SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE
A legszebb hivatásból a leghitványabb mesterség?
Messzire világító toronyként, a rá irányuló közfigyelemben naponként ad rossz tanácsot, sőt példát az elkurvulásra és önsorsrontásra
*
Kolduló szerzetes jelmezében, tulajdonképpen besurranó szívtolvaj s lélekkufár, egy Tartuffe vagyok
*
Ismerem a hatáskeltés eszközeit, technikáját – Így jól megélek lélek- és emberismeretemből: szélhámosságom arat a hiszékeny balekok között…
*
Kreatívan hozzájárulok az itt és most élő nők elcsúfításához: aktuális szépségeszmény diktálással, divatterror egyenruhába bújtatással…
*
Olyan színésznőket futtatok, olyan manökeneket preferálok hogy könnyen és sokáig elmegy a fiatal, önértékelésében bizonytalan fiúk-lányok kis önbizalma is
*
Elveszettnek, talajvesztett szerencsétlennek érzem magam, ha a hűségesküt letéve nem tartozom legalább egy szakmai klikkhez…
*
Fakó teóriáim skatulyáiba gyömöszölgetném be a lét zöldellő fáit – inkább a katonát szabom a ruhához, megspórolva a szellemi erőfeszítéseket…
*
Úgy tanítalak drágán, sokat buktatva autót vezetni, hogy te évekig küszködhetsz a rossz beidegződésekkel
*
Beavatom tanítványom a szakma fortélyaiba, titkaiba, de csak úgy és annyira, hogy önállósulva ne nőhessen a fejemre
*
Hazaárulási és élethűtlenségi pereimet még „sztárügyvéddel” is mind sorra elveszíteném, ha egyszer a Nagy Ítélőmester elé kell majd állni…
*
Igen művelt, érzékeny és szellemes társalgó vagy – csak épp Hetéra Eszmeralda, a művelt konzumnő (Doktor Faustus)
*
Nekem a családom és szeretteim, a közeli hozzámtartozók köre puszta életnyersanyag, kísérleti terep, legjobb esetben kiszolgáló személyzet
*
„Ifjúsági változat” jeligére vagy mottóval időzített szellemi bombák naprakész hatástalanítását vállalom
*
Szeméremérzés és vallási érzület? Dafke nem érdekel. Az obszcén, sértő „performansz” pár percre híressé tehet…
*
Csak azért nem vizelek bele trambulinról a fekete zongorába, mert „ezek” a bunkó agyvérszegény lakótelepiek ezt úgyse értenék meg…
*
Istennek se látná be: nem erre a szellemi pályára termett! Inkább végigkínlódja, vért pisilve átvészeli, vagy frivolan ellébecolja a tanulóévtizedeket…
*
Az értelmiségi pálya Összes lelki, anyagi, életformabeli, társadalmi Előnyeit élvezném, De a a róla logikailag leválaszthatatlan terheket Hetykén ledobom vézna vállaimról…
*
Mert féltem a vértől s a szagtól, irtóztam az idegen testtől, nem lettem orvos, csak doktor – aki ha nem tudja, akkor hát tanítja…
*
Életkrízisben percdíjasan adagolom jóelőre legyártott, sablonként talált, mindenkire, s így senkire sem passzoló egyen-tanácsaimat
*
Csak annyira okosítalak ki, csak annyi infót csepegtetek, hogy engem holtodiglan csodálhass, de el ne szakíthasd a köldökzsinórt…
*
A megmérettetéseket és a próbatételeket nagy ívben kerülöm el, hogy ki ne derüljön a turpisság
*
Egy kis hókuszpókusz, varázsige, csodaszer – De holnap már bottal üthetik lábam nyomát, Nincs garancia, jótállás, felelősségvállalás….
