FŐTÉMÁK - GYŰJTŐKÖRÖK - RÉSZ ÉS EGÉSZ - NEGATÍV

I. BALGA - ÉLETHAZUG - ÖNKÍNZÓ - GYÁVA
II. OLY KORBAN - ÁLLATORVOSI LÓ - POKOL
III. ÁLBARÁT - HIDEGHÁBORÚZÓK - GONOSZ
IV. ÉRTELMISÉGI HIVATÁS - ÁRULÓ - POKOLJÁRÓ

Arkádia-féle
Arany János 


Én is Arkádiában... szt!
Magas hangból kezdettem -
Engem sem a gólya költött!
Nagy dolgokra születtem:
Jártam egykor, mint akárki,
Négykézláb,
S vagyok mostan, mint sokan nem
Ép-kézláb.

Hagyott volna édesapám
Gazdaságot kényeként,
Megmutatnám... de hiába!
Ág is húzza a szegényt:
Életében annyifelé
Protestál,
Hogy ha meghal, csak megáld, de
Nem testál.

Kutyabőröm nem hiányzott,
De hibás volt dátuma,
Bennem a tens vármegyének
Elveszett egy vótuma:
Ki tudja, ha e szavazat
El nem vész...?
Eh! feledjük, ostobaság
Az egész.

Volna a sors édesanyám,
Nem lennék én heverő;
Kebelemen, érzem, érzem
Mint buzog a tetterő;
Nyílna csak tér, - kész bennem az
Akarat -
Nyílna csak... hogy futtatnám az
Agarat!

Szenvedéllyel kezdenék nagy
Gazdaságot tartani;
Szőrin lábán... utoljára
Maradna is valami;
Megszámlálnám ami bejő
S meg' kimegy;
Ez aztán a mulatságos
Egyszer-egy.

Elpipáznék téli este
Kávéházban, névnapon:
Koppasztanám a madarat,
Ha már meg nem foghatom:
Fosztanám a tollat, tudni-
Illik a...
De amiről szólni sem po...
Litika.

Közdologban, ahogy illik,
Vezetném az ügyeket;
Nem esnék oly összejövés,
Hogy ne vinnék szerepet;
Nem esnék - azt minden ember
Hiheti -
Olyan vásár, sem országos,
Sem heti.

Pártolnám az irodalmat
Minden új év kezdetén;
Egyszer, igaz: hanem elég
Egy sütésből egy lepény.
Kis áldozat a hazáér'
Meg nem árt:
Megszörözném minden évre
A naptárt.

Szóval, oly sokat tehetnék,
Annyi pálya nyitva áll;
Élnék s halnék függetlenűl...
Amennyiben rajtam áll.
És nem volnék, ami vagyok,
Verselő,
Magyarosan: kapa-kasza-
Kerülő

1853 január 1. 


