EUGÉNIUSZ ÖKUMENIKUS NAPI EVANGÉLIUMA
SZELLEMI KINCSESLÁDIKA - TALÁLT VARÁZSIGÉK

LEGYETEK JÓK, HA TUDTOK
Hiúságok hiúsága

Keresel itt, keresel ott,
de mikor a halál elragad,
mi marad az élvezetekből,
hiábavaló hiúság.

Ha csak a gyönyöröknek élsz,
csak az arany csillogását látod,
végén mi marad neked,
hiábavaló hiúság.

Keresel itt, keresel ott,
az élvezeteket hajszolod,
vidám vagy, száműzöd a gondot,
de ez csak hiábavaló hiúság.

Ha a tükörben nézed
nyugodt tekinteted,
el sem képzelheted,
hogy e nap a te végzeted.

Minden hiúság, csak hiúság,
éljetek boldogan és szerényen,
legyetek jók, ha tudtok,
a többi úgyis hiábavaló hiúság.

Minden hiúság, csak hiúság,
dicsérjétek az Urat alázattal,
adózzatok Neki szeretettel,
és semmiben nem szenvedtek majd hiányt.

*

Napoleon Boulevard : 
Legyetek jók, ha tudtok! - dalszöveg

1. Végre elmúlt, ennek is vége,
Az iskola udvara üresen áll.
Vége az évnek, pont ez a lényeg,
A csomagom kész van, a küszöbön áll.

2. Oly nehéz most jónak lenni,
El se tudnád képzelni,
Annyi mindent meg kell tenni,
De nem ígérem, hogy jó leszek.

3. Semmi jóból most ki ne hagyjál,
Nem tart soká a hetedik nyár.
Ha néha durva volt is a játék,
Nem mutattam, de nekem is fájt.

R1. Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyen szent most nekünk a játék,
Legalább egyszer még!

R2. Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyetek jók, ha tudtok,
A többi nem számít.

4. Ugye tényleg nem fog fájni,
Ha majd végre nagy leszek,
Ugye másképp fogom gondolni,
Azt, hogy milyenek a felnőttek?

R1. R2. 
Stb.

*

TANMESE

A várandós kismama hasában két baba beszélget. 
Az egyik kérdezi a másiktól: 
- Te hiszel a születés utáni életben? 
- Természetesen. 
A születés után is valaminek következnie kell. 
Talán itt is azért vagyunk, hogy 
felkészüljünk arra, ami ezután következik. 
- Butaság! Semmiféle élet nem létezik a születés után! 
Egyébként is, hogyan nézne ki: 
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. 
Talán a saját lábunkon fogunk járni, és a szájunkkal eszünk majd. 
- Hát ez ostobaság! Lábon menni nem lehet. Szájjal enni? 
Ez meg végképp nevetséges! 
Hiszen mi köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. 
De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk,
mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid. 
- De, de valami biztos lesz! 
Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen,
mint ahogy itt hozzászoktunk. 
- Dehát onnan még senki nem tért vissza! 
A születéssel az élet egyszerűen véget ér. 
Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben... 
- Én pontosan nem tudom, milyen lesz, ha megszületünk, 
de mindenesetre meglátjuk a Mamát, 
és Ő majd gondoskodik rólunk. 
- A Mamát? Te hiszel a Mamában? S szerinted Ő mégis hol van? 
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. 
Nélküle egyáltalán nem lennénk. 
- Ezt nem hiszem! 
Én soha, semmiféle mamát nem láttam, 
tehát nyilvánvaló, hogy nincs is. 
- Nos de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogyan énekel, 
és azt is érezzük, ahogyan simogatja körülöttünk a világot. 
Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy 
az igazi Élet még csak ezután vár ránk...

*

Arthur Rimbaud: 
A kenyér-lesők

A téli hóba, téli ködbe, 
A széles pincelyukra dőlve 
Áll öt gyerek. 

Feszült inakkal lesve, térden 
Bámulják, hogy süti a pék benn 
A kenyeret... 

