MIÉRT NE LENNÉK BOLDOG? KITERÍTENEK ÚGYIS… Szellemtörténetek és életképek – szabad ötleteim jegyzéke Minden egész eltörött: részek egy kirakós szellemi életjátékhoz
Reményik Sándor Circumdederunt? Oh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? Pál, Rómabeliekhez, 7, 24. Annyi nehéz, fojtó szagú tavasz, Annyi örömtelen tavasz nyomán Eljött ez is. És eljöttek vele, Vele jöttek a végső borzadások És körülvettek engem iszonyún. Rettegve láttam: kendővégre állok A Rémtől ? s fegyver csak az ő kezében. Harang ha kondult: engemet temettek. Mozdony ha sípolt: nekem szólt: mehetsz. Minden arcon az ítéletet láttam, Aggódva ahogy rajtam révedez. Hallgattam hajnalban a madarak Pitymalló s erősödő énekét ? Sosem hallottam ilyen gyönyörűn ? ? S tördeltem izzadt kezemet: Ne még! A szívem beteg, rángatózó lángja Kéken virrasztott őrült éjszakákon, Láttam: rohamléptekkel jő halálom, Mint gyertyalángra szélroham ? s hiába, Hiába borult a kis mécsre védőn Édes mosoly és erős biztatás, Hiába: ez a végső búcsúzás. Fogták a kezem, tartották keményen, Mégis: mintha nem fogta volna senki. Szinte üvöltöttem: ne hagyjatok! Még ne hagyjatok, ne hagyjatok menni! Tartozom nektek ? tartozom magamnak. S az Istennek is tartozom ? ha van ? S fel kell tisztulnom ? csak erjedtem eddig ? Nem önthetnek ki ily zavarosan Az örökélet szűzi virányára ? Sivó homokjára a semminek!: Választanom kell e kettő közül, Ki egyik mellett sem tettem hitet. Még most sem. Ráz a rémület pedig, Apácák közt darálok vak imákat, És mindhiába mondom: Erős várunk? Hasztalan ez a vacogó alázat, A végtelenbe hasztalan kiáltunk! Féltem. Vert-kutyaképpen, nyomorultan, Pedig, mint erdőn rőzse-vivő vén: A halált hányszor, hányszor hívtam én! Hányszor öltem meg magam gondolatban ? De most, hogy eljött hirtelen, hívatlan, Rettenve kértem: ne tégy egyebet: Segíts, segíts tolni a napokat, Cipelni a rőzsét: az életet. Ó rőzse: teher, melynek célja nincs, Ó rőzse: Élet, az én életem! Nem tudok könnyíteni magamon S nem tudok könnyíteni népemen! Betegen senyvedek és gúzsbakötve Lelkem önzetlen mozdulatai ? Pedig be szerettelek volna rőzse: élet Boldog áldozatként meggyújtani! S a kezem béna és néma az ajkam És nem tud senki segíteni rajtam S nem tudok segíteni magamon S nem tudok segíteni népemen Miért hát ez az őrült félelem? És féltem mégis. Önzőn, nyomorultan Kapkodtam minden szalmaszál után, Kapkodtam hit és bölcsesség híján. Mitől féltem? Meg tudnám mondani? Talán csak az utolsó gyötrelemtől: Torz lobbanásától a gyertyalángnak? Talán, hogy számadoltat valaki ?: Őre túlvilág titkos kapujának? Talán attól, hogy a penész virít, Talán, hogy gonosz álarc a halál S testem érzi még a sír férgeit? Talán, hogy a szenvedés végtelen? Féltem ? nem voltam más, mint félelem. Pedig milyen egyszerű lett volna hittel Roskadni le a keresztfa tövébe ? Vagy bölcsességgel mint a római Folytatni vérem langy fürdő ölébe. A csillagokra gondolni s az égre, Vagy a langyos, békés örök sötétre. Szólni, mint hős testvérem az Igében, Holtig verselő fiatal halott: Mindegy. Legyen a Te akaratod. Vagy szólni önmagamnak: költő voltál S test vágyát-kínját mindig utáltad ? Mostan hát leveted a ronda testet És leteszed, mint este a ruhádat. Ami belőled fény volt: körbejár itt Testtelenül, gyönyörű-szabadon ? Fényként lépsz be fehér leányszobába S fényként égsz férfi-munka-asztalon. Az, hogy te mindezt tudni nem fogod már: Nem érinti fényből-szőtt képedet. Zenghetsz nagy győzedelmi éneket. Az apostollal zengedezhetsz bízvást: Bizony a halál nyereségem nekem. Zengedezhettem volna ? ? és mégis féltem. Nem voltam semmi más, csak félelem.
