A boldogtalan emberi életek sokfélesége és egysége - ABC XXI.
Balgaság és földi pokol enciklopédia - szabad ötleteim jegyzéke
Teológiai-filozófiai-antropológiai-lélektani vizsgálódások XXI.


La Fontaine: A farkas és a bárány

Minden érv oly erős, mint a képviselője:
bizonyítom, tanulj belőle.

Szomját oltotta Barika
egy patak tiszta, szép vizében:
s ott termett a csikasz, kalandvágyóan, éhen,
lesni, mihez juthatna a hasa.
"Te pimasz, a patak sarát mért zavarod rám?!" -
kezdte dühösen a Toportyán, -
"No, várj csak, vakmerő, most megfenyítlek!" -
"Nagyuram", - szólt amaz, - "kérem Felségedet,
ne méltóztassék tűzbe jönni,
sőt inkább tekintetbe venni,
hogy a hely, ahol én iszom,
bizony, bizony
húsz métert a fenti alatt van:
következésképp én zavarni semmiképp
nem tudnám Felséged vizét." -
"De zavarod," - mordul a Gaz, most még vadabban, -
"s tudom, tavaly a szád szórt rám gyalázatot." -
"De hisz én idei bárány vagyok!"
mondja a Bari, - "s szopnom még az anyám ád!" -
"Ha nem te voltál, hát a bátyád." -
"Nincs bátyám" - "Hát valami rokonod!
Az én népem szörnyen utálják
a pásztorok s kutyáitok:
hallottam, és ideje bosszút állni!" -
Azzal Barit a Gaz becipeli
a sűrűbe, s minden további
szócséplés nélkül megeszi.

/Ford.: Szabó Lőrinc/


*

Rosszkor születtem, későn érkeztem
• Már mindent felfaltak előttem
• Már minden jó nő/férfi foglalt
• Már minden jó hely magántulajdonban
• Már minden korszakalkotót feltaláltak
• Már minden világrengetőt felfedeztek
• Már mindent megfestettek, megírtak, eljátszottak
• Már minden létfontos életbölcsességre rég rájöttek
• Már lepusztult a természet, már sivár és unalmas az élet
• Már nincs tragikus hős, aki egy nagy ügyre felteszi életét
• Már nincs ünnepi pátosz és vérbő, fergeteges népi humor
• Már nincs igazi barátság, szerelem, hivatás, (vendég)szeretet…

*

Mást okolni a te bűneidért.
Magad okolni más bűnéért.

*

Átverések

Amikor a figyelmed elterelik, hogy kilophassák a pénztárcád,
Te még azon méltatlankodsz, hogy valaki hirtelen neked ment,
És megnyugszol, ha utána bocsánatot kér, vagy ha nem,
Hát akkor a körülötted állók hangosan szolidárisak melletted.
Csakhogy közben már oda a nyugdíjad és nincs tartalékod.
Ez a helyzet és ennek összege, és vásárlóértéke a nagyobb átverés…

*

Holtbiztos tipp

Például a lóversenyen: a házad után inged és gatyád teszed fel
Csak a halál, a halandóságunk biztos: erre akár mérget vehetsz…
Ha tipp, akkor nem lehet biztos: kockázat nélkül nincs üzlet!
Ha te biztos vagy benne, ne más farkával verd a csalánt -
Vagy ha neked nincs is már megjátszható pénzed,
Akkor engem csak úgy lovalj bele ekkora tétbe,
Ha te magad az életeddel felelsz, ha belebukok…
(Az elkártyázott, ellóversenyezett vagyonok, otthonok története -
És akik a kártyaadósság kifizetése elöl öngyilkosságba menekültek)

*

Hogyan harcolna a Gonosz az Jóistenhit ellen?
• Emlegesd az inkvizíciót, vallásháborúkat stb.
• A templomba már csak öregasszonyok járnak
• Tedd nevetségessé a Bibliát, vallást, egyházat
• A hittanra járó gyereket közösítsed ki, bélyegezd meg
• Fokozd le az istenhitet egy lehetséges hobbivá
• Riaszd el a keresőt a szélsőséges szekták rémképével
• Nagyítsd ki a belső vitákat, felekezeti megosztottságot
• Dicsérd a vallást, mint értékes múzeumi értéket
• Stb. stb. stb.

