Mese az emancipált hercegnőről

Volt egyszer messzi földön egy gyönyörű, önálló, magabiztos
hercegnő, aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő
mezőn, a kristálytiszta tó partján, környezeti kérdésekről elmélkedve,
egyszercsak meglátott egy békát.
A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta:
Oh,
csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el
nem átkoztak, ha megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg
lehetnék, és akkor, drágám, összeházasodhatnánk,
beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol
főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket, és
emiatt örökké hálás és boldog lehetnél.

Aznap este, miközben a gyönyörű hercegnő könnyű vacsoraként
fehérborban és enyhe hagymamártásban megfuttatott, fenséges
békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt:
én kurvára nem így gondolom...