 MIÉRT NE LENNÉK BOLDOG? KITERÍTENEK ÚGYIS…
Szellemtörténetek és életképek – szabad ötleteim jegyzéke
Minden egész eltörött: részek egy kirakós szellemi életjátékhoz
Edward Lear
A két Agglegény
(Fordította Havasi Attila)
Egy házban élt két Agglegény, kik nem maradtak veszteg:
egyik fogott egy Egeret, a másik meg egy Kekszet.
És akkor így szólt az, amelyik Egeret fogott:
"Ez épp kapóra jön, mert itthon minden elfogyott.
Nincs más, csak egy kis citromunk meg egy kanálka mézünk,
és vacsorázni mit fogunk? Hisz nincs már semmi pénzünk.
És félő, hogy ha vacsorára semmit sem eszünk,
hajunk és szempillánk kihull, és soványak leszünk."
A másik erre így felelt (aki Kekszet fogott):
"A Töltött Egérnél bizony nincs fájinabb dolog!
A Töltelékbe Hagyma kell, no meg Pemetefű –
csak hát ezekhez hozzájutni nem o'an egyszerű."
És akkor a két Agglegény a városba eredt,
és kértek kölcsön Hagymát, no meg Pemetefüvet.
Hagymát, azt kaptak, Pemetét viszont sehol se leltek,
pedig bejártak minden Boltot, Piacot és Kertet.
De jött egy ember: "Látják ottan azt a nagy hegyet?
A tetejére meredek Szörpentin-út vezet,
és odafönn egy bölcs Öreg, egy Remete lakoz,
ki egész nap egy tudományos nagy Könyvet lapoz.
Azt mondom: fogjon Remetét, kinek nincs Pemetéje,
és igen apró cikkekre meg cakkokra metélje.
S ha megvan, nincs is hátra más, csupáncsak őt elég
a Hagymával jól elkeverni, s kész a Töltelék!"
És akkor a két Agglegény, tovább nem késlekedve,
a meredek Szörpentin-úton fölmászott a hegyre.
És odafönn a hegytetőn volt egy sziklás üreg,
s ott elmélyülten olvasott ama Tudós Öreg.
Ráordítottak: "Félre Könyv! Na rajta, Bölcsek Bölcse!
Az időt itt ne, inkább otthon Egerünket töltse!"
A Bölcs Remete nem felelt egy árva szót sem erre,
s a nagy Könyvvel jól rásózott a két nagy kopasz fejre.
És hegyen-völgyön, városon, Szörpentin-úton át
csak gurult a két Agglegény, hazáig meg sem állt.
De akkorára élelem már otthon nem maradt:
az Egér fölfalta a Kekszet, aztán elszaladt.
Így aztán meghitt kis lakuk elhagyták csendesen,
és attól fogva nem hallott felőlük senki sem.
http://www.litera.hu/irodalom/nonszensz-versek
Napi igehelyek
1.
MINDENKINEK MINDENE
Mert ha hirdetem az evangéliumot,
nincs miért dicsekednem, hiszen kényszer alatt vagyok.
Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!
Mert ha szabad akarattal teszem ezt, jutalmam van;
ha pedig kénytelen-kelletlen, csak ügyintéző vagyok.
Mi tehát az én jutalmam?
Hogy az evangéliumot hirdetve ingyen adjam az evangéliumot,
és ne éljek az evangéliumból eredő hatalmammal.
Mert én, bár mindenkitől független voltam,
mindenki szolgájává tettem magam,
hogy minél többeket nyerjek meg.
A gyöngéknek gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket;
mindenkinek mindene lettem, hogy egyeseket megmentsek.
Mindent az evangéliumért teszek,
hogy nekem is részem legyen benne.
Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán futnak,
mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a jutalmat?
Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!
Az pedig, aki részt vesz a versenyben, mindentől tartózkodik:
ők azért, hogy hervatag koszorút nyerjenek,
mi pedig, hogy hervadhatatlant.
Futok tehát, és nem csak vaktában;
mérem az ökölcsapásokat,
s nem csak úgy, a levegőbe csapkodva;
hanem sanyargatom a testemet és szolgaságba vetem,
nehogy, míg másokat tanítok, magam elvetésre méltó legyek.
1Kor 9,16-19.22b-27
2.
SZÁLKA-GERENDA
Hasonlatot is mondott nekik:
,,Vajon a vak vezethet-e vakot?
