EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
Balga állatorvosi ló/földi-égi poklok
Isten bölcs gyermeke az édenkertben
Jó-rosszkor, boldog-boldogtalan ember
Életminőség nagyszótár – VI.
A KÖLTŐ FIÁHOZ.
Kinek szemén könycseppek állnak Az egyszerű sirhant felett, Hol a végzet költő-apádnak Olyan korán ágyat vetett: Ifjú, törőld le a könyűket! Olvasd meg a felíratot: S szived fennen vervén, örűlhet Apádnak őt hogy vallhatod!
S ha mása vagy lángszellemének: Lantját ragadd fel és jövel! Légy, mint ő volt, meggyult szövétnek, Mely kínban ég, de fényt lövel! Ne hidd, hogy a költői ösvény Szirt közt vezet, tüskét terem; Kínt és sebet virággal födvén: Begyógyít a láng képzelem.
Mi nem vágyunk fel, küzdve polcért; Irígykedésre nincs okunk; De milliók közt, milliókért Fenn érezünk, fenn gondolunk! Nem olyanok vagyunk a földön, Mint annak sok más férgei; A nyárfa, bár mocsárba' nőjön, Fejével a felhőt veri.
Megsért, ki ránk sajnálva útal, S a részvétnek bemutogat; Bennünk a nép jár koszorúval, Vagy hord condrát és foltokat. És jaj, ha a bénúlt lovagnak Láttatni kell tört csontjait, S a bölcsnek és a dalnokoknak Nyomor koldul mindennapit!
Nem kell nekünk terített asztal, Kimért kegy és magas mosoly; Jobban esik s feljebb magasztal Az a köny, mely dalunkra foly. Rokonszenv az az egy ajándok, Mit a költő fogad, szeret, - Lopvást, mint a menny a virágok Kelyhébe lop hüs cseppeket.
Ragadt-e por a költő térdén? Feleljetek, kevély nagyok! Kegyelmetek hajlongva kérvén: Jelent-e egy meg nálatok? Igen! - nehéz bút orvosolni, Ölébe venni csüggedőt; Vagy nevetek fénnyel bevonni, Mint a nap a kopár tetőt.
Sok önmagát árulja drágán, Más lenni tud, mint aki volt; Cserél hite s szerelme árán Kényelmet és sok földi jót: Mi nem szoktuk magunk eladni! S a lángzó szív után megyünk... Mint a madár, választjuk, aki Szeret, szűköl, - dalol velünk!
Járván kelvén az élet útján: Szabadság visz, szeretjük azt; Vándorbotunk a szirtre sújtván: Számunkra hüs forrást fakaszt. S leszúrva, hév zord pusztaságon: Kihajt, sátort borít fölénk, Hogy árnyában szép fényes álom Tündér karján szendergenénk!
Felépül a rom s vár előttünk, Mély sírjából a mult kilép; Fölkél a holt, s meghallja tőlünk Biráitól, itéletét. S kik látunk a távol jövőbe: - Mig gondatlan köszönti fel Kelyhét a nép, mámorba dőlve - Nekünk korán könyezni kell.
Beszél a szent, dicső természet, De mi vagyunk tolmácsai; A szív amit titokban érzett: Tőlünk hallja kimondani; Ülünk villám- s tengerhabokra, - Értjük virág s szellő szavát; Mi az Úr égő csipkebokra, Jelentve általunk magát.
Ifjú! ha hív az égi szózat: - Zengő koboz maradva rád, - Haladj nyomán a szunnyadónak, Folytasd éltét, folytasd dalát! Ahogy zengett, zengj hangosabban! Harsány szavát harsogd felűl... Ha ő felhők közt járt magasan: Te a fényes napig repűlj!!