Erős, fehér, nagyizmú karja 
A szőke tésztát megcsavarja 
S bedugja jól. 

Hallják pattogni a kenyérkét, 
Aztán a mosolygós, kövér pék 
Egy dalt dalol. 

Mind kuksol ottan, egy se moccan 
És a pirosló lyukra hosszan 
Néznek kívül. 

S ha holmi gazdag dáridóra 
A szőke, illatos cipócska 
Végre kisül; 

S a füstlepett gerenda alján 
Dalolni kezd a drága, halvány 
Kenyér-darab; 

És száll a tűz-ajtón az élet, 
Bús, árva lelkük is feléled 
A rongy alatt. 

Ruhájukat a dér befújta, 
De ég szemük és élnek újra, 
S csak néznek ők. 

Rózsás orruk a rácsra nyomják 
S dalolnak, látva ezt a pompát, 
Bús fény-lesők. 

Imát dalolnak epedezve 
S úgy lehajolnak a kemence 
Szent fényinél, 

Hogy szétreped rajtuk a nadrág 
S elkapja lengő ingök alját 
A téli szél...

Kosztolányi Dezső fordítása

*

Anekdota

Suka Sándor
alázatosan bekopog
Major Tamás színidirektor úrhoz
és egy kis fizetésemelésért esedezik.
Ő csak a fejét csóválja:
- A közeljövőben erre nem látok lehetőséget kedves Suki!
- Drága direktor úr, legalább mondjon valami biztatót!
- Hajrá Suka!

*

A "mívelt világban, a jólnevelt osztályban 
ezen borzasztó hit látszik megöröködve lenni: 
igazságos úton, saját fáradságából senki sem boldogulhat, 
hanem minden módon mások izzadsága gyümölcsének 
valamely részét legalább el kell sajátítanunk; 
s a nevelésnek fogásai abban állnak, hogy 
ez szembeszökő lopásnak, csalásnak ne tartassék".

(Táncsics Mihály - gyászlevelek a börtönből, 1847)

*

Mi van az emberek között?... 

Maga nem tudja még, hányféle kapcsolat van - 
az emberek négy-öt fogalommal gondolkoznak, 
van barátság, szerelem, rokonszenv, bizalom... 
De van más is, aminek nincsen neve. 
Van titkosabb és érthetetlenebb kapcsolat is, 
ami nem barátság, nem is szerelem, 
s mégis olyan forró és eleven, hogy 
nem lehet kitérni előle.
/Márai Sándor/

*

Gyermekkorom egyik legkedvesebb története  
Móricz Zsigmond: Hét krajcár című novellája volt.  
Sokszor elolvastam ezt 
a szegény emberek szegényes, 
de mégis derűs világáról szóló elbeszélést. 
A történet szerint az édesanya gyermekével együtt
egész nap pénz után kutatott a házban.  
Hét krajcárra volt szüksége, 
hogy szappant vegyen, és mosni tudjon. 
Az első három pénzecske 
még viszonylag könnyen előkerült a fiókokból,  
de a negyediket 
már nehezebben találták meg az almáriumos szekrényben. 
Végül az ötödik, meg a hatodik is előkerült 
nagy nehezen a kabátzsebek mélyéről, 
De a hetedik még mindig hiányzott, hiába kutattak érte mindenhol. 
Pedig ha egy hiányzik, akkor mit sem ér a többi hat, 
mert azon nem adnak szappant a boltban. 
Mivel nem volt mit tenni, tiszta szívből jót nevettek saját nyomorúságukon. 
Ekkor váratlanul beállított hozzájuk egy szegény koldus, 
aki nagy szánalmat keltve előadta siralmát, 
hogy segítsék meg őt egy kis pénzzel. 
Aztán a kéregetőből adakozó lett.  
Amikor ugyanis a koldus megtudta, hogy 
már csak egyetlen krajcár hiányzik a szappanhoz,  
szívesen adott az asszonynak, pedig ő sem bővelkedett. 
Már akkor megjegyeztem magamnak tanulságként,  
amit később sokszor megtapasztaltam:  
a szegény ember mindig szívesebben adakozik, mint a gazdag.

