 MIÉRT NE LENNÉK BOLDOG? KITERÍTENEK ÚGYIS…
Szellemtörténetek és életképek – szabad ötleteim jegyzéke
Minden egész eltörött: részek egy kirakós szellemi életjátékhoz
Reményik Sándor
Mindegy
Ha ezt a szót, e kurta szót
Ki tudnám egyszer ejteni
Egyszerűn, hangsúlytalanul,
Ahogy ágról a zuzmara pereg,
Ahogy az esőcsepp a mélybe hull...
Ha tudnám egyszer ezt kiejteni
Vigaszt nem várón, visszhangtalanul.
Ha tudnám egyszer ezt úgy ejteni,
Hogy nem kellene mögé rejteni
Fájó lemondást, keserű dacot,
Titkolt reményt, elfojtott haragot.
Ha úgy ejthetném, hangsúlytalanul,
Ahogy ágról a zuzmara pereg,
Ahogy az esőcsepp a mélybe hull.
Akkor én derült volnék, mint az ég,
És nyugodt, mint a halottaknak arca
Az ünnepi, ravatalos szobában,
És rendületlen, mint az Alpesek,
S erős, mint az Isten a magasságban.
*
A szombat van az emberfiáért
Az egyik szombaton vetések közt járt.
Tanítványai kalászokat téptek, kezükkel szétmorzsolták és ették.
Néhány farizeus rájuk szólt:
"Miért tesztek olyat, ami szombaton tiltva van?"
Jézus felelt nekik:
"Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett?
Bement az Isten házába, fogta a szent kenyeret
és evett belőle, és adott a többieknek is,
noha ezt csak a papoknak lett volna szabad megtenniük?"
Majd hozzátette:
"Az Emberfia ura a szombatnak is."
Luk 6,1-5
*
Ahol zsarnokság van,
Ott mindenki szem a láncban
*
A katonához szabják a ruhát, vagy fordítva?
*
Nominálbér és reálérték –
Például: vásárlóerő
*
Az eufemizmus, mint hazugság –
Pl. kaparásnak elnevezett magzatgyilkosság
*
A feltétlen szeretet –
Amit nem kell kiérdemelni,
amire nem válhatsz érdemtelenné
(kitagadás)
*
Holt költők társasága –
Avagy a holtak hogyan segíthetik az élőket
*
Az emberi méltóság rangja –
Velünk született elidegeníthetetlen emberi jogok
*
A bizonyítás terhe és az ártatlanság vélelme
*
Jobb ügyhöz méltó buzgalom
*
A góllövésre nincsen szabály
*
Csodás metamorfózisok:
Csodagyerekből hülyegyerek – angyalkából házisárkány.
*
Vigyázz, mert úgy maradsz!
*
Úgyis minden csak hiábavalóság?
Nevetséges minden emberi nagyság és hőstett?
*
Csak héj, sehol egy kemény mag?
*
Miért húznád, vesztegetnéd a drága időd?
Miért vagy szabad prédája az időrablóknak?
*
Predestináció és szabad akarat –
Az akarót repíti, a nem akarót vonszolja a sors
*
Add tovább, szamár a végállomás
*
Szirénsziget mellett elhajózni…
*
Aki mindenkit szolgál, az senki sem fizeti?
*
Ha én árthatom a legtöbbet magamnak,
Akkor ennek az ellenkezője is igaz lehet, s ez biztató
*
Milyen rövidtávú előnyöket kínál a beteg szerep?
*
A szar és az arany szellemi alkímia variáció
*
A balhit is hegyeket mozgat
*
Amit erővel vesznek le, amiről önként mondasz le…
*
Ha van igaz jóbarát, akkor van hamis rossz is?
*
Ki tud engem a legjobban megkínozni?
*
A nyúl és a teknős versenyfutása
*
Három kívánság és a jótündér
*
A három sündisznó meséje
*
Ízlések és pofonok különbözőek
Ízléskérdéseken nem lehet vitatkozni
De az istenhit, a morál és a boldogság kérdései nem ilyenek.
*
Posztmodern
Mind egy - mindegy - minden mehet
Ha nincsen isten(hit), akkor minden megengedett
*
Posztmodern
Egy pátosztól rettegő, folyton (ön)irónikus ember
Hogyan buzdítja csapatát és hogyan vall szerelmet?
*
Aki a szükségesnél több szóval, bő lére eresztve mond el valamit,
Az egyéb bűnökre is képes (itt pl. időrablás és az igazság elrejtése)
*
Dialektika: megszüntetve megőrizni
Egyszerre légy tüzes neológus és tüzes ortológus is
(Kazinczy Ferenc, aki 2387 napot töltött fogságban)
*
„Csillagok útján meghal, ki továbbmenni fél…”
*
Minden kezdet nehéz - de egy jó kezdés már fél siker.
Ha rossz felé indulsz el nagy lendülettel, jó messzire érsz hiába…
*
Isten áldása a munkádon olyan, mint amikor jó széllel vitorlázol,
Ha nincs meg, akkor mintha szembeszéllel kéne evezni, gályázni?
