Payday Loans

Keresés

A legújabb

23. Önként és dalolva életfogytig adósrabszolga... PDF Nyomtatás E-mail
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA - AZ ÖNISMERETI TÜKÖR
Írta: Jenő   
erkolcstarjan
EGYMONDATOS LÉNYEGKERESŐ KÍSÉRLET
Alapötlet - nyersfogalmazás - kidolgozás




Tétmeccseid mindig idegen pályán , 
ellendrukkerek gyűrűjében játszod le? 




A megszólástól vagy a félreértéstől rettegve 
semmi bolondosat, mókásat se mersz csinálni! 



Koplalsz és koldulsz, 
csakhogy gyereked aranyifjúként tékozolhasson? 



Címekért-rangokért 
brusztol, pedálozik, verekszik, 
és mindig van egy olyan, ami még nincs… 



Rablógazdálkodik a közös legelővel, 
s így hamarosan többet ott fű nem terem! 



Részegen teherbe ejtesz egy csúf banyát, 
s ő a porontyával együtt nyakadon marad… 



Döntött: ő Boldogtalan lesz, 
mert rosszkor és rossz helyre született -
ezt a felismerést holtáig menlevélként lobogtatja



Nem megy biztosra, 
inkább „bátran” hazardíroz: 
egy sötét lóra felteszi még gatyáját is! 



Hogy csak rövid álörömöd volt, 
bizonyság rá tartós és igazi ürömöd… 



Hiperérzékeny, sértődős mimózaként 
focibírónak, politikusnak önjelölteted magad? 



Csak a karját kéne kinyújtania 
szíve választottjáért, 
de ő Jóistenére vár, 
de legalábbis a papja közbenjárására 



Nem ül bele a felé kerülő mentőcsónakba, 
mert nem személyesen az Atyaúristen jött érte? 



Árnyékbokszoló: 
üt-vág, akit csak ér - 
így talán az ellensége is kap majd egyet-kettőt! 



Már úgy szeretne „megboldogulni”, 
ezért akár még öngyilkos is lenne! 



Oly okosnak hiszi magát, 
aki kettős ügynökként túljár mindkét fél eszén? 



Olyan tökéletesnek hiszi a memóriáját, 
hogy megkockáztathatja az állandó hazudozást! 



Egyik nap tehetetlen porszem, 
a másikon mindenható isten vagy? 



Individualista önfejűséggel 
lemond a kollektív bölcsesség előnyeiről… 



Annyira unikum akarsz lenni, 
hogy nem örülsz a hozzád hasonlóknak? 



A rosszindulat bumerángja: 
másnak ásott vermedbe magad esel bele! 



Vagy minden rend ellen lázad, 
vagy vakon engedelmeskedik Vezérének? 



Ha koldus vagy, királyfi akarsz lenni, 
ha királyfi, akkor meg éppenhogy koldus? 



Hatalmas pofonokat oszt, 
de az első arcul legyintésre rá számolnak! 



Addig evez az Élet tengerén, 
amíg csak végleg ki nem köt a Bánat szigetén… 



Már hogyisne vedelnél, hisz bánatod van, 
persze, hogy bánatos vagy, hisz vedelsz! 



A nyomda ördöge által 
megbolondított szakácskönyvből 
a holt betűk szellemtelenségében főz magának… 



Előbb egészsége elveszítése árán gazdag lesz, 
majd orvosokra és orvosságra költi egész vagyonát… 



Nem keresve bűnbocsánatot, 
a lelkiismeret kínpadjára vonod magad? 



Azt hitte, elég a házat felépíteni, 
az otthon magától megteremtődik! 



Addig-addig mondogatod, míg elhiszed: 
nálad nincs a nagyvilágon szerencsétlenebb 



Mintha pótolható, 
eldobható eszköz lennél, 
annyira a végsőkig kizsákmányolod magadat! 



A legnagyobb jóindulattal 
Buzgón eteted kis csecsemőd – 
mi mással, mint amit te is szeretsz: 
újramelegített töltött káposztával !



Pontosan és lelkiismeretesen 
teljesíted a szerződésed – 
a szépséghiba „csak” az, 
hogy ezt az ördöggel kötötted meg! 



