|
MIÉRT NE LENNÉK BOLDOG? KITERÍTENEK ÚGYIS…
Szellemtörténetek és életképek – szabad ötleteim jegyzéke
Minden egész eltörött? Részek egy kirakós szellemi életjátékhoz
Mécs László:
Vád- és védőbeszéd
Én, Mécs, Isten szavának trombitája
s mint költő, élő lelkiismeret:
szétkürtölöm most minden égi tájra,
hogy vannak züllött ifjú emberek,
kikből nem lesz se szent, se honfi hős!
S e fiúkért valaki felelős!
A kis királyfit rajongástul égve
nagy mesterek védték a bűn elől,
grófok, bárók s a pápa őszentsége
is érdeklődött hogyléte felől
- s ezekre nem vigyázott lelki csősz!
E fiúkért valaki felelős!
E fiúknak nem volt gyerekszobájuk,
hol mese-forrást rejtnek a zsaluk,
lakásuk volt egy rossz szagú muszáj-lyuk,
hol több család csókolt, pörölt, aludt!
Vagy ólban nőttek s rájuk tőrt az ősz.
E fiúkért valaki felelős!
Vagy műhelyekben, forgáccsal, csirizzel
kavart habarcs volt álom-malterük.
Az ételükben ember-jóság-ízzel
nem találkoztak, bár az ég derűt
szült, mert Istennel viselős!
E fiúkért valaki felelős!
Pofozta őket mester, gazda, béres
s rugdalta a kikent, kifent segéd:
sokszor volt lelkük s hátuk alja véres,
bőrük tetveknek vacsora s ebéd.
A csontjuk vitriolos s nem velős.
E fiúkért valaki felelős!
Csak ezt hallották mindég: ,,te gazember'',
s ha többen voltak, akkor: ,,csőcselék'',
irigy ebek a dús koncokkal szemben
s a háborúban ágyútöltelék!
Üvöltni kell, bár közhely, ismerős:
e fiúkért valaki felelős!
Nem tudnak semmit ők a Bibliáról
s hogy van Madách, Faust, lélek-asztagok!
S csak annyit tudnak az Isten fiáról,
hogy elítélt minden gaz gazdagot!
Kinél szurony s arany van: az erős!
E fiúkért valaki felelős!
Rothasztó testi-lelki rossz koszokból
nem hámozta ki senki kincsüket
s zenghet a jóság száz angyal-torokból,
fülük az ég szavára már süket.
Szívük gennyes, szemük nézése bősz.
E fiúkért valaki felelős!
Ezeknek az lesz majd a messiásuk,
ki forradalmat, pénzt és nőt ígér,
a Múlt hulláján tánc lesz, kurjongatásuk
világ-lángok között a Holdig ér.
Jön a Halál, a mindent elnyelős:
ítélet lesz s valaki felelős!
Forrás: Legyen világosság, 1933
*
Nem mindegy:
Egy lányt lecsinálni vagy felcsinálni
Amnéziát kapsz vagy amnesztiát kapsz.
*
Ha ide belépsz közénk,
akkor itt üvegházban kell laknod
és átlátszó üvegzsebből gazdálkodnod
*
Minden zárhoz van egy jó kulcs
A bezárult lelkekhez is meg kell keresni a nyitókulcsot…
*
Jó gyereke vagyok, mert nem eszem meg a szappant
*
Kolbászból már nem lehet disznót csinálni,
Egy halott már nem tud élőt játszani, csak megfordítva…
*
Mit és meddig nem titkolhatsz?
A gazdagságot és a szegénységet?
A szerelmet? A gyűlöletet?
A Jóistenhitet és a hitetlenséget
A korod? A nemed?
A hozzá – nem – értésedet?
A nyelv - nem - tudásodat?
A fájdalmat, a kínt – a kéjt?
A betegséget, a köhögést?
A terhességet? Szüzességed elveszítését?
Stb.
*
Tanmesebeszéd
Aki játékból riogat
(„Farkas!”),
Annak pont akkor nem jönnek segítségére,
Amikor a helyzet tényleg komolyra fordul…
*
Meztelenül jövünk a világra
És bevarrt zsebbel is távozunk el innen…
*
Bolond Mihók
Jókat mondani, csak rossz helyzetben
(Jobban járt volna, ha inkább meg se szólal)
*
Sose halunk meg!
A halál kegyelme – a kegyelemdöfés
*
Sztoikus és keresztény életbölcselet
Akár meg is ölhetnek, de ártani nem tudnak nekem
*
Termelés a termelésért?
A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme
Minél kevesebb fogyasztás, minél több újra befektetés?
*
Infantilizálódó emberiség
A mítoszból felnőttmese – majd abból csak gyerekmese?
*
Utolsóból első
A legkisebb szegénylegény már nem örököl semmit,
Neki muszáj szerencsét próbálni – bátraké a szerencse,
Az erkölcsi és más próbákat kiállva elnyeri a királylányt
*
Egy jottányi különbség – homousion/homiusion
Ennél csak az nagyobb, ha valaki igaz vagy gazember…
*
Gólem
Ha végveszélyben vagy, akkor segít,
De nem lehet önkényesen, zsoldosként
„Mit parancsolsz kisgazdám!”-má tenni
*
Életünk egyharmada
Nem akárki álmodik akármit.
