Petőfi Sándor 

A MÁRCIUSI IFJAK


Szolgaságunk idejében
Minden ember csak beszélt,
Mi valánk a legelsők, kik
Tenni mertünk a honért!

Mi emeltük föl először
A cselekvés zászlaját,
Mi riasztók föl zajunkkal
Nagy álmából a hazát!

A földet, mely koporsó volt
S benn egy nemzet a halott,
Megillettük, és tizennégy
Milljom szív földobogott.

Egy szóvá s egy érzelemmé
Olvadt össze a haza,
Az érzelem "lelkesűlés",
A szó "szabadság" vala.

Oh ez ritkaszép látvány volt,
S majd ha vénül a világ,
Elmondják az unokáknak
Ezt a kort a nagyapák.

És mi becsben, hírben álltunk,
Míg tartott a küzdelem,
De becsünknek, de hirünknek
Vége lett nagy hirtelen.

Kik nem voltak a csatán, a
Diadalhoz jöttenek,
S elszedék a koszorúkat,
Mert a szóhoz értenek.

E sereg, mely, míg a harc folyt,
El volt bujva vagy aludt,
Igy zugott a diadalnál:
Mi viseltünk háborut!

Legyen tehát a tiétek,
A dicsőség és a bér,
Isten neki... nem küzdénk mi
Sem dicsőség-, sem dijért.

És ha újra tenni kell majd,
Akkor újra ott leszünk,
És magunknak bajt s tinektek
Koszorúkat szerezünk.

Viseljétek a lopott hírt,
A lopott babérokat,
Nem fogjuk mi fejetekről
Leszaggatni azokat.

Abban lelünk mi jutalmat,
Megnyugoszunk mi azon:
Bárkié is a dicsőség,
A hazáé a haszon!

Pest, 1848. június

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Tisztelt Orbán Viktor Úr!

A saját jogon járó

nemzeti helytállásért pótlék

elismeréséről

A kommunizmus áldozatainak a napja

és március idusa, vagyis március 15.-e

- nekem mindig a sajtószabadság napja -

között vetődik fel bennem újra a kérdés,

és/mert – sajnos - másban nem nagyon,

ki mindenki nem részesül ebből a „pótlékból” sem.

Most az 1963. utáni időkre gondolok,

és azokra, akik nem „pusztán áldozatok”,

és nem csak passzív, de aktív ellenállók voltak –

mint például éppen március idusa kapcsán

közel két évre bebörtönzött Szalay Miklós barátomra,

aki ezek után nem fizikus, hanem mosógépszerelő lett…

Vagy a katonai szolgálatot politikai okokból megtagadó,

két év letöltendő börtönbüntetésre ítélt Keszthelyi Zsoltra…

De muszáj magamra is gondolnom,

és a szamizdatos-ellenzéki mozgalomban

mindvégig áldozatos szerepet vállaló feleségemre,

és a ma már családot alapító kisebbik fiamra

(a nagyobbat 2000-ben, épp február 25-én vesztettük el…)

Mindazokra, akik még élnek,

és már – majdnem – nyugdíjasok.

Mert sok a halottunk:

Krassó Gyuri, Modor Ádám,

Orosz István, Zsille Zoli és a többiek…

Amikor nyugdíjamat megállapították,

akkor én írtam a Köztársasági Elnök úrnak,

melyben kifogásoltam, hogy miért büntetnek azért,

amiért akár jutalmazni is lehetett/kellett volna…

Az 1979-es Charta-s aláírás után

1980-ben lettem „szabadúszó”/munkanélküli,

és sújtott az - íratlan, de hatékony – ún. Berufsverboten,

a foglalkoztatási tilalom: az eltiltás a hivatásom gyakorlásától…

Én azért

a magam szent meggyőződése szerint

mégis tovább gyakoroltam a – humán – értelmiségi hivatásom,

vagy egy évtizedig a független magyar szabad sajtó megteremtésében…

(„Köztörvényesként” engem is börtönbüntetésre ítéltek, de felfüggesztve…)

A nyugdíjam

megállapításánál ezeket az éveket

nemhogy duplán vették, de semmisnek tekintették –

ezért is kapok ma 50, azaz ötvenezer egynehány forintot egy hónapra…

Ezt

felháborítóan

méltánytalannak, igazságtalannak érzem –

és ennek a helyzetnek rossz társadalmi-politikai üzenete is van…

Hisz

mit üzen az a maiaknak,

és kiváltképp a magyar ifjúságnak,

ha azt látják például,

hogy az 56-os mártírok kopjafáit is ácsoló Inconnu-s Bokros Péter

a legelemibb megélhetési gondok között, közmunkásként tengődik?

Jóhiszeműen feltételezem,

hogy Ön/Önök, a kormányzat is változtatni kíván,

és komoly szándékában áll a szükséges lépések megtételére.

Levelem nyílt levélnek tekintem, 

de minden további lépés, akció stb. megtételéig

fogyó, de még létező türelemmel várom a válaszát,

de legalább valaminő szándéknyilatkozatát

lehetőleg március idusáig...

