|
Meghívó könyvbemutatóra:
a TÁRIH-I ÜNGÜRÜSZ
hamisítatlan kiadása
2017. december 18. MVSZ.hu
 December 20-án, szerdán este 6 órakor lesz a TÁRIH-I ÜNGÜRÜSZ magyar ősgeszta hamisítatlan kiadásban megjelent kötetének bemutatója az MVSZ Magyarok Házában. A könyvet Grandpierre Atilla mutatja be.
A Tárih-i Üngürüsz, a magyar ősgeszta 907 előtt íródott magyar nyelven, valószínűleg rovásírással. Szent István korában latinra fordították, hogy átmentsék az utókornak, és a királyi könyvtár titkos részlegében várta, hogy eljöjjön az a kor, amiben napvilágot láthat. 1543-ban a török elfoglalta Székesfehérvárt, ekkor fordította le a török szultán tolmácsa a szultán számára.
Ezután négy évszázadot török földön töltött, majd 1860-ban Vámbéry Ármin fedezte fel Konstatinápolyban, hazahozta és átadta az MTA-nak. 120 éven át ismét nemlétezőnek tekintették. Csak akkor vált mégis ismertté, amikor ezt a tétlenkedést látva szorgos magyarok kikölcsönözték a török nyelvű kéziratot és megszervezték magyarra fordítását. Miután Grandpierre K. Endre nagyhatású tanulmányokat írt róla, a kiadást nem lehetett tovább halogatni, kiadták, de meghamisítva, jelentéktelenné silányítva.
Az eredeti, hamisítatlan kézirat most, ebben a kötetben lát először napvilágot Grandpierre K. Endre összes e témában megjelent írásával, Grandpierre Atilla bevezető tanulmányával, amelyek visszaadják ősgesztánk hitelét, és őstörténelmünket kiterjesztik Nimród magyar őskirályig.
A Tárih-i Üngürüsz legfontosabb nemzeti krónikánk, képes arra, hogy hathatósan hozzájáruljon a magyarság szellemi megújhodásához.
MVSZ Sajtószolgálat
*
Ami ma a neten elérhető:
Tarihi Üngürüsz 1. rész
Üngürüsz igék üzenete az emelkedő nemzethez egy új kor hajnalán
A műről
Tárih-i Üngürüsz
VENEDIK TÖRTÉNETÉRŐL SZÓLÓ ELBESZÉLÉSEK
A MÁSODIK KIRÁLYRÓL SZÓL /A KRÓNIKA/
ARRÓL SZÓL, HOGY ABA LETT A KIRÁLY ÉS AZ Ő TÖRTÉNETÉRŐL
A HARMADIK KIRÁLY TÖRTÉNETÉRŐL SZÓL
ARRÓL SZÓL, HOGY ÜNGÜRÜSZ TRÓNJÁN GEJZA LETT A KIRÁLY
Ez Az ELBESZÉLÉS ARRÓL SZÓL, HOGY LADISZLAUSZ KIRÁLY LETT ÉS AZ Ő TÖRTÉNETÉRŐL.
KOLOMANUSZ KIRÁLYRÓL SZÓL
ISZTEFÁN LETT A KIRÁLY
LADISZLAUS LETT A KIRÁLY
A műről
Minden új kor kialakulásának esélye az abban a korban élők tudásában és belső lelki kultúráltságuk mélyreható, minőségi megváltozása lehetőségében rejlik. Minden ilyen új kor alapkövéül az az ismeretanyag szolgál, amely egy adott társadalom ösztönös életigényére alapozva, annak mindenkor jelenlévő tehetségei révén képes létrehozni az újabb korok szellemi, lelki és anyagi természetű értékeinek minőségiekben különböző megjelenési formáit: az irodalomban, építészetben, művészetekben, gazdasági életben, államszervezésben, igazságszolgáltatásban, seb. Mindezt tehát az alapok megalkotásával kezdődően.
Egyáltalában véve elmondható, hogy csakis azon társadalmak alkalmasak a belülről, önmagukból kiinduló, minőségileg jellemezhető átalakulásra, melyek hajlandók, érettek arra, hogy szellemi és lelki örökségük mélységes ismertében mindezt képesek legyenek újjáteremteni. Olyan kifejezési, megjelenési formákban, hogy a társadalom széles rétegei számára, annak minőségi átalakítását célzón, közérthetően, harmóniát biztosító közegként és erkölcsi mértékegységként szolgáljanak. Egyúttal közvetítsék és magukba foglalják azokat a legmélyebb, legősibb és legbecsesebb értékeket, melyek az adott környezetet, népet, nemzetet, fajtát/fajt jellemzik.
Egy társadalom csakis saját gyökerein át újulhat meg. Hasonlóképpen, mint-egy növény, melyet letarolt idejének vihara. Az a társadalom, amely belső viszályoktól korlátozva működésképtelenné vált, rendszerint és bizonyíthatóan, idegen befolyás és hamis igék tisztelete következtében pusztul. Nemhogy maga a nép, de az iskolázott réteg számottevő hányada is, mégpedig az iskolarendszerbe beszűrődő értéktelen, idegen ideológiák átvétele miatt. Az ilyen egyén rendszerint csak nyelvében marad (magyarnak), sokszor szégyellvén azt is, mint "alsórendűt". Ilyen idegen irányzat pl. az ún. "urbánus", melynek két, esetleg három dimenziós ideológiai rendszere van, s mely közvetlen jelenben és mennyiségi kategóriákban gondolkodik. Számára a nép tömeg csupán, melyben a minőség az osztályharc révén pusztítható el, s ahol minden múltba nyúló gyökér elvágatik, kiirtatik. Az egyetlen, a nyelv a "közvetlen érintkezés" szükségszerű technikai eszközévé alacsonyodik. Igaz, magyar viszonylatban ez az osztályharc kiirtotta a "labanc-idők" idegen osztályát, mely az ősi népet nyúzta. Viszont kiirtotta a még megmaradt nemzeti arisztokráciát, mely együtt élt-halt a nemzettel. S most szellemi arisztokráciánkat irtja ez a racionalizmus. Azt a kultúrahordozó réteget, amely ősi hagyományunk felkutatója, feltárója és helyrehozója. Ennek a kialakuló szellemi elitnek, csoportnak az a feladata, hogy egy olyan sokdimenziós nemzettudatot dolgozzon ki, mely tükrözi szellemiségünket, lelkiségünket. Felismerje, értse történelmi ismereteink alapján küldetésünket a múlt és jövő között.