*

Ami sorsolással dől el
Megtizedeléskor, ki áll éppen a sorban a tizedik helyen
Sorsot húzni, kinek a feleségét áldozzák fel a Déva várát építők

*

Kibúvók a felelősségre vonás/vonhatóság alól
• Én még kiskorú vagyok kérem
• Az úgy kezdődött, hogy ő visszaütött
• Nem voltam beszámítható állapotban
• Én egyáltalán nem vagyok beszámítható
• Parancsra tettem - engedelmeskedtem
• Akkor mindenki azt tette
• Én csak a Mesteremet követtem
• Nekem ezt Isten mondta, sugallta stb.
• Vészhelyzetben nem volt más választásom
• Stb. stb. stb.

*

1. Ez a világ olyan világ,
Mint a mogyorófa virág
||: Sokat ígér keveset ád,
Amit ád is keserűt ád :||

2. Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget
||: Sírok titkon mit más nem lát
Könnyem arcomra árkot ás. :||

3. Én Istenem teremtettél,
Egy víg napot nem rendeltél,
||: Nézem az eget és a földet,
S eszem árva kenyeremet. :||

4. Mások élnek oly csendesen
Én csak sírok keservesen
||: Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget. :||

5. Sírok titkon mit más nem lát
Könnyem arcomra árkot ás
||: Nézem az eget és a földet
Eszem az árva kenyeret. :||

*

Önsüllyesztő
Az alkalmatlanság érzése, a kudarctól való félelem
hegyeket emel elénk, amitől nem látni a perspektívát…

*

Az értelmiségi két útja
Az egyik az alkohol, a másik nem járható

*

Amikor a Niagara felett kötél táncolsz,
Elég, ha csak egy kicsit zökkentenek ki

*

Magáncsőd-gondnokság:
A felnőtt embert gondokság veszik,
Beosztják a pénzét és el kell számolnia kiadásaival?
Vagy lehet menni az adósok börtönébe vagy a híd alá,
Mert elárvereztethetik a lakóházad, s hajléktalan leszel…

*

Cezaromán gonosz törpe

Hogy kinek milyen értékes a tevékenysége,
Annak jó tesztelése, próbája, megmérettetése,
Hogy milyen hiány illetve zavar keletkezik, ha elmarad.
Csipike, Fodor Sándor meséjének gonosz cezaromán törpéje,
Igencsak meglepődik, amikor egy nap későn ébredve azt látja,
Hogy nélküle is folyik a folyó, nő a fa és gyűjtöget a mókus…

*

Jót teszel,
De fogcsikorgatva, de terhes kötelességként,
De csak a jutalmat remélve vagy a büntetést rettegve,
De úgy hogy miközben teszed, már régen megbántad,
S csak bosszúság, rossz szájíz marad benned,
Mint aki tollas hátú pali-madár volt…

*

A híres oroszlánvadász, aki egy vadmacskától is betojik,
S aki puszta lábbal is nagyot rúg az állatok királyába,
Ha előtte már többször meggyőződött arról, hogy döglött…

*

Kegyetlen beavatási rítusok -
Felnőtté avatás, katona, kollégiumi vagy matróz újoncok,
Amikor nem férfiassági próbáról van szó - a legény, aki állja -,
De vadcsikó betöréséről engedelmes-alázatos igavonó barommá

*

Pokrócozás

Ha egy balfaszoskodó katona miatt kollektív büntetés jár,
Akkor majd a társak verik le rajta a tisztek szemhunyásával?!
Ugyanez jár annak, akit azért ítélnek strébernek, mert törekvő,
Mert nem cinkos abban, hogy pl. elszabotálják az edzésmunkát
(ez nem az a sztahanovista, aki preparálva lerontja a normát!)

