Hogy jön ki
a 300 ezres átlagbér,
ha ilyen sokan keresnek kevesebbet?
Sok olvasónk kapta fel a fejét arra a hírre, hogy majdnem 300 ezer forint a magyarok átlagkeresete. Utánajártunk, hogyan jöhetett ki ilyen adat.
Nem sok alkalom van, amikor a hvg.hu-t azzal vádolják, hogy kormánypropagandát terjeszt, de egy ilyen helyzet minden hónapban akad: amikor hírt adunk az aktuális átlagfizetésekről. A legfrissebb, a napokban kiadott számokról szóló cikk alatt is felháborodott kommentelők tucatjai kérdezték, hogyan jöhet ki egy olyan szám, hogy 297 ezer forint a magyarok bruttó átlagkeresete. Mi pedig statisztikusok segítségével kerestük a választ.
Hol a francban van olyan munkahely, ahol bruttó 300 ezret adnak? Én nézegetem a hirdetéseket, de a legtöbb a garantált bérminimumos hirdetés
– írta egy olvasónk. Más rögtönzött közvélemény-kutatást tartott:
Gyorsan körbekérdeztem az ismerősöket, munkatársakat, kinek éri el a bruttója a 297 300-at, 23 emberből senkinek.
| Közmunkások nélkül megvan a 200 ezres átlag |
| A legfrissebb adatok szerint a bruttó átlagkereset 297 300 forint, ami nettó 193 ezret jelent. Ha a közmunkásokkal nem számolunk, akkor 202 400 forintot vihet haza átlagosan egy dolgozó – pontosabban egy olyan dolgozó, aki beleesik a KSH által megfigyelt körbe. A vállalkozásoknál 203 200, a költségvetési szférában ennél 300 forinttal több az átlagos nettó kereset, a nonprofit szervezeteknél 180 ezer forint. A közmunkásoknak nettó 54 300 forintból kell valahogy kihúzniuk a hónap végéig. |
Mennyit keres a "középső magyar"?
A legnagyobb probléma nyilvánvaló: az átlagkereset önmagában nem sokat mond az átlagos dolgozó fizetéséről. Ha például tíz ember közül egynek egymilliós a havi nettója, a többi kilencnek pedig 111 ezres, akkor máris kijön a 200 ezres átlagkereset. A megoldás erre az lehetne, ha bemutatnák a keresetek mediánját is – ha mindenki bérét sorba állítanánk, ez lenne a középső fizetés, az a szám, amelynél az emberek fele többet keres, fele kevesebbet keres. A KSH azonban ezt a számot nem publikálja. Amikor erre rákérdeztünk a hivatalnál, azt a választ kaptuk: az eloszlást ők sem ismerik, mivel nem az egyénektől gyűjtik be az adatokat, hanem a cégek mondják meg, hány dolgozójuk van és ők együttvéve mennyit keresnek. (Részletesen itt olvashatnak a módszertanról.) Az MNB mégis megpróbált mediánkeresetet számolni. A 2016. végi inflációs jelentésében úgy számolt, hogy az idei minimálbér-emelés után a mediánbér nagyjából 70 ezer forinttal maradhat az átlagbér alatt. Ez csak becslés ugyan, de ez alapján nyugodtan kijelenthetjük:
aki úgy látja, hogy az ismerősei elsöprő többsége jóval az átlag alatt keres, annak szinte biztos, hogy igaza van.
A legkisebb cégeknél dolgozókkal nem számolnak
Nem mindegy az sem, kiknek a fizetéseit vizsgálják egyáltalán. A KSH a havi kereseti adataiban csak azokat veszi figyelembe, akik teljes munkaidőben, legalább 5 főt foglalkoztató cégnél dolgoznak, vagy a költségvetési szférában, illetve bizonyos nonprofit szervezeteknél. Vagyis akik a legkisebb, maximum négy embert foglalkoztató cégeknél vannak, máris kimaradnak a vizsgálatból, pedig valószínűleg ők igencsak lehúznák az átlagot. Megkérdeztük a KSH-t, mi az oka ennek. A hivatal szerint túl drága volna a kis cégeket is megkérdezni: „A mikrovállalkozások bevonása gazdaság-statisztikai adatgyűjtésekbe rendkívül nehéz. Sok esetben nem vezetnek megfelelő nyilvántartásokat, amelyekből a kérdőív információi leválogathatóak lennének. A folyamatos havi szintű adatszolgáltatás vélhetően sok mikroszervezet számára csak nagy nehézségek árán lenne teljesíthető.”
Cserébe az 50 fősnél nagyobb cégek kivétel nélkül benne vannak a vizsgálatban, ahogy a költségvetési intézmények is. Sőt, ott van a közmunkások százezreinek bére is az adatokban, ami jócskán lehúzza az átlagot. Az már más kérdés, hogy amikor a kormány a kereseti adatokkal büszkélkedik, akkor a közmunkások nélküli adatról beszél, amikor pedig a munkanélküliségről, akkor már a dolgozók közé számítja ezeket az embereket.
Pontosabb közelítést ad a magyarok életkörülményeiről, ha a jövedelmi tizedeket vizsgálják – vagyis azt, hogy mennyit keres a népesség legszegényebb tíz százaléka, a második legszegényebb 10 százalék, és így tovább, egész a leggazdagabb egytizedig. A KSH ezt tudja mérni, legfrissebb adatai azonban csak 2015-ösek, ezeket nem havonta, hanem évente teszi közzé, a 2016-os adatok még nem elérhetők. A jövedelmi tizedekről szóló adatsor többet is mond, mint az egyszerű kereseti adat, a munkajövedelmen kívül ugyanis mutatja a szociális ellátásokat is. Az átlagos munkajövedelem egy főre havi 83 ezer forint (ebbe a nem dolgozókat is beleértik, tehát például egy kétgyerekes családnál a két szülő fizetését összeadják, majd elosztják néggyel), a szociális ellátásokat is hozzáadva pedig havi 96 ezer forint. A középső két tized nettó 79, illetve 90 ezer forintból kell, hogy megéljen havonta, miközben a létminimum a Policy Agenda szerint 88 ezer.
A KSH létminimumot már nem számol, csak szegénységi küszöböt. Ez a szám úgy jön ki, hogy megnézi, mi a jövedelem mediánja, és ennek veszi a 60 százalékát. Az egyedül élőknél havi 73 900, a két gyereket közösen nevelő szülőknél kettejük jövedelmét összeadva 155 ezer forint a határ, ez alatt a magyarok 14,5 százaléka él. Hatalmas bajt mutat az, hogy a munkanélküliek 54, az egyedülálló szülők 37 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. Még sötétebb lesz az összkép, ha hozzátesszük, hogy a jövedelmi adatokat egyedül Budapest húzza fel, a falvakban élőknek például átlagosan havi 80 ezer forint jut fejenként, egy észak-alföldi lakos pedig átlagosan 29 ezer forinttal kevesebbet kap havonta, mint egy közép-magyarországi.