EUGÉNIUSZ ÖKUMENIKUS NAPI EVANGÉLIUMA
A VILÁGON A LEGJOBB DOLGOK INGYEN VANNAK




Wass Albert: Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentom Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
a s víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.

Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.

Bajorerdő, 1948.

*

Mk 7,14-23

Ezután ismét magához hívta a tömeget,
és azt mondta nekik:
,,Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg:
Semmi, ami kívülről megy be az emberbe,
nem teheti őt tisztátalanná,
hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert.
Akinek füle van a hallásra, hallja meg.''
Amikor bement a házba a tömeg elől,
megkérdezték őt tanítványai a példabeszéd értelméről.
Így válaszolt nekik:
,,Hát ti is ilyen értetlenek vagytok?
Nem látjátok be,
hogy mindaz, ami kívülről megy be az emberbe,
nem szennyezheti be őt,
mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába,
aztán pedig a félreeső helyre kerül?''
Ezzel megtisztított minden ételt.
,,Hanem, amint mondtam,
ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert.
Mert belülről,
az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok,
paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések,
kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység,
káromkodás, kevélység és esztelenség.
Mindez a rossz belülről származik, és beszennyezi az embert.''


*

Kegyes csalás - életmentő „hazugság”?!
Kovács Kati : A festő és a fecskék - dalszöveg

hosszú nappalokon s éjszakákon át
feküdt betegen egy szőke hajú kislány
a kislányhoz egyszer egy látogató jött,
aki egy festményt hozott magával a karján

elmondta a kislánynak hogy ezt a képet ő festette régen
festett még sokat, mégis ez a legkedvesebb
és ezért ezt az egyet bárki is kérte tőle sosem adta el
pénzzel nem tudta ezt megfizetni senki

egy hírt hallott egy barátjától
egy szomorú kisleányról
s elhozta a festményt az ára csak egy mosoly,

a kislány erre csendes szóval így válaszolt,
"nagyon köszönöm a képet s azt hogy ily kedves volt
de a festményéért kár,
hisz örömet e kép számomra nem sokáig jelent már
az időm lassan lejár,

mert mióta sorsom így az ágyamhoz köt,
csak a fecskefészket figyelem az ablakom előtt
s mikor elszállnak a fecskék a hajnalt többé sosem látom már"

a festő sajnálta, hogy műve ennyit ér,
elment s elvitte a csodálatos festményt
s csak arra gondolt vajon mit tegyen,
hogy a fecskepár még télen is ott őrizze a fészkét

a kislány elfeledte gyorsan őt
s nézte az ablakon át azt a karcsú fecske párt
a szemközti ház ereszére hó hullott már
el is repült messze délnek minden vándormadár

távol jártak mind a fecskék
de az a kettő itthon maradt őrizni a fészkét
s a kislányban a reményt
és egyre jobban hitte el sem szállnak talán

lassan meggyógyult és egy napon már lábra is állt
és az első rövid útján
ott lenn a havas utcán
a fecskefészket nézte meg a szemben lévő ház falán
és akkor jött csak rá, hogy festve van a fecskepár!

*

Mk 7,1-13

Ekkor köréje gyülekeztek a farizeusok,
és néhány írástudó, aki Jeruzsálemből jött.
Ezek azt látva, hogy tanítványai közül egyesek
közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret,
morgolódtak.
Mert a farizeusok és általában a zsidók,
hacsak kezüket gyakran nem mossák, nem esznek,
követve a régiek hagyományait.
Ha a piacról jönnek, nem esznek, amíg meg nem fürdenek;
és sok egyéb dolog van,
amit hagyományaik szerint meg kell tartaniuk:
a poharak és korsók, a rézedények és ágyak mosását.
Megkérdezték tehát őt a farizeusok és írástudók:
,,Miért nem élnek tanítványaid a régiek hagyománya szerint,
miért esznek kenyeret közönséges kézzel?''
Ő ezt felelte nekik:
,,Helyesen jövendölt rólatok Izajás, képmutatók, amint írva van:
,,Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.
Pedig hiába tisztelnek, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak''
Mert Isten parancsát elhagyva az emberek hagyományait tartjátok,
a korsók és poharak mosását,
és sok egyéb ezekhez hasonló dolgot cselekedtek.''
Majd így folytatta:
,,Szépen kijátsszátok Isten parancsolatát,
hogy a magatok hagyományait megtartsátok.
Mózes ugyanis azt mondta:
,,Tiszteld atyádat és anyádat'';
és: ,,Aki atyját vagy anyját gyalázza, haljon meg''
Ti pedig azt mondjátok:
,,Ha az ember azt mondja apjának vagy anyjának:
korbán, azaz fogadalmi ajándék az, ami tőlem neked járna'',
azontúl már nem engeditek,
hogy valamit tegyen az apjáért vagy anyjáért,
s így érvénytelenítitek Isten szavát a ti hagyományotok kedvéért,
melyet csináltatok;
és sok más effélét cselekszetek.''

