|
Eugéniusz Testamentuma XXI.
Boldog-boldogtalan, bölcs és balga
A földi/égi poklok és mennyországok
Írástudók/vezetők árulása és bűnvallása – I.
József Attila
ARS POETICA
Németh Andornak
Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.
Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.
Szép a forrás - fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.
Más költők - mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.
Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.
Nincs alku - én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.
Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;
engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.
S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.
Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!
1937. február-március
*
1984 előtti és utáni történelmet
naprakészen hamisítok – igény szerint korrigálok…
*
A „haszontalan filozófia” ellen
populista „érvekkel” közhangulatot teremtek
*
A „homousion/homoiusion” hitvitát
mi furkósbottal, rendőri segédlettel stb. vívjuk
*
A „hegemón” marxista–leninista esti egyetemen
adtam, vettem órákat, majd hipp-hopp „pálfordultam”
*
A „Kincses szigetről” hamis térképet
készítek és árulok a mindenkori nyomorgó csodaváróknak
*
A kuratóriumi és más „bizottságosdi”
kollektív felelőtlensége, névtelensége mögé bújok
*
A „ma nekem, holnap neked”
„elvi alapon” döntök pályázatok/emberek/művek sorsáról
*
A „reál” és „humán” szféra
közé előbb éket verek, majd szakadékká tágítom
*
Az a „varázsló”, „mágus” vagyok,
aki a mindenkori Mariót gonoszul hipnotizálja…
*
Az értékes baráti kapcsolatokat, a tied is,
értékesítő hálózatépítéssel teszem tönkre (MLM ügynök)
*
A „szívátültetéshez”, hazaváltáshoz
előbb jól legyengítem szellemi immunrendszeredet
*
A „Tudomány” fedőneve alatt
lakásodban, zsebedben kutatok, lelkedben vájkálok
*
A belvárosból csak erőszakkal, ájultan
lehetne egyszer is honismereti országjárásra vinni
*
A Szent Bibliából szelektíven idézve
„bizonyítom be” neked, hogy semmi nem szent
*
A bűnbakra mindig meglevő igényt
artikulálom, felerősítem és rámutatással ki is elégítem
*
A bürokrácia útvesztőiben
fonál nélkül a sorsukra hagyom csetlő-botló ügyfeleim
*
A célszemély botlására
dögkeselyűként lesek és azon melegében lecsapok
*
A családi ezüst után
a hálószobatitkokból tartok nagy végkiárusítást…
*
A császárnak megbízhatóan törlesztek,
istennek már legtöbbször meg se próbálok adózni
*
A csodájára járnak új találmányomnak,
a kormánypárti, rendszerlegitimáló kabarénak
*
A csúcson rajongásommal zaklatlak –
utána már meg sem ismerlek, már le se köplek…
*
A döntések helyett, esetleg utána
szeretek jó nagyokat vitatkozni, a végkimerülésig…
*
A fal ugyanazon pontját
nézem évekig, mert én olyan alapos vagyok…
*
A falra festem az ördögöt
és még engem is meglep, hogy meg is jelenik
*
A személyes felelősséget mindig gyorsan
és szakszerűen magamtól el- és másokra áthárítom
*
A főorvos jó/rossz diagnózisa
nekem – egy „kis alorvosnak” – megfellebbezhetetlen
*
A gaz(dag) embereket kiszolgálva
kiszolgáltatom az érdek-védtelen szegényeket
*
Nem a nép, de a gazdagok és hatalmasok
zseniális sztárügyvédjeként rivaldafényben villogok
*
A gazemberek utolsó mentsvárába húzódok:
a „hazaffyságba”, az álpatrióta retorikába stb.
*
A gerontokratikus Akadémiáról
űzöm külföldre az itt labdába nem rúgó tudóspalántákat
*
A gitárommal szeget verek,
a diákokkal adathegyeket magoltatok
*
A gyanúsítottat elítéltnek,
bűnözőnek prejudikáló Szabó László voltam
*
A háborús héják szócsöve
és bértollnoka vagyok – haditudósító nem leszek…
*
A gyarmati leigázáshoz szépen hangzó
ideológiát gyártok (pl.: vadember-civilizálás stb.)