Mindez megindult, elsősorban népismeretünkből kiindulóan, majd történelmi értékeink felkutatása irányában. A baj az, hogy mindez főleg ösztönös és nem tudatos tevékenység, hiszen a tudatosság ezen folyamat értését és alkalmazását teszi lehetővé, ezzel egyidejűleg a minőségi fejlődés lehetőségének kialakítását biztosítva a nép számára. Tehát egy keretre van szükség, melyben mindez érthetővé és elérhetővé tehető. Ezért fontos jelenség, esemény egy olyan mű felbukkanása, mint a TÁRIH-I ÜNGÜRÜSZ, melyről meg legnagyobb (racionalista) ellenzői is elismerik, hogy "van benne rendszer".
Tanulmányozva történelmünket, sokszor kimutatható, hogy hazafias, de szellemiségünket nem kielégítően ismerő vezetőink, legyenek bár arisztokrata, vagy köznépből származóak, súlyos hibákat követtek el. Bizony nincs veszedelmesebb, mint a tudatlanságban, műveletlenségben, elidegenedettségben, kozmopolitizmusban fogamzott cselekvőképesség.
Ezt felismerve nem véletlen, hogy annyi kérdés merül fel bennünk. "Kik vagyunk", "honnét jöttünk", "merre tartunk""? Mi a nép, nemzet, haza, őshaza, faj (fajta) értelme, jelentése, fogalma? A kérdés a nép szintjén kerül elő, érthetően. Hiszen a nép a minőségi átalakulás közege. A nép önmagában már egy csoport különbözősége a környezetben. Van egy gondolat hordozó, szellemi , lelki rétege, mely ennek a különbözőségnek az elmélyítésén dolgozik annak minőségi jellemzői kifejlesztése, elmélyítése, általánosítása érdekében. Ez a gondolat nemzetté változtatja a csoportot, kultúrát alakit, mely magaskultúrába fejlődhet. Kultúrszellemének kiteljesedése az életfolyamat hosszában virágzik fel. Tehát a nemzet ezen kultúra méhében alakul. A kultúra viszont hitből és misztikából születik, melynek gondolkodási rendszere és hatósugara van. Mindez rendszerint valamely dinasztiával összefüggésben, hiszen a dinasztia által a rendszert képező résztörténetek közti időbeli szakadékok áthidalhatók. Ugyanakkor a dinasztia gondoskodik arról, hogy a mindezt jellemző lelkiséget, érzéseket szenvedélyes jelképrendszerré fejlessze. A dinasztia egyúttal a folytonosság jelképe, mely elősegíti a társadalom számára életfontosságú ösztönrendszer kialakítását, amelyre különösen akkor van szükség, amikor a dinasztia kihalásával kialakuló politikai, ideológiai szakadékot a társadalom fennmaradása érdekében át kell hidalni. Vagyis problémáink megoldását a helyes hagyományrendszer fel- és megismerése nagymértékben elősegíti. Ugyanakkor a faji kérdés helyes megítélése mindezt geopolitikai értelemben tárja fel. A faj (fajta) ugyanis azon népcsoportok, népek áramlatainak összessége, közege, melyeknek azonos, vagy rokon, szellemi, történelmi, politikai öröksége van. Mi magyarok azért találunk rokon népeket szerte Eurázsiában, mert a kultúra, mely mindannyiunk irányába kisugárzott, azonos vezető gondolat örökségét őrzi. S mindez a TÁRIH-I ÜNGÜRÜSZBEN (TÜ) nyomon követhető.
1971 nyarán dr. Zakar András bizalmasan közölte velem, hogy tudomására jutott egy feldolgozatlan, ősi irat holléte. Csak azt nem tudta, hogy az Akadémiánál, illetve az Isztambulban őrzött kézirat azonos-e. Ezért számtalan kísérletet tettünk, hogy a kézirat másolatát Isztambulból beszerezzük. Ez azonban nehéz feladatnak bizonyult. Az Akadémia bennfentesei ugyanis Isztambulban elintézték, hogy ottani barátaik zárolják az anyagot. A Pozsonyi Egyetemi Könyvtárban azonban ismertem valakit (korábban ott dolgoztam). Ők megkérték az anyagot Törökországból, de a filmeket így sem engedték továbbítani. Azonban dr. Zakarnak volt egy barátja az UNESCO római irodájában, aki repülőre ült, és amikor ez az angliai úr belépett Isztambulban a levéltárba (Tárih-i Üngürüs, Nur-i Osmaniye Kütüphancsi No 3386, 63-101 yapraklari), az elképedt levéltáros az UNESCO képviselőjének elmondta, hogy "itt hever a filmmásolat már régóta, és nem értik, mi ez a felfordulás!" Bezzeg mi tudtuk!
Az Akadémia eme fura gyülekezete ugyanis nem tudta eldönteni, hogy a pesti kézirat és az isztambuli egyezik-e. És ez a legjobb bizonyíték arra nézve is, hogy nem az zavarta őket, hogy a pesti kéziratot lefordítjuk - elolvasni persze ők sem tudták hanem az, hogy meg voltak rémülve annak puszta gondolatától is, hogy egy ilyen ősi irat tartalma a magyar nép kezébe kerül, annak mindennapi olvasmányos Bibliájává válik, írók, művészek gyönyörködjenek benne, kutassák, stb. Ráadásul Budenz József, az ő Nagy Haynauista Szentjük eredetileg zárolta az anyagot.
Mivel dr. Zakar András nem akarta, hogy neve előforduljon az Akadémián, barátját, a visszavonultan élő dr. Sárkány Kálmánt kérte meg (mindezt megelőzően), hogy filmmásolatot kérjen ki az Akadémia Keleti Gyűjteményében lévő TÜ kéziratáról. Mivel senki sem értett az anyaghoz, a nemtörődöm alkalmazottak rendes könyvtári kölcsönzés keretében kiadták a filmet a kéziratról. Azonban mi sem tudtuk lefordítani; és ekkor dr. Lakat megkérdezte, vajon ismerek-e olyan turkológust, aki kitűnően beszél magyarul és törökül is. Nos, készen voltam a válasszal, mivel a prágai Ady Endre Diákkör révén volt tudomásom dr. Blaskovics Józsefről, aki értékes pályafutása révén a Károly Egyetemen és a magyarok között nagy tiszteletnek örvendett.
A diákok csak Józsi bácsinak szólították, mert szerénysége nem engedte a vég nélküli címismétlést. (Hosszú lenne még a lista is, felsorolni az egyetemek, intézmények nevét, amelyek taggá, díszdoktorrá választották.) Tehát rendes felvidéki magyar kezébe került a TÜ ügye, ami nagy szerencse. Más aligha vállalta volna, hogy ezt a rendkívül nehéz szöveget lefordítsa, gyönyörű magyar nyelvezetbe illessze, mely párosulva a rokon török nép színes; keleties kifejező világával, eredeti környezetben szólaltatja meg a TÜ ősi igéit; történetét. Ebből tanítsuk gyermekeinket a magyar nyelv, kultúra szeretetére!