*

Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik

*

De pontosan úgy, mint a dalokban,
melyeket a kávéházi chansonénekesnők énekelnek.
S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy
az összetört szíveket nem lehet többé eggyé ragasztani.
Az életben is ennyi a tanulság.
Ha egy ember egyszer
bizalommal, föltétlen érzésekkel közeledett valakihez,
s érzéseit megsértették, "szívér összetörték",
soha többé nem tud igazi bizalmat,
feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt.
Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést,
mellyel lelkét vagy érzéseit illették.
S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást
hoz is még számára az élet,
gyanakvó marad,
minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára,
örökké bosszút akar.
Ilyen az ember.
Vigyázz, ha ilyen megsértett szívűekkel állasz szemközt:
nem tudod őket megengesztelni.
S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély,
mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja…
Márai Sándor

*

Koncz Zsuzsa dal
Sajnálom szegényt

1. Sajnálom szegényt, a következőt,
Miattad fogom büntetni őt,
Nem leszek gonosz, csak könyörtelen,
Csak annyira komisz, mint te vagy velem.

2. Sajnálom szegényt, ki előttem áll,
Eljátszott mindent előre már,
Nem hiszem soha egy szavát sem el,
Csalódni elég volt egyszer.
(…)

*

Éltünk és élhetnénk olyan világban,
Ahol az ártatlanságot kellene bizonyítani,
Illetve ahol bárkit bármikor csak úgy megbüntetnek
Mondván, hogy előbb-utóbb majdcsak elkövet vmit, kiérdemli…

*

Nomenklatúra -
uralkodó politikai kaszt,
Ahova alacsonyabb származású is bekerülhet,
Ha elárulja az övéit és janicsárrá képezve átáll

*

Aki sokat tud segíteni, az ártani is nagyot tud
A patikus, aki gyógyszert készít, az gyilkos mérget is tud
A legjobban szerelmem kínozhat meg, mert jól ismeri gyengéim
Sokszor az anyák kövezik jószándékkal gyerekük útját a pokolba

*

Posztmodern
Egy pátosztól rettegő, folyton (ön)irónikus ember
Hogyan buzdítja csapatát és hogyan vall szerelmet?

*

Rossz fát teszel a tűzre
És az nem gyullad meg, nem ad meleget,
Hiába fújod, mozgatod, birizgálod stb. stb.
Csak akkora füstöt csinál, hogy muszáj szellőztetni
És még az a kis szoba alap-meleg is odavész, s dideregsz

*

Hosszú hónapokig éheztettek a fogolytáborban,
A felszabadulás után nekiestél a bableveses kondérnak,
És a szó szoros értelmében halálra zabáltad magad
(Székely János: Nyugati hadtest)

*

Hamis testkép
Azt látsz, amit látni akarsz
Már csont sovánnyá fogytál,
De te még tovább fogyókúrázol…

*

Mindig fintorog, pofákat vág, grimaszol - úgy marad

*

Krakéler

Egy felbérelt rutinos kardforgató provokál,
S a kornak oly íratlan szabályai, szokásai vannak,
Hogy ezek után csak két rossz közül választhatsz:
Vagy kiáll a párbajra, ami életedbe kerülhet,
Vagy el kell menned a városból, mert oda a becsület
(Nagy Endre: Egy város regénye)

*

Egy híres és védett személy dublőre vagy,
Akinek egész nap szerepet kell játszania,
Pedig nincs is színészi hajlamai, gyakorlata,
Külső megjelenése kísérteties hasonlósága miatt

*

Csak az ehet húsételt,
Aki s.k. kitekeri a csirke nyakát

*

Te vagy az úr a szemétdombon
Egy növekvő szeméthegyen élsz
Lassan ölő mérgekkel táplálkozol
Szennycsatornából, pöcegödörből iszol

*

Kígyót melengetsz a kebleden,
Aki miután megerősödött, megmar,
S nincs kéznél a hatásos ellenméreg,
Mert erre tényleg nem számítottál…

*

Hívatlan vendégként érkezel
és szegény rokonként maradsz,
akivel éreztetik: kegyelemkenyéren van

*

Agnoszkálás

A hatalom a rosszabbik énjét erősítette fel,
S olyannyira és úgy eltorzította jellemét és arcát,
Hogy tulajdon édesanyja is csak az anyajegyből ismer rá,
Mint mikor felismerhetetlenségig roncsolt testet azonosít