TOMPA MIHÁLY
*
Szabadon szolgál a szellemi ember
az Atyaúristenen kívül más főnök nem parancsol
bezárhatnak, megölhetnek – ártani nem tudnak…
csak gyarlóságom vagy a kegyelem hiánya gátolhatna…
engem se kinevezni, se leváltani nem lehet
hivatásom gyakorlásától sem tilthatnak el, Isten adta
hivatásomért tudok áldozni, de rabja nem vagyok
hol lábam lógatom ihletre várva, hol tengert úszok át
Ki s mi gátolhat abban, hogy tegyem a dolgom?
kifizetem a szabadságom árát: puritán élet
költői szárnyalásom csak képzelőerőm korlátozza
megélheti kényszerből sem alkuszom meg
nem esküdtem örök hallgatást, de tudok várni
nem félek eldobni a szellemi mankót, s vízen járni
nem félek fejest ugrani az ismeretlen mélységbe
nem hagyok esélyt arra, hogy zsarolhassanak
nem kell megfelelnem szakmapolitikai elvárásoknak
nem keresem minden áron az emberek tetszését
nem követek vakon semmilyen élő-holt Mestert
nem lehet cenzúrázni, de magamat se herélem ki
nem lehet kibérelni a lelkiismeretemet
nem rettegek se a kínzástól, se a kinevetéstől
nem szolgálok ki semmilyen politikai kurzust
se mézesmadzag, se korbács nem befolyásol
szenvedélyesen keresek,
de nem vagyok munkaalkoholista -
a szilárd meggyőződésem előttem szent
*
Transzcendens
Ne az én akaratom
legyen meg, hanem a Tiéd, Uram,
Ezt kell folyamatosan tudakolnom,
S azután nekem is azt kell akarnom
(vagy úgy járok, mint Midász király)
*
Ember és hit
A hit és a balhit is hegyeket mozgat
Nagyon jó és nagyon rossz dolgokat csak hittel lehet tenni
*
Demagógok
Senki nem olyan szegény, hogy ígérni ne tudjon:
Ha lottó ötösöm lesz, akkor téged is gazdaggá teszlek…
Egy felelőtlenül ígérgető politikust is nehéz szaván fogni?
Aki azt mondja, amit hallani szeretnél - számonkérhetetlenül…
És a papot, aki jó magaviseletedért örök boldogsággal jutalmaz?
Ez egy olyan Égi Kánaán, ahonnan még nem tért meg utazó…
(a másik, a fenyegető alternatíva a pokol, az örök kárhozat)
Lehet egy egész életet erre az ígéretre alapozva alakítani?
*
Eredet és érvényesség
Mindegy, hogy honnan tudod
(illetve: hogy te mit gondolsz erről)
- „istentől”, a tanár bácsitól, holt bölcstől -,
Az a lényegi kérdés, hogy igaz- e vagy sem,
Hogy tudod-e igazolni, bizonyítani!
(A tekintélyre hivatkozás nem érv…)
*
Tudni, érteni és élvezni
Mindent tud a humor történetéről,
Csak nem érti, s főleg nem élvezi a tréfát -
Elméletet alkotott az emberi humorról,
De képtelen hatásosan elmondani egy viccet…
*
Adottság és érdem
A zseni 1% tehetség, 99% szorgalom (Edison)
Ha nincs meg a tehetség, hiábavaló a törekvés (arab mondás)
*
Magyar zsidó
Sziámi:
Elég zsidó
Az én hazám, jaj, Magyaroraszág!
Mégse lettem hazaáruló
Izráelföldön jól érzem magam, csak
Ott meg nem lennék elég zsidó-ré-mi-fá
szó-lá-ti-dó-ti-lá-szó:
Izráelben, Gipsylandben,
Amszterdamban, melegek között
Valami gond lett itt Budapesten
Valami hideg ideköltözött
Jéghideg lett szépen lassan
Sorra fagynak a dimenziók
Valami ügyködik kicsiben, nagyban
valami atom, valami titok
A gonosz Krónosz folyton klónoz
Ismétli összes gyermekét
Rohan az idő, hogy mindent megoldjon
Lábnyomok a Holdon, szóródunk
Szerteszét...: dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó-
ti-lá-szó-fá-mi elég zsidó
elég zsidó elég zsidó elég zsidó
Közrefognak, megmotoznak
Túl nagy titkom az mi lehet nekem?
