MIÉRT NE LENNÉK BOLDOG? KITERÍTENEK ÚGYIS…
Szellemtörténetek és életképek – szabad ötleteim jegyzéke
Minden egész eltörött: részek egy kirakós szellemi életjátékhoz
_______________________
Vörösmarty Mihály
LISZT FERENCHEZ
Hírhedett zenésze a világnak,
Bárhová juss, mindig hű rokon!
Van-e hangod e beteg hazának
A velőket rázó húrokon?
Van-e hangod, szív háborgatója,
Van-e hangod, bánat altatója?
Sors és bűneink a százados baj,
Melynek elzsibbasztó súlya nyom;
Ennek láncain élt a csüggedett faj
S üdve lőn a tettlen nyugalom.
És ha néha felforrt vérapálya,
Láz betegnek volt hiú csatája.
Jobb korunk jött. Újra visszaszállnak,
Rég ohajtott hajnal keletén,
Édes kínja közt a gyógyulásnak,
A kihalt vágy s elpártolt remény:
Újra égünk őseink honáért,
Újra készek adni életet s vért.
És érezzük minden érverését,
Szent nevére feldobog szivünk;
És szenvedjük minden szenvedését,
Szégyenétől lángra gerjedünk;
És ohajtjuk nagynak trónusában,
Boldog - és erősnek kunyhájában.
Nagy tanítvány a vészek honából,
Melyben egy világnak szíve ver,
Ahol rőten a vér bíborától
Végre a nap földerűlni mer,
Hol vad árján a nép tengerének
A düh szörnyei gyorsan eltünének;
S most helyettök hófehér burokban
Jár a béke s tiszta szorgalom;
S a müvészet fénylő csarnokokban
Égi képet új korára nyom;
S míg ezer fej gondol istenésszel;
Fárad a nép óriás kezével:
Zengj nekünk dalt; hangok nagy tanárja,
És ha zengesz a múlt napiról,
Légyen hangod a vész zongorája,
Melyben a harc mennydörgése szól,
S árja közben a szilaj zenének
Riadozzon diadalmi ének.
Zengj nekünk dalt, hogy mély sírjaikban
Őseink is megmozdúljanak,
És az unokákba a halhatatlan
Lelkeikkel visszaszálljanak.
Hozva áldást a magyar hazára,
Szégyent, átkot áruló fiára.
És ha meglep bús idők homálya,
Lengjen fátyol a vont húrokon;
Legyen hangod szellők fuvolája,
Mely keserg az őszi lombokon,
Melynek andalító zengzetére
Fölmerűl a gyásznak régi tére;
S férfi karján a meggondolásnak
Kél a halvány hölgy, a méla bú,
S újra látjuk vészeit Mohácsnak,
Újra dúl a honfiháború,
S míg könyekbe vész a szem sugára,
Enyh jön a szív késő bánatára.
És ha honszerelmet költenél fel,
Mely ölelve tartja a jelent,
Mely a hűség szép emlékzetével
Csügg a múlton és jövőt teremt,
Zengj nekünk hatalmas húrjaiddal,
Hogy szivekbe menjen által a dal;
S a felébredt tiszta szenvedélyen
Nagy fiakban tettek érjenek,
És a gyenge és erős serényen
Tenni tűrni egyesűljenek;
És a nemzet, mint egy férfi, álljon
Érc karokkal győzni a viszályon.
S még a kő is, mintha csontunk volna,
Szent örömtől rengedezzen át,
És a hullám, mintha vérünk folyna,
Áthevűlve járja a Dunát;
S ahol annyi jó és rosz napunk tölt,
Lelkesedve feldobogjon e föld.
És ha hallod, zengő húrjaiddal
Mint riad föl e hon a dalon,
Melyet a nép millió ajakkal
Zeng utánad bátor hangokon,
Állj közénk és mondjuk: hála égnek!
Még van lelke Árpád nemzetének.
1840. november, december eleje
*
Mindegy mit, csak beszéljenek rólad?
Neked mindegy, hogy híres vagy hírhedt vagy?
*
Hatalom, gazdagság, hírnév
Egymásra átváltható dolgok
Csak egyenlőtlenül lehet elosztva
Csak ráadásul jó hozzájutni
Csak akkor kell, ha eszköz a jóra
*
Abbamarad a hiszti adás,
ha nincs rá vevőközönség
*
Nem mindegy,
Hogy amnéziát vagy amnesztiát kapsz
*
Mnemotechnika
Rímekben és ritmusban
Megfogalmazott társadalmi és természettörvények
*
Ha akarom, vemhes,
ha akarom, nem vemhes?