Amikor Pesten kiderült, hogy kezünkben a szöveg, a Magyar Nemzet cikke nyomán, (Józsi bácsi Lévára küldte a fordított részeket szüleim házához, onnan hordtuk át egyenkint a részeket Pestre), kitört az idegesség az Akadémián. Azonban Illyés Gyula mellénk állott, s vele az Írószövetség tekintélye, és az írók javarésze is. Hiába fenyegette az Akadémia levélben dr. Blaskovicsot, dr. Sárkányt, a filmet nem adtuk vissza, ellenben másolatokat készítettünk róla, és amikor dr. Sárkánynak vissza kellett adnom a filmet, már minden biztonságba volt helyezve. Dr. Sárkány perektől, letartóztatásoktól félt.
Ekkor történt, hogy Kolozsvári Grandpierre Endrével meg látogattuk az Akadémia alelnökét, Ligeti Alajost, aki kifogásolta, hogy Józsi bácsi egyszer a Mátyás pincében elmulatott 100 forintot, és ez "nem helyes". Mikor ennek ellenére kijelentettem, hogy az sem helyes, hogy Józsi bácsi eddig 34 kéziratát nem tudta kiadni ebben a környezetben, elgondolkozott, és azt mondta: "hát az baj". Majd felajánlotta, ha a TÜ kiadásától elállunk, ő megígéri, hogy a Felvidékre vonatkozó török adóösszeírások anyagát, egy hatalmas munkát, segít kiadni. Erre közöltem, hogy a TÜ ügyében nincs alku, az meg fog jelenni. Erre dühösen kiabálni kezdett: "Akkor véres fejjel fognak visszavonulni!" Közben kihátráltunk az ajtó felé.
Ligeti kifogásolta Endre jelenlétét, hiszen őt eredetileg nem jelentettem be. Nyilván zavarta, hogy van tanú. Viszont Illyés támogatása révén az első nagy tanulmány, K. G. Endréé megjelent az írószövetség lapjában, a Kortársban. Azonban a második rész már nem jelenhetett meg, mert Aczél György megtiltotta. Viszont egyre szélesebb körben tárgyalták az ügyet, s a nyilvánosság segít.
Ez idő tájt a Magvető részéről Szalay Károly kezdett foglalkozni a kiadással. Korábban számos kiadót letiltottak. A Helikont, Gondolatot, sőt a pozsonyi Madách kiadót is, ami külön szemtelenség volt.
Józsi bácsi a támadások következtében időnként el volt keseredve, de szerencsére elkészült a kézirat teljes magyar fordítása. U.i. Prága messze van, és egy idő után neki csak a jó híreket engedtem elmondani. Közben kiérkeztem Clevelandba, és a Szittyakürtben egy rövid közleményt adtam közre, hogy a teljes kézirat nálam van. Ez sokat segített, mert a Magvető nagyon korlátozott példányszámban, de megjelentette az anyagot. 1982 tavaszán, a könyvnapon az is órák leforgása alatt kelt el. Ezekre az állapotokra jellemző, hogy alig fél év elteltével az eredetileg 35 forintos könyvet 800 forintért árulták. Ezzel kitűnt az is, hogy a TÜ értéke, tartalma valóban rendkívüli az értő, érző, emelkedő nemzet szemében. Nyugaton rendkívül fontos a megjelentetése, hiszen otthon is azt remélik, hogy majd külföldön kiadják, s akkor haza fog szivárogni. Igen fontos az is, hogy a világszerte csapatokban élő magyarság megismerje és elterjessze a könyvet. Mi igyekszünk olcsón kaphatóvá tenni.
Fontos esemény volt Az ősi Chorezm kiadása is, hiszen ébren tartotta a TÜ iránti lelkesedést. Ráadásul egy hasonlóan elszabotált ügy rendezése volt.
Józsi bácsi lelkesedése leírhatatlan volt a könyv kiadása alkalmával, mert tudta, hogy ez a TÜ kiadásának előkészítése. Jóllehet, időközben újabb csatát vesztett, ezúttal Hazai Györggyel szemben, aki időközben hangadó turkológus és fő cenzor lett. Hazai korábban Berlinben volt vendégtanár, és akkor még azt üzente Pestre, hogy ha hazajön, "vér fog folyni". Ezzel el is érhette a "legnagyobb elismerést", mert az Akadémiai Kiadó igazgatójává tették meg. Első tette az volt, hogy dr. Blaskovics József Nagy Defterjének, az említett török adóösszeírás kéziratának kiadását megakadályozta. Dr. Blaskovics válaszát az Akadémiai Kiadó elutasító levelére a Függelékben közlöm, vele együtt Szeidovitz Éva, írói álnevén Apor Éva levelét is, melyet az Akadémia nevében írt. Meg kell jegyeznem, hogy ez utóbbi levél számos törvénytelenséget tartalmaz. Sérti a könyvtárak alakításával és használatával kapcsolatos rendelkezéseket. Elfelejti, hogy minden fordítás önálló alkotói terméknek számít, s kizárólag akkor támadható, ha a fordítás minősége kifogásolható. Erről azonban szó sincs. Egy filmmásolatot nem érdemes kéziratként forgalmazni külföldön. A fordítónak tehát a fordítás szövegére szerzői joga van.
Mahmud tolmács szerzői joga is lejárt 50 évvel halála után. Utódairól sem tudunk. Könyvtárban más számára is szabad kölcsönözni a törvény szerint, sőt, másolatot is szabad készíteni. Dr. Sárkány a másolás (tetemes) költségeit pedig kifizette. A levél úgy tünteti fel a két nevezett akadémiát, mintha azok egy nemzetközi rendőrszervezet részei, vagy hálózat lennének.
Kattar szerint a testvérpár édesanyja ANKISZA volt. Sok keresgélés után bukkantam Hugo Radau könyvére, amely végre elvezetett a TÜ legzseniálisabb adatainak megértéséhez. Az AN-KI-SZA ugyanis az a kiindulópont, mely felé a Nimród hagyományt követve eljuthatunk, és ami a "kezdet kezdete' az emberiség történetében. AN-Isten a sumérok első és legrégibb istene, aki magában foglalja a két nemet, aki önmagát teremtette és képes önmagából nemzeni és szülni önmaga képét, fiát, vagyis önnönmagát.
