 EGYMONDATOS LÉNYEGKERESŐ KÍSÉRLET
Alapötlet - nyersfogalmazás - kidolgozás
Te elhatároztad, hogy hős leszel,
s ha nincs rá szükség: hősködsz…
*
Félsz olyan zenét műélvezni,
ami tisztítóviharba sodorná lelki sajkád!
*
„Viharosabb” szerelmi házasság helyett
inkább egy praktikus, szolid, eseménytelen stb. ?
*
A tér-idő távolságból szépítgetnéd
kisszerű, öngyilkos rutinú nyárspolgári életedet…
*
Majd mindig holnap fogsz igazán élni,
alkotni, hatni, építeni, szórakozni és mulatni…
*
Életmennyiségére drága biztosítást kötött:
Akkor ez szavatolná annak a minőségét is !?
*
Hol meg akarnád állítani a homokórát,
hol meg űznéd-hajtanád előre, előrébb?
*
Mint egy profi életjátékos:
csak annyit ad ki magából, ami itt és most még épp elég
*
Egy életen át próbál az (ön)irónia védőpajzsával
védekezni a nem hamis pátosz ellen is
*
Mintha szándékosan le lenne nyugtatózva,
Életműködései, reakciói lelassítva…
*
Pörgeti , csúcsra járatja magát
mint aki mindig vészhelyzetben van!
*
A kirakatban búgó-csacsogó gerlicepár,
otthon azután meg áll a bál: non stop hidegháború
*
Olyan „előkelően” rezignált:
már nem is keresi az utat lélektől lélekig
*
Megtörik életlendülete,
ha nem kap rögtön pozitív visszajelzéseket?
*
Habzsolja az édes életet:
pedig a „jóból”, a kakaóból is megárt a sok
*
A szeretetpótló édességhegytől
Kövér, vagy cukorbeteg lesz és diabetikus diétán vegetál
*
Öregen sem kész a halálra:
még csak most kezdene istenigazából élni
*
Szilveszter éjjel egy évre előre
kimulatod, kibolondozod stb. magad?
*
Baráti közösség illúziójába ringatja magát
A szesztestvéri kocsmában-gyülekezetben
*
Férfinak adva ki magát
nem molesztálják, állást kap – de így marad…
*
Úgy él mint egy halott, akinek halálát titkolnák,
s áléletjeleket „ad”…
*
Élethossz mennyiségi, mérhető megnyújtásáért
lelassítja alap életműködését: mintegy hibernálódik!
*
Mint a kis Valentino:
egy nap dolce vita cserébe a börtönévekért…!?
*
Nem találod meg
a tél örömeit: depresszióban töltöd vagy átaluszod!
*
Mi minden veszik el életedből,
ha nem tudod érdekeid érvényesíteni?
*
Úgy nézel magadra, ahogy most éppen vagy,
és nem úgy, hogy még mi minden lehetne belőled
*
A magánéleted háborítatlansága miatt
teljesen feladod a közéletet? Mintha el lennél tiltva…
*
A szólásszabadság harcosának adja ki magát –
de otthon csak lapul, meg se mer mukkanni
*
Független politikus és gondolkodó,
csak anyja s felesége zsarolgatja
*
Az angyalok nyelvén beszél, holtat támaszt és a többi –
csak éppen - elég és jóféle - szeretet nincs benne!
*
Talonban maradt
mint élesben soha be nem vetett tartalékos katona
*
Mint az elásott pénzed,
úgy konzervált életed értéke is inflálódik…
*
Az árától félve nem kóstolta a szabadságot:
így életében nem is tehetett kis és nagy csodát!
*
Vegetálásod önfelmentő ideológiai mankói
a halál közelében kihullnak alólad, mellőled
*
A főnököd akár meg is nyúzhat,
de a bolti pénztárosba jól belerúgsz
*
Ha nem jó élni, akkor jobb korán halni –
a legeslegjobb pedig: meg se születni
*
Úgy él, mint akinek már puszta lét is bűn:
bocsánatot kér, hogy él, hogy a helyet foglalja…
*
Túl sok életedben a holt idő –
s a holt pontok holt vágánnyá nyúlnak
*
Mint amikor a fiúk
az elfojtott vágy parazsát körbeállva lepisilik…
*
Születéstől csökkent értékű emberként,
betegként viszonyulnak hozzá: ő rááll!