Talán csak annyi: hogy azt, aki motoz,
Na, azt a lányt én ismerem
Izráelből, Gipsylandből
Amszterdamból, melegek közül
Ideköltözött, rendőrnek öltözött,
Azt hiszi, hidegben üdvözül
A gonosz Krónosz folyton klónoz
Ismétli összes gyemekét
Rohan az idő, hogy mindent megoldjon
Lábnyomok a Holdon, szóródunk
A gonosz Krónosz folyton klónoz
Felfalja összes gyermekét
Rohan az idő, hogy mindent megoldjon
Lábnyomok a Holdon
Szóródunk szerteszét...: dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó-
ti-lá-szó-fá-mi elég zsidó
elég zsidó elég zsidó elég zsidó
http://www.youtube.com/watch?v=Ysz1lRWGUp4&feature=related
*
Kisnagy
A kis bűnösök,
Sőt a maguknak kis bűnöket kitalálók
Tolonganak a gyóntatásért, bűnvallásért,
A nagy bűnösök meg lapulnak, bujkálnak,
Vagy rosszabb esetben még a mellüket is verik!?
*
Ha beteg vagy,
Akkor elárulod magadról,
Hogy gyenge a Jóisten-hited,
Pláne ha nem inkább „testi”,
Hanem pszichoszomatikus a baj,
Vagy neadjisten depresszióval küzdesz?!
(nem elég a baj, hozzájön a bűntudatod…)
*
Ha szegény vagy,
Sőt már nyomorogsz,
Ez egy biztos jele annak,
Hogy nincs - jó - kapcsolatod az élő Istennel…!?
Mert akkor meghallgatná imáid és megáldana bőséggel -
Így nemcsak küszködnöd kell a víz felett maradásért,
De még a bűntudatod súlya is víz alá akar nyomni…
*
Hurrá!
A sündisznó
egy lyukas autógumit talál az út szélén.
Oldalba löki a barátját és mondja:
- Végre, egyszer mi győztünk!
*
Az olvasás
megtanít bennünket
az imádságra és jó cselekedetre.
Ez vezet bennünket
mind a gyakorlati,
mind a szemlélődő életre.
Imádság és olvasás,
ez az a kettős fegyver,
amellyel a gonosz ellenséget legyőzzük.
Ez tisztítja meg lelkünket a bűnöktől ,
és ez díszíti fel erényekkel.
Ez távolítja el a fátyolt,
amely lelkünket tévedésben tartotta,
és ez vonja el szívünket a világ hiúságaitól.
(Szent Bernát)
*
Hagyomány
A múltat végkép eltörölni
Aki előttünk élt, az mind hülye lehetett
Akinek okos a telefonja, az bölcsebb, mint Platón
Kegyeletből még ápoljuk, de várjuk, hogy kimúljon…
Stb.
*
Verseny
Nemes-nemtelen
Konstruktív-destruktív
Nem építő, de romboló rivalizálás
Csak a másik rovására nyerhetsz?
Stb.
*
Él
A tompa vagy éles kés
A kétélű fegyverek – a tréfa éle
Az élmunkás és a párt élcsapata
A gyakorló vagy az éles töltény
A felkészülés és az éles bevetés
Stb.
*
Élen
Amit nem tudsz legyőzni,
annak állj az élére – vezesd félre…
Ahogy az ádáz keresztényüldöző Pál
hipp-hopp rabbiból apostol lesz,
és teleírja az Újszövetséget…
*
Gyilkos humor
Gonosz tréfát űznek veled
Csúnyán beugratnak a „barátok”
Kandi kamerával húznak be a csőbe
Kigúnyolnak és nevetségessé tesznek
Nem mersz nem röhögni a rossz vicceken
Stb.
*
Paródia vagy más?
Párizsban szép a nyár
Refrén:
Párizsban szép a nyár,
Ha a Grand Boulevard fényárban áll,
Sétára vár a Szajnapart,
A kis Paulette is épp arra tart.