Ő az, aki a fény forrása, a napsugarak kibocsátója a gondolkodó és a gondolat, az alany és a tárgy, a teremtő és a teremtett, az ősi és annak mása, az élet forrása, és az élet maga. Vagyis AN az alkotója mindkettőnek (mindennek - sa Kis- sat AN-KI) és ő maga a minden (An - same). A sumérok történelem előtti időkben egy hármasságban hittek: az Atya - AN, a Fiú ENLIL és az anya, fiatalasszony, vagy menyasszony - AN, vagy KI. Később Enlil kezdte birtokolni atyja szerepét, átvéve az AN nevet. Ezáltal azonban a hármasság, háromszög szentháromsággá vált. Minden hármasság és szentháromság Erekhből származik, így AN - Atya, ég, vagy a menny; Enlil - Fiú és a természet erői; és AN/ KI - Anya és a Föld. Tehát az utód fokozatosan a földön kezdte alkalmazni azt, amit az égen látott. Hét isten örökölte tulajdonságaikat. Anu, Bel, Ea, Sin, Samas, Ramman és Istár, mégpedig Enlilen keresztül. Az első város és templom Erech lett, vagyis É-An-na, amelyet így is neveztek Gi-pr-z. Innen származik tehát Hunor és Magyar, Kattar főpap és népét vezető bölcs szerint. Az istenek nevei pedig követnek bennünket, amerre népünk jár. PI. Ister a Duna neve, Bal neve megtalálható Decebal nevében, aki egyik legnagyobb hősünk, stb. Nem hiszem, hogy Pannónia római neve a kenyértermelésre utal. Az AN szót lehet a szóban felismerni, vagyis legalábbis Anu istenét. A rómaiaknak újdonság lehetett a kenyér és a fejlett mezőgazdasággal való találkozásuk. Tudjuk, hogy az emberiség első mezőgazdasági forradalmát a szumeroidák indították. Így Kína ősi földrajzi neveiben mindenhol megtalálható az AN- fennsíkot, és a KI, az éggel szembenálló földet jelölő szótag.
Érdekes az is, hogy Mahmud tolmács különbséget tesz a Madzsar népnév, illetve Hunor és Magor neve között. Nos, a Maga, Mada, Méd a napot imádót jelöli. Az egymással vadászó testvérpár a Gilgames mondakör két égi eredetű, majd földi hősére emlékeztet. Gilgames is építkezik, templomot épít, stb. A TÜ testvérpárja is monostorba vonul tanulni.
A monostort Adzsem határán építik, és ez Lurisztánnak felel meg, hiszen Mahmud tolmács szerencsénkre kora elnevezéseit alkalmazta a földrajzi nevekre.
A monostor építését azonban a "csodálatos színekben pompázott"-ként jellemzett vad feltűnése ösztönözte. A vadat Nimród környezetében" szaglászta" a testvérpár, tehát a hagyományt követve. A csodálatos színek a Napot jellemzik, és a tudomány, melyet el kellett sajátítaniok, öt évet vett igénybe. Akkor sem "helyeselhető" még a "világi élet iránti vágy".
Ezután azonban a Szkítia felé való vonulás kezdődik. Az ősi hagyomány kifelé mutat Mahmud Perzsiájából, amely Mezopotámia. Ugyanis uralmi változás következtében mások kerülnek ott a trónra. Valószínűleg Eurázsia füves, sztyeppés világa a magas fejlettségű mezőgazdasági kultúrára épült, míg a bonyolultabb állattenyésztés térhódítása is késztető erő. És ilyenkor égi jelként számba vehető az ősi hagyomány. Kolozsvári Grandpierre Endre említett tanulmánya, mely a Pannonijja felé mutató ősi jeleket elemzi, ezért figyelemre méltó kísérlet, hiszen a vízözön előtti és Gilgamessel jellemzett hagyomány misztériumon túlmutató anyagát ismeri fel a TÜ ezen ősi rétegében. Azon ne csodálkozzunk, hogy gyűlölködő és vad támadások érték, hiszen azok támadják, akik el akarják pusztítani a TÜ és a magyar nép ősi emlékezését. A magyar szellemi réteg, az írók kötelessége a számontartás, mentés. Vagy nem magyar írók. Endre javaslata Hunor népét illetően 12- 8 ezer évvel ezelőtt a Kárpát- medencében tehát nem túlzott. Az Üngürüsz népet a meghatározatlan ősidőbe datálni, mint ősi közeget, ugyancsak jogos. Borisz Perlov szumerológus joggal hívta fel a figyelmet Tatárlakával kapcsolatban a szumeroidák 7 ezer évvel ezelőtti jelenlétére a Kárpát- medencében, mégpedig fejlettebb írásbeliséggel, mint a két folyó vidékéé. A tatárlaki ugyanis ezer évvel korábbi annál. A TÜ tehát a honvisszafoglalások különböző eseteit kíséri figyelemmel, és érdekes; amint Attila megjelenésekor (110. fólia) ezt írja: "Jobb és bal oldalán arany, ezüst és acél karosszékeken Üngürüsz fejedelmei, hősei és főurai ültek, s némelyikük karba tett kézzel szolgálatára késen állt."
Vagyis nemhogy Árpádéket, de Attilát és már Hunort is így várták Üngürüsz urai. Ez magyarázat arra nézve is, miért változik meg a hurok és Hunor neve Hüngürüszrc. Attila a közös ős fia volt. Nem csoda, ha várták, és mikor megérkezett, tisztelték. Tehát a Hunor névvel, illetve az Üngürüsz névvel a népet jellemezték, Magor neve a vallás, ismeretek, magyar vallást jelenthette. Ennek a függőlegesen ható kultúrának van egy vízszintes iránya is, amelyet Chen Moon Geum asszony, a Pekingi Egyetem professzora jellemzett a dnyeperi bronz kultúra terjedésével. Ez Dzsiddija, vagy Szkítia kultúrája, mely behatol egészen Kínába. (Levelét a Függelékben közlöm.)
Sok a vita arról, hogy vajon Trója története miért került az anyagba, Nagy Sándor terjedelmes történetéről nem is beszélve. Nos, Kattar azért mondja el ezeknek a hettita korban, főleg észak-Mezópotámiából kiáramló rokonnépeknek a történetét, mert erre alapozza a jogot, hogy a Chorezm birtokában lévő Hunor népe Panonijjából "a tőle keletre és nyugatra fekvő országokat" elfoglalja. A hettita problémát már Tolsztov is ismerteti, de napjainkban I. M. Diakonoff professzor, azonkívül az Altyn-depe feltárása révén híressé vált V. M. Marson tárgyalja részletesen. Különösen Diakonoff végzett alapos munkát, és ebben a trójaiakat a hittita-hurri birodalmi együttes részeként ismerteti. Nem véletlen, hogy a trójaiak Üngürüsz felé menekültek. A régi brit iratok viszont ismertetik Merlin mágus és médiai pap tevékenységét, sőt kapcsolatteremtésüket Párizs népével, tekintve hogy azok is valamennyien trójai eredetűek voltak. Nagy Sándorról viszont Körösi Csorna Sándor írja a következőket: "A párthusok négy évszázadon át Róma hatalmának vetélytársai voltak... a parthusok barátai voltak a görögöknek... ők ugyanazon híres nép, amely a "GÉTA" név alatt szerepelt. Mithriades pl. a Párthus dinasztiából származott. Macedoniának Róma által történő meghódítása után valószínű, hogy a parthus vezérek a Duna felé vonultak vissza rokonaikhoz; és régi gyűlöletük folytán meg nem szűntek a római birodalmat portyázó hadaikkal zaklatni... Nagy Sándor maga a párthus nemzetből származott, könnyen megérthetjük sikeres hadjáratait Ázsiában, és azt is, hogy a görög birodalom oly soká fenntartotta magát Bactriában!!!" ( I. 373. o.)
