Payday Loans

Keresés

A legújabb

22. Lássuk Uramisten, mire megyünk mi ketten... PDF Nyomtatás E-mail
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA - AZ ÖNISMERETI TÜKÖR
Írta: Jenő   
rpal-halala
EGYMONDATOS LÉNYEGKERESŐ KÍSÉRLET
Alapötlet - nyersfogalmazás - kidolgozás



Olyan zsugori mintha örökké élne – 
úgy tékozol mintha ma meghalna 



Ha éppen most jó idő van, 
akkor azért sopánkodsz, hogy mi lesz majd… 



A Napnak 
megparancsolod, hogy felkeljen – 
a gyerekednek viszont rimánkodsz? 



Egyre önteltebb és felfuvalkodottabb lesz, 
míg túlfújt lufiként hirtelen ki nem pukkan… 



Semmit sincs szíved kidobni a süllyedő léghajóból – 
így magát az életedet is elvesztve a tengerbe esel… 



Pokolba 
a sok szociális szabállyal s az elfojtásokkal: 
ahol rájön, ott szerelmeskedik vagy pisil, kakil 



Éhen halsz, 
mert görcsösen markoltad a magot: 
miért nem merted elvetni! 



Pletykaéhező: 
egyfolytában furdalja oldalát 
a hamar öregítő kóros kíváncsiság… 



Megijedsz a saját árnyékodtól, 
s akárhogy próbálod, nem tudod lerázni… 



Folyton hátrafelé nézegetsz, 
s így bevered a fejed vagy karambolozol… 



Annyira szkeptikus, hogy még abban se biztos, 
hogy most itt és most vajon ő kételkedik-e…. 



Kedveli a bonyolultabb megoldást: 
nekiáll kibogozni a gordiuszi csomót… 



Amikor ég a házad, 
akkor jól időzítve jó sok olajat öntesz a tűzre! 



Megspórolná felkapaszkodását a szellemi magaslatra -
anélkül szeretne magára látni, önismeretre jutni… 



Neki az egész év egy fordított nap: 
az asszonyon van a nadrág és a kalap? 



Sokat akar a szarka, 
de nem bírja a farka: 
kicsi önismereted, nagy mohóságod ára:
sokat markolsz, és keveset/semmit se fogsz… 



A nap egyik felében mindent be- és elzársz, 
míg a másikban nyitogatsz és keresgélsz, tűvé teszel… 



Ha passzívan áll ellen, akkor a ráktól, 
ha aktívan, akkor az infarktustól fél… 



Mivel sokaknak adtál jó tanácsot, 
saját ügyedben is magadhoz fordulsz… 



Lenyuszizzák, 
s bedőlve a provokálásnak 
vakmerő tettre szánja el magát… 



Nem mer kimenni az utcára, 
mert hátha pont az ő fejére esik egy tégla… 



A fürdővízzel együtt a kisgyermeket is kiöntöd 
És sorsára hagyod a jéghideg hátsó udvarban? 



A buta s agresszív tanárok ellen 
minden tanulás szabotálásával tiltakozol? 



Remegő gyomorral eszel, 
mert olyat rendeltél, ami neked túl drága… 



A tengeren átkelve elbíztad magad, 
s otthon belefulladsz egy bányatóba… 



Úgy fogod fel az evést mint orvosságot: 
gyorsan lenyelni és hamar túllenni rajta? 

*

A szerelmeskedés egy szükséges rossz,
Már azzal elégedett vagy, ha nem kínos és nem fáj



Ünnepnapok nélküli életed olyan 
mint egy hosszú út vendégfogadók nélkül… 



Édes otthonát 
átvarázsolja keserves dologházzá: 
Isten hozta, őrnagy úr! 



A sarokba szorítod az aranyos kutyust, 
s meglepődsz, hogy farkasként ugrik rád 



Balhited is hegyeket mozgat – 
kisistenként avatkozol bele a természetbe… 



Elégedet vagy, hiszen arányosság van: 
egyre többet dolgozol egyre kevesebb reálbérért… 



Csak fejni akarod a juhaidat, 
és még a legelőre se hajtod ki reggelente? 



