Payday Loans

Keresés

A legújabb

Mindenes gyűjtemény - 4.  E-mail
JENŐ NAGY ÉLETENCIKLOPÉDIÁJA - XXI. SZÁZAD. - IGÉZŐ IDÉZETEK GYŰJTEMÉNYE
Írta: Jenő   
2013. május 07. kedd, 14:15

800px-pal_utcai_fiuk_szobor_pb110359-lev-1000

A boldog-boldogtalan ember

Szabad ötletek és idézetek jegyzéke

Mindenes gyűjtemény - életképek/szellemtörténetek

 

Mindenes gyűjtemény - 4.

 

Reményik Sándor
Petrovics ítél

„Az apja szerb, az anyja tót -
De örök vizek ringatták mienkké
A roppant óceánjáró hajót.
Jött a Vér ködös partjai felől,
S a Lélek végtelenjébe veszett.
Árbocán magyar zászló lebegett.

Mi az, hogy szerb?
Mi az, hogy tót?
Mi az, hogy faj?
Mi az, hogy vér?
S mi az a Tűz és mi az a Titok,
Mely mindenen keresztül
A szívig ér?
Mi vegyül el a fajban és a vérben,
Hogy megcsendüljön halhatatlanul
A legmagyarabb magyar költeményben?

Minket, akiknek minden porcikája
Az ő dalai mámorától reszket -
Minket ma név szerint és vér szerint
És ezerféleképpen elemeznek.
A dédapánknak neve mi is volt?
A dédanyánkba a vér honnan folyt?
Az őseinkben fel hetedíziglen
A fajtisztaság mekkora is volt?
És név szerint és faj szerint
És vér szerint
Járnak iskolába gyermekeink.
És bolygatják a Tüzet és a Titkot
És szétszórják a Tüzet és a Titkot
Új törvények szerint.

És megcsapolják most a székely vért
- Minden kis csöppje drága gyöngyöt ért -
És kimutatják csalhatatlanul
Nagy, rettenetes vegyi tudománnyal:
Más vér ez - nem rokon a magyarsággal.

Hát jól van, jól van - ezt is elviseljük.
Mert falra hányt borsó ez is.
Ál-tudósok kezén játék-kavics.
Fent, a legfőbb Semmítőszékben
Ül minden földi bíróság fölött
Ama más néven ismert Petrovics. 
Mi legfőbb bíránk minden faji perben:
A vér: a semmi. A Lélek: a Minden.”

*

Evangélium

Búcsúbeszédében Jézus így szólt övéihez: "Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: engem előbb gyűlölt. Ha a világból volnátok, szeretne titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek vissza tanításomra: nem nagyobb a szolga uránál! Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem."

Jn 15,18-21

*

Nagy László:

Életem

(részlet)

"Utazom anyámhoz, zsebemben a szerkesztőség levele, kérnek, írjak önéletrajzot a karácsonyi számba. Most éppen eredetemhöz érkezem. Ahogy szoktam, körüljárom a rozoga házat, megszimatolok mindent. Megrugdosom, forgatom a sok lomot, nézegetem a kamragerendán a csorba és üres fecskefészket. Ilyen a ház is, anyám a faluban él, már védettebben. Fölmegyek a padlásra is, vizsgálom a korhadt koszorúgerendát, bírja-e még? Egyszer majd kifordulnak a sárfalak a tető alól, s lerogyik minden. Már leselkedik a természet a réseken át. Zöld huzat, az örökkévalóság lelke dúdol halkan. De most nem fáj semmi. Bölcsebb lettem? Kívül süt a szeptemberi szép nap. Irkával, tollal ülök a diófa alá.

Születésem napját nem tudom. Míg itthon éltem, július 14-ét mondtam, így tudtam anyámtól. Később anyakönyvi kivonat kellett, s ez ámulatomra 17-ét jegyezte. Papír szerint 1925. július 17-én születtem. Felsőiszkázon, Veszprém megyében. Születésemkor aratás volt, szent munka, éjszakák, nappalok egybeestek, az én dátumom pedig elveszhetett a sok tennivaló közt. Mégis, ha a Bastille-börtönt 14-én döntötték le, illett volna ezen a napon születnem. Anyám a kamrát, padlást sározta-sikálta az új gabonának. Hordta a magasba a nehéz agyagot, kínlódta magát át a gerendákon. Úgy elfáradt, hogy szerinte, a szüléshez nem maradt ereje. Vállam is igen széles volt, ezért jöttem nehezen világra. Sok vért vesztett, s ha nincs a jó bába néni, már akkor meghalunk. Kínjáért hálaképpen jó gyerek voltam, míg lábra nem álltam. Később annyira csintalan s féktelen, hogy naponta nevezett az isten ostorának. Bölcsős koromban csak egy Ihász Ilona nevű lánytól kellett félnünk: szájával titokban arcomra járt, szívta kékre, pirosra, még a foga nyomát is rajtam hagyta. Anyám szerint: szerelemből."