*
Napi igehelyek
1. Jób 19,21-27
Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem. Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal? Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat, vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket! Mert tudom, hogy Megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről; és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet; én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!
2. Lk 10,1-12
Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: ,,Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: ,,Békesség e háznak!'' Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: ,,Elközelgett hozzátok az Isten országa.'' Ha pedig egy városba betértek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok: ,,Még a port is lerázzuk nektek, amely a ti városotokban lábainkra tapadt; tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.'' Mondom nektek: Szodomának könnyebb lesz a sorsa azon a napon, mint annak a városnak.
*
SZEXUALITÁS - SZERELMESKEDÉS Zavaró külső és belső tényezők
túl józan vagy túl részeg vagy nincs egy intimitást biztosító hely hallgatóznak vagy lehallgatnak egy szögesdrótkerítés van köztetek féltek, rettegtek a teherbeeséstől nagyon figyelni kell: coitus interruptus fennáll az AIDS fertőzés veszélye máshol már kielégült a szex étvágyad kedvtelenül - házastársi kötelesség csak azért, hogy mással ne csinálja az egyik fél csak a pénzért megy bele teljesítménykényszer alatt illúzióromboló szavak, mozdulatok, pózok jégveremben fagyoskodva zavaró fények, szagok, zajok nagyon akarod jól csinálni ezzel az aktussal akarod visszaszerezni hasmenés, köhögés, szellentés, csuklás stb. titokban, a lebukástól rettegve fél óra van a ráhangolódásra és utójátékra mosdatlanság, gusztustalanság sötétszobában ismeretlen partner nincs köztetek szerelem nem tudsz feloldódni - átadni magad egy nagykönyvből puskázol közben csak fogadásból, dacból mész bele félsz, hogy különben elveszítenéd bármikor rátok nyithatnak közben folyton elemzed, amit csinálsz eleve rettegsz a felsüléstől már a legutóbb is nevetségessé tettek valaki máson akarsz ezzel bosszút állni közben megy egy izgalmas krimi holtfáradt vagy és zúg a fejed illúzióromboló a társ szaga, obszcenitása semmi gyöngédség, semmi figyelem lelkiismeret-furdalással, bűntudattal
*
A(Z) (ÖN)KÍNZÓK EMBERISMERETE
alvásmegvonás bizonytalanságban tartás buta és aljas parancsoló bűz dögunalom égetés és fagyasztás elállatiasítás elzsibbasztás értelmetlen munka gerinced megtörése gonosz tréfa hangártalom idegesítés időérzék vesztés ijesztgetés incommunicado ingerszegénység intim tér hiánya izoláció játéktilalom komforthiány koszfészek légszomj megalázó motozás megalázó verés militáris rend monotónia mosdatlanság nyilvánosságba vetés önbecsülésed elvétele összeugrasztás rémisztgetés ridegség rossz szavak rossz-romlott étel sokkolás sorstárstalanság sötétzárka spicliskedésre bírás szellemi alultáplálás szellemi fölény leépítése szeszélyes bánásmód szexnyomor szobatisztátlanság teljesítményhajsza tétlenségre kárhoztatás tömegnyomor uniformizálás stb. stb.
*
Evés és ivás - zavaró tényezők
kényszertáplálnak - megtömnek csak az van, amit pont a legjobban utálsz versenyezve, szintidőre kell zabálni beleköpnek az amúgy finom levesedbe már jóllaktál, de illendőségből még eszel... be kell tartani a spanyol etikett ezer szabályát melletted gusztustalankodnak, hánynak stb. kinézik a szádból a falatot tudod, hogy más elől eszed el csak titokban, lopva tömheted magadba moslék: úgyis egy helyre megy fejjel lefelé lógatva zaklatnak, lökdösnek vagy sós vagy sótlan az étel ami amúgy édes, az most savanyú (csokoládé) túl drága vagy nem tudod kifizetni megtűrt vagy kinézett vendég vagy nem érzel ízeket, illatokat saját szedésű gombát eszel... félsz, hogy meg akarnak mérgezni egy száguldó autóban szorongva ha most eszel, holnap nem lesz ugyanazt eszed hetek óta végszükség: csak dögöt ehetsz végszükség: kannibalizmus minden órában egy kanállal kapsz mintha rókaként lennél a gólya vendége nyersen vagy agyonfőzve oda nem illű fűszerezés ami forrón jó, az jéghideg büdös a hely, mocskos a szakács piszkos az asztal, az evőeszköz üldöznek és bújkálnod kell nagyon mardos a bűntudat vitából veszekedés lesz az asztalnál a kutya melletted különbet vacsorál stb. stb.