Leánykérés és szellemi honvédelem helyett 
idegen ügyekért vitézkedsz: így győztes lehetsz? 



Ha betartja a szabályokat és mindent belead, 
hogyhogy nem lő gólt abba a széles és magas kapuba? 



Úgy szervezi vállalkozását, 
hogy alkalmazottja lesz a fizetett ellensége! 



Pénzért vásárol „szerelmet”, 
s háborog a szolgáltatás minőségén,
az örömlány csak tetteti, hogy kívánja őt…



Fényes nappal futkosol a lámpáddal, 
de a vaksötét éjszaka meg nem világítasz? 



Az összes fölösleges és káros tudományokból 
nagydoktori fokozatod, sőt akadémikusi címed van! 



Előbb önmagad vádolod, majd véded, 
s a végén még te is ítélkezel? Majd végrehajtod… 



Unatkozva tényleg lassabban telik időd, 
visszatekintve viszont eltűnt a nagy semmibe! 



Felfelé köpköd és széllel szemben pisil: 
csoda, hogy mocskos és undorkeltő lett? 



Óriási szerencsével 
egyszer sikerült átúsznod a folyót – 
ismét próbálkozol, mintha már rutinból menne? 



Arról is azt hiszed, hogy tudod, 
amiről halvány fogalmad sincs: belebuksz… 



Beleharap a segítséget nyújtó kézbe, 
majd fennhangon a társadalmi közönyről panaszkodik… 



Annyira bánt, hogy senki nem figyel rád:  
Botrányhősködsz vagy a köztéren gyújtod fel magad? 



Meghátrál napi létküzdelmei izgalmai elől: 
végleg a bolondok háza adta védettségbe bújik… 



Annyit sepreget más háza előtt: 
nem marad idő a sajátját takarítani! 



Nyomorultul érzi magát, 
hogy keveset ad, pedig nem a feleslegből ad! 



Elfogadod a „köz” vélekedését: 
te nem becsületes, hanem hülye voltál 



Nem te vagy az a kóbor angyal, 
aki mindig maga ellen fogad? 



Ma még jutalom jár plusz teljesítményedért, 
de holnap már ez a norma, a minimális elvárás… 



Annyira eredeti akar lenni, 
hogy mindig másokhoz igazodva tér el… 



Úgy él mintha mindig eggyel kevesebb ülőhely lenne 
mint ahány ember mindenre elszántan élőhelyet keres



Általa nem befolyásolható 
kellemetlenség is annyira felmérgesíti, 
hogy nehezen vagy sehogy nem detoxikálódik… 



Kedved ellenére semmit se csinálsz – 
rossz hangulatban még fel sem kelsz, úgyse javul meg… 



Anyanyelve helyett 
az iskolában használt mesterséges nyelven szól? 



Életében végrehajtja végrendeletét: 
önkisemmizve mindent eloszt, majd átkozza utódait… 



Minden nap 
egy egészen új életet kezdesz, 
de tényleg egészen újat – a kudarc meg hátrább lök… 



Vagy betömi fülét a szirénhangokra, 
vagy életfogytig rabjuk marad a szigeten? 



Elég csak elég erősen akarnom valamit, 
a többi már lényegtelen részletkérdés? 



Elviselhetetlen számodra a nyár vége – 
kihoz sodrodból egy hulló rozsdás levél? 



Vagy nagy ívben kerüli az embereket, 
vagy okvetetlenkedve agyukra megy? 



Féltéglával veri mellét származása miatt, 
vagy a világ végére bujdokol szégyenében? 



Bekötött szemmel akarnál tájékozódni, 
és így „rihtig” darázsfészek közepébe nyúlsz! 



Az általad fabrikált, leleményes fegyver, 
a tréfa visszafelé sül el és pont téged talál el… 



Már eleve romosan építteti meg házát-várát, 
mert ez így romantikus és ma ez a parvenü sikk… 



Irreverzibilisen megcsonkítod magad 
a biztos kegyelemkenyér, a koldulás, a nyugdíj miatt! 



Téged a pénz nem boldogít – 
úgy szórod, mintha égetné a markod! 



