(MADERSPACH KÁROLY SÍRJA -

http://hu.wikipedia.org/wiki/Maderspach_Károly)

*  *  *

MIÉRT NE LENNÉK BOLDOG? KITERÍTENEK ÚGYIS…
Szellemtörténetek és életképek – szabad ötleteim jegyzéke
Minden egész eltörött: részek egy kirakós szellemi életjátékhoz
___________________________________________

Szabó Lőrinc: Különbéke


Ha tudtam volna régen, amit
ma már tudok,
ha tudtam volna, hogy az élet
milyen mocsok,

nem fütyörésznék most az utcán
ilyen vígan:
valószínűleg felkötöttem
volna magam.

Régen, mint az álmok tékozló
más fiai,
azt hittem, lehet a világon
segíteni,

azt hittem, szép szó vagy erőszak
ér valamit
s az élet, ha sokan akarjuk
megváltozik.

Minden szörnyűbb, mint hittem akkor,
fiatalon,
de, hálistennek, egyre csökken
az undorom,

egyre jobban bírom az évek
förtelmeit
és az idő és a közöny már
fertőtlenít.

Mert fátylát sorra dobta minden,
egymásután,
s harminchárom évem ma átlát
minden szitán:

látom, sokkal több a mocsok, mint
az ifjúkor
sejteni bírta volna bennem
valamikor,

Látom, milyen rútul becsapják
a baleket,
s hogy a balek azért balek , mert
mást nem tehet,

S hogy az ész az érdek rimája,
és hogy magát
sugaras hőssé a bitang is
hogy költi át,

s ha van is, kézen-közön elvész
az ideál,
és hogy nem hozhat egyetértést,
csak a halál -

s mert mindez mégcsak nem is aljas,
nem szomorú,
s minden dolog apja valóban
a háború:

úgy nézem, elszánt nyugalommal,
az életet,
mint reménytelen lepratábort
vagy harcteret.

Ha egyszerre tudok meg mindent,
hogy itt mi van,
egész biztosan felkötöttem
volna magam.

De valamit a sors, úgy látszik,
akart velem:
megmutatott mindent, de lassan,
türelmesen:

különbékét ezért kötöttem
a semmivel,
ezért van, hogy csinálom, amit
csinálni kell,

ezért becsülök úgy egy-egy jó
pillanatot,
ezért van, hogy a háborúban
verset írok,

s a leprások közt fütyörészek
és nevetek
s egyre jobban kezdem szeretni
a gyerekeket.


*

Hűtőlánc - elég egy gyenge láncszem

*

RENDSZER VAGY MEGJEGYZÉSEK

"Az alábbiakban gondolatokat teszek közzé,
filozófiai vizsgálódásaim gyümölcsét,
amelyek az elmúlt tizenhat esztendőben foglalkoztattak.
Sokféle dologra vonatkoznak e gondolatok:
a jelentés, a megértés, a mondat és a logika fogalmára,
a matematika alapjaira, a tudatállapotokra és egyebekre.
Megjegyzésekként,
rövid bekezdések formájában vetettem papírra őket,.
Hol hosszabb sorokká fűzve az ugyanazon tárgyra vonatkozókat,
hol pedig szeszélyesen egyik tárgykörről a másikra csapongva. -
Kezdettől fogva az volt a szándékom, hogy
egyszer ezt az egészet egyetlen könyvvé gyúrom.
A könyv formájáról
különböző időkben különböző elképzeléseim voltak.
Az azonban lényegbevágónak tűnt a számomra, hogy
a könyvben a gondolatok
természetes és töretlen rendben haladjanak egyik tárgyról a másikra.
Néhány elvetélt kísérlet után, hogy
eredményeimet ilyen egésszé kovácsoljam,
beláttam, hogy ez soha nem sikerülhet.
Hogy annak, amit írni tudok,
még a legjava sem lesz soha több filozófiai megjegyzéseknél;
hogy gondolataim hamarosan megbénulnak,
valahányszor megkísérlem, hogy
természetes hajlamuk ellenére egyetlen irányba kényszerítsem őket. -
És ez persze magával a vizsgálódás természetével függött össze.
Merthogy ez arra kényszerít bennünket, hogy
egy széles gondolati vidéket
minden irányban, keresztül-kasul bejárjunk.
E könyv filozófiai megjegyzései
egy halom tájképvázlathoz hasonlatosak,
amelyek e hosszú és bonyodalmas utazásokon keletkeztek."
(WITTGENSTEIN )