*
Nagy szenvedéstörténetét tartva maga elé, s mögé bújva kér egyedi mentelmi jogot: az ő alkotását ne bírálják („túl szigorúan”) – mint amikor épp meghalt az anyja a felelő diáknak…
*
Elmenekülök és minél mélyebben beásom magam egy kiválasztott speciális, „egzotikus” téma részterületére
*
Családi okokra vagy érdemeire hivatkozva követeli, kibulizza, kisírja, hogy kegyelemből elnéző legyen az opponense, a recenzense
*
Órákat tud arról mesélni, hogy egyszer nehezen adták ki művét, a társadalmi amnéziát tartósítva, a feketelistákat nem említve
*
Amíg ő az ellenkultúráját kiherélve bemegy a Táncdalfesztiválra stb., karakán, fenegyerek pályatársaira a mellőzés, a letiltás, a száműzetés stb. vár…
*
Ha itt és most legény kell a gátra, akkor is önkímélő gyáván dolgozatom lábjegyzeteivel bíbelődök
*
Gerontokratikus egyetemi-akadémiai intézet élén az ígéretes tudóspalántákat parkoló pályára vagy külhonba irányítom…
*
Díszítő- és csomagolóművésznek sem utolsó vagyok: Kidekorálva, felcicomázva „eladom” a Nagy Semmit
*
A szakmai komolyság uralkodó elvárásait kielégítve, túlteljesítve emberi fogyasztásra alkalmatlan vaskos könyvet írok „a filozófiáról”…
*
Világgá kürtölöm: itt van már a Kánaán, a történelem vége, pedig a csendes többség szellemi alultápláltan kóvályog a börtönben…
*
Mindent megteszek azért, hogy lehetőleg ki se derüljön: művem mennyire kelendő, kik olvassák és ki – nem - értik
*
Amit a legjobban tudok: mikor mire kell hivatkozni, hogy jól jöjjek ki hol a nézettségi mutatókra, hol a meg nem értett zseniségre…
*
Munkaidőben és túlórázva hamis illúziókat keltek, hogy belépődért élethazugságaid babusgatva elringassalak…
*
Rámenős, trükkös és invenciózus ügynökként rábeszéllek: ne Istenben, élettársadban, barátodban, csakis a biztosítómban, a bankomban bízz!
*
A magam módján én is nem mindennapi csodát művelek: csodagyerekből hülyegyereket, igavonó barmot, robotot, alattvalót fejlesztek
*
Törékeny, érzékeny és már sebzett emberi lelkek között én vagyok az otromba behemót, az elefánt a porcelánboltban
*
Képes vagyok szinte bárkiből rövid úton beteget, lelki beteget vagy gyógypedagógiai esetet csinálni
*
Megszeppent riportalanyt hívok műsoromba, akit profin zavarba hozok, leégetek vagy nem vagyok kíváncsi rá és ügyére, s csak ürügy nekem az önmutogatásaimra…
*
A nagy és örök igazságbombákat még detonáció előtt közhelyesítésükkel, bagatellizálásukkal sikeresen dedós játékszerré hatástalanítom
*
Oly nagy becsben tartom az értékes könyveket, hogy gondosan el is zárom, nehogy bajuk essék
*
Egalitárius vagyok: éljen az egyenlőség minden előtt: mindenkit egy szintre hozok, jobban, pontosabban mondva: húzok le
*
Újoncokat, inasokat, kezdőket véletlenül sem hozok jó, csak kedvszegő rossz, kínos helyzetbe: égetés, blamálás, cikizés, megszégyenítés…
*
Az ördög patikájával lelkileg megbetegítelek: sátáni gúnykacaj, önbizalom rombolás, identitászavarás, nevetségessé tétel…
*
Otthonosan mozogván a szellemvilágban ezt a tudásom arra használom, hogy romboljam a jó és építsem a rossz csapatszellemet…
*
Közös képviselőként összeugrasztom lakótársaim. Például: a folyosó közfalára szégyenlistát teszek ki…
*
Kizsarolom belőled és meg is írom helyetted a magadra terhelő – hamis - beismerő vallomásodat
*
Olyan mesterien dodonai a jóslatom, hogy mindenképpen be fog válni: legalábbis nekem - én kasszírozok, te meg értsd, ahogy akarod (ha akarod vemhes, ha akarod, nem)
*
Mintha mindig ugyanazt a régi lemezt tenném fel, s még az is folyton elakadna… Na, erre táncoljatok ma!