*
Úgy (f)élsz a társadalomban, államban
mint egy megtűrt, szegény távoli rokon?
*
Bezzeg gyerek, mintaférj, mintapolgár –
aki nem mer „rosszalkodni” , kirúgni a hámból
*
Elzárkózva cigányoktól, zsidóktól, bevándorlóktól
lassan, de biztosan elszegényíti, elzáposítja életét
*
Abban a hiszemben él-hal,
hogy ő nem, csak a kevés kiválasztott lehet boldog!
*
Már újszülöttként inkubátorban kezdte
s védett munkahelyen, öregotthonban végzi
*
Csírájában elfojtod vagy nem ápolva ölöd
Az életszínesítő-életízesítő kapcsolataid
*
Idegen a hely, a klíma, a szokások,
a gesztusok, az ízek: nem élet ez!
*
Féligazságod kevesebb mint a semmi,
mert úgy hiszed, hogy egész…
*
Bedől a reklámoknak, s elhiszi:
ő is megérdemelné a luxusjachtot…
*
Akár csalva is nyer a versenyben:
kit ért ma több és nagyobb baj?
*
Tiltott doppinggal ér el ereje feletti teljesítményt,
majd egyszer s mindenkorra lerokkan, még járni sem tud
*
Jó szándékúan hamisít „kuruc verseket” –
Mert abból kevés maradt, a sajátjaival meg fél kiállni…
*
Sokkoló lehet, ha meghal
a szolgálat-elsunnyogó szimuláns példakép…
*
A végrendelkezés és lelked megbékítése helyett:
„Sose halunk meg!”
*
Szétosztottad mindened,
majd istent átkozod, mintha Ő kérte volna
*
Csak egy ételt tanultál főzni,
de annak minden nap más nevet adsz!?
*
Alkoholmámorban zseniálisnak tűnő verset írt:
Ő lesz és marad az örök csalódott másnapos
*
Nemcsak egy veszélyt, betegséget,
de – horribile dictu - önmagad is túl lehet élni?!
*
Ez a földi élet még nem az igazi fellépés,
ez még csak az edzés, az előkészület, (fő)próbaidő
*
Életrajzod megírhatod
csak passzív-szenvedő igealakokat használva!
*
Nem mész előre, így hátra és hátrább csúszol
De abban a hiszemben vagy, hogy helyben jársz
*
Hogyan élhetné saját életét
láthatatlan kezektől „dróton rángatva”?
*
Ha nincs vészhelyzet,
miért csinálsz otthonodból titkos búvóhelyet?
*
Lehet humor nélküli élet –
még ehető a só és fűszerek nélküli étel is!
*
Csak semmi spontaneitás vagy pláne elragadtatás:
csak szolid és józan „bulizás”
*
Nagylelkűségi rohamaiból már röstell visszakozni –
csak összeszorított fogakkal tűr, és csak nyel, nyel…
*
Olyan előrelátó, hogy már húszévesen
nyugdíjas éveiről gondoskodna
*
Gazdagságát leplezni akarván nyomorog –
majd már nem tud váltani, és örökre így marad
*
Olyan világraszóló lakodalommal vág fel,
hogy tényleg arról koldul… (dínomdánom/szánom-bánom)
*
Nem tud nemet mondani: fél szívvel megy a programra,
olyan is lesz, plusz még a hervasztó, enerváló utóhatása
*
Mindenhol azt nézi, hogy neki mi jár:
még amije volt, azt is lecsökken, elúszik stb.
*
Nem meri isten kezébe tenni,
de görcsösen markolva veszti el javait
*
Amíg meg nem jön a kedved,
addig nem teljesíted a kötelességed
*
Bűntudatod van, ha valamit
nem szigorú kötelességtudatból tesz meg
*
Nem adsz senkinek kölcsön,
hogy ne veszíts el pénzt és barátot is?