Az orrodnál és a farkadnál fogva 
téged a világ végére, a pokolba is el lehet csalni? 



Vészmadár, 
aki minden tőled telhetőt megtesz, 
hogy lehetőleg még be is váljon jóslata! 



Mindenfélét összeolvastál, 
de nem tudva, milyen kérdésre vártál választ! 



Büntethetőség alóli mentességre vágysz, 
Sebaj, ha akár a gondnokság alá vétel is az ára! 



Mindent olyan pontosan akar elmesélni, 
hogy elveszünk a részletekben és elunjuk, elalszunk… 



Spekulatív teóriák koporsójába 
akarod az élő világot tetszhalottasítani? 



Kellő időben 
méltósággal vissza nem vonulva 
szégyenszemre, lesajnálva pucolsz el… 



Fegyvert ragad, 
– pl. mérgezett tőrt –,
de elveszik tőle és általa vész el 



Az elején nem tisztázott félreértés 
veszekedéssé, sőt verekedéssé fajul… 



Nem érti vagy nem figyeli 
teste jelbeszédeit, 
csak ha már irreverzibilisen végzetes a baj… 



Olyan vagy mint az áprilisi időjárás: 
Szeszélyes, kiszámíthatatlan - 
s azt várod, hogy hozzád igazodjanak? 



„Jócselekedetek” halmozásával 
próbálod kiérdemelni a nagy Ő szerelmét? 



Neked az édeskevés, 
hogy kutyád eltűri a macskád: 
puszipajtásokká tennéd őket? 



Hogy más ne gyönyörködhessen kedvesében, 
- mintha ő ezzel kevesebb lenne -,
ezért mindenkitől hermetikusan elzárja Őt… 



A megkedvelt ételt vagy dalt 
a rosszullétig, az örökre megutálásig fogyasztod? 



Szívességet kér tőlem, 
de ha nem – rögtön - teljesítem, 
akkor szid, ócsárol és bepanaszol… 



Annyira „szereti” gyermekét, 
hogy a játszótársa és nem a nevelője lesz? 



Nem hiszed el, 
hogy neked megbocsátották 
s tovább zaklatod a sértett felet,
amíg sikerül őt teljesen kiborítani, megharagítani 



Ha egy légy „szemtelenkedett”, 
életprogramként akar bosszút állni rajta 



Olyan pozitív a szemlélete, 
hogy vereségét egyenesen győzelemnek látja 



Tudod, hogy peches ember vagy, 
mégis az olvadó – jégre – mész? 



Úgy akarsz jó üzletet kötni, 
minden kockázat nélkül,
hogy te még véletlenül se veszíthess rajta? 



Beszállsz egy tömegverekedésbe, 
s még méltatlankodsz, ha hátulról ütnek 



A pusztába kiáltod a szavad, 
majd keseregsz a visszhangtalanság miatt? 



Felülsz a léghajóra, 
de a magasban bemajrézol 
és azonnal ki akarsz szállni… 



Először állattal, majd másokkal, 
végül nem kivételezve: magával kegyetlen… 



Csak borral akarod elűzni gondod: 
az kijózanodás után bumerángként csap le! 



Életed teszed rá, 
hogy a vad oroszlánt doromboló házi cicussá szelídítsd



Úgy adod az értelmiségit, 
hogy szemüveget viselsz és délben kelsz fel… 



Te sem engedsz 
a „Haragszom rád!” játszmában: 
inkább te is szenvedsz - a kapcsolatod kiszenved 



Annyira büszke vagy 
hajnali felkelésedre, 
hogy estig nem telsz be vele: 
mindenkinek ezzel dicsekszel,
miközben üresjáratban közlekedsz…



Mire felépült végre a házad, 
teljesen leépültek kapcsolataid: kit látnál vendégül? 



