 MIÉRT NE LENNÉK BOLDOG? KITERÍTENEK ÚGYIS…
Szellemtörténetek és életképek – szabad ötleteim jegyzéke
Minden egész eltörött: részek egy kirakós szellemi életjátékhoz
ARS EROTICA
Vagyunk végső játék
Hörgő légcső ágyék
Pörgő szem térd far tompor
Combtő bőr fénylő táj
Vad nyelv örvénylő száj
Vágy karmol tép mar tombol
Kéz láb ín izomzat
Széttárt kín mi mozgat
Együvé facsar rombol
Ringó halmok mellek
Hajzat bomló felleg
Ajzott íj gyors szemöldök
Vagyunk sebhedt sértő
Tág húsban kísértő
Tűzhányó kráter köldök
Öl forrongó börtön
Mélyedet betöltöm
Mindenségem felöltöd
Vagyunk végső játék
Lét lélekző lágyék
Has mell hullámhegy vállak
Űrben rángó tagok
Szervek szétszórt magok
Szép zűrzavar szent állat
Készültünk öröknek
Mi forgat pörögtet
Világ csak velünk szállhat
Kovács András Ferenc
*
SZENVEDÉLY ÉS SZENVEDÉS
... A szerelem, ha igazi, mindig halálos.
Úgy értem, nem célja a boldogság, az idill,
a kéz a kézben,
az andalgás, holtomiglan-holtodiglan virágzó hársfák alatt,
melyek mögött a tornácon lámpa szelíd fénye világít,
s az otthon dereng, hűvös illataival...
Ez az élet, de nem ez a szerelem.
Komorabb láng ez, vészesebb.
Egy napon eljön életedbe a vágy,
hogy megismerjed ezt a pusztító szenvedélyt.
Tudod,
mikor az ember már nem akar
egészségesebb, nyugodtabb, kielégültebb lenni
egy szerelemtől,
hanem lenni akar, teljesen, a pusztulás árán is.
Később jön ez;
sokan nem ismerik meg ezt az érzést, soha...
S aztán van az, hogy az ember egy napon megérti,
mit akar az élet a szerelemmel,
miért adta ezt az érzést az embereknek?...
Jót akart velük?...
A természet nem jóságos.
A boldogságot ígéri nekik ezzel az érzéssel?
A természetnek nincsen szüksége ilyen emberi ábrándokra.
A természet csak teremteni és pusztítani akar, mert ez a dolga.
Kegyetlen, mert terve van és közömbös, mert terve emberen túli.
A természet megajándékozta az embert a szenvedéllyel,
de megköveteli, hogy ez a szenvedély feltétlen legyen.
/Márai Sándor :Az igazi/
*
Legyen mestered,
De ne a mestert kövesd, utánozd,
Hanem azt, amit a mester is követ
(Krisztuskövető - Szentlélek lovag - Istengyermek)
*
Ma már nincs példakép?
Minden ismerős példakép, legfeljebb rossz,
S „csak” olyan hiteles ember nincs, aki a Példaképed
*
Vagy minden véleményre hallgatsz,
És úgy jársz mint az öreg, a gyerek és a szamár meséjében,
Vagy senkire nem hallgatsz, senki véleményét nem kéred…
*
Virtuális életpótlék folyósítása -
Mintha az üvegen át nyalnád a fagyit…
*
Cinkosságra nevelve
Neked elnézik a kis disznóságokat,
Te belemész a stiklikbe, umbuldákba,
Elvesztve így erkölcsi alapod,
Hogy a nagy rablókat megítéljed…
*
PROVIZÓRIKUS ÉLET
"Ránk, emberekre nagyon jellemző,
hogy amíg a dolgok függőben vannak,
és van még esélyünk rá,
hogy tovább és egyre tovább húzzuk,
mindig reménykedünk, hogy
a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót,
és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy
ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk.
De mihelyt megállapodunk,
és azt hisszük, hogy most aztán biztos a siker,
ott állunk egy téglafal előtt.
Nem fordul felénk a szerencse,
sőt meglehetős feszültséget okozva várat magára.
És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre,
amikor még elszökhettünk,
és valahol a láthatáron lebegő felhők között eltűnhettünk.
Így ígérünk magunknak
mindig újabb országokat, újabb esélyeket,
csodálatos dolgokat,
és kergetjük egyre tovább az álmokat,
és közben provizórikus életet élünk."
