BOLDOG-BOLDOGTALAN ÉLET-HALÁL ABC
FÖLDI PARADICSOM-POKOL JENCIKLOPÉDIA XXI.

GONDOLATÉBRESZTŐ ÉS PROVOKÁLÓ ÖTLETEK,
TÖREDÉKEK ÉS IDÉZETEK SZELLEMI KINCSTÁRA


PSALMUS HUNGARICUS


Mikoron Dávid nagy búsultában,
Baráti miatt volna bánatban,
Panaszolkodván nagy haragjában,
Ilyen könyörgést kezde õ magában.

Istenem Uram! kérlek tégedet,
Fordítsad reám szent szemeidet,
Nagy szükségemben ne hagyj engemet,
Mert megemészti nagy bánat szívemet.

Csak sívok, rívok nagy nyavalyámban,
Elfogyatkoztam gondolatimban,
Megkeseredtem nagy búsultomban,
Ellenségemre való haragomban.

Hogyha énnékem szárnyam lett volna,
Mint az galamb, elröpültem volna.
Hogyha az Isten engedte volna,
Innét én régen elfutottam volna.

Akarok inkább pusztában laknom,
Vadon erdõben széjjelbujdosnom;
Hogynem mint azok között lakoznom,
Kik igazságot nem hagynak szólanom.

Éjjel és nappal azon forgódnak,
Engem mi módon megfoghassanak,
Beszédem miatt vádolhassanak,
Hogy fogságomon õk vígadhassanak.

Egész ez város rakva haraggal,
Egymásra való nagy bosszúsággal,
Elhíresedett az gazdasággal,
Hozzá fogható nincsen álnoksággal.

Gyakorta köztük gyûlések vannak,
Özvegyek, árvák nagy bosszút vallnak,
Isten szavával õk nem gondolnak,
Mert jószágukban felfuvalkodtanak.

Keserûségem annyi nem volna,
Ha ellenségtül nyavalyám volna,
Bizony könnyebben szenvedtem volna,
Magamat attól megóhattam volna.

De barátomnak azkit vélek volt,
Nagy nyájasságom kivel együtt volt,
Jó hírem-nevem, tisztességem volt,
Fõ ellenségem, most látom, hogy az volt.

Keserû halál szálljon fejére,
Ellenségemnek ítéletére.
Álnokságának büntetésére,
Hitetlenségnek kijelentésére.

Én pedig, Uram, hozzád kiáltok,
Reggel és délben, este könyörgök,
Megszabadulást tetõled várok,
Az ellenségtõl mert én igen tartok.

Te azért lelkem, gondolatodat,
Istenben vessed bizodalmadat,
Rólad elvészi minden terhedet,
És meghallgatja te könyörgésedet.

Igaz vagy Uram, ítéletedben,
A vérszopókat õ idejökben,
Te meg nem áldod szerencséjökben,
Hosszú életök nem lészen a földön.

Az igazakat te mind megtartod,
A kegyeseket megoltalmazod.
A szegényeket felmagasztalod,
A kevélyeket aláhajigálod.

Ha egy kevéssé megkeseríted,
Az égõ tûzben elbétaszítod,
Nagy hamarsággal onnét kivonszod,
Nagy tisztességre ismét felemeled.

Szent Dávid írta az zsoltárkönyvben,
Ötvenötödik dícséretében,
Melybõl az hívek keserûségben,
Vígasztalásért szörzék így versekben.


Kecskeméti Vég Mihály

*

MILYEN EMBER VAGY?