(Horváth István Sándor)

*

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, 
ezt mondta a tömegnek: 
"Óvakodjatok az írástudóktól, 
akik szívesen járnak hosszú köntösben, 
és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. 
Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, 
és közben színleg nagyokat imádkoznak. 
Ezért keményebb ítélet vár rájuk."
Ezután leült szemben a templompersellyel,  
és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe.  
Sok gazdag sokat dobott be.  
De egy szegény özvegyasszony is odajött, 
és csak két fillért dobott be. 
Erre magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: 
"Bizony mondom nektek, 
ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, 
aki csak dobott a perselybe. 
Mert ők a feleslegükből adakoztak, 
ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát."

Mk 12,38-44

*

Sehogyan se jó?

Az öreg székely kapálgat a domboldalon 
mikor arra lesz figyelmes, hogy erekciója van. 
Eldobja a kapát, 
és ordítva rohan lefelé a domboldalon az asszonyhoz, 
aki épp a ház előtt mos. 
Az asszony csak nézi az üvöltve rohanó urát, 
és nem érti a dolgot. Mire az öreg leér, 
addigra alábbhagy a férfiasság is. 
Felbőszülve teremti le az asszonyt.:
- Te Margit! Ha legközelebb így lesz, 
te egyből eredj az ágyba oszt vesd széjjel a lábod!
Eltelik pár hét mikor az öreg ismét kapál a domboldalon. 
Az asszony megint a ház előtt mos, 
mikor látja az urát ordítva rohanni lefelé. 
Okulva az előző eseten bemegy a házba és szétveti a lábát az ágyon. 
Beront a szobába az öreg, és felbőszülve teremti le ismét az asszonyt:
- Te Margit az anyád mindenit! 
Te itt mereszted a segged, mikor lángol a pajta!

*

Filmzenék
Bohóc dal - dalszöveg

Az egyik ember gazdag, az övé minden kincs.
Van palotája, arany szobája, csak boldogsága nincs.
A másik ember boldog, az övé minden dal. 
Vidám és lelkes, olyan szerelmes, és közben éhen hal. 

Én nevetek ma mindenen, hiszen a könny nem érdekes. 
Én nevetek, mert sírni már, tudom, régen nem érdemes. 
Nem panaszkodom többé senkinek, 
tán nincs is okom és mégis kinek. 
Én nevetek, hisz úgysem értenéd a fájó szívemet.

*

Egy fiatal fiú megkérdezi az apját:
- Mondd apu, elfogadható az, hogy mikor mi fiúk összejövünk mindig
megvitatjuk a különböző méretű és alakú női melleket?
- Természetesen fiam, ez teljesen normális. A női mellek nagyon is
különbözőek, a nők korának megfelelően. A húszéveseké olyan mint egy
dinnye, kerek és kemény. A harminc és negyvenéveseké olyan mint egy
körte, még mindig szép, de már lóg egy kicsit. Ötven év után már olyan
mint egy hagyma.
- Hagyma?
- Igen, ha csak ránézel, sírnod kell!

A fiú nővére erre megkérdezi az anyját:
- Anyu, hányféle pénisz van? A mama boldog, hogy végre lehetősége van
kifejteni az állás pontját a témáról:
- A férfiak ugyancsak három fázison mennek keresztül. 
A húsz éveseké olyan mint egy tölgy, kemény és hatalmas. 
A harminc és negyveneseké olyan mint a nyírfa, hajlékony de még mindig megbízható. 
Ötvenen felül olyan mint a karácsonyfa.
- Karácsonyfa?
- Igen. Ki van száradva, és a diók már csak dísznek vannak rajta.