C. G. Jung:
*
Ha nem tudjuk, hogy ki a bűnös,
De tudjuk, hogy abban a csoportban van,
Akkor megbüntethetünk mindenkit, s így őt is,
Vagy futni hagyjuk, hogy ártatlanok ne szenvedjenek
*
Spicli – falazó
Amikor az iskolában
Az osztály tudja, ki követte el a diákcsínyt,
És kiadja vagy nem adja ki a tettes nevét,
És vállalja vagy sem a kollektív büntetést
(a spicli szó értelmét és súlyát megtanulók)
*
Indirekt bizonyítás
Ha biztos, hogy csak ez a tíz lehetett a tettes,
Akkor közvetett módon is azonosítható a bűnös,
Ha közülük kilenc ártatlanságát bebizonyítjuk…
*
Vitazáró
Ha leoltják a villanyt,
Akkor a süketnémák nem tudnak
Sem tovább vitatkozni, sem tovább veszekedni:
Nem látják egymás arcát, gesztikulációs jelnyelv-beszédét
(De lehet árnyékbokszolni - csípni, rúgni, harapni: verekedni)
*
„A szó veszélyes fegyver,
És van, aki fegyvertelen…”
(Pláne a mi túl verbális kultúránkban,
Ahol túlértékelődik a beszéd- és íráskészség)
*
Antonius beszéde
Avagy a szónoklat mestersége-művészete
Mert ő úgymond temetni jött Cézárt, nem dicsérni
(S a hatásos indirekt védőbeszéd áthangolja a népet…)
*
Kányádi Sándor
ELŐHANG
vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
*
A királyon nincsen ruha!
Gyermekszáj és a független értelmiségi:
Aki még nincs lekenyerezve, korrumpálva,
Aki nem látja a hazugságot igazmondásnak,
A csúnya, rút banyát világszépének
*
Az irgalom barátokat szül,
Az igazság önmagában inkább ellenséget -
De a legjobban a hízelgő álbaráttól óvakodj!
*
Ha nem tudom eltalálni a helyes közepet
Akkor inkább vakmerő legyek, mint gyáva?
Akkor inkább legyek tékozló, mint fösvény?
Akkor inkább prűd legyek, semmint mocskos szájú trágár?
Akkor már inkább legyek papucs, mint házi haramiavezér?
*
Az én zseniális kezem
Ami simogat és üt, és elhárítja a csapást,
Amivel a húrokat pengetem - vagy számolok,
Amivel vakarom, ahol viszket - lecsapom a szúnyogot,
Amiből ihatok, amivel ehetek és masszírozhatom hátad,
Amivel rajzolok, írok - kézimunkázok, fúrok és faragok
Amivel árnyképet formálok - fityiszt stb. mutatok
*
Kutyaharapást szőrével
Szerelmi bánatot nem evéssel, ivással stb.,
De egy másik szerelemmel lehet igazán gyógyítani…
*
Önbeteljesítő jóslatok
Be fog következni az, amitől annyira félsz
(s te hiába tudod ezt, nem tudod elhessegetni)
*
Tanulj meg fiacskám komédiázni
(dalszöveg)
Szegény-szegény apró legény,
Ma este munkába állsz!
Mókázz, nevess, hogy pénzt keress!
Ha kell a fejedre állsz!
Most még tiéd, mező s a rét,
Most még van játékszered,
De este már a munka vár,
Kezdődik az életed!
Refrén:
Tanulj meg fiacskám komédiázni,
Tanulj meg kacagni, sírni, ha kell,
Tanulj a rosszhoz is jó képet vágni,
Magaddal törődj csak, más senkivel.
Ne higgy a barátnak, hű szeretőnek,
Ne higgy az eskünek, ne higgy soha,
Tanulj meg fiacskám komédiázni,
Mert minden, minden csak komédia.
Nem voltam én mindig szegény,
Jó anyám gonddal nevelt,
Ágyam fölött Ő őrködött,
Altatódalt énekelt.
Múlt az idő és jött a "Nő"
Én hittem neki bután,
Cirkuszban volt, ott lovagolt,
Mentem a cirkusz után!
Refrén:
Ő volt a fény, éltem egén,
Miként egy oltári szent,
De jött egy más komédiás,
Ő most a másikkal ment,
Anyuska volt... anyuska nincs,
Anyuskád cserbenhagyott,
De jó apád vigyáz reád,
Ő lesz őrangyalod.
Refrén:
*
Mondvacsinált dolgok
Vigasztalni - dorgálni - gratulálni - felköszönteni
Mentséget felhozni - vitatni - beleegyezésed adni
Felkérni - meghívni - méltatni - viccelődni - sérteni
*
A kellő távolság
Ha túl közel vagy a képhez, vagy ha túl távol állsz tőle
És ugyanez passzol az időbeli távolságra, rálátásra is?
(Kapcsolódó: insider-outsider segítő tanácsadó)
*
Az én istenem - az én istenképem
Mindig hívható - sohasem foglalt
Tud magyarul - kitalálja mit akarok
Nem zavarja, ha már megint kérek valamit
Paternalista: ő jobban tudja, mi jó nekem
Szabadon hagy - enged saját káromon okulni
Nem engedi magát zsarolni, megvesztegetni
Stb. stb. stb.