Csorna az, aki figyelmeztet (Shakya), Buda szkíta eredetére, mely tanítást és a Shambhala mondakört a tibetiek őrizték meg. Ez tiszta szumeroid hagyomány és Csorna ezt felismerte a magyar nyelv révén a szanszkrit ősi rétegében. (Pl. Attila temetése és a Csorna által leírt Buddháé teljesen egyezik.) Kattar vezér tehát nagyon jó és hiteles történész, azaz mágus pap lehetett, hogy mindezt ilyen zseniális logikai sorrendben tartotta és mondta el.
Az említett Geta népnév tehát az Üngürüsz népre vonatkozik. Ugyanúgy, mint a Daha, vagy dák. Decebalus, rómaiasított név. A "c"-t cs- nek ejtik. Ezenkívül a" lus" végződés latin, vagyis Dekabal-lal van dolgunk, aki eredeti értelemben földi "bálvány", fiatal hős volt, aki a rómaiak ellen harcolt (Daca- saka- szkíta). Országát sohasem foglalták el, hiszen a rómaiak 400 év véres harcai révén csak a Dunántúlt és Erdély egyes részeit hódították meg. Ezért "Dahabalnak" mint Gilgameshez hasonló hősnek emléket kell állítanunk !!!
Szinte kétévenként indítottak a rómaiak hadjáratot. Amikor ők nyugton voltak, az Üngürüszök támadtak. A TÜ ennek is emléket állit. Róma azért érte el ekkor legnagyobb kiterjedését, mert beleütközött a párthus-hun-szkíta falba. Bebizonyította azt is ez a római kultúra, hogy lényegesen alacsonyabbrendű. Attila Róma megtörésével a rabszolgatartó rendszer (a beszélő szerszám) rendszerét szüntette meg Európában, ezzel új korszaknak nyitva utat. Ezért nevezik Attilát annyi nép hagyományában hősnek, míg a rómaiak átkozzák, amin nincs mit csodálkozni. De egyúttal ezért is bosszantó, hogy Rómából hozzák nekünk azt a hitet, amelyet a sumír Gilgames mágus papjai terjesztettek el Egyiptomig és onnan Rómába. Komolyabb írók megírják, hogy a Melkizedek papi rend Ábrám sumér vezér korában a termékeny félholddal jellemzett terület nyugati ágának központjában, Sumér bukását követően vált vallási központtá. Ezt dr. Zakar kutatta, Jézus ugyanis Melkizedek- rend szerinti pap volt. Szumeroid mágus pap.
Az élet és a nemzeti távlat kiteljesedése a Blaskovics Józsefeket igazolja. Az örökösen jelenlévő tehetséget a hagyomány önti új formába, mely megvalósítja az eredeti gondolatot az új körülmények között. A hagyomány és géniusz, mely örökletes, minőségi jellemző; teremti meg egy szerves környezet életösztönét, és biztosítja az életfolyamat örök tisztaságát. A kultúra szelleme mindig ez a szerves életfolyamat, mely kultúrája és történelmi jellegét tekintve sajátosai egyedi tünemény. A történelem folyamata nem áll meg, és új, minőségileg jellemezhető hagyományt teremt. így válik az egyén névtelenül a történelem részévé, és a gondolat hordozójává. A történelem nem hoz létre tökéletes rendszereket, de lehetővé teszi a történelmi küldetés teljesítését és ez meghatározza a kimagasló egyéniségek feladatait. Ezek a nagyszerű egyének hidalják át a történelmi szakadékokat egy nemzet életében, a hagyomány megalapozásával és átmentésével a jövő nemzedékei számára. Vagyis a történelem saját tulajdonunkká kell váljon, és a magyar szellemi életnek tárgyilagos képet kell adnia a magyarságról: Szellemóriásaink ezt megértették. Nimród, Hunor, Mao-tun, Decebal, Attila, Baján, Árpád, Róbert Károly, Mátyás király, a Zrínyiek, Széchenyi, Németh László, Illyés Gyula, stb. Csurka István például az önépítés lehetőségeit kutatja. A megmaradt szellemi mag stratégiáját, igazolva a fenti szabályok helyességét. Vele legfrissebb szellemi embereink gyülekeznek olyan kérdések meghatározása érdekében, mint a politikától független ember életstratégiája, a sikert igénylő, nemzeti jellegű önépítés magyar programjának szempontjai, majd mindennek közös megvalósítása, a közösségi szellem kialakulása által.
Szellemi életünk egyik súlyos hibája, hogy történelmi ítélőképességünket gátolja "európaiságunk" üres ismételgetése, melynek bizonygatásában egy többre hivatott szellemiség bénul meg. Ez a szellemi "önmagunk rövidre zárása" méreteiben a középkortól megfigyelhetően a racionalista irányzatok elterjedésével egyenes arányban erősödött, és fő oka jelen állapotainknak. Ennek szigorúan véget kell vetni, és ezeket az elemeket ki kell gyomlálni a magyar szellemi, lelki életből. Reformokat kell bevezetni minden téren: vallásban, művészetben, irodalomban, politikai gondolkodásban. Európa különben is két racionalista, vagy félracionalista hatalom között van megosztva, és mint kultúra, éppen ezért megszűnt hatni. Új időket élünk, fel kell zárkózni. Megengedhetetlen, hogy egy halott földrész összes civilizációs betegségét végigszenvedjük, mindezt önostorozóan.
A TÜ ugyanis mindvégig a szellemi mag küzdelmének története is egyben. A II. fólián így erről ezt olvashatjuk: "Hunor népéből tízezer ember gyűlt össze, és a nem rendkívüli teremtményekből is kétszáznyolcvanezer férfi gyülekezett össze..." Vagyis ezen a "csodálatos hadseregen" belül volt egy szumeroid mag. A vezető, kultúrahordozó réteg, melynek volt egy meghatározó ideológiája, szelleme, programja.