*

KÁNYÁDI SÁNDOR
A tücsök és a hangya 


megunta tücsök a hosszú téli
koplalásokat s hogy prózában versben
évszázadok sőt ezredek meséi
szerint mindig szégyenkeznie kelljen 

elkezdte tanulmányozni a hangya
életvitelét s borzasztó dologra
döbbent rá ki mit gyűjt beadja
morzsáig beszolgáltatja a bolyba 

szolga az egyén hősi csak az ópusz
állapította meg elszontyolodva
s rajtam röhög a volt szolga ezópusz 

s ti szabadnak hitt társaim azóta
is rajtam fenitek léha nyelvetek
ki koplalok bár de szabadon cirpelek

1983

*
Az ügyvéd és az öreg székely...

Az ügyvéd elmegy kacsára vadászni. 
Lő is egyet, de a kacsa beesik egy elkerített birtokra. 
A birtok tulajdonosa, az öreg székely épp ott kapálgat.
- Bátyám, legyen szíves, adja már ide azt a kacsát! - kéri az ügyvéd.
- Dehogy adom, az én földemre esett, tehát az enyém! - mondja az öreg.
- Nana! Én ügyvéd vagyok, velem ne szórakozzon! Ha nem adja ide,
akkor úgy beperelem, hogy mindenét elveszíti! - fenyegetőzik az
ügyvéd.
- Várjon csak! Itt vidéken a vitás ügyeket a "három rúgás törvénye"
alapján szoktuk elrendezni. Hajlandó alávetni magát?
- Az mit jelent?
- Én kezdem... Maga megfordul, én meg háromszor jól fenékbe rúgom. 
Habírja, akkor cserélünk, és maga jön. Annál az igazság, aki tovább
bírja...
Az ügyvéd végigméri az öreget, és azt gondolja: 
"Ezt a fazont kirúgom a világból is, 
ennél egyszerűbben úgysem tudnám elintézni a dolgot."
Szóval, belemegy. A székely bácsi kezd... 
Nekiszalad, és akkorát rúg az ügyvédbe, hogy az beleremeg. 
A második rúgásra az orrával felszántja a földet. 
A harmadik után elönti szemét a könny...
Leporolja magát, majd odamegy az öreghez:
- Na, forduljon meg, most én jövök!
A székely megpödri a bajuszát:
- Jól van, feladom... Vigye a kacsáját!

*

VÁCI MIHÁLY: 
MINTHA


Ez a folyó itt mintha folyna,
az éj is mintha éjjel volna;
- az ember mintha olyan volna,
milyennek lenni lenne dolga.

Mintha élet lenne az élet,
éltetne is , míg csak leéled,
s mintha elég is lenne néked
mindaz, mivel végül beéred.

Én is mintha önmagam lennék,
sugárzik bennem néhány emlék,
pedig más vagyok régesten rég,
nem az mi voltam, s mi lehetnék.

És te is mintha csak te lennél,
mikor nevetsz , mintha nevetnél,
s mert felderengsz még, hogyha fény ér,
éppen olyan vagy, mintha élnél.

Minden dolog teszi a dolgát,
az érdem elnyeri a zsoldját,
a szó olyan, ahogy kimondják,
Mi a bajod? Tudod? Na szólj hát!

A szeretet mintha szeretne,
a szerelem mintha lehetne,
a hit mintha még hitegetne,
s mintha hinni lehetne benne.

Minden dolog épp olyan mintha
öntökélyére lenne minta;
tökéletes hinta a hinta,
a kulcs az ajtókat kinyitja.

Ami van mintha tényleg lenne,
a teremtés mintha teremne,
a lét mintha tényleg létezne,
a rend is mintha rendbe lenne.

