MIÉRT NE LENNÉK BOLDOG? KITERÍTENEK ÚGYIS… Szellemtörténetek és életképek – szabad ötleteim jegyzéke Minden egész eltörött: részek egy kirakós szellemi életjátékhoz
Tompa Mihály: Boldogság
Hol vagy, hol vagy életünknek Szép tündére, boldogság?! Karjaidban kik pihennek? Ajkaid kik csókdossák? Fényes orczád néha, néha, Szemünk előtt megjelen; Vagy csak a szív álma képzel Kétes ködben, fellegen?
Széles ország-út az élet, És mi rajta vándorok; Elfáradunk, elepedünk, Vérző lábunk tántorog; S boldogságért esdekelvén, Míg előre jár szemünk: Csendes kunyhó vagy keresztfa Közelébe érkezünk.
De a vándor a kis kunyhót Elmellőzi botorul; Öntagadás, türelemnek Keresztjéhez sem borul; A csalképet űzve, annyi Fáradalmat elvisel; S meglepvén az éj sietve: Az útfelen alszik el.
Voltam ábránd! völgyeidben, Hol szellő s lomb enyeleg; Jártam oh vágy! szirttetődön, Melly szédítő s meredek. Hű csók mézét szítta ajkam, Koszorus volt homlokom... S ha valék-e boldog akkor? Ne kérdjétek, nem tudom!
Szív, oh szív! ha boldog vagy már, Ha több kéj nem fér beléd: Mi remegtet, mi nyom mint a Fa harmatos levelét? Ah, miért kell a boldogságban Öntudatlan érezni: Hogy azt egy szempillantásban El is lehet veszíteni?
Mért van, hogy ha szíved álma Megvalósul, s a tied: A szép bálványt összetörni Maga a szív úgy siet!? Csábít, vonz a fátyolos kép Melly távolról int felénk, Hogy megrontsa a kicsinylés, Amit küzdve megnyerénk.
Zaklat a vágy, s űzve szívünk Ösmeretlen tájakig: Nem boldog ha kéjt nem ízlel, Nem, ha azzal jól-lakik. A bánatban örömet kér, Az örömben bánatot; Csendességből zajba vágyik, S csendbe hogy ha zaklatott.
S míg az élet, mint az égbolt, Hol borongós hol derűlt; És megkóstol a halandó Édeset és keserűt: A végóra elközelget, És szemét, hogy béfogják, Életén átnézve kérdi: Mi volt hát a boldogság?!
*
Add tovább, szamár a végállomás
*
Szirénsziget mellett elhajózni…
*
Aki mindenkit szolgál, az senki sem fizeti?
*
Ha én árthatom a legtöbbet magamnak, Akkor ennek az ellenkezője is igaz lehet, s ez biztató
*
Milyen rövidtávú előnyöket kínál a beteg szerep?
*
A szar és az arany szellemi alkímia variáció
*
A balhit is hegyeket mozgat
*
Amit erővel vesznek le, amiről önként mondasz le…
*
Ha van igaz jóbarát, akkor van hamis rossz is?
*
Ki tud engem a legjobban megkínozni?
*
A nyúl és a teknős versenyfutása
*
Három kívánság és a jótündér
*
A három sündisznó vicces meséje
*
A halott katona már nem ellenség. Temetetlen holtak és Antigoné/Iszméné története.
*
Midász király tanmeséje
Sokszor akkor járnánk a legrosszabbul, Ha tényleg bekövetkezne az, amit annyira kívánunk… Például: ha minden arannyá válna kezünkben, Vagy megnyernénk a milliárdos lottó főnyereményt…
*
A forgandó szerencse Amihez senkinek nincs bérlete, S amivel jól kell tudni élni, mert tönkre is tehet…
*
A bányászok köszöntése: Jó szerencsét! Zrínyi Miklós jelmondata: Sors bona, nihil aluit
*
Az első szerelem. Az első életveszély. Az első halottam - az első gyerekem.
*
ÁBRÁNYI EMIL MAGYAR NYELV.
A szép magyar nyelv! Aki egyszer téged Ajkára vón, többé nem dobhat el! Szentség gyanánt hogy befogadja éked, Őrző oltárrá válik a kebel.
Pajzán, derűs vagy, mint nőink szeme, S erős, szilárd, mint hősök jelleme! Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék, S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!
Minden, mi fejben vagy szívben fakad, Tőled nyer pompát, színdús szavakat. Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord, Mint egy király az ünneplő bibort!
Bír-e más nyelv úgy epedni, Annyi bájjal, annyi kéjjel? Olvadóbb, mint lant zenéje Holdvilágos, langyos éjjel, Mely virágot s dalt terem, Mikor ébren semmi sincs más, Csak a fák sötét bogán: Hangos, boldog csalogány S boldog, néma szerelem...
