő,
koncepciós perrel elítélt zsaruként a börtönben
*
Könnyen babonák rabja lehet,
oly nagy szerepe van nála a szerencsének…
*
Könyvheti sátorban toporogsz,
és „Nagyon fáj”: nem veszik a köteted
*
Krakéler profi párbajozó köt beléd –
vagy kiállsz, vagy oda a becsületed…s elkotródhatsz!
*
Kutatási eredményeid
nemzetbiztonsági okokra hivatkozva titkosítják
*
Külcsíne annyira ellentmond
belbecsének, hogy senki sem veszi komolyan
*
Külországban karrier csinált,
mégis hazajön hazát emelni, húzza a mocsár
*
Lassan emelkedett nagyon magasra,
majd meredeken zuhan(tatják) a mélységbe
*
Latinovits Zoltán nem végzett főiskolát,
mégis, ennek ellenére - vagy épp ezért lett király!?
*
Leállította az önjelölt néptribunt
március idusán: egyetemről börtönbe…
*
Lebutító-lélekdurvító szociális és
szellemi, kulturális közegbe kényszerrel kitelepítenek
*
Legálisan le van fedezve
dokumentumfilmje, morális okból mégsem vetíti
*
Leghamarabb akkor ismernek el,
amikor már a halálos ágyadon fekszel…
*
Lehallgatják a hálószobád,
s még jó, ha nem az interneten szellőztetik ki
*
Lehet más, mint pl. Szabó Lőrinc:
ha akarom szent, ha akarom szörnyeteg
*
Lehetsz te egy Pege Aladár –
a Vígmatrózban kell éjszaka vendéglátózni
*
Lennél mozgássérült gyerekek
mínuszból nullára, plusz egyre felhozó konduktora?
*
Leteszi a szerzetesi fogadalmat:
pl. önként vállalja az örök szegénységet
*
Lincshangulatú csőcselékkel
szemben egyedül fogod egy cigány pártját…
*
Magad vagy! - mondták,
bár velük lettél volna te boldogan
*
Magadra vess, ha tolókocsid
a BMW ellen lemarad a „szabad versenyen”…
*
Magándetektív a vállalt ügyben
továbbnyomozva veszélyes vizekre ér…
*
Magányos szélmalomharcos
fogyasztóvédő áll szemben multi óriásokkal
*
Mágusedző a győzelmekig,
de vereség után már kötik az útilaput talpa alá
*
Már a kereszten feszül,
de még gúnyolják: istengyermek mentsd magad!
*
Már éppen publikálnál, levédenél stb.,
mikor értesülsz róla: pár nappal megelőztek…
*
Márvánnyal, formával és
megrendelővel küszködve őszülsz, megrokkansz
*
Más fix, zsíros állami megrendelésre
dolgozik, te a labilis, szeszélyes piacon küzdesz
*
Más meleg ágyikóban alukál,
te fagyos uszodában vagy lavinában mentve…
*
Másnak megengedett a hallgatás –
neked egyenesen kötelező az önvád
*
Matek zsenidet csak
olcsó cirkuszi mutatványokban kamatoztathatod
*
Mázlista, ha újgazdagék
szülinapi partiján táncolhat, ahogy fütyülnek?!
*
Meddig tudsz ellenállni
a körülmények kényszerítésének: korrumpálódj!
*
Médiasztárok reklám-
kampánnyal támogatott „könyveivel” egy ringben
*
Még a jó tréfamestereknek is
sok az ellensége, hát még a rosszaknak…
*
Még békeidőkben is életveszélyes,
családellenes stb. a hírszerző pálya
*
Még egy Arany János is azt írta:
pályám bére éget, mint Nessus vére
*
Még egy csillagász Kepler is
gagyi horoszkópok gyártására kényszerült…
*
Még egy Hrabalnak se volt könnyű
elfogadni helyzetét: asszony tartja el
*
Még egy Kosztolányi és Babits is
mily ellenségesen fogadta Ady jöttét!
*
Még életében „leleplező” könyvet
ír róla a szomszéd és a fűszeres segéd
*
Meg kell csinálni a riportot:
ha kidobnak az ajtón, visszamész az ablakon
*
Még maga a názáreti Jézus
Krisztus sem lehetett próféta a hazájában
*
Még meg se haltál, máris
meghamisítják vagy szétrabolják az életműved
*
Még sírjában se lehet nyugtod:
ott is forog a szellemi hullarablók miatt
*
Arany János
A WALESI BÁRDOK
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.
Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?
S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt’
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?
Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.
S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.
Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.
Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;
S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.
Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?
Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.
Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!
Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.
Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.
Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.
„Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!
Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!”
Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.
„Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.
Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!...”
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.
De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:
„Elhullt csatában a derék -
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.
„Emléke sír a lanton még -
No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd.”
Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!
Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. -
S Edvárd király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.
Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. -
Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!
Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
„Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik.”
Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...
De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosa
A vértanúk dalát.
(1857. június.)
*
A pokoljáró dudások
Nagy Jenciklopédiájá-
nak napi előmunkálatai
Aki dudás akar lenni,
pokolra kell annak menni,
ott kell annak megtanulni,
hogyan kell a dudát fújni….
Mire (ne) számíts, ki itt belépsz!
Jobb ha előre tudod, mit vállalsz.
A szellemi, a vezető, a segítő stb.
pálya buktatói, veszélyei, kockázatai.
Nem – csak - az a legény, aki üt,
hanem az, és főleg az, aki állja….
|