*

Giulio Evola legújabb könyve 
nem alkalom, egyenes felszólítás arra, hogy 
az ember átgondolja azt, 
amit az utóbbi években világkrízisnek szoktak nevezni. 
Komolysága kétségbe nem vonható; 
alaposságát nem annyira jegyzetei bizonyítják, 
mint a belőlük levont tanulság; jelentősége az, 
ami Franciaországban Valéryé, 
Spanyolországban Ortegáé, 
Németországban Keyserlingé: 
új gondolkozó típusa, 
akit régebbi, 
egy kicsit leereszkedő kifejezéssel 
„életfilozófusnak” is hívtak, 
de akire ez a megfogalmazás helytelen. 
Régebbi világban ilyen gondolkozó számára nem volt hely.
Bizonyos tekintetben archaikus filozófus, 
annyiban, hogy univerzalisztikus és naiv. 
Evola nem úgynevezett szakember: 
nem pszichológus, nem szociológus, nem történetíró, 
nem foglalkozik ismeretelmélettel, 
nincsenek biológiai, esztétikai, politikai, morális, 
filológiai főszempontjai. 
Gondolkozásának tárgya: az „egész”. 
Nemcsak a kultúra, az ember is; 
nemcsak a természet, a természetfölötti is; 
nemcsak a lélek, a szellem is; 
nemcsak az élet, hanem az is, ami az életen túl van. 
És nem mindez külön egyenkint, hanem mindez együtt. 
Ez az, ami ebben a modern gondolkozótípusban a naiv. 
Az egészet együtt nézi. 
Nem ismer szakkérdést, differenciálódást. 
Olyan, mint Hérakleitosz vagy Empedoklész gondolkozása: archaikus. 
Evola könyvének tárgya az egész, 
éspedig az „egész” a krízisben: 
ezért felszólítás arra, hogy 
az ember nézze meg, mi ez a krízis.

HAMVAS BÉLA: VILÁGVÁLSÁG  
Modern Apokalipszis - A világkrízis irodalma

*

ADY ENDRE: A MUSZÁJ HERKULES

Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:
Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.

Milyen hig fejűek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse magam megtörnék.

De nyelvelnek, zsibongnak: űznek
S neki hajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.

Szeretném már magamat utálni.
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.

Szeretnék fájdalom-esetten
Bújdosni, szökni, sirni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?

Szegény, muszáj Herkules állom,
Győzöm a harcot bús haraggal.
S késik az álmom s a halálom.

Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi
Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni.

*

"Tudja nagyságos úr, 
nem kívánom én az olcsó nyereséget; 
megelégszem, ha a munkámért megfizetnek. 
Az a könnyen szerzett pénz olyan portéka, 
a mi az igaz keresményt is elviszi magával. 
Most én egészen jól vagyok. 
Felkelek hajnalban, dolgozom délig, 
akkor jól esik az ebédem,
a mi bizony nem pompás, de nekem jóízű; 
aztán megint dolgozom estig, 
s a mint leteszem a fejemet, elalszom reggelig; 
ajtóm, ablakom nyitva, tolvajtól nem félek. 
A sok divatos nyavalyát nevéről sem ismerem. " 

/Jókai Mór: Az asztalos családja/

*

Szőke csaj a repülőn. 

Odamegy hozzá a légikísérő és azt mondja:
- Kérem, ez az első osztály. Önnek, muszáj a másodosztályon helyet
foglalnia. Oda szól a jegye.
A szőke válaszol:
- Szőke vagyok, szép vagyok, Ausztráliába utazok, itt maradok ezen a
helyen.
A légikísérő megy a pilótafülkébe, elmondja, hogy a szőke nem akar a
másodosztályra ülni. Azt mondja a másodpilóta:
- Na, majd én elintézem.
Odamegy a szőke csajhoz és mondja:
- Hölgyem az Ön jegye a másodosztályra szól, muszáj oda ülnie, ez itt az
első osztály.
A szőke felel:
- Szőke vagyok, szép vagyok, Ausztráliába utazok, itt maradok ezen a
helyen.
A másodpilóta megy a pilótához, elmondja a szőkével folytatott
beszélgetést.
Azt mondja a pilóta:
- Na majd én elintézem, az én feleségem szőke, tudom, hogyan kell velük
beszélni.
Pilóta a szőke nőhöz megy, valamit súg a fülébe. A szőke nő azonnal
feláll,
és helyet foglal a másodosztályon. A légikísérő és a másodpilóta
csak bámul.
A pilóta azt mondja:
- Mondtam neki, hogy az első osztály nem Ausztráliába repül.