*
Hát a csapongó Gyors szavu tréfák Játszi szökését, Festi-e más nyelv Oly remekűl? Pattog a víg élc, Ám sebe nem fáj, Mert csak enyelgés, Tarka bohóság Volt az egész!...
*
Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja Úgy zendűl benne, mint egyház harangja Mely messze hinti mély, komor szavát. Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban, S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban, Úgy döng minden szó a kedélyen át!...
*
Ciklops pőrölye, hogyha csatát fest, Csatakürtök bősz riadása! Halld! Halld! Száguldva, vihogva, kapálva Dölyfös paripák robbannak elő. Százak keze vág, százak keze lő. Nem szárnyal a vér-ködös égre más, Csak ágyudörej, szitok és zuhanás! Rázkódik a föld, iszonyodva reng, Amerre a kartács vad tánca kereng!... Dúl a szilaj kéz, csattog a kard, Sebet osztva süvölti: ne bántsd a magyart! -------------------------------------------------
Hatalmas, szép nyelv, Magyarnak nyelve! Maradj örökké Nagy és virágzó! Kisérjen áldás, Amíg világ áll! S legyen megáldott Az is, ki téged Ajkára vesz majd: Elsőt rebegve, Végsőt sóhajtva!
1885.
*
Kik a legjobb emberismerők?
A bűnügyi nyomozók vagy a szélhámosok, a regényírók vagy a jellemszínészek, netán idős tanárok? Vagy a papok, akik rengeteg gyónást, bűnvallást hallanak? Vagy az orvosok, ápolók, akik látják a szenvedő beteget? Vagy a taxisofőrök, a kocsmárosok, a fodrászok, a kurvák?
*
Materialista Európa?
Miért pont Európában lett oly domináns, Hogy vegyszerekkel akarják gyógyítani az embert, S annak nemcsak a „testi”, de a „lelki” betegségeit is? Ahogy a teljesítmény fokozására is szereket használnak… (Akár homeopata módszerrel. Akár nem.)
*
A boldogság fokozhatósága
Mikor voltam a legeslegboldogabb? Más lehet boldogabb mint én valaha is remélhetem? Az emberek „boldogságmaximuma” összemérhető?
*
Vallomások és vallatások
Szerelmet vallani és bűnt bevallani Mindkettőben van - más - nehézség.
*
Formaidőzítés
Potya vagy bravúr sorozat? Mi mindentől függ, hogy milyen lesz Például itt és most a kapus teljesítménye:
*
Sámson a vak, az egyik első terrorista? Akinek a hajában volt és lett ismét az ereje
*
Archaikus - archívum - archaizál
Archaikus Apolló-torzó Rainer Maria Rilke
Nem ismerhettük hallatlan fejét, melyben szeme almái értek. Ám a csonka test mégis izzik, mint a lámpa, melybe mintegy visszacsavarva ég
nézése. Különben nem hintene melle káprázatot s a csöndes ágyék íves mosollyal, mely remegve lágy még, a nemző középig nem intene.
Különben csak torzult és suta kő lenne, lecsapott vállal meredő, nem villogna, mint tigris bőre, nyersen,
s nem törnék át mindenütt busa fények, mint csillagot: mert nincsen helye egy sem, mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!
fordító: Tóth Árpád
*
Ki a bolond?
Aki magában beszél vagy parancsol a Napnak? Aki vizet hord a tengerbe, aki ágyúval lő a verébre? Aki csak szó szerint érti a meséket - a jótündért várja?
*
A szélhámos és s balek
*
Isten
Olyan mint a nyelv, Mi teremtjük őt és ő teremt minket S a grammatika előtt a császár is meghajol…
*
Találós kérdések: Minél többet adsz belőle, annál több lesz Ha megosztod, sokszorozódik vagy osztódik
*
A kenyérszaporítás csodája Krisztus követhetetlensége, Avagy megtalálni a „varázsigét”, Amire megnyílnak a lezárt batyuk…
*
Rolling Stones A gördülő kőre nem tapad a moha
*
Tű a szénakazalban
Hogyan lehet többmilliárd nőből az egy igazit megtalálni? Azért nem ennyire lehetetlen, hogy jól válasszunk, Hisz sok-sok minden szűkíti a kört: Például az életkor, a földrajzi távolság, a nyelv, a kultúra, a műveltség, az érdeklődési kör, a hivatás, az életstílus, a vallási identitás és az anyagi helyzet, lakáshelyzet stb.
*
Rites du passage
Átvezető-bevezető rítusok? Mikor válik valaki nagykorúvá? Fokozatosan is, de ugyanakkor ünnepi aktusban is („A mennyiség átcsap minőségbe…”)
*
A lány születésétől készített kelengye, Holtodig törlesztett hozomány, lakodalom (Rövid dínom-dánom, hosszú szánom-bánom?)
*
Jó a jó tanács, bölcs intelem, De ezerszer jobb a jó példa mutatása
*
Suba a subához, guba a gubához (majd a fiatalok megismerve megszeretik egymást!?)
