Paradicsom-pokol & boldog-boldogtalan ABC
Életminőség javítás avagy létrontás Jenciklopédia
A bölcselet és a poézis a teljességről – Mo. XXI. sz.
Betyárnóta (Csütörtökön virradóra)
Csütörtökön virradóra
Csütörtökön virradóra
Ráültem egy pej csikóra
Azon hajtottam a tinót
Mind a három daruszőr volt
Mind a három daruszőr volt.
Egyet adtam a bírónak
Másikat a főbírónak
Harmadikat az alispánynak
Hogy könnyebben szabaduljak
Hogy könnyebben szabaduljak
Könnyebben is szabadultam,
Fejérvárnak elindultam
Fejérvári fogadónál
Kilenc zsandár előbe jáll
Kilenc zsandár előbe jáll
Azt kérdezik, mi a nevem,
Hol az utazó levelem.
Dolmányomat kigombolom,
Levelemet megmutatom
Levelemet megmutatom
Éles kés a balkezembe,
Töltött pisztol jobb kezembe
Hármat mindjárt fejbe lőttem
Itt az utazó levelem
Itt az utazó levelem
Jaj Istenem mit csinálja,
Szaladjak-e, vagy megálljak?
Ha szaladok fejbe lőnek,
Ha megállok, megkötöznek
Ha megállok, megkötöznek
Éri Péter (Muzsikás), Szentendre, 2009. aug. 8.
http://www.youtube.com/watch?v=Xw3HyZTuhsU
*
A fele – sem – tréfa?
- Apu, mi a demokrácia?
- Az a rendszer, ahol a zsidók lenyúlhatják a többiek javait.
- És mi az antiszemitizmus?
- Amikor ezt a szenvedő fél szóvá meri tenni…
+
- Bácsi, a maga falujukban van antiszemitizmus?
- Nálunk? Nálunk az nincs. De – megjegyzem – igény vóna rá…
*
Szemmel verni?
Ha úgy nézel rám mint hülyegyerekre,
Aki amúgy, mint mindenki, csodagyerek vagyok,
Akkor a beskatulyázásod rabságban tart, árt,
És lökést ad, hogy tényleg azzá is váljak
*
Mi lehet csodálatosabb
Mint közreműködni egy gyermek létrehozásában,
Az isteni teremtésben alkotótársként,
Testének és lelkének a formálásában –
Ha ez sikerül, akkor már nem éltél hiába,
És ez minden ember lehetősége, emberi joga!
*
Ha gyereked van
Attól fogva van egy állandó szemtanú
Aki előtt az élet színpadán szerepeltek,
Előtte káromkodtok vagy veszekedtek,
Aki éberen és kritikusan figyel benneteket,
S neki adtak, ha akartok, ha nem,
Jó vagy rossz példát
*
Ha kisgyereked van,
Akkor már nem a magad ura vagy,
Akkor már a kicsid parancsol,
Akkor már mindenben hozzá kell alkalmazkodni,
Mikor alszol, eszel, zajongsz, sétálsz, barátkozol,
Hogyan rendezed be a lakást, miről beszélgettek,
Mire nem költhettek, mikor szerelmeskedhettek
*
Utólag és előleg
Csak amikor magad is felnevelsz egy gyereket,
Csak akkor döbbensz rá, mit köszönhetsz szüleidnek,
Hogy mi minden tettek és nem tehettek érted, miattad
*
Akinek nem osztanak földet,
Az lopásból is él, mint a cigány,
Az pénzügyeskedő is lesz, mint a zsidó?
Kényszerpályán - avagy hátrányból előny?
*
Heinrich Heine (1797-1856):
Ló és szamár
Villámsebesen, vas síneken
Megy a gőzös zakatolva,
Kéménye kormos árbocát
A füstös égbe tolja.
Egy tanya mellett szürke ló
Nézi a kocsi-láncot,
A szürke mellett egy csacsi
Rágcsálja a bogáncsot.
A szürke rémülten mered
A vonatra, s a hátán
Hideg futkároz, s így sóhajt:
"Bizisten szörnyű látvány!
Ha nem teremtett volna már
A Sors fehérnek, ettől
Sáppadtam volna meg, igen,
Ettől a rémülettől!
