|
BOLDOG-TALAN EMBER - XXI.
Az emberi balgaságok és a földi poklok
Isten csodagyermekéből balga ördögfajzat
A földi pokolhoz vezető utak buzgó kövezői
Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 2.
Ady Endre: A mindegy átka
Sorakoznak s elfutnak a hetek,
Mintha kórház-szagtól futnának.
Talán nem volt soha ilyen beteg
Az Élet, mely szennyesen bukdos
S nem tud eljutni tiszta kúthoz.
Máskor se volt itt élni jó dolog,
De viharok sűrübben jöttek
És többen voltak zúgó bátorok.
Most már a reménytelen Mindegy
Túlságosan meggyőzött minket.
A Mindegy, mi ma mindent összetör,
A lágy ujjakat összefonja,
Hogy nem szorul össze az ököl.
S hogy itt még valami teremjen,
Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.
Igenis: kell a bátor lobbanás
S nem élet, hogyha nem kiáltjuk,
Hogy minden vannál mindig jobb a más.
Gyujtsuk ki jól a sziveinket:
Csak azért se győzhet a Mindegy.
1913.
* * *
Akik
múzealizálnák,
skanzenbe raknák
a nagy világvallásokat,
de spiritiszta szeánszokon
keresik kapcsolatukat a szellemvilággal
*
Akik
minden istennek,
minden oltáron áldoznak,
hátha mégis van benne valami,
s akkor az egyik csak bejön…
*
Akik
minden lehetséges
lottószámot megjátszanak,
hogy teljesen biztosak legyenek:
övék lesz a főnyeremény…
*
Akik
szentimentálisan
nyavalyognak a halandóságuk miatt,
de már koradélután dögunalomtól szenvednek,
magukat is szörnyen unják és mást is untatnak…
*
Akik
annyira szeretnének
a legbiztosabb három lábon állni,
hogy felépülésük után sem dobják el
a fizikai-lelki mankókat…
*
Akik
vagy
nem tudnak
mértéket tartani a nemes alkoholokból,
vagy
saját gyengeségüket
erényként tüntetve fel
Absztinensek
*
Akik
azt hiszik, hogy
egyszer s mindenkorra kigyógyultak,
pedig életük végéig szenvedélybetegek,
s így játszi könnyen visszaesnek oda,
vagy mélyebbre, s feladva a játszmát…
*
Akiknek
van pénzük,
de nincs stílusérzékük,
s nem tudják elfogadni,
hogy egy csóró az ízlésüket formálja
*
Akik
olyan társ
után vágyakoznak,
akik nem is létezhetnek,
akik szeretetéhségükben
elmennek az elsővel,
aki rájuk mosolyog…
*
Aki
másnak
vermet ás,
taposóaknát telepít,
de a végén ő maga esik bele,
ő maga, vagy saját gyereke lép rá...
*
Aki
az álomfejtőhöz tartva
vért izzadva gyötri az agyát,
hogy a lehető legteljesebben
felidézhesse az éjszakai álmait
*
Akik
nem két órát
dolgoznak létfenntartásukért,
mint a „primitív” busmanok,
és mégse élnek olyan minőségű,
értsd: olyan egész, teljes életet...!
*
Akik
szeretik
a meglepetést,
és ezért szinte
zsákbamacska
módjára vesznek feleséget
*
Akik
verembe estek,
s ott berendezkednek,
majd mindenki odacsalnak,
esetleg be is rántanak
*
Akik
mindent tudnak
a nevetésről és a humorról,
de még életükben nem nevettek,
nem kacagtak egy jóízűt
*
Akik
azokat gondolják
a legjobb barátjuknak,
akik hízelegnek,
s azokat elvadítják maguktól,
akik olykor fájó igazságot mondanak
*
Aki
oly annyira retteg
az elviselhetetlen fájdalomtól,
hogy örökre érzésteleníti magát,
inkább semmit se érezzen
*
Aki
a kutyaharapást
nem a szőrével,
a szerelmi bánatot
nem új szerelemmel,
de evéssel, ivással „kúrálja”
*
Aki
könnyen haragszik,
nehezen csillapul a háborgása,
aki más bűnéért tulajdonképpen
saját magát bünteti meg…
*
Akin
az általa gyártott
selejtes munkatermék áll bosszút,
mint anno a filmben Latyin a tánc
közben lecsúszó nadrág…
*
Akin
úgy áll az új ruhája,
mint a tehénen a gatya,
de nincs, aki szóljon neki,
hogy a háta mögött kinevetik
*
Akik
csak a kályhától
indulva tudják a tánclépéseket,
akiknek teljesen oda minden tudományuk,
ha elrepül a papír…
*
Akik
nominalisták
és nem realisták,
akiket a fizetés számjegyei
és nem a vásárlóereje érdekel
*
Akik
örülnek
a semminek
és jól megfogják,
vagy akik elégedettek,
ha adnak a szarnak egy pofont
*
Aki
azt mondja, hogy
„Legyen meg Isten akarata”,
mégsem prostikat evangelizál,
hanem vödörben halászik
*
Aki
kígyót
melenget a keblén,
aki kitúrja a házából
és szétbomlasztja családját,
kiforgatja a vagyonából
*
Aki
bőven
megelégszik azzal,
hogy életében a főszerep
eljátszása helyett csak statisztáljon
*
Aki
annyira látni vágyik,
hogy ezért magába a Napba néz,
aki azt hiszi, hogy ő világít,
pedig csak visszavert visszfény
*
Aki
ahelyett, hogy
az anyanyelvében lubickolna,
szinte kerékbe töri magát,
ahogy idegen nyelven próbálkozik
*
Aki
a filozófusok között
messze a legjobb focista,
és a sporttársak között
a legfigyelemreméltóbb bölcselkedő
*
Aki
nem akar lusta,
tétlenségre kárhoztatott lenni,
és maga gyújt tüzet, csakhogy
tűzoltómunkát végezhessen…
*
Aki
akár életét is
áldozná a családjáért,
ha tűzvész lenne,
de ha nincs semmi rendkívüli,
akkor rá nem számítsanak…!