*
A vétlen áldozat, a túsz
Egy idő után azonosul a tettes, az elrabló eszméivel,
És már egyáltalán nem tiltakozik, vádol vagy lázad - sőt…
(Az ún. Stockholm szindróma)
*
A rablók bűnét az áldozat gyalázásával takargatják
*
„SZÉKELY HUMOR”
Székely bácsika Pestre utazik a rokonokhoz látogatóba,
és a fiára bízza a gazdaságot arra az időre, amíg távol lesz.
Ahogy visszatér,
a fia már várja a lovas kocsival a vasútállomáson.
Elindulnak haza, és beszélgetni kezdenek.
Azt mondja az öreg:
- Minden rendben volt, fiam?
- Igen apám.
- Semmi baj nem történt?
- Semmi apám.
Az öreget nem hagyja nyugodni a dolog, és tovább faggatózik:
- De tényleg semmi baj sem történt?
- Hát... Eltört a villa nyele.
- Eltört a villa nyele? Hogyan tört el a villa nyele?
- Hát, mikor vittem a kutyát elásni...- Miért, megdöglött a kutya?
- Igen.
- Hogy történt?
- Letaposták a lovak és a tehenek...
- Letaposták? Hogy-hogy letaposták?
- Megriadtak, amikor kigyulladt az istálló.
- Kigyulladt az istálló!? Mitől gyulladt volna ki az istálló!?
- Hát apám, átfújta a szél a zsarátnokot a nagyházról...
- Hát az is leégett!?
- Igen, de a macska a hibás.
- Már hogy lenne a macska a hibás?
- Felborította a gyertyákat, amikor ravataloztuk a nagymamát.
- Meghalt a nagymama??! Dehát...
- Akkor ütötte meg a guta, Isten nyugosztalja, amikor édesanyám
megszökött a postással...........
- Megszökött a postással?! Hát akkor minden rendben van fiam.
- Hát ezt mondtam én is.
*
ÉLETFILOZÓFUS
Giulio Evola legújabb könyve
nem alkalom, egyenes felszólítás arra, hogy
az ember átgondolja azt,
amit az utóbbi években világkrízisnek szoktak nevezni.
Komolysága kétségbe nem vonható;
alaposságát nem annyira jegyzetei bizonyítják,
mint a belőlük levont tanulság; jelentősége az,
ami Franciaországban Valéryé,
Spanyolországban Ortegáé,
Németországban Keyserlingé:
új gondolkozó típusa,
akit régebbi,
egy kicsit leereszkedő kifejezéssel
„életfilozófusnak” is hívtak,
de akire ez a megfogalmazás helytelen.
Régebbi világban ilyen gondolkozó számára nem volt hely.
Bizonyos tekintetben archaikus filozófus,
annyiban, hogy univerzalisztikus és naiv.
Evola nem úgynevezett szakember:
nem pszichológus, nem szociológus, nem történetíró,
nem foglalkozik ismeretelmélettel,
nincsenek biológiai, esztétikai, politikai, morális,
filológiai főszempontjai.
Gondolkozásának tárgya: az „egész”.
Nemcsak a kultúra, az ember is;
nemcsak a természet, a természetfölötti is;
nemcsak a lélek, a szellem is;
nemcsak az élet, hanem az is, ami az életen túl van.
És nem mindez külön egyenkint, hanem mindez együtt.
Ez az, ami ebben a modern gondolkozótípusban a naiv.
Az egészet együtt nézi.
Nem ismer szakkérdést, differenciálódást.
Olyan, mint Hérakleitosz vagy Empedoklész gondolkozása:
archaikus.
Evola könyvének tárgya az egész,
éspedig az „egész” a krízisben:
ezért felszólítás arra, hogy
az ember nézze meg, mi ez a krízis.
HAMVAS BÉLA: VILÁGVÁLSÁG
Modern Apokalipszis - A világkrízis irodalma
*
Talpalatnyi föld,
És az a föld, amit kiásnak, hogy eltemessenek,
S ami a sírod felett domborul, hol unokád leborul
*
Az is bolond,
aki poéta lesz Magyarországon?
*
Születési anyakönyv - az élet könyve - halotti anyakönyv
*
Gyerekkoromban
kértem Istent,adjon nekem egy biciklit.
Aztán rájöttem, hogy a dolgok nem így működnek.
Úgyhogy loptam egyet, és kértem Istent, bocsássa meg.
*
Ép-egész és csonka:
kéz, test, kézirat - és család
*
Apa - édesapa - nevelőapa - mostohaapa - apafigura - pótapa
|
