1956. december 8-a: Salgótarján legtragikusabb napja. A tüntető tömegre leadott sortűz 131 halálos áldozatot követelt. Azon a napon tartóztatták le Jecsmenik Andort is, aki politikai elítéltként 14 évet töltött börtönben.

Jecsmenik Andor Salgótarjánban született 1926. augusztus 8-án, és 1956-ban vasesztergályosként dolgozott a szénbányák nagybátonyi gépüzemében. A forradalom alatt a helyi munkástanács alelnökévé választották. A megyei tanács november 13-i visszafoglalása után társaival fegyveresen őrizte az épületet. November 14-én a beérkező szovjetek letartóztattak, és négy napig Gödöllőn tartották fogva. Így emlékezik a kritikus napokra:

- November 30-án szólt Beda József, hogy a megyei munkástanács ülését a rendőrség feloszlatta; menjünk fel Budapestre, tiltakozzunk a kormánynál! Egy autóval még aznap este útnak indultunk. December 1-jén előbb a vasutas székházban tartózkodó Nagybudapesti Munkástanácsot tájékoztattuk a történtekről. A Kossuth téren találkoztunk Cser Gyula nógrádi kormánybiztossal, aki nem volt hajlandó felkísérni bennünket a Parlamentbe. Végül Balogh Ignác, az Ikarus gyáriak elnöke sietett a segítségünkre. Kádár János az indiai külügyminiszterrel folytatott tárgyalásra hivatkozva kitért a találkozás elől. Egy miniszternek mondott ismeretlen személy fogadott bennünket. Beda felolvasta a nyolcpontos követelését, majd én adtam elő a három pontomat: a párt tisztítsa meg a sorait a kompromittált személyektől; a fegyveres üzemi őrségek, nemzetőrségek tagjait mi választhassuk ki rátermett, feddhetetlen emberekből; és ezen alakulatok tagjai nemzetiszínű karszalagot viseljenek. Majd kértem, hogy tekintettel a szombati napra, a kormány a válaszát hétfő reggelig közölje a rádióban. Mi a röplapokat már úgy fogalmaztuk meg, hogy nemleges válasz esetén hétfőn reggel a megyében általános sztrájk kezdődik. Végül Kádárék nem válaszoltak, és a sztrájk elindult.

- A következő napokban felgyorsultak az események, amelyek a december 8-i tragédiához vezettek…

- Az orosz és a magyar vezetésben is voltak olyan józanabb személyek, akik hajlottak a köznyugalmat szolgáló megegyezésre. Így jött létre a december 6-i megbeszélés a nagybátonyi bányaigazgatósági épületben. A feszült légkörű tárgyalás azonban megszakadt, és a folytatást december 8-ra tűzték ki a megyei tanács épületébe. A fáradtságom, az orosz fogság és a kilátástalannak tűnő megoldási kísérletek arra késztettek, hogy lemondjak az üzemi és megyei tisztségekről, de társaim ezt nem fogadták el. Szabó Ervin, a megyei munkástanács elnöke közölte, hogy december 8-án választhatok: vagy elmegyek a salgótarjáni ülésre, vagy felutazom az Országos Munkástanács értekezletére. A fővárosi utat választottam. Az Építők székházában tanácskoztunk, amikor belépett Rácz Sándor elnök, és elmondta: most jött a Parlamentből, ahol Marosán György közölte, hogy mától fogva nem tárgyalnak, hanem lőnek. Nem sokkal később berohant Szekeres titkár, azzal, hogy Tarjánban baj van! Ott szereztünk tudomást a véres sortűzről. Mondták, hogy ne menjünk haza, ők átdobnak bennünket a határon, de Steigerwald Ottó, a megyei munkástanács elnökhelyettese mégis hazacsalt, és este letartóztattak.

- Mi történt a lefogása után?

- Bevittek a megyei rendőrkapitányságra, ahol Salupin orosz parancsnok, Ladvánszky Károly rendőr altábornagy és Házi Sándor vezérőrnagy megkérdezték, hajlandó vagyok-e 10 perces beszédet mondani a tarjáni rádióban, a nép megnyugtatására. Azt feleltem, csak akkor, ha én fogalmazom meg a beszédet. Ekkor Házi ordítani kezdett, hogy akkor majd másként beszélünk. A fogdában Ferencz István mellé ültettek, aki állítólag eldobta a sortüzet kiváltó hanggránátot. A pufajkások agyon akartak verni bennünket, de a rendőrök nem hagyták. A kihallgatáson az oroszok is megjelentek. Azt mondták, ránk vigyáznak, mert az acélgyári Hadady Rudolfot és Hargitai Lajost a pufajkások kivégezték. Végül lezajlott a per, és 12 évi börtönre ítéltek. Az 1963-as közkegyelemből kizártak, és csak háromszori éhségsztrájk után helyeztek feltételesen szabadlábra. 1966-ban írt versem – Ne álmodj, nép! – miatt újabb két év börtönre ítéltek, de az előző büntetéséből hátra lévő öt év öt hónapot is le kellett töltenem. Így összesen két részletben 14 évet és egy hónapot „ültem” börtönben.

Jecsmenik Andort a rendszerváltás után a régi emlékművek megrongálásáért többször is előállították a rendőrök. Indult helyi és országgyűlési képviselőjelöltként, de sikertelenül. Verseskötete – A szabadság gondolata – 2003-ban látott napvilágot. Ne álmodj, nép! c. versét a Dongó együttes megzenésítette. Az egykori forradalmár az 50. évforduló alkalmából átvehette Nógrád megye Önzetlenség-díját. Hogy jelenleg hogy él, arról annyit mondott:

- Nyolcvanéves elmúltam, de állandóan dolgozom Forgách-bányatelepi lakásom körül, hogy ne gondolkodjam a mai világ dolgain, mert csak elkeseredem. Hogy mennyire becsülik meg az 56-osokat? – ezzel már nem foglalkozom. Belefáradtam…

A veterán forradalmár helytállását Schmitt Pál köztársasági elnök - Orbán Viktor kormányfő javaslatára - 2011-ben Nagy Imre Érdemrend kitüntetéssel ismerte el.