*
Aki
szegény
nyomorultnak érzi
magát a gyülekezetben,
mert nincs fölös forintja,
pedig van épp oly értékes két fillére
*
Aki
előbb megbánt, hogy
a bocsánatkérést gyakorolja,
aki előbb belök a vízbe - így
életmentő érdemérmes hős lehet…
*
Akinek
a háta mögött van
az igazi, vagy maga Isten,
De ő inkább megkerüli és
bejárja érte az egész Földgolyóbist…
*
Akinek
a képmutatása
a bűn hódolata az erény előtt,
de erői elfecsérlődnek a látszat fenntartására –
ő meg se most, se később nem tér meg…
*
Aki
hallott már
könnyű és súlyos testi sértésről,
de fel nem foghatja, hogyan lehet
a szó veszélyes fegyver…
*
Aki
előbb ír,
majd szól,
s csak azután
kezd gondolkodni,
és csodálkozik, hogy
az eldobott követ már
nem szívhatja vissza…
*
Aki
annyira
csak a szemének,
nézőpontjának hisz,
hogy a távolból közeledő
elefántot kisegérnek veszi
*
Aki
csak azt hiszi el,
amit saját szemével lát,
így nem hiszi, hogy a Föld
gömbszerű, s hogy van lélek
*
Aki
mindig
az utoljára hallott
véleményhez/elváráshoz igazodik,
vagy annyira öntörvényű,
mint például egy
elszabadult gép…
*
Aki
önigazolásra
pazarolja energiáit, eszét és szívét,
mintha mindig az ellenség előtt
kellene takargatnia gyengéit
*
Aki
lelkét
allergiássá érzékenyíti
- bármin megsértődik -,
mert így érzi magát elemében,
így tud központba kerülni stb.
*
Aki
nem érzi magát
avatott, hivatott tojásvizsgálónak,
mivel ő maga még sohasem tojt
egyetlen jó/rossz tojást sem…
*
Aki
a gyereke nevelését
állami intézményekre bízza,
ráadásul otthon igen aktív
a tanári tekintély rombolásában
*
Aki
olyan
válaszokat magol,
amikhez nem voltak kérdései,
aki kérdések nélkül hiábavalóan
rágja át magát könyvhegyeken
*
Aki
nem fogja fel, hogy
mit jelent az irreverzibilitás:
kolbászból akar disznót csinálni,
s hiszi, hogy hét élete van
*
Aki
annyira fél a haláltól,
hogy nem mer élni kezdeni,
vagy átunatkozza az életét,
dögunalomban tölti el azt…
*
Aki
nem hisz
Istenben,
neki minden
megengedett
s így okos önzése
egyre biztosabban
gaztetté fajul…
*
Aki
csak
azért dicséri meg
szerettei valamelyikét,
hogy ezzel annál jobban
lehúzza a másik hozzátartozóját
*
Aki
önmagának is hazudik,
s ezért nagyon könnyen
megsértődik, s ebben tetszeleg
*
Aki
naivan
nagy tétekben
fogad a bokszolókra stb.,
nem látván át, hogy
bundameccset
vagy pankrációt lát
*
Aki
mindenből
vitát provokál,
majd veszekedést csinál,
amit enged verekedéssé fajulni –
bolhából elefántot varázsol…
*
Aki
verembe,
fogságba esik,
és ezt a helyet
otthonává teszi,
meg sem próbál,
már nem is akar
innen szökni,
menekülni
*
Aki
a szart
aranynak nevezi,
az aranyból szart csinál,
és ami szar, azt meg sem
próbálja arannyá változtatni
*
*
Aki
a háza tetején kuporgva
imádkozik isten segítségéért,
de nem ül be a megérkező
mentőcsónakba –
Istent várja…
*
Aki
még magának
sem tud irgalmazni,
kimondatlan alapelve:
Legyen igazság,
ha belepusztul is a világ
*
Akinek
a kérés nagy szégyen,
aki nem kér segítséget,
és berendezkedik a veremben,
vagy saját hajánál fogva húzná...