*
A gyerekre rárakom
ártatlansága bizonyításának súlyos terhét
*
A háború megelőzésénél is
jobban ügyelek a diplomáciai protokoll előírásaira
*
A Hivataltól várom,
hogy rangot adjon a szellemi életben
*
A jó lábat amputálom ugyan, de viszont
keresek vevőt az így feleslegessé váló papucsra
*
A határidő a múzsám,
a honorárium a doppingszerem (csók)
*
A humort diszkvalifikálom,
a komolyat a komorral azonosítom
*
A keserű pirulákat geil sziruppal öntöm le
Az ön-gyilkos roham előtt rummal itatlak meg/le…
*
A kapitalizmus szelleméhez igazítom
az egykor még krisztusi szellemű protestáns etikát
*
A kezem tiszta: én végülis csak
egy spiritus rector vagyok a szellemi népirtásban!
*
A JÓ TANÍTÓ
Van biz ott a sok rosz között,
Van jó tanító is;
Volt nekem sok rosz tanítóm,
Volt nekem egy jó is.
Meg is maradt a fejemben,
Úgy emlékszem rája,
Mintha vén kopasz fejével
Most is itten járna.
Kopasz volt az istenadta,
Nem tehetek róla;
Vén legény volt, ifjusága
Régen elvirúla.
Elhervadtak virágai,
Egy maradt meg épen,
Egy nagy bazsarózsa nyílott
Az orra hegyében.
Talán minden reggel ujra
Kivirult az orra,
De nem csoda, mert gondosan
Táplálgatta, borral.
Már hiába, ha ez olyan
Különös plánta volt,
Hogy nem szivelt egyebet, mint
Pincei harmatot.
Ez alatt az orr alatt egy
Nagy bajúsz ácsorga,
Egyik rúdja égbe készült,
Másik le a porba.
A bajúsz alatt szája volt,
Szájában pipája,
Lapátnak is beillet vón
Köpcös szopókája.
Zrínyijét még valamikor
Árpád idejében
Készítették, semmi szín sem
Volt már a szinében.
Gombok voltak akkorák rajt,
Mint egy-egy pogány fej,
Használták is tán a török
Hadba buzogány helytt.
Mindenféle zsinorral úgy
Ki volt kanyargatva,
Hogy a mennydörgős mennykő is
Eltévedett rajta.
A szabó jó szűkecskére
Szabta a nadrágot,
De azért egy kicsit mégis
Pőtyögősen állott. -
Hosszan bajlódtam tán vele,
De megérdemelte,
Mert szörnyen jó ember volt az
Istenteremtette.
Olyan jó tanító volt ő,
Amilyen csak kellett,
Esztendőn át asztal alatt
Hevertek a könyvek.
Ha leckémből fél betűt sem
Tudtam felmondáskor,
Azzal vigasztalt, hogy sebaj,
Megtanulom máskor.
Ki is mutattam iránta
Jószivűségemet,
Vittem neki ajándékot,
Mikor csak lehetett.
Lelopkodtam sonkát, kolbászt
Saját kéményébül,
Ez volt ajándékom, s ő még
Meg is hítt vendégül.
Petőfi Sándor
Pest, 1848. Január
*
A kereszténység márkaneve alatt
bóvlit vagy mérget, judeokrisztiánizmust kínálgatok
*
A kis- és nagyfőnökök igazát
előre borítékolom, utolsó töltényig védem…
*
A kocsmagőztől „megtáltosodva”
kifordítanám sarkából a világot – amíg tart a mámor…
*
A komornyik szemszögéből „deheroizálom”
a Nagy Embert: hisz lám, ő is piszkálja az orrát…
*
A kívülállók, „laikus” outsider-ek
szólásszabadsági jogát önkényesen korlátozom
*
A mindenkori „mindenható” Hatalommal
személyre szóló különalkut, különbékét kötök
*
Az engem mellőző hatalomról gúnyrajzot,
az engem pénzelő ellenzékről szentképet készítek
*
A hálás szerepet lestoppolom,
a hálátlanokért versenyeztetek
*
A hatalmamban levőkön, a nekem kiszolgáltatottakon,
a gyereken, a diákon, a rabon, a betegen kísérletezgetek…
*
A könnyebb ellenállás irányaiba
sok talmi sikert learatva gyorsan robogok előre…
*
A könyvtárban engem leginkább
a videotéka és az ingyen-vécé lehetősége ragad meg
*
A közérdekre hivatkozva
elsőnek hagyom el a süllyedő hajót
*
A közvéleményt addig vagy úgy kutatom,
míg az előfeltevésem/megbízómat nem igazolja…
*
A krampuszkásított, ártalmatlannak látszó
kisördögöt gügyögve helyezem játékpolcodra
*
A kudarcok le- és megtörnek,
a sikerek elkényelmesítenek, sőt: korrumpálnak
*
A kultúrházat rossz kocsmává,
a könyvtárat horror/pornó videotékává züllesztem
*
A kutyámba én is
beletörlöm a lábam: szellemi fölénnyel alázok
*
Megbotránkoztatom és megrontom
a hozzám bizalommal közeledő kisdedet, gyermeket…
*
Helyzetemmel, adottságaimmal visszaélve
elérem, hogy szégyelld saját nyelved, kultúrád, életformád
*
A langyosat állítólag kiköpi az Úr?
