Boldog-boldogtalan poézise és bölcselete - Mo. XXI. Bölcsességszerető és boldogságkutató vizsgálódások
Heltai Jenő Szabadság
Tudd meg: szabad csak az, akit Szó nem butít, fény nem vakít, Se rang, se kincs nem veszteget meg, Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet, A látszatot lenézi, meg nem óvja, Nincs letagadni, titkolni valója.
Tudd meg: szabad csak az, kinek Ajkát hazugság nem fertőzi meg, Aki üres jelszókat nem visít, Nem áltat, nem igér, nem hamisít. Nem alkuszik meg, hű becsületéhez, Bátran kimondja, mit gondol, mit érez. Nem nézi azt, hogy tetszetős-e, Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse, Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre S embernek nézi azt is, aki pőre.
Tudd meg: szabad csak az, aki Ha neve nincs is, mégis valaki, Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos, Tüzet fölöslegesen nem harangoz, Van mindene, ha nincs is semmije, Mert nem szorul rá soha senkire. Nem áll szemébe húzott vaskalappal, Mindég kevélyen szembenéz a Nappal, Vállalja azt, amit jó társa vállal, És győzi szívvel, győzi vállal. Helyét megállja mindég, mindenütt, Többször cirógat, mint ahányszor üt, De megmutatja olykor, hogy van ökle... Szabad akar maradni mindörökre.
Szabadság! Ezt a megszentelt nevet Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd! Tudd meg: szabad csak az, aki Oly áhítattal mondja ki, Mint istenének szent nevét a jó pap. Szabad csak az, kit nem rettent a holnap. Ínség, veszély, kín meg nem tántorít És lelki béklyó többé nem szorít. Hiába őrzi porkoláb s lakat, Az sose rab, ki lélekben szabad. Az akkor is, ha koldus, nincstelen, Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen. Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják, Hol áldozat nincs, nincs szabadság. Ott van csupán, ahol szavát megértve Meghalni tudnak s élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc, Hogy azt csináld, amit akarsz, S mindazt, miért más robotolt, Magad javára letarold, Mert szabadabb szeretnél lenni másnál. A szabadság nem perzsavásár. Nem a te árud. Milliók kincse az, Mint a reménység, napsugár, tavasz, Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva Ráönti illatát a szomjazó világra, Hogy abból jótestvéri jusson Minden szegénynek ugyanannyi jusson. Míg több jut egynek, másnak kevesebb, Nincs még szabadság, éget még a seb. Amíg te is csak másnál szabadabb vagy, Te sem vagy még szabad, te is csak... Gyáva rab vagy.
1945. május 1.
*
Rombolni könnyű? Évekig épített házat, hidat összedönteni, A rólad évtizedek teljesítménye alapján kialakított képet Egy rossz döntéssel, gesztussal összetörni
*
A vers többet tud, mint amit a költő - Illetve a költő az ihlet kegyelmi pillanatában megörökítette, De akkor „csak” médium volt, ezt ő maga nem tudja produkálni
*
Ha az elején elrontod a gyereked, Iszonyú munkával lehet csak rajta igazítani….
*
Teljes nagycsalád - Három generáció együttélése (és a - kiskonyhás - kis panellakások nagy néptömege)
*
Haszontalan öregek? Imádkozni a magatehetetlen beteg ember is tud érted… És a létfontos bölcs tanácsait még ő is továbbadhatja…
*
A beteg ördög szerzetes akar lenni - zuhanó repülőn nincs ateista lélek?! A vicc a papról és a taxisofőrről: aludt/imádkozott…)
*
Ha felépül végre a házunk, Biztos, hogy lassan elválunk? A házépítéssel automatikusan otthon teremtődik?
*
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY `Egy fiatal házosúlandónak habozása`
Szeme nem sír, mégis nedves; Képe ráncos; foga redves; Horgas lába tittyen-tottyan; Sovány fara egyet lottyan.
Mégis, noha hidegvette, Legényes a szedtevette: Óh, Uram! őrizz meg ettől A vasorrú kísértettől! --
Vén ugyan, vén a kurvanyja: De van ezüstje, aranyja, Amelybe ha markolhatnék, Hozzá jobb kedvet mutatnék.