Én/mi sem

hősködni, vagy mártírkodni, tüntetni stb.,

de hatni, alkotni, gyarapítani szeretné(n)k,

hogy a haza fényre derüljön…

Tisztelettel:

Nagy Jenő (1952- )

az ABC Független Kiadó

és a Demokrata folyóirat egykori,

illetve a boldogsag.net honlap mai mindenese

Kelt a 27 éve szabad Magyarországon, 2017. február 28-án.

post scriptum:

Miközben várjuk az illetékes helyről/személytől a választ

mindenkit felszólítunk/biztatunk, hogy ha magáénak érzi az ügyet,

akkor a maga módján segítse elő annak közismertté válását,

vagy bármi szellemes módon járuljon ahhoz hozzá,

hogy siker koronázza kezdeményezésünket

(ha már nem volt senki, aki helyettünk...!!!)

Itt nem "csak" a plebejus szamizdatosokról,

de sok ismeretlen politikai fogolyról is szó van.

(Bár nem oly sokról, hogy államcsődöt idézzen elő)

Az elutasító válasz a nemzet szégyene is lenne,

és nem kizárt, hogy a honlap is végleg bezárna

(korgó gyomorral hogy lehet filozofálni,

számítógép, internet nélkül honlapozni...?)

Nagy Jenő

+

Azzal a kéréssel fordulunk a Magyarország kormányához és a törvényhozáshoz, hogy szüntessék meg a volt politikai foglyok kárpótlásánál alkalmazott különbségtételt. - Igazságtalannak tartjuk, hogy a jelenlegi kárpótlás különbséget tesz a volt pártállam politikai foglyai között, nem adva például nyugdíj-kiegészítést az 1963 után bebörtönzötteknek, ellentétben a korábban bebörtönzöttekkel.

Érthetetlennek és különösnek tartjuk azt is, hogy a Miniszterelnök úr és a Parlament Magyarország Alaptörvényébe építette be azt, hogy 2013. április 25. napja után „nem hozható törvény az életüktől és szabadságuktól 1956 és 1990 között törvénysértő módon megfosztott volt politikai elítéltek ügyében. Ez mindenképpen a kádári koncepció túlélését jelenti: ti. azt, hogy „az 1963-as amnesztia után nem maradt politikai fogoly Magyarországon”.

A magyar törvényhozás több alkalommal tárgyalta a szovjet katonai megszállás idején a NATO-országok javára végzett hírszerzők, a „kémkedésért” elítéltek esetleges rehabilitálását – melyet egyébként minden volt szocialista, a szovjetek által megszállt országokban megtettek – de Magyarországon, a NATO tagállamában, a mai napig sem történt meg az „első NATO-katonák” rehabilitálása, a még életben lévő egykori politikai elítéltek sorsának rendezése.

Az egyenlőtlen elbírálás elvének hibájától eltekintve erkölcsileg tarthatatlan, hogy az új rendszerben éppen azon keveseket mellőzzék, akik mintegy a lakosság lelkiismereteként szabadságuk és egzisztenciájuk feláldozásával szálltak szembe a kádári kompromisszummal. Ez a jelen és a jövő generációinak talán nem a legjobb morális lecke, mint ahogy az sem, hogy a mellőzést eldöntők között prominensen szerepelnek azok, akik életútja nem elhanyagolható szakaszai e kompromisszumok különböző mértékű támogatásával telt el.

Ha egyáltalán lehet különbséget tenni az 1963 után és a korábban elítélt politikai foglyok között, akkor az az, hogy 1963 után „ártatlanul” gyakorlatilag nemigen került börtönbe senki: az 1963 és 1989 között börtönbe került politikai foglyok tudatosan léptek fel a „barakk” kényelme és a kompromisszum „bölcsessége” ellen. Nem mártírok, ellenállók voltak.

E tettükért a nemzet mostani vezetőinek és törvényhozóinak nem a negatív megkülönböztetéssel kellene válaszolniuk az új rendszer fennállásának immár huszonhatodik évében. - Ha ezt tennék, többekben ébredhetne fel az az érzés, hogy a kádárizmus „aranykorszakában” börtönbe zártakat jogosan ítélték el lázadásukért. Másoknak pedig úgy tűnhet, a rendszerváltozás olyan folyamat, amelynek befejezéséig még hosszú út áll előttünk.

Az egykori antikommunista politikai foglyok és az 1990 előtt politikai perekben kivégzett bajtársaink nevében:

Budapest, 2016. szeptember 2. napján

Szemenyei-Kiss Tamás
Rimner Gábor
Szügyi István
Gyarmati László
Balázs Pál
Hornyik Tibor
Siklóssi Attila
Tamás János
Kollár Erzsébet

+

"Mindig, mindent adjál oda hazádnak.

A világnak nincs semmiféle értelme hazád nélkül.

Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében.

Mindez érdektelen. Egyáltalán semmit ne várj a hazádtól.

Csak adjál azt, ami legjobb életedben.

Ez a legfőbb parancs.

Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri."

(Márai Sándor, Füveskert)

+

MELLÉKLET:

boldogsag_net webstatisztika