*
MENNY VAGY POKOL
A szent ember egy nap Istennel beszélget. - Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol. Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen... A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. A szentnek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta: - Amit most láttál az a Pokol volt. Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek: - Én ezt nem értem! - Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten – ez igazából csak 'képesség' kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak..
*
Te nem - feltétlenül és jól - szeretsz engem, Te istenigazából nem - is - az én javamat akarod
Csak a felesleg, maradék időd „áldozod” rám Csak a javamat akarod, és el is veszed Csak abban dicsérsz, amiben te jobb vagy Csak addig kellek, amíg jobbra nem cserélhetsz Csak addig tartasz ki, amíg eltartalak Csak addig vagy velem jóban, míg elv-társ vagyok Csak akkor adsz tanácsot, ha mindig megfogadom Csak akkor állsz ki mellettem, ha nem kockáztatsz Csak akkor értékelsz, ha már elveszítettél Csak akkor keresel, ha neked van rám szükséged Csak akkor törődsz velem, ha kiérdemlem Csak amíg tanítani tudlak, addig hallgatsz meg Csak az fényemben akarsz sütkérezni Csak azért ajándékozol, hogy lekötelezz Csak azért figyelsz: felírd: mi van a rovásomon Csak azért hívsz, mert nincs otthon ezermestered Csak azért mondod meg az igazat, hogy lebunkózz Csak azért ragaszkodsz hozzám: szebbnek tűnj Csak azt akarod, hogy örökre a beteged legyek Csak be akarsz szervezni gyülibe, hálózatba stb. Csak egy részemre van szükséged, az egészre nem Csak egy szadista vagy, aki talált egy mazochistát Csak egy ürügy vagyok neked, hogy kimentődj Csak el akarsz nekem adni eszmét vagy árut Csak életfogytig magadhoz akarsz láncolni Csak fejhető tehénnek/pumpolható baleknak látsz Csak háttered vagyok, hogy villoghass Csak hozzám köt téged a közös ellenségünk Csak ideális partner vagyok áldozathozatalodhoz Csak istenpótlék vagyok, akit „imádhatsz” Csak itt-most kihasználod kiszolgáltatottságom Csak jólneveltségből, tűkön ülve hallgatsz meg Csak kapcarongynak előveszel a talonból Csak kell egy mindenes cseléd, ugráltatható csicska Csak kell valaki, akivel holtodig anyáskodhass Csak kiélvezed, hogy én feltétlenül szeretlek Csak kihasználod, hogy egy jótét lélek vagyok Csak kísérleti alanyod vagyok Csak kíváncsi vagy rá, hogy ki visel el téged Csak közönség kell, aki díjazza szerepléseidet Csak lakomámhoz, s nem betegágyamhoz tülekedsz Csak lassan, kikérdezve és kioktatva segítesz ki Csak magadon akarsz segíteni az én „segítésemmel” Csak megkívántál, s ha ez kielégült: eldobsz Csak négyszemközt dicsérsz, hátam mögött szidsz Csak nem akarsz haragban lenni a szomszéddal Csak rajtam akarod élezni az eszedet Csak rajtam mint próbababával gyakorlatozol Csak samesznak nevelsz, nehogy túltegyek rajtad Csak szeretnél már magadnak gyereket szülni Csak szükséged van egy jó munkaerőre Csak szükséged van rám mártírkodó játszmáidhoz Csak távolról csodálsz, ám közelről nem kedvelsz Csak te tudhatod igazán, hogy mi a jó nekem Csak tudod, hogy jóba kell lenni a főnökkel Csak ugródeszkád vagyok, ahonnan dobbantasz Csak úgy szeretsz, mint ragadozó a prédáját Csak velem akarod bizonyítani a „Jóságodat”… Csak velem akarod igazolni létezésed értelmét Csak zongoracipelőnek tartasz, hogy brillírozhass * A szeretet ünnepén és előtte, s utána Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes az véget ér. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermek szokásait. Ma még csak tükörben homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük legnagyobb a SZERETET
|