– hát akkor én tüzes fanatikus leszek…!
*
A legegyszerűbb ügyet is
addig bonyolítom: isten se tudjon kiigazodni rajta
*
A legelemibb létszükségletet
káros és kóros fényűzésnek minősítem
*
A leggazdagabb szellemi kínálatot nyújtok
életpótlékokból, pótszerekből, pótcselekvésekből…
*
A legjobban tudom, hogyan kell
gyorsan és hatékonyan hitelt rontani, lejáratni stb.
*
A hatalom és privilégiumaim védelmében
legkisebb kockázattal törekszem a legnagyobb haszonra
*
A legkisebb rossz hírbe is
beleképzeltetek egy rémdrámát: bolhából elefántot…
*
A legnagyobb áldozattól
sem riadok vissza, ha mástól követelem…
*
A legnagyobb kollekcióm van
szégyenbélyegzőkből, diszkreditáló stigmákból stb.
*
Nem a tényekkel/állításokkal foglalkozom,
de a személyedet igyekszem kifigurázni, ellehetetleníteni
*
A legrosszabb ügyeket
én tudom a legjobban, leghatásosabban képviselni
*
A leggyengébb bizonyítványok
kiváló magyarázatát adom: ezer mentséget sorolok fel…
*
Nem érdekel, hol gyártják, s ki veszi meg -
találmányomat annak adom el, aki a legtöbbet fizeti…
*
Mesterségem címere:
a lelkesedéseteket cinikusan lehűtő léhűtő lennék
*
A lelki elsősegélykérő telefonhívásra
legfeljebb rébuszokban, talányosan válaszolok
*
A lelki kínvallatást szakszerűen
és invenciózusan, személyre szabottan végzem
*
Óvakodsz a nagyobb általánosításoktól,
kis részterületbe ásod magad, háttal a nagy Egésznek
*
Ügyesen kerülgeted a konfrontációt: úgy teszel,
mintha minden mindennel összeegyeztethető lenne
*
Csak azért kerültem bölcsész pályára,
mert rossz matekos voltam, és büdös volt a kétkezi munka…
*
Ady Endre
A KRISZTUSOK MÁRTÍRJA
Vad, nagyszerű rajongást oltott
Az Érnek partja énbelém,
Csupa pogányság volt a lelkem,
Gondtalan vágy és vak remény.
Forgott körültem zagyva módon
Lármával, vadul a világ
És én kerestem egyre-egyre
Valami nagy Harmóniát.
Paraszt Apollónak termettem,
Ki dalos, erős és pogány,
Ki szeretkezve és dalolva
Dől el az élet alkonyán.
Pogány erőtől, daltól, vágytól
A lelkem immár nem buzog,
Megöltek az evangélisták,
Az életbölcsek, krisztusok.
