Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én,
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól s a veszedelmes mandulák
lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
magasabb szellemek – de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel… Mosolyogj rajtam, Balázs!
ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén –
mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan oly megadón
hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs!
Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér izét,
a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír el az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.
Balázs napjához fűződő népszokások
Balázs napja február 3-án van. Ehhez a naphoz kapcsolódik egy régi népszokás: a balázsolás. Mit jelent ez a szokás, és mit jelentett régen?
2014. február 3. 12:10
Mi a balázsolás?
A balázsolás vagy balázsáldás a katolikus egyház áldása. Február 3-án, Balázs napján, vagy az ahhoz legközelebb eső vasárnapon a pap a szentmise vége után két kereszt alakba tett vagy összecsavart gyertyát tart a hívek álla alá, miközben ezekkel a szavakkal áldja meg őket:
„Szent Balázs püspök és vértanú esedezése által mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbaj és minden egyéb bajoktól az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen.”
Szent Balázs, a gyógyító
A balázsolás ókori eredetű szokás. Diokléciánusz és Licíniusz római császárok idején már elterjedt volt. Szent Balázs püspök volt, aki különleges tetteket hajtott végre, például súlyos betegségben szenvedőket gyógyított meg. Egyszer egy fuldokló kisfiút vittek hozzá, egy halszálka akadt a torkán. Balázs püspök kereszt alakban két gyertyát tartott az álla alá, és áldásával megmentette a gyereket.
Szent Balázst ettől kezdvea torokbetegségek védőszentjeként tartották számon. Ha valakinek szálka fordult keresztbe a torkán, azt kellett mondani:„Balázs vértanú és Krisztus szolgája mondja: Vagy le, vagy föl!”
Később egyéb betegségekben is az ő segítségét kérték. Ha valaki megbetegedett, ember vagy állat, gyertyát gyújtottak meg Szent Balázs tiszteletére.
Balázs püspök és az állatok
Balázs személye az állatokra is különleges hatással volt. Szerettek a közelében lenni, a barlangja köré csoportosultak, és barátságban éltek vele. A püspök értett a nyelvükön, gondolataival és szavaival képes volt irányítani őket.
Egyszer egy malacot magával vitt egy farkas, de Balázs imája hatására nem ette meg, hanem estére visszavitte a gazdájának.
Sokfelé szokássá vált, hogy Szent Balázs napján vízszentelést is tartanak, amellyel megszentelik a templom elé hajtott állatokat.
A gyerekek Balázs napon
A balázsolás hagyományához tartozik az a népszokás, hogy gyerekek jelmezbe öltözve, csákóval vagy süveggel a fejükön házról házra járnak a faluban, hogy társaikat összetoborozzák, és ajándékokat gyűjtsenek tanítóik és a többi iskolai alkalmazott számára, jövedelmük kiegészítése céljából, munkájuk megbecsülése jeleként.
Régen gyakori volt, ma már egyre ritkább az ilyen fajta ünneplés.
A torokbetegségek védőszentje
Szintén balázsolásnak nevezik azt a szokást, amikor a torokfájósokat parázsra vetett alma héjával megfüstölik, hogy ezzel a betegséget okozó gonoszt elűzzék.
Babits Mihály költő is Szent Balázshoz folyamodott gyógyulásért súlyos gégebetegsége idején Balázsoláscímű versében.
Sütő Gyöngyi
bien.hu