*
Impotensek A teljesítményhajszoló férfiak az ágyban
*
A megkímélt gyerek Visszariad minden erőfeszítéstől, Mindig ernyedtek maradnak a testi-lelki izmai…
*
A virág két dologtól pusztul el Ha nem öntözik vagy ha túlöntözik
*
Jegy
Jegyespárok – jegyben járók Jegy - eljegyzés - jegygyűrű - jegyajándék: Nyilvános ígéret és vállalás - kihirdetés. Illetve a jegykendő mint kapcarongy!
*
Művilág - művi, mesterkélt Műkönnyek - krokodilkönnyek Műláb és műszem(pilla) Műmosoly és kamu étel-ital
*
Önként dugod a fejed a hurokba? Önként leszel életfogytig adósrabszolga?
*
Be lehet-e bizonyítani, Hogy jószándékból többet ártottak az emberek egymásnak, Mint előre megfontolt aljas, gonosz, rossz, ártó szándékkal?!
*
La Fontaine: A holló meg a róka
Holló úr ült a fatetőn Csőrébe sajt volt, jókora, S kit a jóillat csalt oda, A róka szólt hízelkedőn: "Á, jónapot, te drága holló! Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló! Nem tódítok, de hogyha hangod Olyan, mint rajtad ez a toll, ó Akkor a madarak között első a rangod." A holló erre rendkívül örül, Torkán egy hangot köszörül, Kitátja csőrét, földre hull a sajtja A róka felveszi és egyre hajtja. "A hizelgő, akármi fajta, Azokból él, akiknek hízeleg: Felér a sajttal ez a lecke - vedd." A holló ámul, pironkodva, végre Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.
Kosztolányi Dezső fordítása.
*
Az élet nem játék
Nem lehet önként bármikor kiszállni, Megismételni, újrakezdeni, meg nem történtté tenni? Az életből csak egy van - a lét a tét. Nincs feltámadás. A kilőtt szem, a levágott kar, a megtiport szív úgy marad.
*
Az élet nem kívánságműsor
*
Ha szívesen és önzetlenül adnak, fogadd el, Ha ütnek, fuss el - vagy az a legény, aki állja?
*
Akinek nem lehet tanácsot adni, Annak egyáltalán nem lehet segíteni
*
Szívet cseréljen, aki hazát cserél
*
Minden kezdet nehéz, de egy jó kezdet, fél siker Kilendülni a tehetetlenségből, megadni az indító lökést
*
Humorfóbia
Atavisztikus félelem - vicctelenség: Nincs bátorsága elsütni egy jó poént, Nehogy vérig sértsen egy hatalmasságot, Aki nem tréfásan vághat vissza…
*
Dsida Jenő: Sírvers
A szabad ég alatt tanyáztam. Gyermek voltam és karikáztam. Míg karikám gurult előre, ránéztem fűre, fára, kőre, holdfényre, napra, csillagokra, férfiakra és asszonyokra s mindenen - legyen új vagy ódon - elcsodálkoztam szörnyűmódon. Nem nézve így lábam elébe, e roppant gödör éjjelébe zuhantam. - Istenem, ha árva útfélen fekvő karikára találsz, kérlek, keress meg engem: E rút veremből végy ki engem
*
Aki verembe esett
Az kiabálhat segítségért és megköszönheti azt, Az türelmetlenkedhet, mint az agresszív kismalac, Az beránthatja magához a segítő jobbot sorstársnak, Az berendezkedhet ott, mintha amúgy így akarta volna Az várhat csendben, mint a néma gyerek, akinek anyja sem…
*
Egy mindenkiért, mindenki egyért
*
Egy csónakban evezünk, Együtt sírunk, együtt nevetünk
*
A saját fészkedbe piszkolsz?
*
Kígyót melengetni a kebleden
*
Dánia börtön
Ha előbb mindenkit bezárnak, Majd feltételesen szabadlábra bocsátanak, Akkor mindenki örül, hogy luk van a fenekén, S nem fog, nem mer morogni, szót emelni semmiért (vesd össze: kínai örömszerzés)
*
Anyám, az álmok nem hazudnak?
*
Megcsípem magam: nem álmodok?
*
Dodonai bölcsesség Ha megnősülsz, megbánod. Ha nem nősülsz meg, azt is megbánod…
*
Eklektikus ember
Egymással össze nem egyeztethető eszmék, elvek Mint egy eklektikus épület - Vagy az az emberábra, amikor más-más rajzol részeket, De nem tudja, mit tett a többi - az egész torzszülemény…
*
Mizantróp
Kiből lesz embergyűlölő? A szörnyszülöttből, a nyomorékból? Vagy a magát mindenkinél különbnek gondolóból? Az embert és az emberiséget megvetőből?
*
Korunk nyájembere - elbirkásodás, Aki vakon megy a főkolompos után, S nem lesz fekete bárány - ha eltéved, visszahajtja a kutya vagy elpusztul…
|