A hagyomány jelenléte olyan erő volt, hogy az maga a vezetésre is alkalmatlan, de vezető szerepbe kerülő egyén teljesítményeit is sikerrel koronázta, mivel a környezet hagyomány értése révén helyreigazította, amit a véletlenszerűség elrontott volna. A szumeroidák és utódaik egy központi mag hagyományművelése segítségével egy új, minőségiekben jelentkező fejlettségi szintet voltak képesek létrehozni. A középkori magyar királyság különösen a nemzetalkotó dinasztia ezen örökség ismerete birtokában volt képes a társadalom érdekeit megvédeni, illetve azt fejleszteni. Ezen dinasztia és a hagyomány racionalista szellemű összezavarása vezetett mai romlott állapotukhoz, és a kiút ebből a zsákutcából mindennek felismerése - széles körben, valamint szellemi életünk átszervezése és a minőségi jellemzők kifejlesztésében egy mély hagyomány alapján kultúrálisan, politikailag, sőt geopolitikai értelemben.
Nagy, és nehéz munka volt a TÁRIH-I ÜNGÜRÜSZ ügyét idáig fejleszteni. S ezzel az előszószerű vázlattal kívántam bevezetni azt a harcot, ami mindannyiunkra vár. Nem hiszem, hogy vannak törpe idők és törpe generációk. Csak szűkített dimenziók vannak, és azokból a szellem embereinek kell először kitörni. Utána mind. Hunor, Magor, és az Üngürüszök "csodálatos népe.
Geönczeöl Gyula
-
-
A Hegyvidéki Trianon Társaság vendége 2014. február 12-én Dr. Grandpierre Atilla csillagász, író, zenész volt. Előadásának címe: "
-
A Tarih-i Üngürüsz (oszmán-török, „A magyarok története") eredetileg latin nyelvű krónika, amelyet Terdzsüman Mahmud (Mahmud
-
-
-
-
-
A Tarih-i Üngürüsz (oszmán-török, „A magyarok története") eredetileg latin nyelvű krónika, amelyet Terdzsüman Mahmud (Mahmud
-
-
-
-
-
A Tarih-i Üngürüsz (oszmán-török, „A magyarok története") eredetileg latin nyelvű krónika, amelyet Terdzsüman Mahmud (Mahmud
-
-
A Tarih-i Üngürüsz (oszmán-török, „A magyarok története") eredetileg latin nyelvű krónika, amelyet Terdzsüman Mahmud (Mahmud
-
-
Köszönet az előadónak és a felvétel készitrőjének.
-
-
p.s.:
egy félhivatalos értelmezés...
Tarih-i Ungurus – az akadémia sötét titka
A magyarság korai történetének legtitokzatosabb krónikája a Tarih-i Ungurus. Egyesek szerint a 10. századból való felbecsülhetetlen értékű híradás őseinkről, míg mások szerint csupán egy könnyed esti mese Nagy Szülejmán szultán számára.
A magyar krónikákat tárgyaló sorozatunkat a Tarih-i Ungurus (alternatív őstörténészeknek: Üngürüsz) ismertetésével zárjuk. Korábban Anonymusés Kézai Simon művét, valamint a 14. századi krónikákat abból a szempontból vizsgáltuk, hogy szerzőik mit tudtak a magyar őstörténetről, és ezt a tudásukat honnan szerezték. Azt is tárgyaltuk, hogy volt-e valamiféle népi hagyománya a hun–magyar testvériségnek. Cikkünk vége felé ugyanezeket kérdezzük majd a Tarih-i Ungurustól is..
Vámbéry Ármin törökföldi barangolásai alkalmával egyszer különös kéziratot vásárolt. Hazatérve beszámolt a találmányáról és a kéziratot a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta. Budenz József ‒ ekkor még Vámbéry barátja ‒ szintén kézbe vette, majd ismertette a művet az akadémia értesítőjében. Megírta róla, hogy történeti szempontból vacak, használhatatlan fércmű. Ez volt a Tarih-i Ungurus, amely érdeklődés hiányában megkezdte hosszú szendergését a könyvtár egyik békés zugában. 100 évet szundikált, olvasóktól nem zavartatva, míg Hazai György föl nem ébresztette. 1961-ben jelentette meg első publikációját a műről, melyben jelezte, hogy lefordítja és alaposabban is szemügyre veszi, hátha mégis jó valamire. Közleményei kelthették fel Zakar András (egykor Mindszenty bíboros titkára, lelkes sumer–magyarológus) érdeklődését a mű iránt. És megkezdődtek a bonyodalmak. A Tarih-i Ungurust sikerült Zakar András és Pozsgay Imre közreműködésével sikerült lefordíttatni és kiadni, Grandpierre K. Endre pedig két cikkében értékelte a mű jelentőségét.
Nincs egy hónapja, hogy Kanyó Ferenc: Eltitkolt őskrónika? című írása megjelent a történelmi tévhiteket leleplező Tényleg! című honlapon. Az írás témája a Tarih-i Ungurus. Most hagyunk mindenkinek egy kis szünetet, hogy el- vagy újraolvassa, és innentől kezdve ismertnek vesszük azokat az információkat, amelyeket Kanyó Ferenc oly szépen összegyűjtött. Itt-ott érintjük az általa felsorolt tényeket, de legfőképpen kiegészíteni szeretnénk azokat.
(Fordította és a bevezető tanulmányt írta Hazai György)
Versengő kánonok
A Tarih-i Ungurusnak két olvasata van: Hazai Györgyé és Grandpierre K. Endréé. Szajbély Mihály a 19. századi irodalmi jelenségeket elemezve különböző kánonfogalmakat vezetett be (Szajbély Mihály 2005). Ezeket most kölcsönvesszük, hogy megállapíthassuk, a Tarih-i Ungurus mint a magyar őstörténet legfontosabb forrása az 1980-as években még csak a lappangó őstörténeti kánon része volt, az elmúlt években azonban világosan a nyílt ellenkánon egyik legfontosabb elemévé vált.