Ha nem tudja megtenni, amit kellene, 
Még azt se teszi meg, amit lehetne! 



Mester vagy abban, 
hogyan főzz adott alapanyagból 
a lehető legpocsékabb, szinte ehetetlen ételt… 



Megcsalnak a látszatok – 
nem látod meg a gebében a táltosparipát! 



A satnya kis alma a „bio” gyümölcs, 
de ő a nagy piros mérgezettet eszi! 



Mások fényében sütkérezik, 
de azt hiszi, hogy ő maga világít… 



Olyannyira vágyik látni, 
hogy egyenesen a Napba néz – és megvakul… 



Életmottója: 
ha megnősülsz, megbánod – 
ha nem nősülsz meg, azt is… 
(és az életige testté lőn)



Felesége neki játékszer, próbababa. 
Jaj neki, ha nem marad ott, ahova rakta… 



Levagdossa-kiveteti magából a felesleget, 
így biztosan kiderül: mik a kétfontos szervei, végtagjai



Felebarátainak 
se szeri, se száma –  
kár: egy egész se rakható össze… 



Korpa közé keveredve 
miért csodálkozol annyira, 
hogy felfalnak az éhes disznók? 



Élethossziglan 
méltatlanra pazarolod 
véges lelki-fizikai energiáid jó részét! 



Aki nem dolgozik, az ne is egyék: 
se a gyereked, se az öreged nem kap! 



Mielőtt elmész otthonról, 
még több nyelven ki is írod: 
„Kulcs és pótkulcs a lábtörlő alatt!” 



Minden általad elkövetni vélt rosszat 
szeretnél egyenként teljesen jóvátenni! 



Nagyon lassan 
hozol meg egy-egy döntést, 
de aztán rögtön megbánod és visszavonod! 



Te mindenkinek 
igen könnyen bocsátasz meg, 
magadnak meg nehezen vagy egyáltalán nem? 



Azt javaslod a károdra:
Inkább bűnhődjék mindenki, 
így az ismeretlen tettes is köztük lesz! 



Neked a papád, majd a papod szava 
isten szava: 
az utolsó házi papolás vagy templomi prédikáció!? 



Nincs türelme várni, 
pedig rángatózással csak szorul a hurok a nyakán… 



Szülei emlékét tisztelve 
minden öröklött rossz szokását megtartja? 



Önkínzással 
izompacsirtává gyúrja magát: 
több – felesleges - ereje lett mint esze! 



Nem akar bajlódni alkalmi fogamzásgátlókkal! 
Egyszer s mindenkorra sterilizáltatja, kiherélteti magát



A sorshúzás után 
kitölti a nyertes szelvényt: 
majd jó alaposan beolvasott főnökének 



Olimpikon lennél, 
csak neked ne kelljen 
hajnalban kelve hideg vízben úszni? 



Irigykedsz beteg kistestvéredre, 
akinek most a kívánságait lesik és teljesítik? 



Megistenülni ment egy szektába, 
de ott fanatizálódik -
vadállattá, gépies imamalommá stb. süllyed 



Ha a papírforma szerint nincs nyerési esélye, 
akkor már el se indul - az élete - versenyein! 



Titkos naplód titkos búvóhelyeden 
az éj leple alatt
a Hálózatba kötött számítógépre pötyögöd?



Mindenkit kizársz magánszentélyedből – 
a televízió egyfejű szörnyetegét 
meg magadra szabadítod… 



Üres zsebed miatt elhiszed: 
a nászutasnak ingyenes a hotel 
– még a videokamera se gyanús? 



Más által 
papírodra írt szövegből 
lennél okos közszereplő, 
de azt meg elfújja a szél… 



Magára veszi 
a mögötte állónak címzett dicséretet: 
észre sem veszi, 
hogy őt egyszerűen levegőnek nézik! 



Az elkerülhetetlen haláltól rettegés 
meggátol a közvetlen életveszély elhárításban! 



A hét bő esztendőben 
nem tartalékol, 
a szűkekben pedig önostoroz? 



Annyi bölcsességed sincs, 
hogy megfogadd egy valódi bölcs tanácsait? 



