 MIÉRT NE LENNÉK BOLDOG? KITERÍTENEK ÚGYIS…
Szellemtörténetek és életképek – szabad ötleteim jegyzéke
Minden egész eltörött: részek egy kirakós szellemi életjátékhoz
Egressy Béni
Hazám, hazám
Mint száműzött, ki vándorol
A sűrű éjen át,
S vad förgetegben nem lelé
Vezérlő csillagát,
Az emberszív is úgy bolyong,
Oly egyes-egyedül,
Úgy tépi künn az orkán,
Mint az önvád itt belül.
Csak egy nagy érzés éltetett
Sok gond és gyász alatt,
Hogy szent hazám és hős nevem
Szeplőtlen megmarad.
Most mind a kettő orvosra vár,
S míg itt töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél
S elvész becsületem!
Hazám, hazám, te mindenem!
Tudom, hogy életem neked köszönhetem.
Arany mezők, ezüst folyók,
Hős vértől ázottak, könnytől áradók.
Sajgó sebét felejti Bánk,
Zokog, de szolgálja népe szent javát.
Magyar hazám, te mindenem!
Te érted bátran meghalok,
Te szent magyar hazám!
*
Hevesi András: Timár Virgil fia
Második kiadás
Mikor a Timár Virgil fia először megjelent,
Budapesten mindenki vádlott és vizsgálóbíró volt egy személyben,
mindenki vallott, alibit keresett, elszólta magát
és megtört a keresztkérdések súlya alatt,
az emberek ellenséget, árulót vagy cinkost szimatoltak egymásban,
származás, neveltetés, öröklött és szerzett érzékenység,
amely máskor az író legmagánosabb magánügye,
a művész termelőeszköze volt,
egyszerre diadalmas és fenyegető szociális magatartássá változott.
Nem csoda, ha ezt a magános és elszigetelt könyvet is
felszedték a politika mágnesei.
Pedig édeskevés köze volt a politikához,
Babits ugyanebben a kötetében késettszemű embernek nevezi magát,
ez a könyv nem a pillanatnak íródott,
egész inspirációja az utolsó békeévek izgatott csöndjében,
árnyalt monotoniájában gyökerezik.
A faji extázis, a népi miszticizmus tombolása idején
aligha jelent meg magyar könyv,
amelynek lelki háttere és formai mintaképei
ennyire túlmutatnának az ország határain.
Egy-két mult századbeli kísérletet leszámítva
a Timár Virgil mint műfaj egyedül áll a magyar irodalomban.
A magyar novella
- Jókai, Mikszáth, Móricz –
tájkép, életkép vagy anekdota, gyakran a kettő együtt;
a díszlet főszereplő, valósággal a díszlet történik:
a kopár, dezolált és mégis regényes táj,
a pipafüstös szoba a benne hemzsegő emberekkel,
az ebédlőasztal és a félelmes étvágyú vendégek.
A legjellemzőbb magyar novellákban
nincsenek vezető színészek, csak az együttes játszik,
a lelkek szinte felolvadnak a közösségben.
De a Tímár Virgil csirája, amelyből az egész mű kinőtt,
nem jelenet, hanem érzés, izgatott, feszült várakozás,
a feszélyezettség és mámoros megnyílás különös egyensúlya,
rossz lelkiismeretű boldogság és remegő balsejtelmek,
két ember kényes, nyugtalanító, megalázó és mégis szép kapcsolata.
Különös műfaj,
amely nem a valóság ábrázolása
és nem egy magános lélek vallomása;
egy ember lelkében zajlik le és még sem szubjektív,
nem karakter rajza
és mégis csodálatos körvonalakkal bontakozik ki belőle
Timár Virgil vívódó, törékeny és félszeg alakja.
Talán a klasszikus francia regényhez áll legközelebb,
Manon Lescaut-hoz, Adolphe-hoz, a Double méprise-hez,
egy szenvedély története
és két lélek egymásra találása, közeledő és távolodó mozdulatai,
hol türelmetlen, hol ujjongó, hol fáradt meghittsége.