*
Legénnyel is hálni és szűznek is maradni?
*
Túlérzékenység - mimózaság – allergia
Lélektorzulás - pl. akire nem figyelt oda az anyja
Vagy szakmai ártalom: a hazugságra allergiás bölcs,
A sebzett lélekből lesz hiperszenzibilis művész?
(Lecsupaszított idegvégződésű ember)
*
„Otthonok”
Nevelőotthonok – szeretetotthonok – második otthonok
*
József Attila - Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
(1934. október)
*
Szalonképes szadista
A kíméletlenül őszinte ember
éppen úgy élvezi a kíméletlenséget,
mint az őszinteséget.
Talán még jobban is.
Richard J. Needham
*
Dicsérve szidni és szidva dicsérni
*
Jobb ügyhöz méltó buzgalmak
*
Csak egy nap a világ
Nem lehet előre, hosszabb távon tervezni:
Rablógazdálkodást folytatsz:
nem vetsz, csak aratsz, kaszálsz
*
Ingerküszöb elérése és átlépése
Egy olyan erős és tartós inger, amire pl. már felébredsz
(Kantot Hume ébresztette fel metafizikai szendergéséből)
*
A könyv népe
És akinek a tudomány úgy áll, mint tehénen a gatya
*
- Bácsikám, van maguknál a faluban antiszemitizmus?
- Nincs kedvesem, a tudtommal nincs. De igény az lenne rá!
*
Szakmák-foglalkozások presztízse
Az úgynevezett anyagi és erkölcsi megbecsültség
A legértékesebb a bérgyilkos munkája, ha a bérét nézzük?
Van, amit pont azért kell megfizetni, mert csak így végzik el!
És amit valaki ingyen is megcsinálna, mert az a hivatása…
*
A pazarlás rendszere
A manipulált és diktált divat miatt
Gyorsan kidobni és lecserélni a mai ruhát, cipőt
*
Ember és halálfelfogás
Temető régen a templom mellett és ma a város szélén
*
A pénz demokratikus eszköz
Pénze mindenkinek lehet, s az pont olyan jó, mint másé.
De kapcsolatai, információi, protekciója stb. már nem.
Ahogy származása, rangja, neveltetése, ízlése stb. sem.
(Parvenü sznobok - úrhatnám polgárok)
*
A pénz hatalma
„Mert az az úr, akinek van pénze”,
Az tud tartani szolgát és igénybe venni szolgáltatást.
Mindent megvehet, ami eladó. Minden eladó? Mi nem?
*
Egyszerre nem lehet két urat szolgálni:
A Jóistent is és a Mammont, a Pénzt is?!
*
Társadalmi mobilitás - életformaváltás
Tanyáról, faluról városba, világvárosba
Földműves-iparos családból pap vagy tudós
*
Minden stimmel
Csak éppen kiherélték
Csak épp a méregfogát húzták ki
Csak éppen a lényeget nem említette
*
Az ember mint áru
Rabszolgapiac és a modern bérmunkás
*
Első osztályú ás másodosztályú állampolgár
*
Te mit választanál?
Inkább éhezel és éhenhalsz
Vagy elviseled a megaláztatást,
Hogy minden falatért pitizned kell
És a bolondját járathatják veled?!
*
Érdekellentét és azonosság
Betyár és pandúr
Bliccelő és ellenőr
Eladó és vevő
Főnök és beosztott
Kormánypárt és ellenzék
*
Összeegyeztethetetlenségek
Főfoglalkozásban bíró vagyok, a mellékben végrehajtó
*
Jelképes gesztus
Mint amikor egy ember azzal tüntet, hogy felgyújtja magát
*
Stafírung, hozomány, kelengye -
Mit visz a menyasszony a házasságba?
(És a vőlegény mit fizet az eladó lányért?)
*
Két szék között a pad alá esni
Egy fenékkel nem lehet két lovat megülni
*
Chaplin és a kölyök
Avagy ne bízz semmit a véletlenre:
A kölyök ment előre, bedobta kővel az ablakokat,
Majd nemsokára feltűnt Chaplin mint üveges iparos…
*
A létező szükségletek kielégítése -
vagy mesterséges szükségletek felkeltése
Pl. bebizonyítani, meggyőzni arról, hogy beteg vagy,
Sőt krónikus beteg vérnyomással, sőt: depresszióval,
Akinek életfogytig szedni kell valamit a karbantartáshoz…
*
Ficánkol mint hal a vízben
Döglődik mint a partravetett hal
*
Megmérettél és könnyűnek találtattál
Avagy a lét elviselhetetlen könnyűsége
*
Csak a szőke nő kérdései?