*
Egy gyereket vállal, hogy neki mindent megadhasson,
csak éppen egy vagy két jó édestestvért, azt nem…
*
Egyetlen gyereke a mindene,
s ha tragédia történik, ő is élő halott?
*
Nem válogat – neki mindegy!
Mindenevő - ha ízlik az étel, ha nem…
*
Ő nem lopott, nem csalt - munkát sem lógott el:
akkor mégis mi a baj, akkor miért boldogtalan?
*
Csak semmi transz, extázis, semmi önkontroll vesztés:
Minden módosult tudatállapot egyedül az ördögtől van!?
*
A nemi életben semmi újítgatás,
semmi „perverzió”, „extra” dolog…
*
Az életjátékban csak arra ügyel:
ne hibázzon, ne kapjon potyagólt…
*
Oly görcsösen akar bizonyítani vagy győzni,
hogy ennek csak nyögés lehet a vége
*
Maximum egy pohár bor evés után,
nehogy dalra fakadjon vagy igazat mondjon
*
Férfiatlanként szégyelli a könnyeit:
mily nehéz így megkönnyebbülnie
*
Minden mellbevágó prédikáció, vagy katartikus mű
mindig a szomszédra passzol, mindig másokról szól?
*
Sehol nem lóg ki a sorból:
templomban imádkozik, utcán káromkodik…
*
Ügyesen lefedezed magad:
sehogy ne lehessen „beléd kötni”?
*
A permanens rendrakás rabja vagy –
hátha pont most jön „valaki”…
*
Személyválogató – idegennel sem áll szóba,
nem ad esélyt a véletlen életfordító ismeretségnek
*
Ő nem teregeti ki a „családi szennyest”,
És így akkor a saját szemében látná magát…
*
Házastársaddal mindig egy véleményen –
Ami azt jelenti, hogy az a „véleményed” mint neki
*
Stika házi pálinkafőzéskor
már nemzeti ellenállónak gondolod magad
*
Úgy védekezel, hogy csak gyermeknemzés céljából
élsz úgynevezett „házas életet” (Tóth Tihamér iskola)
*
Nem gátolod a fogantatást:
ezt nem isten adta, csak a 20 gyereket?
*
Kerüli a kudarcot és keresi a sikerélményt:
alacsonyra teszi lécét, hogy biztosan átvigye!
*
Negatívan diszkrimináltnak érzi magát:
mindig legalább duplán kell bizonyítana…?!
*
Sohasem cserélhet a királyfival, el sem tudja képzelni,
bele sem tudja magát élni: egész életében ezután sóvárog
*
Mintha gyakorló skizofrén lennél:
nappal józan könyvelő, éjjel pedig mámoros poéta?
*
Legendásan megbízható munkaerő,
aki még bevallottan beteg se mert lenni…
*
Megvetően néz le a prostira, piásra, „buzira” –
Ő ettől lenne különb? Ettől ő felértékelődik?
*
Annyira szelíd, hogy
minden „harc” nélkül lemond labdáról, nőről és állásról…
*
Az idegenekhez is annyira jó akar lenni,
hogy hozzátartozóinak csak a maradék jut!
*
Ő nem akar személyválogató lenni:
még a - jó/rossz - barátait sem válogatja meg!
*
Önmagad halovány árnyékaként
bolyongsz az utca árnyékos oldalán…
*
Egy kétlábon járó, élő anakronizmus,
aki anno fenséges volt, de itt és most nevetséges…
*
Szép, jó és igaz dolgokat mondasz,
csak éppen nem illik a jelen helyzethez
*
Már régóta utálja az urát,
de úgymond a gyerekek miatt nem vált el…
*
Mire ráveszi magát a társkeresésre, együttélésre,
Már képtelen: annyira kőkeményre merevedtek szokásai
*
Élethazugságait, önfelmentő ideológiáit stb.
addig mondogatja, ismételgeti, míg a végén maga is elhiszi
*
Ahhoz is gyáva,
hogy „öngyilkos” legyen, ha végleg odalett becsülete!
*
Kísért a heroikus pótcselekvés –
Egyszerű hátrafordulás helyett 80 napos Földmegkerülés
*
A család nemtője: napi feladatot nem vállal,
de árvízben, tűzvészben, rablótámadáskor hős lenne!?