Kezében rózsaszál,
Az a csöpp szája már csókra áll,
Hiszen oly régen várja a szép Pierre,
Csókot is érdemel. Ollé!
Oly gyakran játsza a szomszéd
Nagy hanggal e kis lemezt.
Áthallik ordítva onnét,
A közfal vékony gerezd.
Elűzi reggel az álmom,
Este sincs egy percnyi csend,
Pár órát nappal kell hálnom,
De ott is fülembe cseng. Ollé! Hogy
Párizsban szép a nyár,...
Szomszédom meghívott egyszer,
Hallgassunk együtt zenét!
Feltett egy lemezt, mit kedvel,
Bár rögtön roppanna szét!
Egy lett az ötlet a tettel,
Ráültem, kettérepedt,
De erre egy új lemezt tett fel,
Mert ebből többet is vett. Ollé!
Párizsban szép a nyár,...
Kis Paulette még meddig sétál,
És Pierre még meddig vár?
Érjen már véget a szép nyár,
A partot lepje a sár!
Csókolják meg végre egymást,
Vagy béreljen Pierre szobát,
És adjon a pap rájuk áldást!
Mert én nem bírom tovább! Ollé! Hogy
Párizsban szép a nyár,...
...Csókot is érdemel. Ollé!
Csókot is érdemel, csókot is érdemel,
Csókot is érdemel. Ollé!
https://www.youtube.com/watch?v=TKCeqnvgeJ8
*
Zajártalom
Folyton zúg a füled
Kizárhatatlan közlekedési zajok
Vagy egy rádió szól, vagy a tévé
Áthallatszik a szomszéd élete
Az utcán óbégatnak
Stb.
*
Életfogyatékos
Már nem olvasol mesélsz
Már nem jársz el mulatni
Már nem énekelsz, táncolsz
Már feladtad a hivatásodat
Már beletörődtél, megalkudtál
Stb.
*
Intarzia
Kosztolányi saját maga
míveskedte bele nevét
a következő kis szövegbe.
Egy vendég panasza az étkezdében:
„Itt rossz a koszt, ó lány,
ide zsörtölődni jár csak az ember.”
*
Pap Jancsi
Jancsi barátjával
egy presszóban ül…
A barátja mondja:
- Fogadjunk,
hogy úgy fogok rendelni italt
ennél a fiatal, csinos pincérlánynál,
hogy kimondom közben, hogy baszik.
- Na erre kíváncsi vagyok - mondja Pap Jancsi .
Hívják a pincérlányt és mondja neki a fiú :
- Kisasszony !
Legyen szíves,
hozzon egy nagy pohárba szikvizet !
Pap Jancsinak nagyon tetszik a dolog,
másnap egy nőismerősével megy étterembe
- akit előtte beavatott készülő mutatványára -,
és oda híva a pincérnőt ezt mondja neki :
- Kisasszony! Legyen szíves,
hozzon már ide egy pohárba szódát !
Különben rábaszik!
*
Későn
ébredsz, nem éred utol magad
nősülsz, nehezen alkalmazkodsz
szülsz, nem lesz elég – ép - gyereked
leszel apa, vénen lehetsz csak nagyapa
stb.
*
Korán
kezded, rosszul végzed
pl. a páros nemi életet – csömör
pl. a profi szertornát – lerokkansz
pl. a gyerekszülést – belehalhatsz
pl. a pénzkeresést – korán vénülsz
stb.
*
Katonadolog
A katona nem fázik, csak úgy érzi
A katonát szabják a ruhához, s nem fordítva
Rohanj János, ha bajban van a messze város…
Anyámasszony katonája és a dezertőr
„Hősi halottak” uniformis temetője…
Stb.
*
Hideg
Mindent el kell tüzelni – vagy fagyhalál
A bútorokat felaprítják, a könyvet zúzzák
A legkisebb helyre összezsúfolódni – testmeleg
Stb.
*
Vér
Nem alvad meg a véred
Vérrögök - Damoklész kardja alatt
Nem önkéntes a véradás – vérátömlesztés
Stb.