*

Weöres Sándor: 
A paprikajancsi szerenádja

Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben,
Sóhajom, árva madár-pihe, száll
s elpihen édes öledben.
Tárt keblemen reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.

Szép szemeidből vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fűrészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.

Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek,
Víg kedvem sűrű búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szívem a, kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc.

*

Tégy oly célt fel, amelyre soha senki nem ért. 
Mert szép dolog a középszerű tudós emberekkel elérkezni, 
de szebb még a legtudósbakkal egyarányú messze hagyíttani, 
a legszebb penig mindeneket fellyülhaladni, 
és a nagy hegynek oly részében állani, 
ahová soha senki maga erejétől nem hághatott, 
s talám soha nem is hág.

Apáczai Csere János

*

Leereszkedik a remete a hegyről,
bemegy a vendéglőbe s kér ételt-italt, s nőt...
Nőt nem tudnak adni.
Amikor sokadszorra ismétlődik a dolog,
akkor kínjukban felajánlják neki a Bélát.
- A Béla? De hát én nem vagyok olyan!!
Legközelebb nagy szükségében alább adja,
de kiköti, hogy ne tudjon róla senki.
- Nem fog róla tudni más rajtunk kívül,
csak még az a két ember, aki lefogja a Bélát,
mert a Béla sem olyan.

*

Reviczky Gyula:
ZSIDÓK, KERESZTELKEDJETEK KI!

Ahasvér, az örök bolyongó
Sóhajt minden gettó előtt:
Hát meddig lesz még rajtam átok!
Mikor lelek már pihenőt. -
És titkos szózat zúg a légben:
Mindaddig nem fogsz megpihenni,
Míg egy gettónak lesz lakója... -
Zsidók, keresztelkedjetek ki!

Más istenünk van, más világunk!
Mi meg nem értjük Jehovát.
A régi istenek kivesztek;
Mit kísértsen csak ő tovább!
Villámszóró Zeusz sem él már;
Alláht is látom útra kelni
Európábul Ázsiába...
Zsidók, keresztelkedjetek ki!

A haragos Jehova meghalt;
Most szerető, jó Isten él.
Lehet-e Isten bosszuálló?
Kívánhat-é szemet-szemér'?
Tilthatja-é a nem zsidóval
Jót tenni, vele lakni, enni?...
Mondhatja-é: Gyűlöljed, öld meg!...
Zsidók, keresztelkedjetek ki!

Ezernyolcszáz és nyolcvan éve
Hogy Ahasvér, szegény bolond,
Elátkozottan, kitaszítva
Ezen a földtekén bolyong.
Szánjátok őt meg; mert ha többé
Jehovát egy zsidó se zengi:
Ahasvér akkor fog pihenni...
Zsidók, keresztelkedjetek ki!

1886.

*

80 éves nagyapa betelefonál a rádióba:
- Halló a játékra jelentkeznék!
- Nagyszerű!!! Lenne három kérdésem, felkészült?
- Igen!
- Szóval mi az: két keréken van és gurulni lehet vele?
- Bicikli!
- Nem rossz, de mi konkrétan a mountain-bike-ra gondoltunk...
- Második kérdés: Mi az négy kereke van, meg motorja is meg kormány, mi az?
- Autó!
- Nem rossz, de mi konkrétan az Audira gondoltunk...
- Harmadik kérdés, de erre jó választ kell adnia: Mi az szárnya van
motorja, kerozinnal megy és repülni lehet vele?
- Repülő!
- Nem rossz, de mi konkrétan a Concorde-ra gondoltunk...
- Sajnos nem nyert majd legközelebb!
- Elnézést, ne haragudjon, lehet nekem is egy kérdésem? mondja az öreg.
- Természetesen!
- Mi az az utcasarkon áll, és pénzért árulja magát?
- Hát kurva!
- Nem rossz, de én konkrétan az anyádra gondoltam."