Nem esnek-e mindketten verembe?
Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél;
valaki akkor tökéletes, ha olyan, mint a mestere.
Miért látod meg a szálkát testvéred szemében,
a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?
És hogyan mondhatod testvérednek:
,,Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát'',
a te szemedben pedig nem látod a gerendát?
Képmutató!
Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát,
és csak azután fogj hozzá,
hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből!
Lk 6,39-42
*
Diliházban a főorvos ellenőrzi, hogy ki mehet már haza.
Nézi az első beteget.
- Bumm, én vagyok az atombomba! - mondja az.
- Na jó, ő még itt marad egy kis ideig.
Megy a másodikhoz:
- Bumm, én vagyok a hidrogénbomba! - mondja ez.
- Hát, még ő is maradjon.
Lép a harmadikhoz.
Nézi, de ő nem csinál semmit, nyugodtan áll.
- Hazamehet.
Kíséri végig a folyosón, már majdnem kiértek a diliházból,
amikor a kapualjban hirtelen megszólal:
- Bumm, én vagyok az időzített bomba!
*
A látszat csapdái
Az egyik attól lesz végelgyengült,
Hogy túl sok energiát emészt fel a látszatfenntartás,
Sokkal többet akar mutatni – többnek akar mutatkozni…
A másiknak meg az okozza a vesztét,
Hogy egy fél napig sem képes elviselni,
Ha ő itt és most nem tűnik mindenki előtt okosnak, jónak…
*
Lenullázódás
Amid van vagy lehetne,
Azt egyáltalán nem becsülöd,
Amid nincs, nem is lehetne – sőt:
és nem is lenne jó, ha rendelkeznél vele,
arra viszont szerfelett vágyakozol –
így a végén semmid sem lesz…
*
Banánhéj
Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik
Ha egyszer-kétszer sikerült valami,
könnyen elbízod magad,
S azt hiszed, hogy csak magadnak,
saját erődnek-okosságodnak köszönheted,
vagy hogy többéves bérleted van a szerencsére…
*
A nevető harmadik
Ugraszd össze az ördögfiókákat,
Például a versengés szellemét ereszd rájuk,
S akkor erőszak nélkül a Csongoré lesz a varázseszköz…
*
Közösségben az erő
Egyenként elbánik az oroszlán az ökrökkel
Külön könnyű elszakítani a szálat, de kötéllé fonva…
*
Következtetés
Nézd meg az anyját
és vedd el a lányát…!
Az alma nem esik messze a fájától
*
Érték: használati, csere és más…
Lehet nekem valami felbecsülhetetlenül értékes, amitől
Semmi pénzért, a világ minden kincséért meg nem válnék
(kedves bútor, emléktárgy, s.k. készített vagy ajándék stb.) –
Amit ugyanakkor a „piacon” egy fillérért se tudnák eladni,
Esetleg még nekem kéne fizetni, hogy elszállítsák…
*
Székfoglaló
Mindig eggyel kevesebb szék van
Mint amennyi ember kering az asztal körül,
S a legvégén már csak egyetlen ember ülhet le…
*
Virágvasárnap és kereszt
Akitől üdvöd reméled, azt keresztre feszítteted?
Akit ujjongva üdvözölsz, afelé később az öklödet rázod?
S még akik egyenként Jézus szabadon bocsátást kérik is,
Azok a tömegpszichózis hatása alatt már Barabást kiáltanak?
S vajon te akkor nem lettél volna pont úgy egy a sokaságban?
*
Építeni és rombolni
Felépül egy szép kastély,
Amit pusztítanak a háborús ellenfelek,
Majd a maradék javát széthordják a helybeliek,
Majd olyan célra szánják az épületet,
Ami a felismerhetetlenségig lerobbantja, lelakja stb.
*
Aki a jó édesanyját is eladná egy poénért
*
Magyarországon
azért ilyen lassú a vasúti közlekedés,
mert meg kell őriznünk a nagy ország látszatát!
*
Hatalmas kagylógyűjteményem van,
amit csak úgy elszórva tartok a világ tengerpartjain.
Talán már láttad.
*
Empatikus postás
Tóték – Isten hozta őrnagy úr!
A falu levélkézbesítője nem mechanikusan dolgozott,
A fiúk hősi haláláról értesítő levelet például nem vitte ki,
Ezért tűrték oly hosszan Tóték az idegbeteg és munkamániás,
Családi életüket felforgató, belőlük hülyét csináló „vendéget”…
*
A levéltitok és a titkos napló
Sem a közvetítő, a posta nem olvashat bele,
Sem azok a családtagok, akik elől amúgy nem zárod el.