*

Dsida Jenő Interieur


Téli parkra, folyóra néz a szobám.
A cserépkályhában nagyokat pukkan a tűz.
A polcon könyvek
s a szomszéd szobából anyám illatszere szivárog át.

Piros posztó fedi asztalomat,
melyen írok, üzenek testvéreimnek.
A fiókban sok-sok baráti válasz.
Állókeretben annak a képe, akit szeretek.

Jobbra a régi tükörben magamat látom
merészen és fiatalon.
Szemben az ablakon át a világot,
mely szép és kedves és nekem való.

*

Két dolog tölti el elmémet
egyre újabb és fokozódó csodálattal és tisztelettel:
a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem...
(Immanuel Kant)

*

Ady Endre: A mesebeli János

Bajban van a messze város
Gyürkőzni kell a Halállal,
Gyürkőzz János, s rohanj János.

Királyfiak s nagy leventék,
Ha palástjukat ott-hagyták,
Rohanj, ha rongy is a mentéd.

Mesebeli király-lyánnyal
Hogyha akarsz találkozni,
Hadakozzál a Sárkánnyal.

Csak a mese s csak az átok
Tartott eddig így-úgy is még
S jók e csakok s e csalások.

Így csináltad ezt már régen,
Van egy kis tapasztalásod
Csalatásban és fenében.

De csinálod, mert csinálod,
De csináld, mert erre lettél,
S ha már álltad, hát kiállod.

Vagy nem állod s megbénultan
Gunnyasztani fogsz, ha merhetsz
Öreg bűnödön, a Multon.

Kellesz a nagy arénára
Akkor is, ha életednek
Életed lesz majd az ára.

Ha már egyszer idegenbe,
Valamikor ide bujtál,
Rohanj jól kimelegedve.

A király-lyány: mese, János,
De nincs élőbb a mesénél
S mese ellen minden káros.

Bajban van a messzi város,
Gyürkőzni kell a Halállal,
Gyürkőzz János, s rohanj, János.

Nyugat • / • 1914. 24. szám

*

A Szasszovi tolvajtól tanul

A Szasszovi egy időben az országot járta,
pénzt gyűjtött az adósok börtönébe kerültek kiváltására,
de nem tudta a szükséges összeget felhajtani.
Erre bánta, hogy
hiába rabolt el oly sok időt a tanulástól és az imától
és föltette magában, hogy már ezentúl otthon marad.

Aznap hallotta, hogy
egy zsidó valami ruhát lopott,
tetten érték, jól elverték és börtönbe csukták.
Közbenjárt a bírónál és keresztül vitte,
hogy a rabot szabadon bocsátották.
Mikor a börtönből kihozták, így intette:
„El ne feledd a verést amit kaptál,
és jól vigyázz, nehogy megint a máséra fájjon a fogad”.
„Miért ne? – mondta a tolvaj –
ami ma nem sikerült, holnap még sikerülhet”.
„No, ha ez így van – mondta magában a Szasszovi –
akkor nekem is
újra meg újra próbálkoznom kell a magam dolgában”.
(Buber történeteiből)
*

Magázva vagy tegezve

A főnök aggódik a beosztottja miatt,
mert 12:00-kor mindig elmegy valahova,
14:00-kor megérkezik, és újra leül dolgozni.
Felbérel egy detektívet, hogy kiderítse, mit csinál közben.

A nyomozó másnap jelenti:

– János ismét elhagyta az irodát, beszállt a kocsijába,
a házához hajtott és bent lepihent. Utána megebédelt a
hűtőjében talált ételből és lefeküdt a feleségével. Ezután
elszívott egyet a legjobb szivarjai közül és visszajött dolgozni.

– Én már azt hittem valami baj van. Ez nagyon egészséges!
– Nos, megengedi, hogy tegezzem?
– Természetesen.
– Akkor elmondanám még egyszer: János elhagyta az irodát,
beszállt a kocsidba és a házadhoz hajtott. Ott megebédelt a
hűtődben talált ételből. Ezután lefeküdt a feleségeddel,
elszívott egyet a legjobb szivarjaid közül és visszajött dolgozni.

*

A boldog ember

A mesebeli ország öreg királya megbetegedett.
Tudós orvosai nem tudtak segíteni rajta.

– Egyetlen gyógyszer létezik csak ez ellen a kór ellen – közölte a királlyal a legöregebb bölcs.
– Ha találnál az országodban egy boldog embert,
és annak az ingét magadra öltenéd, meggyógyulnál…

A király fiai nyomban útra is keltek, bejárták a birodalmat,
de igazán boldog emberrel nem találkoztak.
Fáradtan, csüggedten, reményt vesztve indultak hazafelé.