Mikos Éva egy tanulmányában felhívta a figyelmet azokra a kutatási eredményekre, amelyek szerint a dilettáns, áltudományos nézetek hajlamosak a folklorizálódásra (Mikos Éva 2014). Ez a folyamat nálunk is megfigyelhető. Ez történt a Tarih-i Ungurusszal is. Szépen beépült abba a városilegenda-halmazba, amelyben együtt szublimálódik lila köddé az akadémia és a finnugristák Habsburg-barátságát hirdető áltörténetekkel és a sumer eredetű pulikutyákkal. A magyar őstörténeti nyílt ellenkánon számos tudománytalan, folklorizálódott tévhitet tartalmaz. E jelenséget is érintik Grecsó Krisztián azon gondolatai, melyeket nemPetőfi nemSándor újratemetése kapcsán írt le:
Megszállta őket valami különös, magát szentnek mutató őrület, melynek legfőbb ellensége a hivatalos tudományosság, az akadémia, az uralkodó és elfogadottnak tekintett paradigmák. A finnugor nyelvtörténeti összeesküvés, a forradalmár költő csontjainak és halála körülményeinek irodalomtörténeti eltagadása, a magyarság földöntúli kapcsolatai és keletkezése, a magyar lét funkciói és így tovább. …
Hogy ezeket az ellenséges erőket mely korban ki működteti és miért, már eltérnek a vélemények, nem mindig zsidók és liberálisok, néha „császári erők”, máskor uniósok is. A tanok bizonyítéka és sokszor maguk a tanok is leginkább az elcsalt, megsemmisített, odaveszett dokumentumokban vannak, Táncsics titkos jegyzeteiben például. Mivel a tézisek sem ismertek, csak a hit marad, a tudat, hogy van valami fontos, hogy van valami, ami több ennél. Hiszen nem lehet, hogy egy kozmás konyha, egy lábszagú férj vagy egy hétvégi kiskert lenne a legszebb és legfelemelőbb dolog az életben, nem igaz, hogy ennyi az egész. …
Létezni kell a tényeken túl valami életnek. Ez a vágy talál meg olvasott embereket is, nyugdíjas magyartanárokat, mérnököket. A pénztelen, ostoba, kisszerű élet kikezdi az emberi tartást, a józan tudatot. (Grecsó Krisztián 2015)
Ankisza, aki nem sumer és nem magyar
Grecsó Kisztián nem említi ugyan, de a kisebbségi lét és az emigráció magányossága természetes módon fölerősíti az anyanemzet és az anyanyelv iránti érdeklődést. És a felfokozott nemzeti érzés vakvágányra futtatja egynémely hazafi vonatát, akik önmagukat áltatva egy hamis magyarság, egy hamis magyar történelem kabátjába bújnak.
Ezt látjuk Geönczeöl Gyula mérnöknél is, aki állítása szerint (hiszünk neki) érdemeket szerzett a Tarih-i Ungurus 1982-ben történt publikálásában, és az 1988-as clevelandi kiadáshoz előszót is írt. Geönczeöl követi Zakar Andrást (aki előbb volt mérnök, s aztán lett pap) a sumer‒magyar rokonság vakvágányára, és a Tarih-i Ungurusban szereplő Nemród feleségének, Ankiszának nevéből sumer gyököket von, elsőként az AN-t, amit aztán megtalál Pannónia nevében is. Mi az Antarktisz nevében is megtaláltuk a sumer AN-t, de itt nem a gyökölés a legnagyobb gond. Magyar honlapok szerint az Ankisza ősi magyar név, de a gonosz akadémia tiltja, hogy magyar anyák így nevezzék a gyermeküket. A név már szerepel a magyar nevek tárában is. Szóval az Ankisza köré is kezd egy hamis legenda fonódni. Ez a gond.
Anfisza Csehova, egy orosz celeb ‒ műsorvezető, énekes, színész
(Forrás: www.kinopoisk.ru)
Az Ankisza szerintünk szép hangzású név, viszont nem magyar eredetű (ettől még nyugodtan lehetne magyar gyerekeknek adni). Azonos az oroszAnfisza (Анфиса) női névvel, ami a görög Anthousából (Ανθουσα, jelentése ’virágzó’) származik. A hunok és a magyarok ősanyját egy görög eredetű orosz keresztnévvel ellátni elég súlyos szép- és történetírói baklövés volt Terdzsümán Mahmúd részéről. És a Tarih-i Ungurus tele van ilyen apró aknákkal ‒ tévedésekkel, pontatlanságokkal, melyek sorozatban robbannak a kéziratot óvatlanul elemző tudós elmék talpa alatt. A szöveg őstörténeti részében elkövetett hibák és tévedések megkérdőjelezik a Grandpierre K. Endre által alkotott koncepciót eme krónika ősiségéről. Ezt a koncepciót a Tényleg! cikke nem érintette, úgy hogy most kitérünk rá.
Grandpierre K. Endre szerint a Tarih-i Ungurus írója, Terdzsümán (Tolmács) Mahmúd (akiről azóta kiderült, hogy nem magyar ember volt) Székesfehérvár török elfoglalása után belepillanthatott egy olyan magyar nyelvű (!) krónikába is, amely szigorúan titkos volt, addig senki magyar krónikaíró nem láthatta. Ez a szöveg lényegében a 895-ös honfoglalással zárult, a kalandozások eseményeit nem tartalmazta. Terdzsümán Mahmúd ebben olvasta a csodaszarvasmonda originális változatát, és azt közölte is a Tarih-i Ungurusban. Grandpierre K. Endre részletesen elemezte a csodaszarvas meséjének variációit, és ebből arra a következtetésre jutott, hogy az ősfoglalás után még hét magyar honfoglalás volt. Ezek a következők:
Örök honfoglalás
(Forrás: Grandpierre K. Endre 1981: 89.)
A szerző megjegyzése szerint azért lehetett hét magyar honfoglalás, mert mindenki a magyarok rokonának tekinthető, aki szkíta jellegű kultúrával rendelkezett, lovas nomád volt, Meótisz környékéről vagy Szkítiából származott és a Kárpát-medencébe kívánt betelepülni (Grandpierre K. Endre 1981: 88‒89.).
A fenti állítások cáfolhatatlanok. Valamint bizonyíthatatlanok. Ez így együtt azt jelenti, hogy tudományos vitára alkalmatlanok. Mivel a szerzőnek érvei nincsenek, vitázni sem lehet vele. Viszont a Tarih-i Ungurus műfajáról, történeti értékéről van egy érvekkel alátámasztott másik vélemény is (Blaskovics József 1982, Hazai György 1996), amely szerint a mű jobbára Thuróczy János krónikáján alapul, de Terdzsümán Mahmúdnak még ahhoz képest is sikerült rontania a szövegen. Ez részben a követett török irodalmi minta, részben a szerző politikai szándéka miatt történt (Nagy Szülejmánt nyugati támadásra biztatta).
A Grandpierre K. Endrének a Kortársban és a Forrásban közölt két tanulmánya több részletben azonos. Leginkább ott, ahol a szerző a csodaszarvasmonda ősi jelentését próbálja kihámozni. A mondát később Jankovics Marcell dolgozta föl tudományos módszerekkel és igénnyel (Csodaszarvas a csillagos égen. Bp. 1996.).