Borzasztó pusztulás előtt
Áll a lovak árva népe,
Szürke létemre fekete
Jövőnek nézek elébe.
Mindőnket sírba konkurál
A gőzvasút maholnap,
Az emberek majd ezen a
Vasbarmon lovagolnak.
S ha lovagolni sem szorul
Többé reánk e vad kor, -
Isten megáldjon, széna, zab! -
Ki táplál minket akkor?
Az ember szíve kőkemény;
Falatot se adna ennünk
Ingyen. Nem tűr az ólba se,
Éhen kell meggebednünk.
Mi embermódra nem lopunk
És kölcsönt sose kérünk,
Nem vagyunk talpnyaló kutyák -
A sintéré a bőrünk."
És mélyet sóhajtott a ló.
A bölcs szamár azonban
Bogáncsot rágott közben is
Kedélyes nyugalomban.
Megnyalta orrát s így beszélt
Derűsen fölnyihogva:
"Hogy mi lesz holnap, én bizony
Azzal nem gondolok ma.
Tirátok, büszke paripák,
A romlás napjai várnak,
De ugyan mi baja eshetik
Egy ily szerény szamárnak?
Mert nem nehéz megválni egy
Fehér vagy tarka lótól,
De magamfajta szamarat
Gőz úr aligha pótol.
Masináit az ember bármilyen
Furfangosan csinálja,
A fülesnek szilárdan áll
Az egzisztenciája.
Azt őrzi az ég, ki atyái nyomán
Megadással végzi dolgát,
A naponta malomba trappoló
Hűséges, régi szolgát.
Őröl a malom, a lisztet én
Zsákokba hordom, aztán
A pékhez cipelem, így zabál
Zsemlét, cipót a gazdám."
Az élet egyre így forog
Keringő áradatban,
S a szamársors is, mint a lét,
Örökre változatlan.
Erkölcsi tanulság
Lám a lovagkor füstbe mén,
Éhen döglik a büszke mén,
De zabban,m szénában a fránya
Szamárnak sose lesz hiánya.
(Ford.: Kardos László)
*
Árverés
A dolgoknak ára, az embernek méltósága van
De a rabszolgapiacon lehet licitálni: ki ad többet?
De a rabszolgát csak beszélő szerszámnak vették…!
Aki többet fizet, azé a focista, a katona, a szakember?
Senki többet harmadszor?
*
Keljfeljancsi
A talpraesett, a mindig talpra eső (macska)
Egy gömbforma, aminek lent van a súlypontja
*
Ahol nagy a szükség, közel a segítség
Az év legsötétebb, legrövidebb napján
Születik a Megváltó, a világ világossága
*
Negatív és pozitív ösztönző
Ha megmondod, nem kapsz két pofont
Ha köpsz a cellatársadra, külön spájzolhatsz….
(A vallatók és smasszerek „emberismerete”…)
*
"Túlélő hangyák nincsenek,
csupán túlélő hangyabolyok vannak."
*
Forgasd ki önmagából és a zsebeit is kiforgathatod
*
Jókor
A lejtő elején még megállhattál volna
De ahogy lejjebb kerülsz, egyre jobban felgyorsulsz,
S már csak életveszélyes manőverekkel próbálkozhatsz,
Vagy elhagyod magad, s ahogy lesz, úgy lesz a végén…
*
Rossz végletek
Vagy csak a pult alól kaphatnál húst,
De csak ha protekciód van a boltosnál,
Vagy mindenből elképesztő az árubőség,
De neked nincs egy fityinged se,
És így szabadon éhen halhatsz a híd alatt…
*
A farkas
Még a szőre színét is meg tudja változtatni,
De a természetét nem – nem lesz tyúkvédő…
*
Petőfi Sándor
TISZTELJÉTEK A KÖZKATONÁKAT!
Tiszt vagyok... ha lát a közlegénység,
Tisztelkedve megyen el mellettem;
Én pirúlok, gondolván magamban:
Nincs igazság, nincs igazság ebben.
Nekünk kéne köszönteni őket,
Mert minálunk sokkal többet érnek.
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.
Velök állunk a csaták tüzében,
De mi tudjuk, hogy miért csatázunk,
Mert van, ami győzelemre buzdít,
Vagyon elvünk, van tán gazdaságunk,
S von előre csábitó varázsa
A dicsőség ragyogó szemének.