Két egymáshoz rögzített ember, tanár és tanítvány története,
akik közül az idősebb végül magára marad.
Kényes könyv, majdnem a pederázia témáját érinti,
mégis tiszta és olyan emelkedett ízlésű,
hogy ezen a ponton az ízlés
nem féke vagy éppen ellenpólusa a tehetségnek,
hanem maga a tehetség.
A konzervatív kritika tisztaságot és jó ízlést ajánl az írók figyelmébe,
de megfeledkezik arról,
hogy a gyanutlanul legelésző bárányka tisztasága
írói szempontból épp oly kevéssé érdem,
mint egy szokványos sötét ruha ízlésessége,
mert egyiket sem fenyegeti veszedelem.
A remekművek merész színek harmóniájában
és baljóslatú, homályos szenvedélyek labirintusában
tiszták és ízlésesek.
*
Sírva vigadó magyar
*
Mire költsd a pénzt, ha itthon akarod tartani?
Tegyük fel, hogy a központi kormányzat
mindannyiunknak ad egymillió forintot.
(Álomnak már nem rossz.)
Ha ezt a pénzt elköltjük a Sárkány Centerben,
vagy a Józsefvárosi piacon, a pénz Kínába kerül.
Ha benzint veszünk rajta, akkor az araboké lesz.
Ha komputert veszünk, akkor Indiába és Hong Kong-ba kerül.
Ha gyümölcsöt, zöldséget vásárolunk, akkor Hollandiáé, Spanyolországé, Olaszországé, Egyiptomé és Iráné lesz.
Ha kis fogyasztású és jó autót veszünk, akkor Japánba, Németországba, Spanyolországba kerül.
Ha semmire sem jó elektronikus butaságokra költjük,
akkor a pénz Taiwanra vándorol,
és nem segíti a magyar gazdaságot.
Az egyetlen lehetséges mód, hogy
a pénzt itthon tartsuk Magyarországon,
ha nőkre, jó magyar borra és pálinkára költjük,
mert ezek garantáltan hazai termékek.
Én ehhez tartom magam...
*
Amikor úgy sztrájkolnak,
Hogy szó szerint - betű szerint betartják a szabályokat,
S így annyira lelassul, hogy ellehetetlenül a működés…
*
Elég minden napnak a maga baja
Felkapok reggel egy gondolatot, s kihúzom vele ezt a napot
*
Csak ember lehet boldog,
Mert csak ő lehet boldogtalan is
*
A szellem örök, az ember múlandó
Avagy: Az istenek halnak, az ember él…
*
A Föld egy élőlény - Gaia
Egy élőrész a világmindenségben
Isten egy kísérleti laboratóriuma
*
Két dudás egy csárdában?
*
Kincstári optimizmus
És a mundér becsülete mindenek felett?
*
Ócsó mán a pásztor,
Nincsen becsületi!
A nagy gazdák előtt
Mind huncut a nevi.
Ha valamije van
Azt mondják, hogy lopta,
Ha semmije sincsen,
Hogy elkorhelkodta.
Hát a szegény pásztor,
Hogyne szomorkodna:
Kicsinke a kenyér,
Kevés a szalonna.
*
Ez a világ olyan világ,
Mint a mogyorófa virág,
Sokat ígér, keveset ád,
S az, amit ád, keserűt ád
*
A lélek láthatatlan, de tükröződik?
Az arcvonásainkban - amiért az ember 40 után már felel?
A kézírásunkban, a magaviseletünkben, a szavunk járásában,
A cselekedeteinkben és a meg nem tettekben/mulasztásokban,
A lakókörnyezetünkben, választott könyveinkben/barátainkban…
*
Szépíróember
Szépírás - szépirodalom és iroda-lom
Kézírás - író kéz - kalligráfia - macskakaparás
Grafománia és grafológia - jellem kiolvasási kísérlet
*
Hic Rhodus, hic salta
A híres oroszlánvadász, aki egy vadmacskától is betojik,
S aki puszta lábbal is nagyot rúg az állatok királyába,
Ha előtte már többször meggyőződött arról, hogy döglött…
*
Babits provokatív címadása:
Az istenek halnak, az ember él
*
Halhatatlanok társulata
Lehet, hogy maga a halandóságunk már büntetés,
Mert ős-szüleink, Ádám és Éva nem engedelmeskedtek Istennek,
A Sátán sugallatára fellázadtak teremtményi mivoltuk ellen,
Ők is istenek akartak lenni - s ezért utódjaikban is bűnhődnek?