*
Népdal és néptánc - a magyar lélek formái
Amit már össze kellett gyűjteni, óvni-rendezni és visszatanítani
*
A jó példa mutatása száz tanáccsal, intéssel felér -
Ahogy a rossz agyonüti az összes verbális bölcsességed
*
Csoszogi az öreg suszter,
Aki megjavítja a már csupa luk cipőt,
És direkt rosszul adva vissza úgy segít, hogy még kikéri magának
*
A hét krajcár,
Amikor a hiányzó utolsót a bekopogó koldus adja
*
Sok az eszkimó és kevés a fóka?
Egyre inkább ilyen kiélezett versenyhelyzetben találkozunk?
*
K o r d o k u m e n t
„ISMERI-E A VÁLASZT?
Mitől boldog az egyik ember, és mitől boldogtalan a másik?
Miért víg és sikeres az egyik, míg a másik szegény és elesett?
Miért retteg és aggódik az egyik,
a másikat pedig miért tölti el hit és magabiztosság?
Miért lakik egyikük szépséges luxuslakásban,
míg a másiknak nyomorúságos egzisztenciára is alig-alig futja?
Miért arat az egyik ember sikert minden téren,
míg a másik kudarcot vall?
Hogyan lesz az egyikből szakmájának művésze
vagy tudományának géniusza,
míg a másik egész életében eredménytelenül tesz-vesz,
és soha nem viszi semmire?
Hogyan gyógyulhat meg egyikük olyan betegségből,
ami másikuknál gyógyíthatatlannak bizonyul?
A választ ezekre a kérdésekre megismerheti
Krepsz Ági: SIKER MESTERKURZUSÁN”
(Aki megtudott valamit, azt értesítsen:
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
..)
*
Rossz szomszédság, török átok
Egy jó szomszéd száz távoli rokonnál többet ér!
*
Matrjoska baba -
mint ahogy a kismamában a pocaklakó ad infinitum
Ha lesz még férfi és nő, lesz még a Földön szerelemgyerek.
Vagy mesterségesen állítják elő az utódot, s lőn Frankenstein…
*
Aki úgy tudja felemelni a kamu súlyt, mintha dög nehéz lenne
Aki úgy tudja felemelni a mázsás terhet, mintha pehelykönnyű lenne
*
Szemesnek áll a világ - avagy a szemtelennek?
Ha nem vagy résen, még a szemed is kilopják?
Nem mindegy, hogy szemüveg vagy üvegszem?!
Az életed csak egyszer, szemed világát többször elveszítheted?
Vannak gyengén látók, vannak vakok és vannak lelkivilágtalanok
*
Aki jól játssza Napóleont, az tiszteletreméltó művész,
De aki a színpadon kívül, nem viccelve „Napóleon”, az bolond
*
Ne hülyéskedj folyton, mert úgy maradsz
*
A korrupció az, amiből Te kimaradsz?
Ahogy nincs kisebb vagy nagyobb halál,
Úgy csak mennyiségileg különbözik kisebb-nagyobb
Megvesztegetés és megvesztegethetőség - minőségileg nem.
Elég annyi, ha az ördögnek csak a kisujjadat nyújtod: beránt!
*
Nomen est omen
Népetimológia: Jenő - Eugéniusz - Jó szellem
*
Szegény ember semmit nem dob ki,
Majd még minden jó lehet valamire,
Vagy nem is termelődik „szemét”?!
*
TISZTA ÉS TISZTÁTALAN KÉZ ÉS LÉLEK
Abban az időben:
Összegyűltek Jézus köré a farizeusok,
és néhány írástudó Jeruzsálemből.
Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan,
vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret.
A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig,
amíg meg nem mossák a kezüket könyékig,
így tartják meg az ősök hagyományait.
És ha piacról jönnek, addig nem esznek,
míg meg nem mosakszanak.
S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak:
így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték:
"Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait,
miért étkeznek tisztátalan kézzel?"
Ezt a választ adta nekik:
"Képmutatók!
Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van:
"Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem.
Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván,
amelyek csak emberi parancsok.
Az Isten parancsait nem tartjátok meg,
de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok."
Majd ismét magához szólította a népet, és így szólt:
"Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg:
Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné.
Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná.
Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat,
erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság,rosszindulat,
csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság.
Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.
Márk evangéliuma 7, 1-8. 14-15. 21-23
*
Kosztolányi Dezső:
Litánia
Az én koromban:
zörgött az egekben a gépek acélja.
Az én koromban:
nem tudta az emberiség, mi a célja.
Az én koromban:
beszéltek a falban a drótok, a lelkek.
Az én koromban:
vad, bábeli nyelvzavarok feleseltek.
Az én koromban:
öngyilkosok ezrei földre borultak.
Az én koromban:
méreggel aludtak el a nyomorultak.
Az én koromban:
kínpadra feküdtek az árva, beteg nők.
Az én koromban:
lélekbe kutattak a lélekelemzők.
Az én koromban:
mint koldusok álltak a sarkon az épek.
Az én koromban:
recsegtek a trónok, a bankok, a népek.
Az én koromban:
mily dalt remegett a velőkig üvöltő.
Az én koromban:
prózára szerelte a verset a költő.
Az én koromban:
mindannyian ó de magunkra maradtunk.
Az én koromban:
sírtunk, amikor kenyerünkbe haraptunk.
Az én koromban:
nem volt, ki szegény sziveket melegítsen.
Az én koromban:
álmatlanul ült arany-ágyon az Isten.
|
