 MIÉRT NE LENNÉK BOLDOG? KITERÍTENEK ÚGYIS…
Szellemtörténetek és életképek – szabad ötleteim jegyzéke
Minden egész eltörött: részek egy kirakós szellemi életjátékhoz
Petőfi Sándor
AZ ALFÖLD
Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.
Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.
Felröpűlök ekkor gondolatban
Túl a földön felhők közelébe,
S mosolyogva néz rám a Dunától
A Tiszáig nyúló róna képe.
Délibábos ég alatt kolompol
Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;
Deleléskor hosszu gémü kútnál
Széles vályu kettős ága várja.
Méneseknek nyargaló futása
Zúg a szélben, körmeik dobognak,
S a csikósok kurjantása hallik
S pattogása hangos ostoroknak.
A tanyáknál szellők lágy ölében
Ringatózik a kalászos búza,
S a smaragdnak eleven szinével
A környéket vígan koszorúzza.
Idejárnak szomszéd nádasokból
A vadlúdak esti szürkületben,
És ijedve kelnek légi útra,
Hogyha a nád a széltől meglebben.
A tanyákon túl a puszta mélyén
Áll magányos, dőlt kéményü csárda;
Látogatják a szomjas betyárok,
Kecskemétre menvén a vásárra.
A csárdánál törpe nyárfaerdő
Sárgul a királydinnyés homokban;
Odafészkel a visító vércse,
Gyermekektől nem háborgatottan.
Ott tenyészik a bús árvalyányhaj
S kék virága a szamárkenyérnek;
Hűs tövéhez déli nap hevében
Megpihenni tarka gyíkok térnek.
Messze, hol az ég a földet éri,
A homályból kék gyümölcsfák orma
Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop,
Egy-egy város templomának tornya.
Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.
Itt borúljon rám a szemfödél, itt
Domborodjék a sir is fölöttem.
(Pest, 1844. július.)
*
Ady Endre -
Páris, az én Bakonyom
Megállok lihegve: Páris, Páris,
Ember-sűrűs, gigászi vadon.
Pandur-hada a szájas Dunának
Vághat utánam:
Vár a Szajna s elrejt a Bakony.
Nagy az én bűnöm: a lelkem.
Bűnöm, hogy messzelátok és merek.
Hitszegő vagyok Álmos fajából
S máglyára vinne
Egy Irán-szagú, szittya sereg.
Jöhetnek: Páris szivén fekszem,
Rejtve, kábultan és szabadon.
Hunnia új szegénylegényét
Őrzi nevetve
S beszórja virággal a Bakony.
Itt halok meg, nem a Dunánál.
Szemem nem zárják le csúf kezek.
Hív majd a Szajna s egy csöndes éjen
Valami nagy-nagy,
Bús semmiségbe beleveszek.
Vihar sikonghat, haraszt zörrenhet,
Tisza kiönthet a magyar síkon:
Engem borít erdők erdője
S halottan is rejt
Hű Bakony-erdőm, nagy Párisom
* * *
Napi igehelyek
KEMÉNY NYAKÚ BÁLVÁNYIMÁDÓK
Így szólt ekkor az Úr Mózeshez:
,,Menj le hamar,
mert vétkezett néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről!
Hamar letértek arról az útról, amelyet mutattál nekik:
öntött borjút készítettek maguknak, imádták azt,
áldozatokat mutattak be neki, és azt mondták:
,,Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről!''''
Aztán így szólt az Úr Mózeshez:
,,Látom már, hogy keménynyakú nép ez!
Hagyj engem, hadd izzék fel haragom ellenük,
hogy eltöröljem őket, és téged tegyelek nagy nemzetté!''
Mózes erre így kezdte kérlelni az Urat, az ő Istenét:
,,Miért gerjedne fel, Uram, haragod néped ellen,
amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, nagy erővel és hatalmas kézzel?
Emlékezzél meg
Ábrahámról, Izsákról és Izraelről,
a te szolgáidról,
akiknek megesküdtél önmagadra:
,,Megsokasítom utódaitokat,
mint az ég csillagait, és ezt az egész földet, amelyről szóltam,
utódaitoknak adom, s birtokolni fogjátok azt örökké!''''