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.
Ők az elvet hirből sem ismérik,
És a haza? kemény mostohájok,
Izzadásuk díjában nekik csak
Kenyeret vet s rongyokat dob rájok,
S zászlajához hogyha odaállnak,
Nyomorért csak új nyomort cserélnek.
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.
S mit tudják ők, mi az a dicsőség?
S ha tudnák is, mi hasznuk van benne?
Nincsen lap a történet könyvében,
Ahol nevök följegyezve lenne.
Ki is győzné mind fölírni, akik
Tömegestül el-elvérezének?
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.
Ha megtérnek csonkán a csatákból,
Koldusbotot ád a haza nékik,
S ha elesnek a felejtés árja
Foly sírjukon s neveiken végig.
És ők mégis nekimennek bátran
Az ellenség kardjának, tüzének!
Tiszteljétek a közkatonákat,
Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.
(Debrecen, 1848. október-november.)
*
A tömegvonzás törvénye
Vonz a tömeg, szeretsz a többséggel tartani
Egyél tehénszart – egymilliárd légy nem tévedhet
*
Urbanizáció
A város szabaddá tesz?
A város a bűn melegágya
Eltömegesedés és közönyösödés
Megszűnik a társadalmi kontroll
Nem ellenőrizhető szó és tett összhangja
*
Folyamatos Trianon
Államosítás, zabrálás, Einstand
A nemzeti erők nincstelenné tétele
Rabló privatizáció, gyarmatosítás
Komprádor-janicsár értelmiségi
A hazaszeretet- és az istenhit kiölése
Nemzeti gerinctörés: pl. a sztálini alkotmány
*
Heresis – eretnek
Aki válogat, mazsoláz:
Pl. kiveszi a Tízparancsolatból azt,
Amit neki nehéz betartania:
Pl. hogy „Ne paráználkodj!”
*
Mózes jön le a hegyről.
- Mózes! Mi volt?
- Van egy jó és egy rossz hírem.
- Mondd a jót!
- Sikerült lealkudnom tízre.
- És a rossz?
- A "ne paráználkodj" még mindig közte van.
*
Aki magán is tud nevetni,
Az élete végéig jól fog mulatni…
Akinek nincs humorérzéke,
Az bármilyen gazságra képes?
*
Az Úrnak kölcsönöz az, aki segít a szegényen
*
Legrosszabb cselekedeteink és tulajdonságaink
sem lehetnek oly rondák,
mint aminő ronda és gyáva, ha nem merjük bevallani őket.
(Montaigne)
*
A politikus és a „jóbarátod” szeret téged,
Csakis a te javadat akarja – és jószerivel el is veszi
*
Mint akinek a hátában revolver,
De meg sem fordulhat, hogy megnézze: ki az
*
Eltalálja szarva közt a tőgyit
*
Jól lakni és jóllakni
Édes otthon – mézeshetek
Úgy szeretlek, majd megeszlek
Családi kör a tűzhely mellett, a konyhában
Ágytól és asztaltól válni – eszem a kis szíved
Isten háza, a templom, ahol az ostyát szétosztják
*
Érzéktelenítve - fogyatkozva
Becsukódó dimenziók – világok
Pl.:
Már nem érzed az ízeket
Már nem érzed az illatokat
Már nem érzed a hideget-meleget
Már nem érzed az anyagokat
Már nem hallod a hangokat
Már nem látod a színeket, formákat
*
Rosszkedvű adakozó
Aki adni ugyan végülis ad,
De aki sajnálja, hogy adnia kell,
S ezért egy rosszmájú megjegyzéssel
Annak is elrontja a hangulatát, akinek ad
*
A nős ember és a pap nem férfi
Ahogy a közeli rokon sem (vérfertőzés)
*
Dal az aranyborjúról
Eladó az egész a világ.
Aranyborjú fennen trónol,
Minden őelőtte hódol,
Mindenki hitvány pénzt imád.
Itt a kurta földi pályán
Érte koldus és király
Fékevesztett táncot jár.
Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül,
Járja koldus és király.
A Sátán örül.
Eladó az erény s a bűn,
Érte küzd a test, a szellem,
Őhozzá visz minden út,
Érte dúlnak háborúk
S harcok: ember, ember ellen.