Útjuk sötét erdőn át vezetett.
A fák közt pislákoló fényt pillantottak meg.
Közelebb érve egy kis kunyhó előtt találták magukat.

– Nem gyönyörű ez az este?! –
mondta köszönés helyett a földön ülő férfi.
– Olyan boldog vagyok, hogy megélhettem ezt a napot is.
Hála legyen Istennek érte…

A királyfiak szíve nagyot dobbant,
úgy látszik, mégis találtak egy boldog embert.
Elmondták, mi járatban vannak
és megkérték, hogy adja nekik az ingét,
mert különben meghal az öreg király.

– Szívesen megtenném – mondta a boldog ember –,
de ingem nekem még sohasem volt…

Görög mese nyomán

*

Miért vagyok fáradt?

A fáradtság oka
Eleinte a kevés alvásra és a sok stresszre fogtam,
de most végre megtaláltam az igazi okát!
Azért vagyok fáradt, mert túl sokat dolgozom!
Tudniillik 10 millió lakosa van Magyarországnak.
Ebből 3,5 millió nyugdíjas,ami azt jelenti,
hogy a maradék 6,5 milliónak kell elvégezni MINDENT!
Hétszázezren tanulnak, ami azt jelenti,
hogy a maradék 5,8 millióra marad az összes munka,
de 800 ezren a kormánynak dolgoznak, így marad 5millió.
Félmillió embert alkalmaz a katonaság.
Lenne még 4,5 millió aktív.
600 ezren még iskolakötelezett kor alatt vannak.
Ha számba vesszük az összes munkaerőt,
aki a parlamentben, polgármesteri hivatalokban,
állami támogatású intézményekben, dolgozik,
megkapjuk ugyebár azt a maradék 1,5 milliót,
akire a tényleges munka elvégzése hárul.
Egy adott pillanatban
háromszázezer ember fekszik kórházban, van táppénzen,
hozzájuk jön a félmillió munkanélküli,
s máris láthatjuk:
pontosan hétszázezer ember osztozik a terheken.
Ja... és most olvastuk a legújabb statisztikát:
jelenleg 699.998 ember van börtönben,
ami azt jelenti, hogy
mindössze két emberre maradt minden munka:
Rám és Rád.
B.... meg!!! Te meg pont internetezel!

*

Délelőtt tíz óra volt,
amikor az író befejezte új drámáját.
Este még két nehéz jelenete volt hátra.
Átírta az éjszakát.
Közben legalább tíz feketét főzött magának,
és legalább tíz kilométert gyalogolt
a szűk szállodaszobában alá s felezve.
Most mégis olyan frissnek érezte magát,
mintha nem is volna teste,
olyan boldognak, mintha megszépült volna az élet,
és olyan szabadnak, mintha megszűnt volna lenni a világ.
Még egy kávét főzött.
Lesétált a partra. Megkereste a csónakost.
– Kivisz-e a vízre egy kicsit, Volentik bácsi? – kérdezte tőle.
– Tessék beülni – mondta a csónakos.
Borús volt az ég, de a szellő se rezdült.
Mint egy óriási máriaüveg-lap,
olyan sima és szürke és csillogó volt a tó.
Volentik bácsi gyors, de rövid csapásokkal evezett,
ahogy a Balatonon szokás.
– Mit gondol? – kérdezte az író, mikor már jó darab utat megtettek.

– Ide látni még a partról?
– Még ide – mondta a csónakos.
Továbbmentek.
Az üdülő piros cseréptetejét lassan elborították a fák.
A partnak csak a zöldje, a vonatnak csak a füstje látszott.
– Még most is? – kérdezte az író.
– Még most is – mondta a csónakos.
Csak az evezők csobbanása hallatszott;
a partról már nem ért idáig a hang.
Összemosódtak a házak, a kikötők és az erdők.
Már csak egy ceruzavonás látszott, ahol véget ért a tó.
– Még most is ide látni? – kérdezte az író.
A csónakos körülnézett.
– Ide már nem.
Az író lerúgta a lábáról a szandált, és fölállt.
– Akkor húzza be az evezőt, Volentik bácsi – mondta.
– Megpróbálok egy kicsit a vízen járni.

(Örkény István: A megváltó)

*

Éljen a magyar nyelv!

A leghosszabb magyar mondat,
ami visszafelé olvasva is ugyanaz…

„Kis erek mentén, láp sík ölén,
oda van a bánya rabja,
jaj Baranyában a vadon élö Kis Pálnét nem keresik.”

Na ezt csinálja utánunk bármelyik nyelv!