Megengesztelődött erre az Úr,
és nem tette meg azt a rosszat, amelyet népe ellen mondott.
Kiv 32,7-11.13-14
*
ELSŐ BŰNÖSBŐL FŐAPOSTOL
Hálát adok annak, aki erőt adott nekem,
Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak,
hogy megbízhatónak ítélt, és erre a szolgálatra rendelt engem,
aki azelőtt káromló, üldöző és gyalázkodó voltam,
de irgalmat találtam, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem.
Sőt, valósággal elárasztott a mi Urunk kegyelme,
a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel együtt.
Igaz beszéd ez, s teljes hitelt érdemlő:
azért jött el Krisztus Jézus erre a világra, hogy üdvözítse a bűnösöket.
Ezek között az első én vagyok.
De éppen azért találtam irgalmasságot,
hogy Krisztus Jézus rajtam, az elsőn
mutassa meg egész hosszan tűrését,
okulásul azoknak, akik hinni fognak benne az örök életre.
Tisztesség és dicsőség érte
az örökkévalóság halhatatlan, láthatatlan Királyának,
az egy Istennek, mindörökkön örökké! Ámen!
1Tim 1,12-17
* * *
"Volt egy komikus jelenete a milleneumi ünnepségeknek.
A díszmagyarba öltözött megye és város
leiramodott a nagymise után a várhegyről a zsinagógába.
Minek? Imádkozni vagy tüntetni?
Nem vezet szűkkeblűség,
sem előjogokat nem akarok a katolicizmus részére,
de nem tudom belátni, hogy katolikus minek megy zsinagógába?
A templom nem parádé-piac,
a templomjárás sem ceremónia, sem komédia.
Hallottam azt is, hogy valaki azt mondta,
hogy a bazilika tanulhatna a zsinagógától hazafiságot.
Erre azt feleljük:
modern hazafiságot, mely a hasát s nem a hazát szereti,
senkitől sem akarunk tanulni.
Országfenntartó hazafiságot
pedig ezer év óta ismerjük, gyakoroljuk.
Aki nem hiszi, az nézzen Szent István koronájára:
ott nem tóra, hanem kereszt ragyog."
(Prohászka Ottokár: Bazilika és zsinagóga. 1896)
*
Hajtóvadászat
Meghívják a rendőrt hajtó-vadászatra.
Elengedik a kutyákat, a rendőr lő, s egy hajtót meg is sebez.
Elviszik a sebesültet, folyik tovább a vadászat,
a rendőr megint lő, megint egy sebesült.
Ez így megy néhányszor,
mikor a házigazda megunja a dolgot, és rászól a zsarura:
- Ennyire nem tud bánni a puskával, már az ötödik hajtót lövi meg?!
- Hát nem hajtó vadászatra jöttünk?
*
Játszva tanul az állatkölyök, a fióka is,
De ha nem igyekszik eléggé,
akkor az később életébe kerül –
Igaz ez persze az ún. gyerekjátékokra is…
*
A játék,
Ha nem pénzért folyó szerencsejáték,
Azért lehet önfeledt, mert nem vérre megy,
S nem a kimenetelétől függ, hogy eszel-e este…
*
A mindenséggel mérd magad?
És akik kerülik a megmérettetést –
Nincs publikált művük, egy cáfolható állításuk,
Nem állnak ki egy mérkőzésre, szellemi párbajra stb.
*
Az emberiség jótevője az,
Aki jól el tudja játszani Napóleon jól megírt szerepét,
De kötözni való bolond, aki az előadás után úgy marad…
*
Aki másnak vermet ás, maga esik bele
(Pl.: a Hamletnek tervezett csapda esete)
*
A csillagos ég felettem
És az erkölcsi törvény a szívemben –
E két dolog tölt el isteni nyugalommal
(Immánuel Kant – Immánuel =isten velem)
*
Jól jön a harmadik láb, egy mankó,
Amire támaszkodni lehet, ha a sajátod gipszben van,
De ha idejében nem dobod el, akkor fogyatékos maradsz-
Így van ez a szellemi mankókkal, „izmusokkal” stb. is
*
Ha megtanultál járni, nem kell figyelned lépéseidre,
Csak ha különlegeses a körülmények: pl. jeges a járda,
És ez így automatizálódva tehermentesít másra,
ill. differenciáltabb mozgásokra: amilyen pl. a tánc.