Aki olyan férfi, hogy egy beígért pofontól bármit bevall
Aki lemond a borivásról, mert fél, hogy elszólja magát
Aki magát absztinensként szabad embernek hiszi
Akinek az a mondása: legyen igazság és vesszen a világ!
Akinek nem az igazság kiderülése fontos, hanem: ő mondja ki
Aki a szakmai féltékenysége miatt nem forgatja talentumát
Aki hazudik ugyan, de bebizonyítja, hogy ez miért rossz
Aki csak a halálos ágyán jön rá, hogy más életét élte
Aki magát mentve hiábavalónak mondja a boldogságkeresést
Aki röstelli boldogtalanságát, boldogságot színlel
Aki józanul mulat és részegen köt szerződést
Aki senkire sem, vagy aki mindenkire hallgat
Aki savanyúnak mondja azt a szőlőt, amit nem ér el
Akinek kibicként semmi se drága
Aki soha a magáét, mindig más bőrét viszi a vásárra
Aki más farkával szereti verni a csalánt
Aki a sikert a magáénak tartja, a kudarcot rád hárítja
Aki kifosztja a másikat, majd kegyesen alamizsnát oszt
Aki képes lenne belökni a Dunába: így életmentő hős lesz
Aki a megalkuvást ésszerű kompromisszumnak álcázza
Aki az irgalom nélküli „igazsággal” barátokat veszít
Akik inkább az igazságot hagyják ott, mint „barátjukat”
Aki múzeumba teszi a Bibliát, a legújabb bölcsesség jobb
Aki mindig azok társaságát keresi, akiknek jól megy sora
Aki csak a hízelgő „baráttól” veszi komolyan véleményét
Aki a más szemében a szálkát is, magáéban a gerendát se
Aki mindenben a mestert követve kútba ugrik
Aki a szájából segget csinál
Aki nem oszt és nem szoroz
Akit már az életében elfelejtettek
Aki a mamahotelban vészeli át a legszebb felnőtt éveit
Aki annyira gyáva, hogy se hazája, se otthona
Aki a cukros bácsit a jótevőjének tartja
Aki az orránál alig lát tovább
Aki azt hiszi: a kárörvendőnek örömtelibb az élete
Aki idegenekkel angyal, a szeretteivel ördög
Aki az Égre köpköd, s az visszahull az arcába
Aki „műveltségét” csak lebunkózásra használja
Aki betegesen kíváncsi, s hamar megöregszik
Aki kérdések nélkül temetkezik könyvhegyek alá
Aki mindent tud, amit felesleges, káros - veszélyes
Aki kvázi hibernálva magát talál pszeudo öröklétet
Aki félszemével a vakok között királykodik
Aki kínálja magát baleknak, s beinvitálja a betörőt
Aki úgy viselkedik, mint elefánt a porcelánboltban
Aki ahova lép, ott fű többet nem terem
Akinek az őszintesége szalonképes szadizmus
Aki többnyire nem hazudik, csak itt-ott egy picit
Akiből az orvos harapófogóval szedi ki, mi a panasz
Aki nagykabátban megy a nudista strandra kukkolni
Aki csak sodródik az árral, akit csak vonszol a sors
Aki a csillagokat is letagadná az égről
Aki még be se ment valahova, máris a kijáratot keresi
Aki jobb ügyhöz méltó buzgalommal akar jónak látszani
Aki a legnagyobbat rúgja a döglött oroszlánba
Aki emberhez méltatlanul önmagát rabszolgásítja
Aki nemcsak vészhelyzetben, ideiglenesen blöfföl
Aki után csak teleszart latrinák maradnak
Aki önerőből, támogatás nélkül életképtelen
Aki arra büszke, amit a szerencsének köszönhet
Aki sűrűbben váltja elveit, mint az alsónadrágját
Aki anyja szoknyája mögé bújik, ha legény kell a gátra
Aki magát született vesztesnek tartva irigyli mások sikerét
Aki bizton tart a pokolba anyja jószándékkal kövezett útján
Akinek az embertárs csak ugródeszka, kapcarongy stb.
Aki beleharap a segítő kézbe, vagy berántja a verembe
Aki a tisztító bűnvallás helyett ön-szerecsenmosdató
Aki egy nagyobb kenyérért elhagyva mocskolja hazáját
Aki megkerüli a Földet, pedig a háta mögött volt Isten
Aki Nagybeteg lesz, hogy terrorizálja-zsarolja szeretteit
Akinek rögtön „Nem ér a nevem!”, ha szorul a hurok…