*
Az emberiség barátja:
a szomszéd apró-cseprő üggyel ne zavarja!?
*
Annyi erőt-energiát vet be,
hogy fiatalabbnak lássák: a végén ebbe őszül bele
*
A szobában
vetített képek, film előtt vadul bicajozva látsz világot?
*
Arra büszke, hogy a gyereke a barátja (is) –
pedig neki egy határozott szülőre/támaszra lenne szüksége
*
Az se jó, ha ló helyett szamár van,
de ha erről még csak nem is tudsz…
*
Mintha egész életedben
más szívességéből laktál és lakomáztál volna
*
Szemorvosi leleteid kiválóak –
csak a szépre, az ízlésesre vagy vak?
*
Művészként a plebsztől különbnek tartja magát,
pedig ennek ellenkezője lenne gyümölcsöző s lélekmentő
*
Nem él együtt az életjátékkal,
késve reagál, fut az események után…
*
A mellékes dolgokon lovagol,
így elrobog, elvágtázik mellette az, ami a fő, ami a lényeges
*
Úgy élsz mint aki labda nélkül „teniszezik”
és csak ügyesen imitálja a játékot (Nagyítás)
*
Soha semmibe nem ad „mindent bele”,
holtáiglan vár, tartalékol valami nagy, sorsdöntő csatára?
*
Az érzelmeket ki se fejező, fel se fogó
két lábon járó mesterséges intelligencia
*
Túl sokat tudsz a kulisszatitkokról,
így elveszik számodra a nem hamis illúzió!
*
Addig enged maga elé a sorban
kismamát, rokkantat, öreget: a végén végképp lemarad!
*
„Udvariasságból” nem tud kimenekülni
„üresjáratú” beszélgetések holtvágányáról.
*
Összkomfortot elhagyva szabadban egyszerűen élni?
Nem mer táborozva kísérletezgetni a nomád életformával!
*
Neked a fájdalom hiánya az élvezet,
a betegség hiánya már maga az egészség?
*
Jólnevelten, illemtudóan, a vendéglátót meg nem bántva
halálos ellenségénél is mindent megeszik, amit elé raknak
*
Jó beteg, aki együttműködő, nem akadékos:
kérdés nélkül bevesz mindent, aláveti magát mindennek
*
Időjárásról kényszertársalog szomszédjával,
pedig ő segíthetne nyomasztó lelki gondjaiban
*
Mint a számító gép: csak mechanikusan „beszél”,
pláne nem énekel és táncol örömében-bánatában!
*
Olyan fiatalon kiéled-kiégeted magad,
mintha már holnap reggel a világvége lenne!!
*
Kerüli a megmérettetést, a mérkőzést –
Vagy mindig kiegyezik egy szalonremiben
*
Nem akar senkit megbántani:
így meg se szólal - ez nem bánt senkit?
*
Olyan diplomatikusan fogalmaz:
már maga sem tudja, mit akar mondani, mit elhallgatni…
*
Ha egyszer becsapták, oly elővigyázatos lesz:
többé idegent nem enged be lakásszentélyébe!
*
Neked Elveid vannak, nem érdekel:
mekkora terheket rak másra pl. vegetáriánusságod?
*
Kéretlenül ontod bölcsességeid, jó tanácsaid ,
de nem személyreszabottan – csak hogy magad fényezd
*
Barátodnak harapófogóval kell kiszedni belőled azt,
amit egy vadidegen utastársnak kéretlenül is kifecsegsz
*
Már az egész család kikészült,
olyan a készülődés a Nagy Ünnepre…
*
A prédaállatok vészhelyzetben, te egész életedben:
Észrevétlenség, háttérbe olvadás, mimikri, tetszhalál…
*
Mintha az egész életed valahogy ki kellene bírni,
meg kellene úszni, túl kéne élni, át kéne vészelni?
*
Azt hiszed, te hódítottál,
pedig a hölgy választott és nem ereszt…
*
„Jó ismerőseinek” se szeri, se száma –
ám egy igaz barátja sose volt, sose lesz
*
Minden jóízűen lenyelt falatnál
bűntudat nyilall belé és járja át: hisz van ahol éheznek!