*

Nem régi csasztuska az IWIW-ről
Aljas idők

Őszbecsavarodott a természet feje,
Eltávozik tőlünk Apró Piros veje.
Lemondott ő gyorsan mindenféle posztról,
Kivéve csak talán az elrablott koncról.
Azt ő megtartotta, megdolgozott érte,
Mikor síró szemmel hamut szórt fejére.
Félreállt az útból, jött az ikerborja,
Hogy a népet ő még mélyebbre sodorja.

Új vezért kaphatunk odafönt az élen,
Új ember ránt egyet a szorítókötélen.
Eddig volt a kordon, és most jön a Gordon.
Nem lesz nekünk hely már csak az ezüst Holdon.
Bár azzal is vigyázzunk, mert itt a "színesfémes",
Begyűjtheti Veres, még arra is képes.
SZTK-ás keretén összegyűlt a pára,
Most azt számolgatja, mi lehet az ára.

A nyugdíjas tapsol, még mindig hisz nékik,
Bár most rabolják ki a bácsit, s a nénit.
A tizenharmadik elúszik serényen,
Nem foghat ez ki már a szoci erényen.
Még hogy tizenhárom, hol a tizenkettő?
A nyugdíjkorhatár ezerkétszázkettő.
Noé se élné meg, hogy ahhoz hozzájusson,
Gondoskodik erről majd a libás Gordon.

Családi pótlékról hogy is álmodnátok,
Ne legyen több panasz, fogjátok be szátok!
Mert ha nem teszitek? Érzitek a véget!
"Sün-sünnel" küldjük rád majd a rendőrséget.
Az öreg paraszt is csak fortyog magába,
Furcsán keskenyedik bajusz alatt szája.
Összeszorítja ő a maradék fogát,
S sandán nézegeti a szögön lógó kaszát. 

A Húsvéti nagyböjt hamar elkezdődött,
A bánathoz immár harag is szegődött.
Gyűlik a népharag, sok szemöldök zordon,
Hegedű helyett jött most az ütőgordon.
Táncol a Lendvai a hadi-Szekeressel,
Szűcs Erika s Veres már odakint szteppel.
De hamar vége lehet az önfeledt táncnak,
Ha nekimegy egy kombájn majd a Tisztelt Háznak!

Megrázkódik a fal, s kihullik belőle,
A vörös októbernek itt maradott népe.
Nem tojást dobálnak, repülnek a tyúkok,
S Gordon is megtudja, mi köze a lúdhoz.
Zuschlag a helyeket bőszen melegíti,
A régi elvtársakat jobb ágyhoz segíti.
Nem látod majd őket, tán csak a beszélőn,
Szó se esik róluk a parlamenti hétfőn.

Most még rajtunk röhög a Kárpátok népe,
Csak mi itt középen sírunk fel az égre.
De változik a világ, majd ez is változik,
Húsvéttal a gyász is hamar eltávozik.
Feltámadott Krisztus, s feltámad a magyar,
S helyére kerül majd a királyi jogar.
A Szent Korona népe büszkén állhat újra,
Hogy rálépett ismét a kivezető útra.