*
Akinek
ha egyszer valaki
visszaélt a bizalmával,
akkor már a büdös életben
nem fog megnyílni, „levetkőzni”
*
Aki
csak soká veszi észre,
hogy ha belemegy kis stiklikbe,
akkor a nagy bűnök láttán is
cinkos hallgatásra kényszerülhet
*
Aki
jó játéknak veszi,
ha segélykiáltására riadalom támad,
s nem érti: amikor tényleg jön a farkas,
miért nem hiszik el…
*
Aki
tényleg
mindent tudni akar:
azt is, amit nem érdemes,
azt is, ami felesleges teher,
vagy egyenesen veszélyes, káros
*
Aki
tisztában van
az emberi test
anatómiájával,
az anyagcserével,
s mivel úgyis minden
egy helyre megy,
moslék formában étkezik
*
Aki
akkor is üzemel,
amikor nincs ihlete,
nincs munkáján áldás,
aki bele se fog semmibe,
csak imádkozik,
s szidja frigid múzsáját
*
Aki
ugyan félt
a vértől, s a szagtól,
így nem orvos, csak doktor,
így akarván meghálálni édes szüleinek,
hogy a gondját viselték…
*
Aki
a szükséghelyzetben
rászokott a fizikai/lelki mankóra,
s így annak elmúltával sem mer
a saját két lábán állni és járni
*
Aki
túl erősnek hiszi magát,
nincs tisztában gyönge pontjaival,
és így nem óvatos, nem kerüli el
a neki veszélyes kísértéseket
*
Aki
mindenbe belekóstol,
mindent maga akar megtapasztalni,
nem hiszi el másnak vagy a meséknek,
hogy pl. a tűz nem játék
*
Akinek
nincs ideje, érkezése,
hogy a patakcsobogást hallgassa,
mert inaszakadtából küzd, gürcöl,
hogy egyszer messzi utazzon
*
Aki
soha semmivel
nincs megelégedve,
állandóan követelőzik,
aki mindig úgy érzi, hogy
mindenből többet/jobbat érdemelne
*
Aki
rendszert csinál abból,
hogy neki ló helyett a szamár is jó,
akinek az is jó, ha langyos a sör –
sőt: még ő kér ezért elnézést…
*
Aki
úgy néz ki,
mint egy kétlábon járó
teleírt panaszkönyv,
s alapközege a felháborodás:
ő igazból egy elcserélt királylány
*
Aki
azt hiszi:
pénzért előbb-utóbb
minden(ki) megvehető,
aki nem akarja tudni, hogy
sok létfontos dolog pénzbe kerül
*
Aki
nincs tisztában
a nagyságrenddel, helyi értékkel,
és a ritka forintot
sokkal többre becsüli
a sűrű fillérnél
*
Akik
képtelenek
összefoglalni és
a hallgatóhoz szabni történetüket,
ezért mindig mindent úgyanúgy
túlrészletezve, dögunalmasan
mesélnek…
*
Akinek
az őszintesége
szalonképes szadizmus,
aki nem tudja,
mi a tapintat,
s mikor kell
kegyesen csalni
*
Aki
nemhogy
nem hálás annak,
aki segített rajta
de még meg neheztel rá,
a rossz hírét költi, gáncsolja
*
Aki
addig-
addig halogatja
a nehéz bocsánatkérést,
míg az egyre nehezebb lesz,
s a végén átmegy támadásba
*
Aki
lelkesen, de
mindig másnak
kaparja ki a gesztenyét,
aki nem látja át, hogy
milyen bőven termő bamba diófa
*
Aki
bolondságból,
őrültségből vagy
részegen gyereket csinál,
hogy azután meggondolatlan-
ságának egy életen át igya a levét
*
Aki
bármi áron
öt percre híres akar lenni,
vagy akár még holtáig,
sőt azután is ismertté:
hírhedté…
*
Aki
semmiről
sem tud hallgatni,
sőt: még azzal is
dicsekszik, amije nincs
*
Aki
olyan, mint
egy zölden leszedett,
és csak „kínjában megérett” paradicsom
*
Akinek
a türelme
annyira végtelen,
mintha örökké éne,
így elmulasztja még
a százévben egyszer
kínálkozó alkalmat is
*
Aki
mintha
sosem hazai,
mindig idegen pályán játszana,
s mindig felkínálja az ellenségének,
miben mérkőzzenek…
*
Aki
úgymond
feláldozta a boldogságát gyerekeiért,
S most csodálkozik, hogy ezért
egy cseppet sem hálásak - sőt…
*
Aki
annak a levét
issza a koporsóig,
hogy szemefényét
a bölcsőtől majom-
szeretettel kényeztette