*
A Császárnak mindent megadsz,
a maradékból meg Istent elégíted ki?
*
Isten akaratát hozzád
aktuális papod napi parancsai közvetítik?
*
Annyira vigyázol magadra,
hogy a legmegkíméltebb állapotban múlsz ki…
*
Annyit gürizett élete csicsás kirakatán:
a végén maga is elhiszi: ez van bent a boltban is…
*
Nem, te soha nem maradsz adós:
rögtön viszonzol mindent, mintha bolti vásárló lennél?
*
Az arany középút keresését feladva -
akkor már inkább prűd vagy mint trágár?
*
Mindig rosszat választ, még ha olykor a kisebbet is,
és még erre mellét döngetően büszke?
*
Ha csak a kisebbik rosszat választhatná,
ezt elvből nem teszi, így magától a nagyobb választódik
*
Addig-addig aprózod fel és el magad,
hogy a végén már nem átváltható a nagy egészre!
*
Addig-addig őrizgeted értékeidet,
míg azok el nem inflálódnak, el nem avulnak…
*
A te kaland(pótlék)od a Vidám Parkban
egy garantált biztonságú szellemvasutazás…
*
Minden – nem - fiktív történetben, mesében
csak önigazolásod keresed, így mást nem is találsz…
*
Ha egy kicsit is fellángolnál, ez csak szalmaláng,
vagy gyorsan eloltod, amíg kontrollálni tudod…
*
Csak úgy érzed igazságosnak,
ha patikamérleggel osztod el a tortát?
*
Nagyon-nagyon jónak látszana,
így a torta felosztásánál magának szinte semmit se hagy
*
Inkább koplalsz, nélkülözöl,
csakhogy „szégyen” ne érje a házad?
*
Semmitől sem fél annyira,
mint a jó-rossz szomszédok megszólásától
*
Neked a jónál is jobb helyzet kell:
nem csoda, hogy nem lősz „gólt”…
*
A – nyomdahibás – szakácskönyv
holt betűihez hűen főzi ételét-életét…
*
Az ő őszinte beismerő vallomását
a több börtönévvel „jutalmazzák”…
*
Olyan jó mintaállampolgár:
még anyjára is önként tesz terhelő vallomást!
*
Csak halálos ágyadon egy elszólásából derül ki:
sose szerette az édes bort, a tepertős pogácsát
*
Akkor nyugodt a kazuista lelke,
ha minden eshetőségre van egy fix hajszálpontos előírás
*
Amit csak kegyelemből kaphat, arra próbál jogot formálni
Így még a kegyelem esélyéből is kiesik
*
A kérés neki nagy szégyen:
Ő kérés nélkül is kapjon, különben panaszt tesz?
*
Titokban vagy sem, de még de büszke is rá,
hogy sosem, még kicsit sem elégedett magával
*
Nem mer „hülyeséget” kérdezni:
ez nem illik az Éltanuló vagy a Professzor szerephez…
*
Jó ideig szégyellted a „másságod”,
most meg egyenesen büszke vagy!
*
Mintha minden új megszólalás premier lenne:
leblokkol a lámpaláz vagy ugyanaz a lemez…
*
Nem te vagy az a stréber eminens diák,
aki csak a tanárának tanult és végzősként elveszik?
*
Örömöd megsokszorozná, bánatod osztaná,
ha lenne kivel megosztani – de főleg miattad nincsen…
*
Nem szereti a nyitott kérdést –
a nem használt agy pedig elsorvad…
*
Nem mer lelke mélyebb régióiban búvárkodni:
ezért szisztematikusan kerüli a komoly beszélgetést...
*
Mintha rendőr hallgatna ki,
annyira vigyázol, nehogy elszóld magad…?
*
Rossz ügyeket védsz, képviselsz, intézel
jó ügyhöz méltó buzgalommal, odaszánással…
*
Megszoktad: mindig hozzád fordultak segítségért –
te akkor sem kérsz, ha egyedül ülsz a gödör fenekén?
***
|