*
Abból élek, s hidd el: nem tengődök,
hogy kilövési engedéllyel levadászom az „antiszemitákat”
*
Rábeszélő gép – megdolgozod az alanyod,
vagy inkább a tárgyad: bárhova, bármire beszervezed
*
Agitációs-propaganda aktivista vagyok,
aki kihasználja, hogy célcsoportja meg van félemlítve
*
A lelki-érzelmi zsarolás
napi gyakorlata tett mesterré – már taníthatod is…
*
A lemaradókat nem felzárkóztatom,
de végleg leszakítom – pusztuljanak a gyöngék…
*
A magyar dolgozó nép, apám és anyám taníttatott,
mégis idegenben szolgálok, kamatoztatom tudásom…
*
A Mammon felkent papjaként
az aranyborjút imádtatom – új istent, új vallást adok…
*
A megmérettetést, a próbatételeket
nagyon nagy ívben kerülöm el, nehogy kiderüljön a blöff
*
A mennyiség lenyűgöz, a minőséget nem érzékelem –
futószalagon gyártom a cikkeket, előadásokat, könyveket…
*
A mesterek másolásával kezdem,
hamisításukkal végzem – miért ne legyen több példány?
*
Az iskolában csak puskáztam, másoltam –
így folytattam a csalást a kis- és nagydoktori esetében is
*
A Mesteremben feltétlen megbízom,
gurum vakon követem – neki a samesza is vagyok
*
A mézesmadzagot bekaptam:
a diktatúrában hazajárogató politikai emigráns…
*
A minden áron való érvényesülés
elemi és magasiskoláján oktatok – értéksemlegesen…
*
A mindenkori, az agórán bábáskodó Szókratészt
az ifjúság megrontásával vádolom – méregpohárral kínálom…
*
A misére sietve lelki elsősegélynyújtás
nélkül robogok tovább - versus az irgalmas szamaritánus
*
A monopolhelyzetből fakadó lelki nyugalommal
kanonizálok: apokriffá, kismesteré stb. minősítek
*
Az orvosi mundér becsületét
a durva műhibák elkenésével foggal-körömmel védem
*
A munkám egyben a hobbim is:
főállásban a szennyárral úszók mestere vagyok
*
A műbalhét legyártom
és elviszem - a többit másokkal vitetem el
*
A művek önkényes interpretálásával
akarok majdhogynem társszerzővé fuvalkodni
*
A nagy és örök igazságok
időzített bombáját közhelyesítésükkel hatástalanítom
*
A Nagy Halott hamis kultuszát
teremtem, kommunikálom, és kegyhelyét üzemeltetem
*
A Nagy Öreget orákulumnak,
a kicsit vén szenilisnek állítom, mutatom be
*
A Nagy Semmit felfújom, kidekorálom
és szépen csomagolom – csomagolóművész vagyok
*
A nagypolitikát eleve piszkos dolognak,
úri huncutságnak állítom be, hogy eszedbe se jusson…
*
A nekem nem tetsző jelképek betiltásáért
jobb ügyhöz méltó buzgalommal lármázok, kampányolok
*
A nem brancsbelieket, a nem elvtársakat
adminisztratív eszközökkel is gátolom kutatásukban
*
A némettel stb. megerőszakolom a magyar nyelvet:
szerelemgyerek helyett korcs utód, szörnyszülött stb.
*
A nemzethalált jósoltam, s ezen-ezért dolgozom is,
hisz hírnevem rontaná, tekintélyem csorbítaná, ha tévednék…
*
A nemzeti ünnepekben aktívan részt veszek:
rontom-bontom… elsekélyesítem, kiüresítem, megutáltatom
*
A nemzettől már nem kaphatok
erkölcsi bizonyítványt: elévülhetetlen priuszom van
*
A névtelenség homályából gyanúsítgatok:
hátha beletrafálok, s eltalálok, és kicsinálhatok valakit
*
A nyomda ördöge vagyok,
aki az „igazból” „gaz”-t csinál…
*
A papírkosárnak, iratmegsemmisítőnek
termelek szép- vagy szakirodalom helyett iroda lomot
*
A piramisjátékba bezzeg
elsőként lépek be, majd elkiáltom magam: „Utánam!”
*
A pöcegödörbe ugratok
veletek fejest az „igazgyöngyért” – beugratlak…
*
A rágalmazás magasiskoláján
nem egész népemet tanítom, csak a „fajtámat”…
*
A rám bízott szellemi hagyatékot
gondatlanul, hűtlenül kezelem – elsinkófálom, elásom stb.