És az átkos Mammonért
Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül,
Járja koldus és király.
A Sátán örül.
*
Irreverzibilis
A kihúzott fog nem nő újra
A macskának sincs hét élete
Kolbászból már nem lesz disznó
A sterilizált nőnek soha többé nem lehet gyereke
Ha egy nőnek esküdtél hűségét, a többi már nem nő
Egyszer s mindenkorra lemondani a szerzői jogaidról…
*
Falfirka cinizmus
Az életemet, véremet adom értetek,
Ha garantáljátok a mennyei feltámadásom
*
A testet a lelkigyakorlat,
A lelket a testi gyakorlat üdíti, kúrálja
*
A mestert követed
És nem azt, amit a Mester követ
Így leszel epigon, utánzó majom stb.
*
Petőfi Sándor
MEGY A JUHÁSZ SZAMÁRON...
Megy a juhász szamáron,
Földig ér a lába;
Nagy a legény, de nagyobb
Boldogtalansága.
Gyepes hanton furulyált,
Legelészett nyája.
Egyszercsak azt hallja, hogy
Haldoklik babája.
Fölpattan a szamárra,
Hazafelé vágtat;
De már későn érkezett,
Csak holttestet láthat.
Elkeseredésében
Mi telhetett tőle?
Nagyot ütött botjával
A szamár fejére.
(Kúnszentmiklós, 1844. július.)
*
Szakbarbár
Aki egyről mindent tud
De mindenről nem tud semmit
*
Csak a szóból értesz,
S nem figyelsz a mimikára, gesztusokra,
S így komolyan veszed a tréfás ugratást is…
*
Ülsz a háztetőn,
Oda űzött fel az árvíz,
De nem ülsz a mentőcsónakba,
Mert te istent magát hívtad segítségül…
*
A Jóistent kárhoztatod,
Pedig helyetted nem tarthatja szárazon a puskaport
*
Tömött buszon zötykölődve
Az egyik részeg utas lehányja a mellette ülőt.
- Fuj, disznó! – méltatlankodik a
*
Az vagy aki lopott,
Vagy az, akinek ellopták a kabátját –
Már csak az, aki „kabátlopási ügybe keveredett”…
*
Petőfi Sándor
PALOTA ÉS KUNYHÓ
Miért vagy oly kevély, te palota?
Uradnak fényében kevélykedel?...
Azért van rajta gyémánt, hogy szive
Mezítelenségét takarja el.
Szakítsd le a cafrangokat,
Mit rá szolgája aggatott,
S nem ismersz isten munkájára,
Oly nyomorúság marad ott.
S hol vette gazdád ama kincseket,
Mik semmiből őt mindenné teszik?
Ott, hol a héja a kis madarat,
Mit szétszakít, melynek vérén hizik.
A héja vígan lakomáz,
S szomszéd bokornak fészkiben
Madárfiúk zokognak, várván
Anyjokra, mely meg nem jelen.
Fitogtasd csak, te gőgös palota,
Az orzott kincsek ragyogásait,
Ragyogj csak, ugysem ragyogsz már soká,
Meg vannak már számlálva napjaid.
S kivánom, hogy minél elébb
Láthassam omladékodat,
S hitvány lakóid összezúzott
Csontját az omladék alatt! - -
S te kis kunyhó a magas palota
Szomszédságában, mért szerénykedel?
Miért bújtál a lombos fák mögé,
Azért-e, hogy inséged födjed el?
Fogadj be, kis sötét szoba;
Nekem nem kell szép öltözet,
De szép szív... s a sötét szobákban
Találni fényes szíveket.
Szent a küszöb, melyen beléptem én,
Oh szent a szalmakunyhók küszöbe!
Mert itt születnek a nagyok, az ég
A megváltókat ide küldi be.
Kunyhóból jő mind, aki a
Világnak szenteli magát,
S a nép mégis mindenfelől csak
Megvetést és inséget lát.
Nem féljetek, szegény jó emberek,
Jön rátok is még boldogabb idő;
Ha mult s jelen nem a tiétek is,
Tiétek lesz a végtelen jövő. -
A földre hajtom térdemet
E szűk, de szent födél alatt:
Adjátok rám áldástokat, s én
Rátok adom áldásomat!
Pest, 1847. január
***
|