Híres ember „barátsága” után kajtatva 
elveszítetted a szinte tálcán kínálkozót! 



Felszállsz a Mars-expedíció járatra, 
pedig nincs retour jegy a zsebedben! 



A tűz elvarázsol és megigéz: 
egyre közelebb és közelebb köröz fölötte, 
míg előbb-utóbb belehull és megsemmisül…



Neki senki sem parancsolhat: 
még a Grammatika se diktáljon, korlátozzon? 



Mindig az árral úszol, 
egyre biztosabban sodródva 
a félelmetes Niagara vízesés felé… 



A ritka, olykor egyszeri jó alkalmat elszórakozza: 
mert - mintha - neki csak nagy játék - lenne - az élet 



Ész nélkül rohan kósza hírek után! 
Majd kiderül: nem osztogatnak, hanem fosztogatnak? 



Nem tud kitörni a nagy hencegés 
és nagy megszégyenülés ördögi köréből… 



Nem az elkerülhetetlen bajok találnak éppen rád, 
hanem te megkeresed őket, te magad mész elébük? 



Ha neadjisten kölcsön is adsz, 
addig nem alszol, míg nem kapod vissza… 



Gyorsan akar sikerélményhez jutni,
s mivel rombolni könnyebb mint építeni… 



Vagyonod plasztikai sebészekre költöd, 
hogy Madonnát, Alain Delont faragjon belőled? 



Mintha megátkozták volna a törökök: 
szomszédjaival kiélezi konfliktusát, 
körkörösen frontokat nyit és állóháborúzik 



A kiközösítéstől félve hagyod, 
hogy lehúzzon magához a középszerűség? 



Csak akkor becsülsz valamit, 
ha abból igen keveseknek van vagy lehet? 



Úgy dicsekszik bűneivel 
mintha valaki azzal kérkedne: milyen nagy beteg… 



Addig söpröd a szőnyeg alá kis szemeted, 
míg nagyon felpúposodva biztosan elbuktat… 



Olyan könnyelmű vagy, 
mintha 
mindent megismételhető, 
minden jóvátehető lenne! 



Legreményteljesebb gazdasági vállalkozása: 
sivatagban homokot, eszkimóknak jeget árul… 



Kikacagja a sírókat, s meglepődik, 
ha ők ezért alaposan elagyabugyálják…




Valahogy nincs érzéked a határidőkhöz: 
„Ej, ráérünk arra még!” 



Ha bármi is romlik el, biztos, 
hogy Mekk mesterhez fordulsz segítségért 



Ájult rajongással követed a Mestered – 
még a kútba vagy szakadékba is utána ugrasz? 



Hogy ne kelljen kidobni, 
mindig a rohadó almát eszed, sose az épet… 



Mint önmagad halálos ellensége: 
a fogaiddal ásod ki saját sírgödrödet... 



Hogyan lehetnék itt és most boldog, 
ha holnap leéghet a házam, s odavész mindenem? 



Háborog a lelked, 
ha ebül szerzett javaid ebül vésznek el 



Nappali koplalással bünteti, 
majd este nagy zabálással jutalmazza magát 



A bohóc tréfáján megsértődik – 
mi több: párbajra hívja, feljelenti stb. 



Elbizakodottan előre iszik a medve bőrére, 
S ez jelentősen hozzájárul a medve sikeréhez 



Nincsenek állataid, 
vagy nem társnak 
és nem tanítómesternek látod őket! 



Ha képes csúzlit gyártani, 
akkor jogában is áll lelőni a szelíd galambot? 



Már előre magáénak tart minden sikert, 
így azután a bekövetkező kudarc is az övé… 



Halmozódó, titkolt mert szégyellt bűneivel 
Egyre jobban zsarolhatóbbá is teszi magát… 



Előbb kiélvez minden tiltott gyümölcsöt, 
legfeljebb – ha már megöregszik – majd szánja-bánja? 