*
Sok kicsi sokra megy
Ne múljék el nap vonás-rovás nélkül,
S napi egy oldal számítva egy év alatt egy könyv lesz a rovásírás.
(Ne halj meg addig, míg legalább egy könyvet meg nem írtál…)
*
Ami ingyen van, azt nem becsüljük
Csak ha megdrágul a víz vagy elfogy körülöttünk a levegő?
Ami a legértékesebb, az megfizethetetlen: pl. az anyai hivatás,
S ezért nem is kell, sőt nem is szabad ezt pénzzel is honorálni?
Mennyi munkája - vére, verítéke, könnye - van anyádnak abban,
Hogy te huszonvalahány éves korodra majdnem felnőtt lettél?
*
Ellenpróba
Hogy kinek milyen értékes a tevékenysége,
Annak jó tesztelése, próbája, megmérettetése,
Hogy milyen hiány illetve zavar keletkezik, ha elmarad.
Csipike, Fodor Sándor meséjének gonosz cezaromán törpéje,
Igencsak meglepődik, amikor egy nap későn ébredve azt látja,
Hogy nélküle is folyik a folyó, nő a fa és gyűjtöget a mókus…
*
Jót teszel,
De fogcsikorgatva, de terhes kötelességként,
De csak a jutalmat remélve vagy a büntetést rettegve,
De úgy hogy miközben teszed, már régen megbántad,
S csak bosszúság, rossz szájíz marad benned,
Mint aki tollas hátú pali-madár volt…
*
Szép álmokat!
Az igazak álma nyugodt és békés
A világosság fiai nem félnek a sötét éjszakától
A szép álom után nem izzadtan, szorongva, fáradtan ébredsz
*
Túlbiztosítás
Csak turistairoda szervezésében mész le a tengerpartra
Már huszonévesen a nyugdíjas korod anyagi hátterét szervezed
Annyi élelmet halmozol fel éleskamrádban, mintha háború lenne
*
Mire vagy olyan büszke?
Mid van, amit nem kaptál,
s amit egy pillanat alatt nem veszíthetsz el?
Minden jó dolgod ingyen kegyelmi ajándék!?
*
Hátrányból előny
A szegény embert nehezebb körülményei
Éberségre, életképességre, leleményességre ösztönzik
*
Jutalom vagy büntetés?
A „Ki tud többet a Szovjetunióról?’ verseny
első helyezettje díja: 1 hét a muszkák földén,
a második helyezetté: 2 hét a Nagy Oroszországban…
*
Ki nem büntethet engem?
Mitől lesz valami hátrányokozás, kárelszenvedtetés
A szó legszorosabb értelmében vett büntetés?
Egy sima pofon lehet éppen egy könnyű testi sértés…
Büntetés akkor lesz,
ha például a büntetőhatalommal rendelkező apa adja,
ha a gyermeke szerinte súlyosan áthágta az ismert házirendet.
*
Ki dobja az első követ a parázna asszonyra?
Hát az, aki még sohasem vétkezett - ha lehet ilyen ember…
De a megszégyenített, társadalmi rosszallást kapó,
Bár halálbüntetés helyett kegyelemben részesülő asszony
Sem ott fogja folytatni, ahol lebukása előtt abbahagyta
*
Határidő
Addig üsd a vasat, amíg meleg
Addig formázd az agyagot, amíg képlékeny
Addig neveld a gyereked, amíg hajlékony - hajlamos,
Mert később esetleg már csak töréssel lehet valamit pofozni rajta
*
Az ember teste magától éli az életét?
Eleve elrendeltetett a fogantatásnál, hogy fiú vagy lány leszel,
Hogy alacsony vagy magas, sovány vagy kövér, szép vagy rút stb.?