Hagyja: 
telhetetlen felesége egyre többet követel, 
míg a magasból még mélyebbre vissza nem zuhannak!



Egy rossz szavad sincs, 
amikor azt látod, hogy a nyúl viszi a puskát? 



Kígyót melengetsz a kebleden – 
gyermekeidnek meg csak a rideg tartás jut 



Következetes és állhatatos munkával 
gyerekedből zsarnokodat neveled ki! 



Panaszkodsz: 
mindenütt zárt ajtókra találsz, 
noha még csak nem is kopogtál, zörgettél! 



Oroszlánúri passzióból 
agyoncsapod az egeret: 
de ki rág ki majd okosan a hálóból, 
amit puszta nyers erővel nem tudsz? 



Amit nem lát vagy ami kicsi, 
attól nem fél – 
és a vírusok, a bacilusok, a mérgek? 



Nem mer levegőt venni, vizet inni, 
hisz ki tudja, 
mi minden láthatatlan dolog van benne? 



Inkább éhen halsz, 
de nem eszel abból a kenyérből, 
amit előtted valaki idegen 
a kezébe vett és szeletelt… 



Oly steril tisztaságban tartod kisgyereked, 
hogy edzetlen immunrendszere 
szinte teljesen védtelen marad allergiákra 



Juszt is 
egyre többször s tovább pihen – 
aminek egyre kevesebb az élvezeti értéke… 



Tudsz róla, 
mily kicsi lépés választja el 
a fenségest a nevetségestől? 



Csak addig vagy 
bátor és okos és elszánt, 
amíg kitart a pálinkád, a söröd, a borocskád? 



Zongoratudásod fitogtatnád, 
de beugrasz: 
az őrmesternek vécépucolóra van szüksége! 



Áldod Teremtőd 
a gyönyörűszép rózsáért – 
de átkozod, ha szúr a tövis? 



A rosszabbik részt választja: 
Jézust hallhatná, 
de jó kislányként mosogatni megy! 



Aki nem dolgozik, 
az nem is hibázhat? 
A semmittevő mindent végleg elront! 



Egyetlen ugrással 
akarsz az emeleten lenni – 
visszagurulsz a hordágyra… 



A „palotából” választ asszonyt, 
aki addig fütyül, míg ő halálba táncol… 



Még ahhoz is lusta, 
hogy hangképző szerveivel 
egy S.O.S. vészjelet artikuláljon! 



A csillogó-villogó edényt választod, 
pedig persze, hogy nem abban volt a drágakő… 



Tolvajt fogad be otthonába – 
szunyókálás közben is résen kell lennie! 



Mindent bevesz: 
ezt anyuci, a tanító néni, 
azt meg a cukros bácsi kedvéért! 



Úgy beszél kedvesével a saját hibáiról, 
mint aki ócsárolja az éppen kínált portékát… 



Mindennek 
csak a rossz oldalát látod, 
de azt viszont jól felnagyítva… 



Senkiről sincs jó véleménye, 
de a legrosszabb az magáról van… 



Regressus ad infinitum: 
miért kelsz fel, miért dolgozol, miért élsz…? 



A háziorvostól várnád az eligazítást 
életed ideális tartalmáról és formájáról 



Minden hagyományt 
tisztelsz és ápolsz: 
a vak megszokásokat is? 



A divat kedvéért 
végleg eldeformálod 
lábad, tartásod, látásod stb.? 




Képtelenség 
érvvel-példával jobb belátásra bírni, 
mert teljesen zárt elméjű fanatikus vagy! 



Leeszi maga körül és fölül 
„mézeskalács házikóját”, 
s koldusbotos földönfutó lesz… 



Csökkent értékű áruvá minősítve
kiállítod magad a városszéli emberpiacon? 



A legegyenlőtlenebbül eloszló 
földi javakra vágysz leginkább: 
amilyen a hírnév, a hatalom, a pénz stb.? 



Se lát, se hall: 
ámokfutóként rohan vesztébe: 
még az Isten se téríthetné el? 



Nem vágod el 
a lelki köldökzsinórt, 
s anyukád mellett öregszel meg… 



Már vége van a színi előadásnak, 
de még mindig Napóleont játszod? 