*
A régi tanítást még emésztem,
de máris új, éppen futtatott mesterre esküszöm
*
A régi, „antik” dolgok-eszmék
értékét alul- vagy túlbecsülöm – rossz becsüs vagyok…
*
A rémálom-brigád vezetője,
illetve a naplóírója szeretnék lenni
*
A részcélt – pénzt, tudást, szabadságot stb. –
végcélnak – boldogságnak – mutatom be, kiáltom ki…
*
A retorziótól, magánbosszútól félve
nem jelentem fel a gyerekkínzókat, nem avatkozom be…
*
A saját oltáromon élő emberáldozatot mutatok be –
beáldozom az élettársam boldogságát, gyerekeim jövőjét…
*
A sereg politikai tisztjeként
tartok ideológiai továbbképzést
*
A sport nimbuszát rombolom:
doppingszert adagolok, sportembereket korrumpálok…
*
A strázsán szemet hunyok -
vagy elbóbiskolok az értékmegőrzőben
*
A szabadidődben akarlak kárpótolni
tinglitangli zenével, ökörködéssel a kényszermunka szenvedéseiért
*
Jókor születtem: a számítógépem
behozhatatlan előnyt jelent Mikes Kelemennel szemben
*
A szegényt csak tessék-lássék
gyógyítom, tanítom és képviselem, ügyvédem…
*
A szellemi bóvlit profin tukmálom rád:
megvezetlek, elszédítelek, hipnotizállak, manipulállak…
*
A szellemi javakkal, erőforrásokkal
úgy (rabló)gazdálkodok, mintha az végtelen bőségben lenne…
*
A lelkek rosszabbik, ördögtől való részét
etetem, hizlalom, erősítem – a jobbikat, az istenit elfojtom…
*
Gyóni Géza - Levél nyugatra
Hol vagytok most, kis »intellektüellek«,
Kiket bus század baljós vége ellett?
Szent nyugat előtt rajongva térdeplők,
Kik lehánytatok minden józan gyeplőt;
Gúnyos mosolygók ideálra, honra,
Kiknek a »New-York« volt a Pantheonja;
Kik ígértétek a szent Holnapot,
S akik tegnap is hátra voltatok.
Hol vagytok mostan, fránya franciások,
Kis erótikák, tucatóriások?
Csörög-e még a sok kis szélkereplő,
Amelynek szép volt minden ami szeplő?
Magyart és multat szánva nézdelők,
Nyugati szesztől kótyagos velők,
Koraszült bölcsek, véznák, betegek
Mit érez mostan horpadt melletek?
Hol vagytok mostan, kerge planétásak?
A vihar földjén csak egyet is lássak.
De hol vagytok haj? Merre csak szemem lát,
Vasizmú hősök verik a gyehennát,
Mely odvaiból zúgva tör elő.
Csönd, kis fiuk, csönd, - beszél az erő.
Nevetek mától: csiba, korcs javas!
Halljátok: beszél az Erő s a Vas.
Halljátok: sorsunk egy marad a földön,
Míg csak Krisztusra kereszt vár és börtön.
E földet s mit rajt teremt a zseni,
Paraszterőnek kell megvédeni.
Mert elsodorja véres áradat,
Ki vérengzők közt védtelen marad
És hová kéne, hogy elbujjatok,
Ha idevárnánk - azt a nyugatot!
Az a Nyugat, melyet majmoltatok,
S melytől vártátok a szent holnapot,
És a vad Észak, melyet épülésül
Rajzoltatok, már rothadt a penésztűl.
S akik megtartják néktek a világot:
Erkölcsben tiszták, harcban óriások,
S azoknak marad magtárjuk egész,
Kiket ki nem kezd a világpenész.
Halljátok ime s megtartsátok észbe
Koraszült kornak sok kis csenevésze:
Korhadt fa törzse, min harkály kopácsol,
Földre zuhan már vihartámadáskor.
Csak szálas fenyves, melyben sasok hálnak,
Állhat ellene szél forgatagának
És jöhet vihar világkeverő:
Mosolyogva állja szüz magyar erő!
(Przemysl, 1916. okt.)
*
Írástudók árulása – gyónása, bűnvallása
A legszebb hivatásból a leghitványabb mesterség!?
Amennyit használhatna, annyit vagy többet árthat…
Élni vagy visszaélni a szellemi, politikai stb. hatalommal
Az emberiség jótevői és/vagy aktív-passzív gonosztevői
Tippek önvizsgálathoz és bűnvalláshoz, változáshoz…
Az Értelmiségiek Nagy Jenciklopédiája előmunkálatai
|