Ha nem tiszta a lelkiismereted lefekvéskor,
Számolhatsz a rossz alvással és a rémálmokkal…
*
Ábrahám és Izsák példázata
Isten kérheti tőled: a legféltettebb kincsed áldozd fel?
És biztos lehetsz benne, hogy a végén mégsem akarja?
*
Ne éld mások életét,
ott legjobb esetben is csak a legjobb imitátor lehetsz,
de helyetted se éljen – egyen, szeressen, alkosson – más!
*
Akik csak a kályhától elindulva tudnak táncolni…
*
Önállótlanok
A vicc a gonosz manóról, aki éjszaka bepisiltet,
Majd amikor a pszichiáter tanácsára a paciens ellentmond,
Akkor bekakiltat – erre a verzióra már nem volt kész válasz!
*
Mire vagyunk teremtve?
Egy gitárral szöget beverni vagy vele muzsikálni?
Istenem, hadd legyek én is egy hangszer a kezedben…
*
Esti kérdés
Miért nő ki a fű, ha elszárad?
Miért szárad el, ha újra kinő?
*
Akaratgyengeség – akaraterő – voluntarizmus,
Predestináció és szabad akarat – a szükségszerű felismerése
*
Mindent lehet, csak akarni kell?
Nagy akarásnak nyögés a vége - avagy miért meddő a nő?
*
Test és lélek
Ha egy lány, egy nő nem szeretne anya lenni,
Akkor annak még a melle sem nő meg, s fiús alkatú marad?
*
Gondolj merészet és nagyot és tedd rá lelkedet!
*
A humor
a hatalomnélküliek csodafegyvere:
aki nevetségessé válik, az megsemmisül:
erkölcsi hulla
*
Azért érdemes élni, amiért végső soron meghalni is!?
*
Bűnbánati idő
Az ünnepre felkészült lélek
Adventi várakozás – tavaszi nagyböjti időszak
*
Nem keresnél, ha már nem találtál volna meg
*
Leírás és értékelés
A barát szóban eredetileg nincs értékelés,
Hiszen akkor miért beszélnénk jó barátról?
Ugyanez áll szerencse, isten stb. szavainkra is.
*
Van és kell
A tényeket akármilyen mélységi tárod fel,
azokból nem következik, hogy milyen döntést hozol.
Értékeid szabják meg, mit kell – a helyzet, hogy mit lehet…
*
Fejfa és sírvers:
Élt 80 évet, de igazán csak 3 napig volt boldog
*
Varázsszőnyeg
Képzeletbeli időutazás holt költők társaságában
*
Fogyatékosok
Van neked lelkivilágod,
Élsz te egyáltalán szellemi életet?
*
Csak a halálom után,
Csak az életemben olvashatják el
*
Paradoxon
Szabadság és hűség mintha eleve kizárná egymást?
*
Örökké megújulva változni,
Hogy mégis állandó, magaddal azonos maradj?
*
Meghalhatsz
Mielőtt rájönnél, hogy mire születtél a Földre?
*
Emberlánc körbe-körbe a Földön,
Legyél te az egyik legerősebb láncszem
*
Salto mortale
Fizikai vagy szellemi halálugrás
Védőháló nélkül, nem hibázhatsz!
*
Wass Albert:
Magyar cirkusz
Cirkuszról álmodtam az éjszaka.
Emberek, az álom szörnyű volt!
Még le sem ment a nap egészen
s már följött véresen a hold!
Indulót kürtölt frakkosan a Halál!
Körben a világ valamennyi népe
megtöltötte a páholysorokat
s minden szem az arénát nézte.
Ott gyilkolták egymást a magyarok,
Torz jelmezekben részegen!
Szemükben láz, kezükben kés
s csorgott a vér a késeken...!
Mindenki küzdött ott mindenki ellen
és ezer bohóc röhögött!
A világ jelszavakat ordított
és fogadásokat kötött:
- Én arra a vörösre fogadok!
- Enyém a zöldinges legény!
- Szorítsd, te Árpád-címeres!
- A gatyás paraszt az enyém!
S a magyarok csak ölték egymást.
Tombolt a halál-zenekar.
S Európa cirkusz-porondján
fogyott, fogyott a magyar.
Aztán a végin egy maradt csak.
Ezer sebéből folyt a vére.
Bámult fáradtan, eszelősen
a véráztatta csatatérre.
A nézők elszámolták a fogadásokat.
Aki vesztes volt, fizetett.
Nehányan már ásítottak is.
Aztán mindenki hazament.
Pár kapzsi suhanc még összeszedte
az elesettek rongyait.
Aztán már csak a hold bámulta
borzadt szemével, vörösen
az új magyar Kaint.
Bajorerdő, 1947
|