*

Vandalizmus

A tényleg teljesen védtelen tárgyakon töltöd ki bosszúd
Lehetőleg azokon, ami nem a tied, ami lehetőleg az övé
Eltöröm a kedvenc csészéjét, leöntöm zsírral a könyvét
Vagy nyíltan is vállalva dacosan provokálom e gesztussal,
Vagy úgy teszek, mintha ez csupán a véletlen műve lenne

*

Előbb sértő szavakat vágunk egymás fejéhez, szívébe,
Majd bármelyik kezünk ügyébe akadó tárgyat, netán kést…

*

- Hisz ön a repülő csészealjakban?
- Hát persze!
- Látott már valaha is ilyet?
- Mióta elváltam, azóta nem.

*

Sokáig azt hisszük, ismerjük
vágyainkat, hajlamaink, indulataink természetét.
Ilyen pillanatokban fülsüketítő explózió figyelmeztet -
mert a csönd pianisszimója is tud olyan fülsüketítő lenni,
mint a fortisszimó -,
hogy merőben másfelé élünk, mint ahol szeretnénk élni,
más a foglalkozásunk is, mint amihez igazán értünk,
más emberek kegyét keressük vagy haragját ingereljük,
s közönyösen és süket messzeségben élünk azoktól,
akikre igazán vágyunk,
akikhez minden következménnyel közünk van...
Aki e figyelmeztetésre süket marad,
örökké sután, balogul, melléje él az életnek.
(Márai)

*

18 évesen „liberálisan” sterilizáltatod magad,
Majd megbánod, de akkor már hiába vered a fejed a falhoz

*

Macskakaparás

Rád akarnak erőltetni egy uniform szépírást,
S ezt a „kalligráfiát” egy darabig te is próbálod produkálni,
Pláne addig, amíg erre külön osztályzatot is kapsz (külalak)
De azután hátat fordítasz neki, s lesz valamiféle saját írásképed,
Ami a legnagyobb valószínűséggel - dafke - macskakaparás,
Amit már te sem tudsz elolvasná másnap, és nem jó ránézni…

*

A jó könyveket
Rossz időpontban, életkorban előhozva
Kötelező olvasmánnyá téve utáltatják meg

*

Nyelv-ész

Agyon gyötröd magad,
hogy mindent szavakba öntsél, verbalizálj:
- mindezt racionális intelligenciád teszteléseként éled meg -
még az elvileg kimondhatatlant is, amit csak zongorázni lehet
(Persze a nyelvi közlésnek is van zenéje, érzelmi tónusa stb.,
ami az egész mondandót nem csak színezi, de módosítja:
pedig ugyanazokat a szavakat ugyanolyan sorrendben ejt ki)

*

Álomkóros - álomszuszék
Aki már egyszeri rövid életében szinte örök álmát alussza

*

Arany János
JÁNOS PAP ORSZÁGA

Büszke, harcos, kalandor nép
Volt a magyar nemzet,
Kétélű kard, mely ha moccant,
Jobbra-balra sebzett;
S jobbra-balra, merre fordult,
A fegyvernek éle,
Puszta lett a népes ország
És üvöltött rajta végig
Farkasok zenéje.

Kin a német, minthogy őrá
Járt a rud legjobban,
Megfélemlék, megbusúla,
Cselt szövött titokban:
Nem birván az oroszlánnal,
Annak vermet ása,
Takarónak a veremre,
Mint egyéb gazságra, jó lesz
Krisztus szent vallása.

"Ázsiának sáska-féle
Kóborló pogánya,
Isten a te lelkedet bár
Mind pokolra hányja!
Ne legyen az idvességben
Soha semmi részed:
Lelked üdvösségeért nem;
De saját bőrünk javáért
Megtéritünk téged."

Így beszélt a német papság
És a pénzbe markolt,
(A papok nagytorku zsákja
Már akkor is megvolt);
Bor, tulok lett a dulásig,
A pénzt nem kimélte,
Tudta, nem vész kárba semmi,
Húzni fogja firól-fira
Az uzsorát érte.