*
Nem az igazam, de a tanszékem, szinekúrám védem foggal-körömmel, az utolsó töltényig, árnyékbokszolva, bérgyilkost fogadva…
*
Szabadon – értsd: önkényesen - rostálgatom a tényeket, de az én – rugalmas – véleményem: az szent, sérthetetlen… Talán magam is eleve csalhatatlan vagyok?
*
Ha engem egyszer valakik valahol valamivel becsaptak, akkor minden fórumon, agórán egyetemes bizalmatlanságot hirdetek
*
Gondolatolvasó vagy más paranormális képességem a gondolat-rendőrállam szolgálatában, vagy más rossz ügyben kamatoztatom
*
Ugyan csak egy idegen nyelvben, de abban tényleg perfekt vagyok: a fontoskodó és bennfenteskedő szakmai tolvajnyelvben
*
Csak a vita kedvéért vitázók, vagy pankrátorok vagyunk: úgy teszünk, mintha itt és most „vérre menően” vitáznánk
*
Magasröptű eszmecserét folytatunk, de senkit se ragad magával, mert kiszaglik belőle, hogy nincs személyes tétje, nem létkérdés
*
El ugyan nem adtam, de sajnos már régesrég elittam józan paraszti eszem – az értelmiségi másik útja nem járható?!
*
A rám bízott vagy véletlenül hozzám került szellemi hagyatékot gondatlanul és hűtlenül kezelem, megcsonkítom, elrejtem, kisajátítom stb.
*
Nemhogy a feltárással és kezelési javaslatokkal csökkenteném, de elfedezésével vagy álterápiákkal még magam is növelem a bajt…
*
Negyedszerre is megtagadnám, meg én, Jézust, csakhogy mentsem a nekem oly becses irhám…
*
A rivális kutatókat és paradigmákat igyekszem elhallgattatni, dilettáns áltudósként, kontár amatőrként stb. stigmatizál(tat)ni, csakhogy mentsem kiépült állásom és életművem…
*
Drágább rongy életem, életművem, sőt a hús a kenyéren, a hab a tortámon mint a személyem, a szakmám hitele, a tudomány és a hazám becsülete…
*
A szellemi emberekkel, a szellemi javakkal és erőforrásokkal esztelenül vagy gonoszul bánok: pazarolok, rablógazdálkodok, tékozlok…
*
Radikális vagyok: a gyökerénél ragadom meg a dolgokat – kulturálisan gyökértelenné teszlek, egy identitászavaros konzumideótává…
*
Én jöjjek rá az igazságra, enyém legyen a dicsőség, vagy inkább soha ebben a büdös életben ne derüljön ki!
*
Kamaszos lázadásban fixálódva mindent megkérdőjelezek – mintha a nyílt vízen akarnám átépíteni az egyetlen hajónkat…
*
A császárnak szorgosan törlesztek, nincs jelentős hátralékom, Az istennek nem adózok, vagy a csak a maradékot adom (ha a császár ezért nem neheztel).
*
A bizonytalan és megfoghatatlan szellemi égi lajtorja helyett a nagyonis kézzelfogható - és mérhető előnyökkel kecsegtető - szamárlétrán kapaszkodok „felfelé”
*
Példámmal is szubjektív önmegvalósításra, és nem az objektív feladatvállalásra buzdítok
*
Tekintélyemmel visszaélve ígéretes pályákon futó vonatokat lassítok le, állítok meg, terelek el, vagy töröm a pályát végleg ketté
*
Gyenge pontjaid, kísérthetőséged ismerve és kihasználva vesztőhelyre csallak, hátha megfertőz a játékszenvedély-betegség
*
Válóperes bírónőként haraggal és elfogultsággal kisemmizem és gyerektelenítem az eleve hibásnak ítélt ex férjet
*
Nemcsak a modorosságokat, a felhígítást, a ripacskodást stb. de magát a magyar nótát s a cigányzenét, magát ezt a hungarikumot figurázom ki
*
Úgy tájékoztatok – az amúgy létező - kullancsveszélyről, hogy mindörökre erdőkerülőkké és – mondjuk - plázalátogatóvá teszlek…
|