*

KÖZMONDÁSOK KARINTHY MAGYARÁZATAIVAL.
KARINTHY: EGYÜGYŰ LEXIKON MEK

Közmondás

Rövidre fogott tanácsok és életbölcsességek, melyek szimbolikusan, vagy átvitt értelemben fejeznek ki egy tapasztalatokon alapuló igazságot, melyet kellő magyarázattal és értelmezéssel körülményekre és helyzetekre hasznosan alkalmazhatunk. Vigyáznunk kell azonban, hogy helyesen alkalmazzuk őket, és ne tévesszük össze a körülményeket, amelyekre alkalmaztuk. Néhány példát magyarázattal alább közlünk:

1. Aki másnak vermet ás, maga esik bele.

Aki másnak valami kellemetlenséget csinál, neki van belőle baja. Például ha valakiről bebizonyítom, hogy azt a sok pénzt, ami van neki, sikkasztotta, és neki ezzel kellemetlenséget csinálok, nekem van belőle bajom, mert akkor ő nem ad nekem abból a pénzből. Fordítva viszont: aki magának vermet ás, más esik bele, például ha én elcsábítok egy leányt, más veszi el feleségül.

2. Amelyik kutya ugat, nem harap.

Megnyugtató tapasztalat, mely szerint bátran lehet közeledni az ugató kutyához. Kezdőket azonban figyelmeztetünk, hogy a kutyák nem tudják ezt a közmondást. Megfordítva: amelyik kutya harap, nem ugat - ez még nincs bebizonyítva, lehet, hogy ugat, csak nem hallani, mert tele van a szája.

3. Kaparj, kurta, neked is lesz.

Például ha valakinek valami bőrbetegsége van, és azt egy másik ember kaparja, neki is lesz.

4. Eső után köpönyeg.

Egészségügyi szabály, mert eső után rendesen hűvösebb a levegő, és így ajánlatos übercigert húzni.

5. Vér nem válik vízzé.

A legújabb orvosi tudomány által megdöntött tapasztalat (lásd: vízibetegségek).

6. Kutyából nem lesz szalonna.

Legfeljebb disznózsír.

7. Minden órádnak leszakaszd virágát.

"Virág" alatt átvitt értelemben fiatal leányokat és nőket kell érteni. Megfordítva zsebmetszők részére alkalmazható: minden virágnak (leány, nő) leszakaszd óráját (zsebóráját).

8. Sötétben minden tehén fekete.

Rendkívüli jelentőségű ipari felfedezés, melynek segítségével nagy mennyiségű fekete lakkot és festéket meg lehet takarítani azok részére, akik ragaszkodnak hozzá, hogy a tehenek feketék legyenek, nem szőkék.

9. Öreg ember, nem vén ember.

Sajátságos patológiai kísérlet, melynek segítségével be lehet bizonyítani, hogy öreg embereknek elméje már teljesen el van gyöngülve, amennyiben nem veszik észre, hogy "öreg" és "vén" ugyanazt jelenti. Fiatal ember ugyanis nem ugrana be ilyen marhaságnak, hogy "fiatal ember nem ifjú ember".

10. Más kárán tanul az okos.

Például ha valaki franciául tanul, az az apjának a kára, mert neki kell fizetni a tanárt.

11. Égre követ ne dobj, mert fejedre esik.

Például ha valaki elmegy egy épülő ház alatt, ráesik az a kő, amit más az égre dobott. Helyesebb tehát a követ magasból a földre dobni, akkor más fejére esik.

12. Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér.

Egészségügyi tanács, ami főleg azoknak kellemetlen, akiknek nagyon hosszú takarójuk van; ezeknek néha kétméternyire ki kell nyújtózkodni.

13. Ki korán kel, aranyat lel.

Viszont aki aranyat lelt, későn fekszik, és másnap már nem tud korán felkelni. Leghelyesebb le se feküdni, akkor mindenkit megelőz az ember.

14. Ki kevéssel be nem éri, az a sokat nem érdemli.

S így érdemtelenül kapja meg.

15. Mindenki a maga szerencséjének kovácsa.

Kivéve Kovács Gyulát.

16. Lassan járj, tovább érsz.

Az érettségiző fiatalemberre fordítva áll: lassan érik, tehát tovább jár.

17. Minden látszat csal.

De minden csaló látszik.

18. Nem mind arany, ami fénylik.

Lehet kedvező körülmények közt gyémánt is.

19. A türelem rózsát terem.

Egyebet nem.