Csak pénzében lennék vice; Megölelném histórice, Férje lennék az erszénynek, E' kén a szegény legénynek!
*
Fájdalommal szült gyermek
*
Hogyan irtsunk népet?
*
Kudarcélmény halmozó iskolások
*
A Földön egy Úr vendége
*
Ami a legjobb az lehet a legrosszabb is: Pl.: barátság, szerelem, nevetés, játék, vendégség
*
Gyermekáldás vagy átok?
*
Kullancs szindróma - Veszélyre figyelmeztetni - pánikor kelteni
*
Farkast hiába kiáltó
*
Jó szándékkal kövezett út a pokolba
*
Rosszul szerető édesanyák
*
Mostoha anya - mostohagyerek (Árvácskák, Hamupipőkék, Szilveszterek)
*
Reményik Sándor: Kegyelem
Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor – magától – megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar, Akkor – magától – minden elcsitul, Akkor – magától – éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
*
Aki nem ölel, az öl!?
* Ha felgördül a függöny, Akkor vége a protekciónak
*
Haza vagy haladás, Honfiú és honleány vagy világpolgár? Bejárni a Földet és itthon otthon lenni
*
Automata gépek - megoldó képlet Isten megbocsát, ez a mestersége!? Heine után Faludy György Ha olvasta volna Tolsztoj: Ördög c. elbeszélését…
*
LGT: Nem adom fel
Míg a házadba bújtál a széltől Óóóóh a vihar engem elkapott És megtépett de feldobott
Míg a jó zárak óvnak az éjtől Én láttam furcsa arcokat És az ingem valahogy elszakadt
Amíg mérted a fal milyen vastag Az én fejem, gyógyult már És nem is fáj
Amíg nálad a jó pontok gyűltek Én eldobáltam mindenemet Hogy szabadabb, gyorsabb, könnyebb legyek
Amíg fénylett a kertben az autód Az enyém többször szétesett Mert üldözte a végtelent
Az a hely kell hol pont lesz az út Hol minden száll, összeér És addig fut míg él
Nem adom fel, míg egy darabban látsz Nem adom fel, míg életben találsz Nem adom fel, míg nem robbanok szét Míg akad egy kerék Mit tovább vihetnék Mi tovább forog még
Amíg nézted a lányt milyen szép Engem eldobott, vagy úgy szeretett Ahogy álmaidban sem lehet
Amíg próbáltad elvenni tőlem Óóó nem láttad, hogy velem száll És nélkülem már meg sem áll
Az a hely kell hol pont lesz az út Hol minden száll, összeér De az is fut, míg él
Nem adom fel, míg egy darabban látsz Nem adom fel, míg életben találsz Nem adom fel, míg nem robbanok szét Míg akad egy kerék Mit tovább vihetnék Mi tovább forog még
szövegíró : Sztevanovity Dusán
*
Egy cérnaszálon függ az ember élete - Milyen sebezhető az emberi testünk, Elég egy ütés, esés, szúrás stb. és végünk. És milyen sérülékeny az érzékeny lélek?
*
Huszonegyezni - Tizennyolcra lapot kérő - befuccsoló (és aki megáll tizenötnél…)
* „…egy nép ellen nem lehet nagyobb bűnt elkövetni, mint elvenni, vagy tönkretenni nyelvét.” - I.KANT
*
Édes anyanyelvünk: Gyök és képzési lánc Pl.: Tap • Tapasz • Tapsol • Tapasztalat • Tapint - Tapiz • Tapintat • Tapos - taposómalom
*
Ha azt akarom, hogy ne értsenek meg, akkor • Idegen vagy tolvajnyelvet használok • Halkan, artikulálatlanul, szaggatottan beszélek • Folyton félbeszakítom magam • Nem árulom el: miről/kiről van szó • Sokszorosan bővített körmondatok • Enigmatikus - metaforikus homály • Stb.
*
Aki arra olyan büszke, sőt gőgös, Hogy milyen végtelenül alázatos(kodó)
*
Rendeltetésszerű használat - Mire való és mire nem pl. egy gitár, Amit ember szellem, lélek és kéz hozott létre, De nem porfogónak, dísznek, kalapácsnak vagy Műkincsnek, fegyvernek, bútornak, tüzelőnek…
|