Eladhatatlan házat vesz 
a siralomvölgyben, 
s alkalmazkodva a környezethez hasonul… 




Aki még büszke is rá, 
hogy ő a megtestesült élhetetlenség: 
még sivatagban sem tud egy pohár vizet eladni!



Az emberekben csalódtál – 
ezentúl a kutyáddal laksz, eszel és alszol! 



Profétának képzeli magát: 
a kutyája kíváncsian hallgatja 
dörgedelmes igehirdetését és próféciáit…



Vagy semmin nem nevetsz, 
vagy mindenen: akár a kisujjamon is…!? 



Náluk szigorú rend van, csak fordított: 
az asszony hordja a nadrágot, ő a szoknyát 



Nem ismerve 
a helyi illemszabályokat: 
helyi potentátokat sért vérig! 



Elégedetlen Ikarosz: 
Kevés neked, 
hogy a gravitációt legyőzve repülsz, 
még sokkal közelebb kerülne a Naphoz…? 



Egy hibátlan kisöcsköst 
kérsz szülinapra
kikapcsolható játékszernek -
nem csoda, ha egyke maradsz… 



Nevetve veszed fel a kölcsönt – 
kínkeservesen, sírva törleszted… 



A rossz kölcsönadással 
egyszerre két dolgot veszít: 
a „fölös” pénzét és az egyetlen barátját!? 



Ha egyszer betér a gazdagokhoz, 
ki akarja enni őket a vagyonukból! 



Kecskéhez elölről, 
lóhoz hátulról közelítettél – 
s még csodálkozol, ha pórul jártál? 



Megirigyled a nők kiváltságát, 
s férfi létedre te is szülni akarsz… 
(s közben nem készülsz az apa szerepre)



A haláláig nem mondta el, 
mit élvezett volna az asztalon s az ágyban? 



Elfogadod a felkínált szerepet – 
az „osztály bohóca” leszel
még rá is játszol, rá is teszel egy lapáttal? 



Olyan rablógazdálkodást folytat, 
mintha e földön jövőre nem ő vetne! 



Drága idejüket 
makacsul ismétlődően 
ízléskérdésen „vitatkozva” fecsérlik el…! 



A politikai vitában annak van igaza, 
aki a kocsmában a jobb szkanderos! 



A sárgarépa 
biztos javítja a látást: 
ki látott már szemüveges nyulat? 



Hogy ne lehessen 
kulcslyukon leselkedni: 
leakasztod hálószobaajtód 



Nem fogod fel:
az elgázolt sündisznónak sincs több élete: 
egyszer s mindenkorra vége! 



Ha tíz fiú 
követ el erőszakot a lányon, 
akkor tizedannyi a bűn súlya? 



Nem ismersz lehetetlent, 
csak tehetetlent: 
el akarod kapni a szelet! 



Hisz annak, 
aki aranyhegyet 
vagy örök életet ígér: 
számon hogyan kérhető? 



Annyira anglomán, 
hogy még idehaza is 
a „Balra hajts!” szerint közlekedik 



Még a minimális jogos önvédelemről is lemondva: 
ő nem bánt senkit…! Még a szúnyogot sem… 



Az egyetlen vagyona, családi ékszere 
értékbecslését 
a legsóherebb vevőjelölttel végezteti! 



Nem tud túllépni 
azon a korszakon, 
amikor hógolyózva vall szerelmet 



Becsapottnak érzi magát, 
amikor csak fákat lát, de sehol egy erdőt! 



Veszély esetén 
a homokba dugod a fejed – 
struccpolitikát folytatsz? 



Amúgy irigylendő nyugalma 
abból fakad: 
nem fogta fel,
hogy mekkora bajban vagy! 



Mindenképp 
megsimogatja a nyulat: 
ha beledöglik is, s ő ki is borul… 



Olyannak képzeli a katonaéletet, 
ahogy szépségeit a toborzón festik… 



Amit látsz, az úgy is van: 
a távolról közelgő óriást törpének tartod!

*

Süllyedő hajóról enigmatikusan, 
találós kérdésekben küldi vészjelzéseit…



***