***

SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE - NYERSFOGALMAZVÁNY

Nem szoktatnak szobatisztaságra, vagy elveszíttetik azt…
Mindig valami vicceset kéne mondani, hogy rád figyeljenek
Aki nem nevet elég hangosan a főnök ismételt viccein, annak…
A „férfiak” megcsonkítják magukat, hogy ne védjék honukat
A hatalom bármikor megtilthatja némely halott eltemetését
Tovább nyújtózkodik, mint takarója ér: így lesz adósrabszolga
A Nap mindörökre lenyugodott, örök sötétség borul a Földre
Az emberek besötétítik otthonukat, s bekötik a szemeiket
Minden feketére festenek, s mindenkin fekete szemüveg van
Annyi illemszabály vonatkozik az evésre, hogy abban öröm nincs
Egy embert minden nap kisorsolnak életét az oltáron áldozva
Senkinek nem lehet titka, mert gondolatrendőrség üzemel
Egyre több fiatal „fedezi fel” másságát a hetero kudarcok után
Ami messziről kicsinek látszik, azt kicsinek is veszik…
Sok az olyan „nagy ember”, aki közelebbről egyre kisebb lesz…
Ha már megismerték és megszerették a papot, orvost: áthelyezik
Sok az „öntörvényű” ember – fittyet hánynak a gravitációra is…
Nem ülteti el a magot, hetvenszeres termés helyett elpusztul
Nincs bátorság az önvizsgálatra, helyette bűnbakot keresnek
Szisztematikusan rombolják a falut, gyarapítják a városi lumpent
Csak a föld alatt lehet építkezni és közlekedni
Mindenhol bömböl valami „zene”, sehol sincs egy kis csend
Hiányzik a só – mi több: mindennek ugyanolyan édes íze van
Tökéletes bűncselekményre készülők banánhéjon csúszkálnak
A tréfából „Farkas!”-t kiáltóra a veszélyben már nem figyelnek
Az egyik héten önkínzó fogyókúra, a másikon mértéktelen zaba
Az emberek csak az ügyvédük jelenlétében válaszolnak bármire
Botránynak tartják halandóságunkat, de délután már unatkoznak
Elnyerik „jutalmul” a halhatatlanságot – sehol a kegyelemdöfés!
Egy mindenki ellen – mindenki egy ellen
Nem tudják, hogy melyik ujjukat harapják meg
A lakásmaffia virul, az olcsó bérlakás építése hervad
Kórházban és kórházkoszton tartják az egészségeseket
Visszamenő hatályú büntetőtörvényeket hozhatnak
Nem csak az adóhatóságnál kell neked bizonyítani ártatlanságod
A legtöbb ember a párnájában fiaztatja spórolt pénzét
Önként mennek emberek kocsmai vesztőhelyekre: nyerőgépezni
Eladva házukat mindenüket felteszik egy nyeretlen kétévesre
Magukban sem bízva mindent eldugnak, majd nem találják
Mindig annak a véleményét osztják, akivel utoljára beszélnek
Heroikus küzdelemben kifogja a nagyhalat, de mire a partra ér…
A gyanútlan polgár másnak kaparja ki a gesztenyét a parázsból
Vagy nem foglalkoznak álmaikkal, avagy szó szerint értik azokat
A szent könyvek holt betűihez bilincselve rohasztják el magukat
Amíg ő nem halt meg, addig nem hiszi el, hogy ő is halandó lény
Vagy kötelességízűvé teszi életét, vagy eléletművészkedi azt
Annyira irtózik a trágárságtól, hogy a prüdériába menekül
Az egyik ember csapodár, a másik meg kutyahűséggel megvert
A nők elirigylik a férfiaktól izmukat, szakállukat, hangjukat stb.
A lerafináltabb rémhírterjesztők közmegbecsülésnek örvendenek
Azt hiszik, hogy van jóbarátjuk, ezért már nem is keresik azt…
Nem tudják, hogy nem vagy rosszul tudnak valami létfontosat
Bemagolt sablon szövegek szajkózásával próbálnak udvarolni
A legminimálisabb kockázattal akarnák a legnagyobb hasznot…
Ha fájdalmadban üvöltesz, azt hiszik, hogy nevetsz
Hátrafelé, tolatva kell közlekedni
Gyalogosan életveszélyes kimerészkedni az utcára
Senkiről nem tudni, hogy élő ember vagy robot
Nincs kilincs az ajtón és vasrács van az ablakon
Előbb ütnek, azután kérdeznek
Előbb megbüntetnek - úgyis elkövetsz majd valamit
Azért büntetnek, amiért tegnap jutalmaztak
Neked kell az ártatlanságod bizonyítani
Csak te nem vagy beavatva: mindenki szerepet játszik
Minden kolbászból van, nem csak a kerítés
Minden kívánságod azonnal teljesül és úgy marad
Pénzért semmit se kapni, csak ha homlokodon a jel
Minden eladó és mindenki korrumpálható
Senki nem érti a másik nyelvét - ahányan annyiféle
Kivágják a nyelved és ólmot öntenek füledbe
Nappal is sötétség van - még villanyt se gyújthatsz
Füledbe épített hangszóró bömböl világ-gagyit
Egy napi ehetsz, ami beléd fér - majd egy hétig semmi
Nem tudni, hogy mi élelem és mi méreg
Mindenki ellened drukkol és vesztedre fogad
Mesterséges körülmények miatt elveszik időérzéked
Nincs kinek viccet mesélni, leépül a humorérzéked
Nem tudni, hogy mikor melyik tárgyban van áram...
Nem használod el magad - megkímélten ér el az aggkor, a vég
Nem tud mindent megadni a srácnak: ezért mindent ráhagy
Büdös ellen fénnyel, szerelmi bánat ellen munkával küzd
Azt hiszi, hogy ő világít, pedig csak a nap fényét tükrözi
Mióta hallott a nemi betegségekről, kihagyja a nemi életet
A beteg rájön, hogy rövidtávon nem érdemes meggyógyulni
Amíg nem próbálod ki, nem hiszed el, hogy ég az erdő…
Tele van a köztemető olyan pótolhatatlan emberekkel…
Bármikor bárkivel helyettesíthető, lecserélhető vagy?
Ott fogsz te sírni, ahol senki se lát (csupa könny a szobád)
Elhintik a bizalmatlanság magvait, s te gondozod, locsolod
Bárhogy megnyilvánulhatsz, csak anyanyelveden nem
Akasztott ember házában kötelet emleget
Aki gyereket beszél a hasadba - hasbeszélő
Aki túl hosszan beszél, az egyéb bűnökre is képes
A ház tetején várja az istent, a mentőcsónak neki nem jó
Ördögpofát keresel, de ő tündérszép lány formáját ölti fel
Egyszer kéne csak virrasztanod, mégis elnyom az álommanó
Az ellenséget kémleled, s a „jóbarát” döf hátba
Eladó a lelkem - ha nem kell senkinek, hát az ördög veszi meg
Sok bába között elveszik a gyerek, vagy kiöntik a mosdóvízzel
Bolond lukból bolond szél fúj - rájött a bolondóra
Akit egyedül az vigasztal, ha a szomszéd tehene is megdöglik
Bármikor riadóztathatnak - teljes harckészültségben élő
Mindig bepakolt bőrönddel, mindig menekülésre készen
Csak héj és héj hámozódik, sehol a kemény mag
Teljesült a kívánságod: az egész világ csokoládéból van
A főnöknek mindig igaza van, s nevetni kell a viccein
Engesztelhetetlen gyűlölködés - gyűlik az ölet…
Nincs idő és hely az elcsendesedésre (csendhiány-beteg)
Kihalt az emberekből a részvét - részvétnyilvánítás
Önmutogatós önmegtagadások
Istenkáromló - káromkodó
Ahova lépsz, ott fű többet már nem terem