És az a lány, kiknek ki se nő a melle, mert nem készül anyaságra?
Ha lehetne az emberrel kísérletezni, s kétszer élhetné életét?
Vagy az egypetéjű ikrek, akik nem ugyanazt a nevelést kapják?
*
Vigyázz!!!
A boldogság rebbenékeny kék madara a válladon csiripel,
elég egy óvatlan, hirtelen, rossz mozdulat, s máris tovaröppen!
Mint a szentlélek, akit/amit felénk galamb képében ábrázolnak.
A legmegfoghatatlanabb, mégis legvalóságosabb isteni személy?
Mert a jó vagy a rossz szellem mozgatja az anyagot…
*
Nekem mit jelent az „időjárás”?
Milyen évszak és milyen napszak van? Milyen a légnyomás,
Milyen időjárási front közeleg? Mennyire és honnan fúj a szél?
Milyen a minimum/maximum hőmérséklet? Csapadék várható?
Süt-e a nap? Mikor kel és nyugszik? Mennyi és milyen felhő van?
*
Időfelfogás és időérzékelés
Lineáris és ciklikus-ciklusos időkép - örök visszatérés
körforgás időszámítás és naptár - napóra és karóra –
sietősség és ráérősség - halhatatlanság - életvonal –
életkorszak - történelmi korszak stb.
*
Az emberi idő dimenziói
Most vagy soha - először és utoljára - pillanat és örökkévalóság
Ismétlés és visszafordíthatatlanság - időablak és kegyelmi időszak
Időrablás és időpazarlás - határidő - moratórium - szabadidő -
Játék- és munkaidő - születés és halál - életkor - nagykorúság stb.
*
Nincs jó választás?
Ha szép az asszonyod, akkor sokan pályáznak a kegyére,
Ha meg csúnya, ronda, akkor meg te se szívesen nézel rá?
*
Életfontos jól ismerni a határokat
Például, hogy milyen közel mehetsz a majomketrechez,
Például, hogy meddig bizalmaskodhatsz az elöljáróddal,
Például, hogy mekkora sebességnél tudod uralni még a bringád
Például, hogy meddig nyúlhatsz be a kilógó ágon függő barackért
*
HATALOMMAL TELJES BESZÉD
Azután lement Kafarnaumba, Galilea városába,
és ott tanította őket szombaton.
Csodálkoztak a tanításán,
mert a beszéde hatalommal teljes volt.
Volt a zsinagógában egy ember,
akiben tisztátalan gonosz szellem lakott.
Ez hangosan felkiáltott:
,,Hagyj békén! Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus?
Azért jöttél, hogy elveszíts minket?
Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.''
Jézus azonban megparancsolta neki:
,,Némulj el, és menj ki belőle!''
Az ördög pedig középre dobta az embert,
kiment belőle, és semmit sem ártott neki.
Mindenkit félelem szállt meg,
és egymás között így beszélgettek:
,,Milyen beszéd ez?
Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek,
és azok kimennek?''
És a híre elterjedt a környék minden helyén.
Lukács 4,31-37
*
József Attila: Istenem
Dolgaim elől rejtegetlek,
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítenék kiabálni néked.
Hogyha meg szántóvető lennél,
segítenék akkor is mindennél.
A lovaidat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.
Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan
a vasat még mélyebben nyomjam.
Ha csősz volnál, hogy óvd a sarját
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.
Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék.
*
És mi az a Pirruszi győzelem?
Milyen hosszú távra tervezel?
Megnyersz egy csatát,
de háborút veszítesz?
Még egy ilyen győzelem és végünk!
*
Mily tiszteletre méltók a mártírok,
S mily nevetségesek a mártírkodók!
*
Egy is elég – sok
Elég egy csepp méreg, s oda a kútvíz
Elég egy szál gyufa, és felgyullad az erdő
Elég egy bolond és menten százat csinál?
*
A HALOTT MÁR NEM ELLENSÉG
Az istentisztelet vége felé a lelkész megkérdezte nyáját:
- Hányan bocsátottatok meg az ellenetek vétkezőknek?