A hunok és a 895-ös honfoglalás a Tarih-i Ungurusban
A Tarih-i Ungurus a csodaszarvas-történettel kezdődik. Csakhogy Hunor és Magor nem a meótiszi mocsarakban, hanem Adzsem (Perzsia) határvidékén kergetik a szerencsétlen állatot. Elgondolkodtató adat. Talán a szerző nem tudta mi az a Meótisz? Avagy olvasta, hogy a magyarok valamikor Perzsia határvidékén éltek? Esetleg a rabszolgabizniszbenérdekelt kereskedőktől hallotta, hogy még élnek Adzsem hegyes határvidékén (a Kaukázusban) magyarok? Mit tudott, mit nem, mi egyelőre nem tudjuk.
Nemród halála után Hunor egész népével a tatárokhoz költözött. Egy Konsztantinije (Bizánc) elleni hadjáratban Hunor és húszezer embere segédcsapatként küzdött, majd kihasználva a lehetőséget, megpattantak és Pannóniába költöztek.
Miután Hunort beköltöztette a Kárpát-medencébe, a krónikás elmeséli ugyanazt, csak másképp: Egy vadászat alkalmával különös vad került Hunor elé. Hiába üldözte, utolérni nem tudta. Ezt égi jelként értékelte: más országba kell költözniük. Sok idő telt el, Hunor meghalt, és az új főnök, Kattar (azonos a magyar krónikákban szereplő Kádárral) vezetésével Hunor népe beköltözött Pannóniába.
A csodaszarvas megkettőzött erejű üldözése után a szövegben minket nem érdeklő történet következik Nagy Sándor makedón uralkodóról (Justinustólátvéve), majd Attila, hun vezérről, és arról, hogyan történt Pannónia elfoglalása Kattar népsége által. A hunok történetének tárgyalása a Tarih-i Ungurusban nem teljesen azonos azzal, amit egyéb források, nyugat-európai és magyar krónikák és évkönyvek írnak. Ez majd akkor lesz érdekes számunkra, ha a tudománynak sikerül legalább valami apró adatot igazolnia a hunok és magyarok olykor feltételezett, de eddig többnyire cáfolt kapcsolatáról.
Grandpierre Attila együttesének harmadik lemeze
(Forrás: Wikimedia Commons, CC BY-SA 3.0)
A csodaszarvas-történet kétszeri elmesélése, a szerző általi tömörítése nem azt mutatja, hogy Terdzsümán Mahmúdnak a kései magyar krónikákon kívül bármi más forrása lett volna a magyar őstörténet esetleges hun vonatkozásairól. Kevés tudását viszont művészien használta föl. Az eredeti szövegeket saját meseszövése érdekében alakítgatta. Úgy tűnik, Terdzsümán Mahmúdnak semmi különleges tudása nem volt a hunok és a magyarok kapcsolatáról, közös eredetéről, e témáról 10-11. századi korai magyar forrásban semmit sem olvasott.
Ugyanilyen sekélyes a tudása a tényleges magyar honfoglalásról és a honfoglalást megelőző vándorlásról: Árpádék alattvalói illedelemmel engedélyt kérnek a távozásra Sziddia (Szkítia) uralkodójától, majd útra kelnek. Mennek, mendegélnek. „Táborozva-menetelve, megpihenve-felfrissülve egy nap megérkeztek a tatár tartomány határához.” Egy kicsit megfenyegetik a tatár kánt, aki ezután „a lehetőségekhez mérten ellátta őket élelmiszerrel az ország határáig és békével átengedte őket a tartományon”. És máris megérkeztek Erdély országába. Kész, ennyi volt a honfoglalás. Ez a krónikákban olvasható legrövidebb leírás eleink bejöveteléről. A rövidség önmagában is utalhat arra, hogy ez a szöveg nem egyidős a honfoglalással. Ha a tartalmát is szemügyre vesszük, akkor még jobban megerősödhetünk feltételezésünkben. A szövegben semmi eredeti magyar hagyomány nem található. A vándorlás leírása kapott némi meseszerű körítést („táborozva-menetelve, megpihenve-felfrissülve”), de ez nyilván nem eredeti elem, hanem a történet törökös stilizálása érdekében alakította így Mahmúd tolmács a szöveget.
A leírás két tartalmi elemén azért mégis érdemes elgondolkodnunk. Az egyik, hogy miért kell a magyaroknak engedélyt kérniük a távozásra Szkítiából. Talán olvasott erről valamit Terdzsümán Mahmúd? Tudhatott valahonnan valamit a kazár–magyar viszonyról? Avagy csak simán alázni akarta a magyarokat a szultánt dicsőítő krónikájában?
A másik elgondoltató elem a tatárok felbukkanása a Tarih-i Ungurusban. Ez ugyanúgy datáló erejű, mint Szuzdal említése Anonymus által. A török nyelven író szerző aktualizálta a szöveget, a politikai viszonyoknak megfelelően kiírta belőle az oroszokat és Kijev városát, és beletette a tatárokat. Ha a Tarih-i Ungurus ezen szöveghelyének mintája valami ősi magyar krónika lett volna, abban a tatárok bizonyosan nem szerepeltek volna. A tatárok említésén kívül pedig más érdemi információ ebben a szövegrészben nincs. Összefoglalva: a szövegben nem található olyan megőrzött hagyományból eredő réteg, amely bizonyítaná, hogy a Tarih-i Ungurus szerzője egy Anonymus gestája előtti régi magyar krónikát is fölhasznált volna.
Vámbérynak és Budenznek tökéletesen igaza volt: a Tarih-i Ungurus a magyar őstörténet szempontjából nem érdemel különösebb figyelmet. Ettől még érdekes és értékes alkotás, irodalmi és történeti elemzése még sok feladatot ad a kutatóknak.
Felhasznált irodalom
Blaskovics József 1982: A magyarok története. Magyarország története: Tárih-i Üngürüsz vagyis Üngürüsz története. Magyar történet: Macar Tárih-i vagyis Madzsar Tárih-i [fordította, a jegyzeteket és az utószót írta Blaskovics József] [az előszót írta Vass Előd]. Bp.
Grandpierre K. Endre 1979: A csodaszarvas-monda új változatai egy latinból törökre fordított magyar ősgesztában. Kortárs 1979/12. 1952–1969.
Grandpierre K. Endre 1981: Előtörténetünk a Tárih-i üngürüsz ős-csodaszarvas-mondái tükrében. Forrás 1981/11. 67–89.
Grecsó Krisztián 2015: Nem úgy volt. Élet és Irodalom, július 24. 24.
Hazai György 1996: Nagy Szülejmán udvari emberének magyar krónikája: a Tarih-i Ungurus és kritikája. Bp.
Mikos Éva 2014: A honfoglalás a folklórban és a populáris kultúrában, avagy a honfoglalás néphagyományának forrásai. In: Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés. Bp. 361‒380.
Szajbély Mihály 2005: A nemzeti narratíva szerepe a magyar irodalmi kánon alakulásában Világos után. Bp.
|