Bár nem esnek kísértésbe, ha olyan titkosírást használsz,
Aminek itt és most csak te tudod, s őrzöd a megfejtő kódját…
*
SZARKAZMUS
Egy férfi bemegy a tetováló szalonba majd közli a mesterrel,
hogy egy szép piros Ferrarit szeretne a farkára tetováltatni.
- Rendben. - mondja a mester
és elkezdi rajzolni az autót,
igazítja, színezi majd így szól:
- Uram, nem akarja a kedves feleségét is behozni hozzám?
Hogy teljes legyen a kép,
neki meg csinálhatnék egy csinos kis garázst,
és ha hazamegy biztosan be tud majd parkolni a Ferrarival.
A férfi meghökkenve mondja:
- Na de mit képzel, én meleg vagyok és ezt sértésnek veszem!
Elkezd hebegni a mester:
- Jajjajj elnézést kérek nem akartam megsérteni.
Csinálja tovább a kocsit, majd így szól a végén.
- Uram, ez nagyon jól sikerült!
- Esetleg nem kíván egy traktort csináltatni a zacsira?
- Traktort?
- Persze, ha elakad a Ferrárival a szarban legyen mivel kihúzni!
*
Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!
*
Cyrano de Bergerac (Orr monológ)
szerző: Edmond Rostand
Eredeti franciából fordította: ifjabb Ábrányi Emil
CYRANO
Lássa,
Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása!
Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből... Így ni, hallja csak:
Kihívón: „Én nem járnék ám vele!
Sebészt hivatnék, hogy metélje le!”
Barátilag: „Hisz findzsájába ér!
Igyék vederből, abba belefér!”
Leírón: „Csúcs, mely veri az eget!
Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!”
Kíváncsian: „Mit rejt e hosszú tok?
Tollszár van benne, vagy gyaníthatok
Papírvágó kést, ollót is talán?”
Kecsteljesen: „Ön nagy barátja, lám,
A madaraknak! Póznát tart nekik,
Hol magukat jól kipihenhetik!”
Kötődve: „Kérem, ha pipázik ön,
S a füst orrán át gomolyogva jön,
Kéménytüzet szomszédja nem jelez?”
Intőn: „Vigyázzon túlsúlyára! Ez
Lehúzza önt s fejjel bukik előre!”
Gyöngéden: „Lássa, megfakul a bőre
Színét a napfény durván szívja ki
Egy kis napernyőt venne tán neki!”
Pedánsul: „Hallott az Arisztofánesz
Nagy állatjáról uraságod? Tán ez:
A Hippokampelefantokamelosz,
Hordott ilyen hús-díszt elől... e rossz
Hangzású lényen volt ily hosszu csont!”
Gavallér módon: „A manóba, mondd,
Ez a fogas jött most divatba? Ej,
Kalap számára pompás kicsi hely!”
Föllengzően: „Hatalmas, büszke orr,
Egy teljes náthát csak a bősz, komor
Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!”
Tragikusan: „Vörös tenger, ha vérzik!”
Bámulva: „Ó, eszembe jut, ha nézlek:
Micsoda cégér egy illatszerésznek!”
Lírailag: „Kagyló ez, s ön Triton?”
Naivul: „Mondja, mert én nem tudom,
Mikortájt nézik ezt a műemléket?”
Mély tisztelettel: „Gratulálunk néked
Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!”
Parasztosan: „Hékás, a számat tátom!
Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:
Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!”
Hadászilag: „Szuronyszegezve áll!
Lovas-roham ilyet készen talál!”
Üzletszerűn: „Tán lutrit rendez? Én
Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!”
Végül, torzítva Pyramus kriáját:
„Ez dúlta szét az arc harmóniáját,
E szörnyeteg!... Pirul az áruló!”
Így ömlött volna szájából a szó,
Ha volna önben szellem és tudás.
De szellemet, boldogtalan dudás,
Ön sose látott s tán azt tudja csak,
Hogy hülye fráter is lehet lovag!
De hogyha önben annyi lelemény
Lett volna mégis, hogy kivágja szépen
Mindazt, amit most összehordtam én
E díszes, úri hallgatók körében:
A kezdő mondat első negyedét
Éles kardommal vágtam volna szét!
Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!
|