Mindenki feltartotta a kezét, kivéve egy törékeny idős hölgyet.
- Jones asszony!?
Ön elzárkózik attól, hogy megbocsásson ellenségeinek?!
- Nekem nincs egyetlen ellenségem sem –
mondta kedvesen mosolyogva az apró hölgy.
- Asszonyom, ez igen szokatlan.
Megkérdezhetem, mennyi idős is Ön?
- Kilencvennyolc múltam - felelte az ősz matróna.
- Kedves asszonyom,
megkérhetem, hogy jöjjön ki ide a gyülekezet elé,
s mesélje el nekünk,
miképpen lehetséges, hogy valaki majdnem százéves,
és nincs egyetlen ellensége sem!
Az aranyos néni kitotyogott a lelkész mellé,
szembefordult a gyülekezettel,
és csak ennyit mondott angyali mosollyal:
- Túléltem a rohadékokat!
*
Helyettesíthetőség
Ló helyett olykor a szamár is jó
De már alvás helyett nem lehet enni
Vagy a gyereket kedvenc állattal pótolni
*
Aki mindenkit szolgál, azt senki sem fizeti?
*
Aki első akar lenni, az mindenkit szolgáljon
A miniszter - a ministráns szolgáló, Szolgálatot végző
*
Asszimetria
Az egyik tudja, a másik nem
Találd ki - vagy találd meg!
Én tudom és segítek neked:
Hideg, langyos, meleg - tűz!
*
Három a magyar igazság és egy a ráadás
*
Prokrusztész ágy
Amikor a katonát szabják a ruhához -
elenyomorítva, belecsonkítva
vagy ki-kínfeszítve, szaggatva kinyújtva…
*
Márai Sándor:
A boldogságról
Boldogság természetesen nincsen
abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben,
mint ahogy a legtöbb ember elképzeli.
Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba,
ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert,
s aztán nem fáj többé semmi.
Mintha élne valahol
egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő,
s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag,
csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség.
Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal,
hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül
készül a boldogságra.
Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek,
utaznak és munkálkodnak e célból,
gyűjtik a boldogság kellékeit –
a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával.
S mikor eltelt az élet,
megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit.
Boldognak is kell lenni, közben.
S erről megfeledkeztek.
Márai Sándor: Füveskönyv
*
The windmills of your mind
nézd
mint egy kerék ami forog, szinte soha meg nem áll
így az ember tipeg-topog, örök útvesztőben jár
mint a mámor ami kerget, ami űz és visszatart
mint az óra, mit percek szédült karneválja hajt
látod mindig egymást váltva jön az árnyék meg a fény
míg a világ körbe-körbe forog fáradt tengelyén
vihartépte szárnyakon, mint egy régi szélmalom
Mint egy barlang mit az eső ezer kristálycseppje vájt
mint egy sebhely, mint egy rossz szó, ami tegnap még úgy fájt
mint egy furcsa keserédes félig elfelejtett íz
mint egy kavics, ami csobban, aztán fodrot vet a víz
látod mindig egymást váltva jön az árnyék meg a fény
míg a világ körbe-körbe forog fáradt tengelyén
s áttör legszebb álmodon, mint egy régi szélmalom
Szobád mélyén néhány fénykép néhány csendbe süppedt szó
épp így őrzi nyári fényét, nyári titkait a tó
mint egy színpad, mint egy díszlet, mint egy régi-régi dal
mint egy gyermek, akit visznek, hogyha menni nem akar
mint egy labda, ami gurult, szállt a játszótéren át
mint a könnyek, miket sírnak kint a lombjuk vesztett fák
mint egy lábnyom kint a porban, amit elsodor a szél
mint az álmok, miket megöl sorban elhervaszt a tél
Mint egy kerék ami forog, szinte soha meg nem áll
így az ember tipeg-topog, örök útvesztőben jár
ezen elgondolkodom és a szívem fáj nagyon
mint egy fáradt szélmalom
Michel Legrand (zene) - Bradányi Iván (szöveg)
|