*

HÁRMAS KÖTÉL

„Sokkal jobb dolga van
a kettőnek, mint az egynek.
Mert ha elesnek is, az egyik felemeli társát.
Jaj, pedig az egyedülvalónak, ha elesik,
nincsen, aki felemelje.
Hogyha együtt feküsznek ketten, megmelegszenek.
Az egyedülvaló, pedig mi módon melegedhet meg?
Ha az egyiket megtámadja is valaki,
ketten ellene állhatnak annak,
és a hármas kötél nem hamar szakad el.”

*

LÁBAS JÓSZÁG

Egy lábon állni pl. büntetésből,
Két lábon állni mint főemlős csúcs,
És három lábon, ami a legbiztosabb - mankóval…
Négylábú: asztal - vagy a sziámi ikrek vagy járókeret

*

Alapos tudás

De mi a tudás alapja?
Meddig lehet kérdezni: honnan tudod?
Ez egy végtelen lánc - így semmi tudás sem biztos?
Vagy pedig a tudás fundamentuma nem tudás, de más…

*

Mindent tudni akarsz?
Ami felesleges és ami káros, azt is?

*

Amiről nem tudsz,
arra nem vágysz - azt nem is hiányolhatod

*

Boldog megsemmisülés

„Az élők tudják, hogy meghalnak,
de a halottak semmit sem tudnak,
és azoknak semmi jutalmuk nincs többé,
mivelhogy emlékezetük elfelejtetett.
Mind szeretetük, mind gyűlöletük,
mind gerjedezésük immár elveszett,
és többé semmi részük nincs semmi dologban,
amely a nap alatt történik.”

*

Keresztelő János: ha két inged van, add oda az egyiket,
Názáreti Jézus: ha csak egy inged van, azt is add oda!?

*

Életminőség mutatók - dimenziók

Mennyi időt tölt egy vadászó törzs a létfenntartásra?
És hogyan dolgoznak, milyen munkát végeznek dalolva?
Mikor és mennyit betegek, mi a bajuk - meddig élnek?
Mennyire elégedettek sorsukkal?
Mekkora ökológiai lábnyomot hagynak maguk után?
Milyen a közbiztonság - van e bűnözés és börtön?

*

„A dolgokkal akkor kell elkezdeni törődni,
amikor még nem is jöttek létre.
Akkor kell rendet tartani, amikor még nincs felfordulás.
Ami nyugalomban van azt könnyű megtartani.
Ami még nem született meg, arról könnyű tervet szőni.
A még törékenyt könnyű eltörni,
a még parányit könnyű megsemmisíteni.
A húszméteres faóriás egy pici sarjból fejlődött ki.
A kilenc emeletes tornyot egy sor téglával kezdik építeni.
Az ezer mérföldes utazás egy lépéssel kezdődik.”

*

Siker és/vagy dicsőség?
Hamvas Béla: A méhesben

*

A szőlő és bor dicsérete
A fajta, a talaj, a fekvés, a napfény, a klíma, évjárat,
És a kapálás, metszés, szüret, a borászkodás, a tárolás,
És a borivási kultúra - mi és mikor és mihez passzol stb.

*

Olyan vagy mint a
zöld, kínjában érett vagy rothadt paradicsom
(amiket inkább dobálni, semmint enni érdemes)

*

Magabízó, magabiztos - elbizakodott- önbizonytalan

*

Másodlagos,
de nem másodrendű fogyatékosságok:
Pl.: humorérzéketlenség vagy szépérzék hiány,
tapintatlan ember, „botfülű”, képzetlen szem stb.

*

Az ember társas lény

Építő közösség vagy romboló bűnbanda tag?
(aki korpa közé keveredik, felfalják a disznók)

*

Kollektív bölcsesség vagy ostobaság?

*

Az utolsó szó jogán
És az utolsó szó lehetősége: ha üt halálod órája…

*

Akit szeret az isten,
az fiatalon térhet meg hozzá?
Jó minél előbb meghalni - a legjobb meg sem születni?