Ha ma este nyer a csapata, 
akkor egy zsákbamacskát is elvesz feleségül 



Nem veheti el nagy és hűséges szerelmét, 
mert „a horoszkóp” ma éppen mást mond… 



Munka után lenne édes a pihenés – 
megcsömörlik a sok „édes semmittevésben” 



Ellenségének mindent őszintén bevall, 
a barátja előtt annál makacsabbul hallgat? 



Hajnalban álomfejtőjével konzultál, 
addig bele se kezd aznapi teendőibe! 



Magadnak se adsz tiszta lapot: 
újraolvasod folyton bővülő „rovásírásod” 



Nem megemészthető számára, 
hogy élete legnagyobb adományai 
egyáltalán nem kiérdemelhető dolgok! 



Csak egy kis tüzet rak, lábbal eltaposhatót, 
de elővigyázatlanul a szelet nem kalkulálja be! 



Egy kis fuvallatot, szellőt vetsz 
és szélvészt, pusztító vihart aratsz? 



Csak egy kis játékos birkózásnak indul, 
de kegyetlen élethalálharcba fut, azzá fajul… 



A túl nagy nevetésnek 
– ha mégoly kicsi is, de – sírás lesz a vége… 



Jól belegondol: 
hol és hogyan készül ez az állati váladék, a tej… 



Anyanyelve is idegen marad 
összekeverve a felfüggesztést-felakasztást… 



Ezerfelé indulsz el, 
de egyetlen egy helyre sem érkezel meg… 



Krónikus-mániákus önfeljelentő, 
aki magára terhelően vall, és súlyosbításért fellebbez



Leárazza, leértékeli s végkiárusítja magát! 
Licitálni lehet: ki ad kevesebbet, legkevesebbet?



Eltéveszted a házszámot 
s a szomszéd házban kezdesz rendezkedni… 



Ha nincs világszép hangja, 
akkor még egyedül-kórusban sem énekel? 



Míg nem lebegett feje felett az amputáció réme, 
még nem csodálta meg földig érő jobb és bal lábát… 



A divathullámon lovagláshoz 
nyáron bundát, télen hálóinget vesz fel… 



Szívében haraggal, lelkében furdalásokkal
És ezért nyugtatóval fekszik – 
Így nyugtalanul, álmatlanul „alszik”,
Majd tompán, serkentővel ébred… 



Nincs hobbid, magánpassziód – 
csak olyat csinálsz, amiért fizetnek? 



Oly egyoldalúan „fejleszted” magad: 
nagy fenéken, seggen egy nagy fej leszel! 



Vadidegenben vakon megbízol, 
barátodat folyton teszteled, le-leellenőrzöd? 



Előrelátóan gondoskodsz másállapotodról: 
összkomfortosan rendezed be a sírkamrádat 



Összeköti 
a kellemetlent a haszontalannal: 
pl. folyamatosan szőrteleníti a lábát 



Addig eszel, 
amíg a szemed kívánja, 
ámbár a gyomrod utána kihányja! 



Örömet szerez drága szüleinek: 
ők választhatnak párt és pályát neki 



A békesség és a bevétel kedvéért 
a rajta szekatúráztató 
megrendelőt minden rigolyáját kiszolgáló 



Egyre több reggeli-esti ital „feledteti”: 
egyre messzebb távolodtál az ideálodtól! 



Te vagy a feltalált örökmozgó, 
csak nem veszed észre: körben jársz… 



Csak azért neveli fel így a gyerekét, 
hogy legyen, aki minél előbb a sírba vigye? 



Edzel a jégkorszakra: 
kihűtöd lakásod, ételed, fürdővized, ágyad…? 



Állandóan fokozott harckészültségben: 
mintha mindig valami súlyos támadást várna… 



Senki nem vádol, s te mégis mentegetőzöl, 
s ezzel tulajdonképpen önmagadat vádolod… 



Nála jár lánykérőben az álruhás királyfi, 
előítéletesen ő csak egy csavargót lát benne! 



***