Lett is aztán dinom-dánom,
Keresztyén tivornya.
Hirdeté az istenígét
Papok bora, bornya.
Kocsma lett az istenháza,
Melyben ittak-ettek, -
S egy-két szentnek a nevét ha
Elgagyogták részeg fővel,
Mindent megfizettek.

Kiváltképen egy pap, neve
Iván, azaz János,
Többi közt legjobban értett
Ehhez a munkához.
Udvarán örökké tombolt
A lakzi, kaláka,
Hét mérföldre érzett a szag
S úgy hítták ezt a vidéket:
János pap országa.

Kedves ország volt ez a táj
Minden naplopónak,
Kasza-kapa-kerülőnek,
Éhen kóborlónak;
Kujtorgó ebek lakoztak
A jó sült szagával,
Kujtorgó magyar nép dőzsölt
- Ha tudott keresztet hányni -
Jánossal magával.

Sült ökör hevert szanaszét
János udvarában,
Két szarván boros csobányok,
Kés az oldalában.
Akinek tetszett, odament,
Az ökörből vágott,
S jót ivott rá a csobányból,
Nem is könnyen hagyta aztán
Ezt a jó országot.

Alig futott ennek híre
A népség között el,
Aki nem jött a szagára,
A hirére jött el,
Nem, hogy jól lakjék, hanem csak
Hogy valamit lásson, -
S addig nézte, addig nézte,
Hogy maga is megkivánta,
Kívül a palánkon.

S aki egyszer megkivánta,
Azt be is bocsáták,
Pogány fővel el nem hagyta
Többé a kalákát:
Megtaníták kulacs-szónál
A Krisztus hitére...
Vagy nem is a hitre, hanem
A vallást elundokító
Sok mindenfélére.

Első ága volt a hitnek
(Elmondom a nagyját):
Hogy minden termék tizedét
A papoknak adják,
Bort és búzát és baromfit,
Földeket is mellé
S faluszámra jobbágy-népet,
Aki a kövér pusztákat
Ingyen megmívelné.

Másik ága volt a hitnek,
Hogy: ne kapj a kincsen,
Mennyországban a gazdagnak
Semmi helye nincsen.
Ne rabold el a némettől,
Ami neki termett,
Sőt ha ingedet lehúzza,
Azt se bánd, mert Isten úgy ad
Lelkednek kegyelmet.

Harmadik volt: országodat
Pap kezére bízzad,
Ő ráér tanácsot adni,
Míg más ember izzad.
Ő mindent végez helyetted,
Kell-e több jó annál?
Bízd rá, ami gondba jőne;
Csak a pásztor legyen ébren,
Hadd aludjék a nyáj.

Negyedik hitágazatja:
Házasodjál össze,
Gyenge a magyar, ha minden
Nemzet nincsen közte;
Hozz lakót, minél többfélét,
Ültesd a nyakadra,
S béketüréssel fogadjad,
Ha tulajdon eszterhéjad
Alól kizaklatna.

Ötödik... mit én tudom mi?
Az is ilyenféle
Rágalom s káromkodás a
Megváltó nevére,
Melyeken a jó magyarság
Gyönyörűen épült:
Idegen kalandoroktól
Ki hagyá magát pusztítni
Csaknem mindenéből.

Legott a királyi székre
Német ember hágott,
Aki fogta, másnak adta
Titkon az országot.
S amiatt, hogy másnak adta
S a magyart megrontá,
Iszonyú belháborúban
Magyar a magyarnak vérét
Esztendőkig ontá.

Attól kezdve többször is volt
János pap országa.
Sült galamb, borral folyó ér
És ingyen-kaláka;
Melyekért a jó magyar nép
Mindenét od'adta,
S tett olyat részeg fejével
Hogy, mikor kijózanodott,
Százszor megsiratta.

Most is vannak, akik ilyen
Hizlalóba vágynak:
Lomhán a gyomornak élni
És élni az ágynak;
Kik előtt, a hashoz mérve,
A haza sem drága,
S midőn ez küzdésre készti,
Felsohajtnak: jöjj el, jöjj el
János pap országa.

(1848)