*

Aki közel jutott a Taohoz,
az jól bánik a jókkal és jól bánik a gonoszokkal is.
Hisz a megbízhatóknak és hisz a megbízhatatlanoknak is.
Olyan együgyű lesz, mint egy csecsemő.
Olyan bölcs lesz, mint egy csecsemő.
(kínai)
*

Ember és flóra

Átültethető, nemesíthető, oltható, művelhető,
Metszhető, gyomlálható, gondozható, ültethető,
Szüretelhető, virágoztatható, kivágható, honosítható?

*

Amit szégyellsz
Amit nem teszel ki az ablakba
Amit takargatsz, rejtegetsz - elhallgatsz…

*

Értékmércék

Már attól értékes vagyok,
Hogy nincs belőlem több - egyedi példány…
Nem lehet sokszorosítani, csak gyengén utánozni?
Senkivel nem lehet összetéveszteni, kicserélni?
Nem vagyok pótolható, sem helyettesíthető?

*

Minél zsugoribb valaki, annál többet pazarol.
Minél többet halmozott fel, annál nagyobb lesz a vesztesége.
Aki tudja, mikor elég, az elkerüli a szégyent.
Aki tudja, mikor kell megállni, az elkerüli a veszélyt.
(kínai)

*

Hírnév, pénz, hatalom
Ami egy piramis forma,
Nem lehet egyenlően elosztani,
Csak a másik rovására birtokolhatod?

*

Minél gyorsabban rohansz utána,
Annál messzebb kerül tőled, mintha űznéd…

*

A régi bölcsek észrevehetetlenek voltak.
Titokzatos erők hatották át őket.
Óvatosak voltak, mint aki télen befagyott folyón kel át.

Méltóságteljesek, mint aki vendégségben van.
Engedékenyek, mint az olvadó jég.
Egyszerűek, mint egy megmunkálatlan farönk.
Mindent befogadók, akárcsak a völgy.
Átláthatatlanok, mint az iszapos víz.
Hagyták magukat elhasználódni és nem akartak megújulni.
(kínai)
*

A magányos ember az ideális fogyasztó

Mindenből kell neki legalább egy,
Kocsmában egyedül játékgépezni,
Társaság-társalgás helyett enni-inni,
Megszállottan vásárolni stb. stb. stb.

*

Olcsó vigasz

*

A kutyába
Vagy a döglött oroszlánba rúgni

*

Halottról jót vagy semmit
Aki már nem tud védekezni
És aki most éppen börtönben van?

*

Mária Magdolna
A perdita romantika
A tisztességtudó utcalány
Heltai Jenő: Tündérlaki lányok

*

A legkisebb is számít
Mint a répakihúzó mesében…

*

Ha kórusban énekelsz, nem zavaró a gyengébb hang
Ha csapatban játszol, mások pótolják a hiányosságod

*

Carpe diem
Szakaszd le minden nap virágját
Mintha minden nap az utolsó lenne?
Utánunk a vízözön?

*

Ha a hegy nem megy Mohamedhez,
Akkor Mohamed maga megy a hegyhez

*

Amit szabad Jupiternek,
Azt nem szabad a kisökörnek

*

Jobb nem tudni, mint rosszul tudni
Jobb ha nincs barátod, mintha hiszed, hogy van

*

És lőn világosság!
A sötétség ellen mivel harcolsz?
Megvilágosodás és felvilágosodás
A gyermek szexuális felvilágosítása…

*

Tükör által homályosan,
Platon barlang hasonlata-
És amikor majd színről-színre látni Istent

*

A lényeg rövid
mint a tízparancsolat
vagy mint a tizenkét pont

*

Családok üdvözülnek?

Ha az egyik tékozló, kicsapongó és parázna stb.
De a másik aszkéta, önmegtagadó, szent fogadalmas,
Akkor még meg lehet a bizonyítvány négyes átlagú?

*

Aki gyermeket akar, és mégis meddő marad
És aki „csak” szeretne és magától megfogan

*

A gazdag ifjú példázata
Van, akinek szét kell osztania mindenét,
Mert a vagyona hegyétől nem látja meg Istent?

*

Reguláris hadsereg és partizán

*

Ady Endre: Az én mennyasszonyom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Õ: legyen Õ az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
„Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.