Miért nem süllyed el a hajó, ha vasból van?
*
A víz felszínén lebegni
Az ember fajsúlya és a felhajtó erő
(Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt,
Amennyi az általa kiszorított víz súlya)
*
Petőfi Sándor
SZOMORÚ ÉJ
Éjfél lesz, és én mégsem alhatom,
Mert gondomat el nem altathatom.
Mi fog történni vélem s a hazával?
E kettős kérdés tépi lelkemet.
Ah, nem érem be a magam bajával,
Még te is gyötresz, hazaszeretet!
Ez hát a költő sorsa, mindig ez,
Hogy örök vészű tengeren evez?
S mit ér, ha őt a haragos habokból
Mentő sajkával partra is tevék,
Ha itt az bántja, hogy mi lesz azokból,
Kik ott maradtak a hajóba’ még?
Apám, apám, mért is taníttatál,
Miért az eke mellett nem hagyál?
A könyvet szép, de csalfa tündér lakja;
Ha fölnyitod, megkapja szívedet,
És fölvisz a legragyogóbb csillagra,
De le nem hoz... a magasból levet.
Inkább a napba, mint a könyvbe nézz.
A napvilágtól szemed fénye vész.
Nem így a könyvvel; oly világ van ebben,
Mely erősíti még szemeidet,
S közel hoz mindent... s minden vajmi szebben
Tünik föl, hogyha távol nézheted.
Miért tanultam? mért nem maradék
Földmívelő, aminek szánt az ég?
Nem tölteném most kínos virrasztással
A végtelenbe nyúló éjszakát;
Lelkem fölött az álom víg dallással
Madár módjára ringatná magát.
Volnék földmíves, vagy volnék juhász!
Ki messze, kint a pusztákon tanyáz,
S mig ellegelget kolompolva nyája,
Ő hűs bokorba vészi bé magát,
S nem hallja senki sem, úgy fujdogálja
Saját kedvéért a kis furulyát.
Vasárnap tisztát venni hazajár,
Hol a szerelmes lyányka várja már.
A lyányka jó, friss, szereti a dolgot,
S oly szép, mint a megszületett tavasz;
Csókot kap és ád a juhász, s ő boldog,
Hiszi tehát, hogy a világ is az.
Pest, 1847. január
*
Remekmű
Csak a felesleget kell lefaragni a márványtömbről
Csak azt a tizenkét hangot kell megfelelő sorrendbe tenni
Csak az ismert szavakat kell jól variálni és kombinálni stb.
*
Felhalmozás – akkumuláció
Pl. eredeti tőkefelhalmozás
Pl. az élettapasztalatok felhalmozódása
Pl. vízparton kavicsot gyűjteni, s egy helyen halmozni
*
Ember és elem
Végkimerültség - kimerítő és feltöltő - feltöltődés
Tartós elem - újratölthető elem - lemerült akkumlátor
Szünetmentes természeti/szellemi vagy lelki áramforrás
*
Tag - végtag - tagolt - tagság - tagosítás - szótag
*
Tagadószó és szerkezet
Tagadás - kettős tagadás
*
Önmegtagadás - kitagadás - letagadás - megtagadás
(Aki engem követ, vegye fel keresztjét, s tagadja meg…)
*
Aki énekkel dicséri Istent, az sokszorosan imádkozik
*
Alkalom szüli a tolvajt
*
Viktimológia
Ki az, aki szinte áldozat szeretne lenni?
Ki van erre a szerepre mintegy predesztinálva?
Ki az, aki szinte tálcán kínálja magát a tettesnek?
*
Vandalizmus
A védtelen, őrizetlen tárgyakon
vezetni le dühöd, tölteni ki bosszúd,
mert a tárgyak nem ütnek vissza…
Bár a dolgok is könnyezhetnek…
*
Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni
Ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni
*
A halottas ruhán nincsen zseb.
(Ha mégis van, hát teljesen felesleges,
Éppen annyira, mint halottnak a csók…)
*
József, Attila
Kései sirató
Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyű lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállítani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.
Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekúszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.
Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hűtötted, fújtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nősz nagyra, szentem!
Most zsíros nyirkot kóstol üres ajkad –
félrevezettél engem.
Ettelek volna meg!… Te vacsorádat
hoztad el - kértem én?
Mért görbítetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! Nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!
Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtái hízelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve –
nem hallod, mama? Szólj rám!
Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni. |