*
Ínségkonyha
A szükség törvényt bont
Ami mozog, étel lesz, ami nem, az fűszer
Sok az eszkimó, kevés a fóka – kannibalizmus
Stb.
*
Az élettér
Nincs egy félrevonulós helyed
Ha egyet mozdulsz, valakibe ütközöl
Idegenekkel kell egy levegőt szívnod
Stb.
*
Az utcán
Szemetelnek és dolgukat végzik
Nőket szemmel vetkőztetve önkielégítenek
Családi veszekedés, verekedés – ingyencirkusz
Stb.
*
Anagramma
Pl.:termelékenység
Megkéselt erény
Gréte kényelmes
Rég nyertem e kést
Reménység kelte
Kényelmes réteg
Nyeglét késemre
Értse meg: nyelék!
Kértem, lényeges
Nyereség? Kétlem!
Kéménysereglet
Tenyérmegkelés
Nyélmegtekerés
Kétes legény mer
Kémregény s élet
Pólya Györgytől
*
"Jó testvér"
Három kicsi süni
eltévedt az erdőben,
rájuk esteledik és az eső is elered.
Megsajnálja őket a jótündér.
- Sünikék, teljesítem három kívánságotokat.
Mit kívánsz első sünike?
- Nagyon fázom, nagyon éhes vagyok,
bárcsak otthon lehetnék! Otthonterem.
- Mit kívánsz második sünike?
- Nagyon fázom, nagyon éhes vagyok,
bárcsak otthon lehetnék!
Ő is otthonterem.
- És te harmadik sünike mit kívánsz?
- Nagyon fázom, nagyon magányos vagyok,
bárcsak itt lennének a testvérkéim!
*
BOLDOGSÁG.
Hol vagy, hol vagy életünknek Szép tündére, boldogság?! Karjaidban kik pihennek? Ajkaid kik csókdossák? Fényes orcád néha-néha Szemünk előtt megjelen; Vagy csak a sziv álma képzel
Kétes ködben, fellegen?
Széles ország-út az élet, És mi rajta vándorok; Elfáradunk, elepedünk, Vérző lábunk tántorog; S boldogságért esdekelvén, Mi előre jár szemünk: Csendes kunyhó, vagy keresztfa
Közelébe érkezünk.
De a vándor a kis kunyhót Elmellőzi botorúl; Öntagadás-, türelemnek Keresztjéhez sem borúl; A csalképet űzve, annyi Fáradalmat elvisel; S meglepvén az éj sietve: Az útfélen alszik el.
Voltam, ábránd! völgyeidben, Hol szellő s lomb enyeleg; Jártam, oh vágy! szirttetődön, Mely szédítő s meredek. Hű csók mézét szítta ajkam, Koszorús volt homlokom... S ha valék-e boldog akkor? Ne kérdjétek, nem tudom!
Szív, oh szív! ha boldog vagy már, Ha több kéj nem fér beléd: Mi remegtet, mi nyom mint a Fa harmatos levelét? Ah, mért kell a boldogságban Öntudatlan érzeni: Hogy azt egy szempillantásban El is lehet veszteni?
Mért van, hogy ha szived álma Megvalósul s a tied: A szép bálványt összetörni Maga a szív úgy siet!? Csábit, vonz a fátyolos kép, Mely távolról int felénk, Hogy megrontsa a kicsinylés, Amit küzdve megnyerénk.
Zaklat a vágy, s űzve szívünk Ösmeretlen tájakig: Nem boldog, ha kéjt nem izlel, Nem, ha azzal jól-lakik. A bánatban örömet kér, Az örömben bánatot; Csendességből zajba vágyik, S csendbe hogyha zaklatott.
S míg az élet, mint az égbolt, Hol borongós, hol derült, És megkóstol a halandó Édeset és keserűt: A végóra elközelget, És szemét hogy béfogják, Életén átnézve kérdi: Mi volt hát a boldogság!?
TOMPA MIHÁLY, 1853.
|