*
Aki
amúgy
nincs a helyén,
de végrehajt egy napi jótettet,
jópontokat gyűjtögetve érdemelné
ki e- vagy másvilági üdvét
*
Aki
jobb ügyhöz
méltó buzgalommal
ás másnak vermet,
s a legjobban
ő lepődik meg
s háborodik fel,
ha belepottyan
*
Aki
abban a hitben van,
hogy testét nyugodtan árulhatja,
használat után is ugyanaz marad,
s lelkében sem vall kárt
*
Aki
szó szerint
érti a meséket, mítoszokat
és nem szellemiségek,
de hús-vér emberek ellen harcol
*
Aki
önmagát büntetve
száműzi magát hazájából
a kivándorolt örök idegen
keserű kenyerét rágcsálva
*
Aki
hamis illúziókba
ringatja magát,
és az ún. jóbarátai is
tovább ringatják, s a kör bezárul…
*
ÍGY IS JÓ
Ahol szikrázóan kék az égbolt
Ahol szárnyalhat a szabad szél
Ahol kéznyújtásra már a csillag
De csak annak, aki égig ér
Ahol megverekszünk minden szóért
És már senkivel sem alkuszunk
Ugye jó barátom jól emlékszem
Nem is régen oda indultunk
Ma már neked is van címed, számod
Mi már sínen vagyunk, azt hiszem
Ugye alattad is autó berreg
Talán mindenkinek lesz ilyen
Ma már novemberben sem kell fáznod
És a fejed fölött tető áll
S hogyha jó idő van, át sem ázik
És a hírlapíró megtalál
Mi a győzelemről megtanultuk
Hogy a részvétel a fontosabb
Hogy a vereség is fizet szépen
És a győztes sokkal fáradtabb
Hát minek törjük össze kezünk, lábunk
Ha már menet közben ülhetünk
Kár, hogy alig-alig vesszük észre
Hogy már nem megyünk, csak érkezünk
De nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Döcög a gép
De nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Langyos a sör
De nekünk így is jó
Én még emlékszem az első dalra
Amit olvasatlan dobtak el
Aztán kitanultuk hogyan szóljon
Így már egész más, de megfelel
Megy a bicikli, ha jó a lejtő
Te csak kapaszkodj a nyeregbe
És ha ráz egy kicsit, ne szólj semmit
Hiszen rosszabbul is mehetne
Hogyha találkozunk, el ne fordulj
Velem emelt fővel rázz kezet
Én majd megértem, ha nem is mondod
Hogy a széllel szembe nem lehet
És nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Döcög a gép
De nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Langyos a sör, de nekünk így is jó
Ahol szikrázóan kék az égbolt
Ahol szárnyalhat a szabad szél
Ahol kéznyújtásra már a csillag
De csak annak, aki égig ér
Oda nem visz el se HÉV, se metró
Lám a bérkocsi sem arra jár
És mert nem hiszem, csak azért mondom
Kicsit hangosabban másoknál
Hogy nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Jobb nem is jár
Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Langyos a sör
Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Döcög a gép
Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó
Hamis a harmonika
De így is jó, így is jó, így is jó
Vizes a bor
Ha nekünk így is jó
Jobb nem is jár
Ha nekünk így is jó
ZORÁN
www.youtube.com/watch?v=OOVVpJKYwzU
*
Eugéniusz:
A boldogtalan ember
Egymondatos lényegkereső kísérletek
Szembesítő tükör:
bátran meglátni a fájó igazságot.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz:
a mese pont rólad is szól!
Te
mi mindent
mulasztasz el,
illetve teszel rosszul,
amivel folyamatosan és
durván rontod legfőképp
saját, de legalább közvetve
az előszeretteid stb. életminőségét?
Gyáván,
öngyilkos módon,
hárítható a felelősség
mindaddig,
míg meg nem halsz,
mielőtt éltél volna…
Ismerj önmagadra,
- a betegség felismerése
már a gyógyulás kezdete -
és változtass bölcsen: van,
lehet/legyen Élet a halál előtt!
***
|