*
Centrum és periféria
Szétszórtan, nem koncentrálva
nem lehet autót vezetni –
egy hiba is végzetes lehet,
de ha nincs periférikus figyelmed…
*
Mindegy, hogy mit, csak beszéljenek rólad?
Mindegy, hogy híres, jó hírű vagy hírhedt vagy?
*
Nyilvántartanak – nyilván tartanak tőled
*
A bizonyítási kényszer csapdái:
A repülő osztály - A Pál utcai fiúk és „nemecsek”
*
A hit
A meggyőződés a nem látható dolgok valóságáról.
És a balhit? A tévhiedelem? A babona?
Mert nemcsak a hit, de a balhit is hegyeket mozgat!
*
A szellem hatalma és fölénye –
Az igazság ereje: a szószékről kiprédikált nagyúr
(Keresztelő Szent János és Heródes király története)
*
A fülemet levághatják,
De a humorérzékemtől nem foszthat meg erőszak.
*
Ha már egy embernek sikerült,
Akkor bárki másnak sem lehetetlen
*
Az egyiknek sikerül, a másiknak nem,
A sors olykor nem tudja, hogy mit akar?
*
A király bolondja
Büntetlenül mondhat bármit, még az igazat is?
*
Van, amikor a legjobb túlélési stratégia,
Ha folyamatosan hülyének tetteted magad –
Persze jó esélyed van rá, hogy a végén úgy maradsz…
*
Aki magán tud nevetni,
Az élete végéig jól fog szórakozni…
*
Műveld és ne magyarázd a csodát!
*
Idegen tollakkal ékeskedni?
Itt van Rhodus, most ugord át!
*
Ha felmegy a függöny, vége a protekciónak…
*
Ez a világ olyan világ,
Sokat ígér, keveset ád,
S az amit ád, keserűt ád
*
Az egyik nem ismeri fel a hibáját,
A másik meg nyakló nélkül ismételgeti,
Harmadik még büszkén dicsekszik is vele!
*
Beígérni két nagy pofont,
S a végén örülsz, ha csak seggbe rúgnak…
*
A polgári engedetlenség –
A nyílt törvényszegés a büntetés elől nem menekülve.
Például: Antigoné, aki parancsmegtagadó testvértemető
*
Kinn a bárány, benn a farkas…
*
Kihozni a maximumot
A sarokba szorított szelíd ökörből kihozni a vad bikát
*
Csak megsimogatni szerettem volna a nyuszit,
De a folytonos menekülésével, értetlenségével
Annyira felbosszantott, hogy most már agyoncsapnám..
*
Pszichológus gyakorlati vizsga:
Túsztárgyalás – lelki elsősegély telefon – békéltetés…
*
Philippé Desportes
Ikarosz
Ikarosz hullt le itt, az ifjú vakmerő,
Ki bátran égre szállt, gátat se nézve hol lát
S bár teste mélybe dőlt, veszítve gyenge tollát
A bátorok szívében dicső vágyat ver ő.
Mert boldog az a munka, hol a dicső erő
Nyert díja túlragyogja bukása törpe voltát,
S, mert boldog az a balsors, mely ily haszonba folyt át,
Hogy hőse, bár legyőzve, mégis örök nyerő.
Az új hallatlan úttól e gyermek meg se döbbent,
Tudása nem repült még, de bátor szíve röppent,
S, ímé, a legszebb csillag tüze égette meg.
Így halt meg, szédítőn merész kalandba vágva
Az ég volt drága vágya, s a tenger síri ágya
Van vágy még ily dicső, s van sír még ily remek
Philippé Desportes
(1546-1606)
Tóth Árpád fordításában
|