Balás Róbert

*

Balassi-emlékérem a szabadsághősnek

A forradalom ötvenedik évfordulóján Jecsmenik Andor nem kapta meg a Szabadság Hőse kitüntetést, „kiérdemelte” viszont ezt az állami – a köztársasági elnök és a miniszterelnök által is aláírt – elismerést az a K. József, aki „Bükkszéki József” fedőnéven III/III-as jelentéseket írt Jecsmenikről…

A civil Magyarország azonban megköszöni a szabadság hősének áldozatát. A 82 éves Jecsmenik Andor költő a minap átvehette a Balassi Bálint-emlékérmet, amelynek odaítélését Molnár Pál újságíró kezdeményezte.

A salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtárban megtartott ünnepségen Eötvös Mihály alpolgármester méltatta a meghurcolt szabadságharcost. A politikus rámutatott: az ünnepelt nem tartozott a korábbi rendszer kedvencei közé. Jecsmenik Andor kétkezi munkával, esztergályosként kereste kenyerét. Az 1956-os forradalom alatt a munkástanács elnökhelyettese volt. December 8-án letartóztatták, majd „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben játszott vezető szerepe miatt” a Legfelsőbb Bíróság Vida Ferenc által vezetett tanácsa 12 év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. 1963 augusztusában kegyelemmel szabadult.

Az alpolgármester rámutatott: Jecsmenik Andor mindvégig hű maradt elveihez. 1966. augusztus 8-án, 40. születésnapján Ne álmodj, nép! címmel írt egy verset. Letartóztatták, két év börtönre ítélték, de a felfüggesztett öt év négy hónapot is le kellett töltenie. Börtönéből csak 1973. augusztus 4-én engedték szabadon. Ítéletét a Legfelsőbb Bíróság 1990-ben semmissé nyilvánította. 2006. október 23-án, a forradalom ötvenedik évfordulóján nem kapta meg a Szabadság Hőse kitüntetést, amelyet viszont a besúgója átvehetett.

Ne fogadjuk el a hazugságot, az árulást, erre biztat bennünket Jecsmenik Andor verse – hangsúlyozta végül Eötvös Mihály.

A Ne álmodj, nép! című verset Pap Dávid, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium 10/b osztályos tanulója szavalta el.

Jecsmenik Andort köszöntötte Kiss Dénes, József Attila-díjas költő, aki 1956 után fél évet töltött gyűjtőtáborban, szintén egy verse miatt. A költő rámutatott: hét év börtön istentelenül sok idő egy versért. Miféle bíróság ítélkezett, miféle emberek ültek ott, akik kiszabták a hét évet? – tette fel a költői kérdést Kiss Dénes, emlékeztetve arra: 1956 után példátlan megtorlás következett, még Haynaun is messze túltettek az akkori bírák, sőt tíz- és tízezrek voltak úgy, hogy még évtizedek múltán, ők és leszármazottaik is másod- és harmadrendű állampolgárként éltek saját hazájukban. Hány Jecsmenik Andor lehet mg, aki azóta sem kapott elégtételt? – tette fel a kérdést Kiss Dénes, és azonnal rámutatott: szerencsére mindig maradtak gerinces emberek, akik a forradalom leverése után is kitartottak elveik mellett, úgy, mint Jecsmenik Andor.

„1966-ban már az ENSZ-ben is azt hitték, hogy Magyarországon már minden rendben van, amikor Jecsmenik Andort még letartóztatták és súlyos börtönbüntetéssel sújtották egy verséért” – hívta fel a figyelmet Kiss Dénes, majd végül megjegyezte, hogy a Balassi-emlékérem fontos kitüntetés, amivel, ha az igazságtalanságot jóvátenni nem is lehet, de legalább némi elégtétellel szolgálhatunk Jecsmenik Andornak.

Ezek után Rieger Tibor M. S. mester-díjas szobrászművész – az érem alkotója – adta át a Balassi-emlékérmet az ünnepeltnek, aki köszönetként két, szintén mély társadalmi tartalmat hordozó versét szavalta el a szépszámú hallgatóságnak, akik vastapssal köszöntötték a kitüntetettet.

Jecsmenik Andor

Ne álmodj, nép!

Ledöntött útjelző vagyok.

Sötét kor főútja szélén.

Lassan enyészve korhadok.

Fény dereng, nyíltáblám végén.

Gyönge fényecske az éjben.

Behunyt szemű népnek jelez.

Holtak közt gázoltak vérben!

Hóhérok, s szolgák útja ez!

Akarj! Merj, emberré lenni!

S teremts magadnak szép jelent!

Ily úton terelve menni...

Bőrödön érzed, mit jelent!

Múltban, szebb jövőt ígértek.

Jelent nem! Mint ma is teszik.

Régi urak is így éltek.

Csúf hagyomány, s ma átveszik.

Népellenes kényuralom.

(Minden tolvaj rémuralom.)

Összeomlik!... Ezer a jel.

Árulóknak nincs irgalom,

Bűneikért felelni kell.

Nép, ne álmodj! Jóra (jobbat) várva!

Más népek harcoltak érte!...

Jólét, s a fény útját járva

Büszkén hirdetik! Megérte.

Sanyargótarján, 1966. VIII. 9.

A (V – 152011) „kézirat” az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában került elő, 2005-ben.