*

Várady Szabolcs: A tűzoltó dala 

Megálljunk csak, kérem szépen!
Hogy képzelik, mi ez itt?
Nem adok rá engedélyt, mert
szabályzatba ütközik.

Villámlani színdarabban
szigorúan tiltva van,
füstölögni, mennydörögni
teljesen szabálytalan.

S kéretik nem dohányozni
se itt fönn, se odalenn.
Összegyűlni nagy tömegben
szintén nem veszélytelen.

Merthogy minden tűzveszélyes,
ami ég vagy éghető,
s tűz esetén a közönség is
veszedelmes tényező.

Kar:
Ne legyen tűz és ne legyen víz,
néző ne legyen több, mint tíz,
ne legyen bűz és ne legyen zaj,
mert abból kigyün a baj!

Rend legyen, ez itt a lényeg,
ez a színház veleje,
elejét kell venni annak,
aminek van eleje!

Kegyedéknek könnyű persze,
elégnek, azt jónapot.
De én mihez kezdek, hogyha
állás nélkül maradok?

Kar:
Ne legyen tűz és ne legyen víz,
néző ne legyen több, mint tíz,
ne legyen bűz és ne legyen zaj,
mert abból kigyün a baj.
Hu!

*

GESZTI PÉTER levele


Levél Nemecsek Ernőnek
Cím: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.


Szia Ernő!
Képzeld, 100 éves lettél. Egy százéves kisfiú. Még szobrot is kaptál a múlt héten a Práter utcában, amint a fiúkkal éppen golyót gurítasz abban a legendás pillanatban, amelyben teremtőd – bizonyos Molnár Ferenc – megállította feletted az égen a mulandóság napját.
Mondták már neked, hogy tulajdonképpen te vagy az első magyar sorozathős, hiszen először sorozatban jelentél meg egy újságban? Egy sorozathős, akinek olyan kicsi a lába nyoma, hogy üldözői se tudják felfogni ésszel. Hiába, a nagyság átka.
Te Ernő! Téged nem hívtak úgy, hogy Nemecsek úr, sem úgy, hogy Nemecsek Nemzettestvér, nem lettél sem Nemecsek Bajtárs, elvtárs polgártárs, te megúsztad a XX. századot. Igaz, ehhez korábban bele kellett halnod az életbe. Milyen fura, nem? A legendák halva születnek.
Tudsz valamit a többiekről? Képzeld, a jó Boka még 1916-ban meghalt, az úgynevezett első világháborúban. Az elsőben, amelyben már gázzal öltek a frontokon, s az utolsóban, amelyben a hadifoglyokat illett életben hagyni. Boka János cs. kir. hadnagy – élt 30 évet.
Weisz, Geréb és Wendauer meg úgy tűnt el, hogy sárga csillagot kellett a kabátjukra varrni, és felrakták őket vagonokba, olyanokba, amelyeken a te korodban csak állatokat szállítottak. Soha nem tértek vissza. Ez már abban a második világháborúban történt, az első olyanban, amelyben atombomba robbant, és az utolsóban, amelyikben még maradtak túlélők. Mondják, a nagyobbik Pásztor is ott volt, amikor odaterelték Weiszéket a szerelvényhez, csak nem vörös inget hordott, hanem feketét.
Aztán ott van a Csele. Csele elment az országból Amerikába, az unokái már nem beszélnek magyarul, Clevelandben élnek, van egy kalapüzletük. Az áll a cégtáblán: Csele and Csele.
Áts Ferit börtönbe csukták, és halálra ítélték, mert nagy forradalom tört ki Pesten egy ködös októberben, és ő a jó oldalra állt, de később kiderült, hogy az a rossz oldal. Ma megint jó. De ezt már nem érhette meg. A körúton a Mária utcától nem messze volt egy mozgókép színház. Na, ott harcolt, pedig akkor már túl volt a hatvanon. Puskája is volt, csapata is volt, de nem tudta megvédeni a zászlóját, azt a tépett lukas zászlót. A Barabás lett az ügyvédje, de nem tudta kihozni a rács mögül. Nem olyan idők voltak. Akkoriban végleg elveszni látszott a grund. Tudod, amikor egy egész országot einstandolnak, bizony, az kemény.
Na és a Csónakos… Papuskám, az megúszott mindent. Melós lett a Weisz-Mannfrédban, aztán jöhettek-mehettek a kormányok, kommandók, szervezetek, gittegyletek, az csak nem keveredett bele semmibe. Megházasodott, lett nagy családja, aztán csak járt ki a Fradi meccsekre, nagyokat fütyölt, ha nyertek, ha vesztettek, megtanított minden utcakölyköt szépen káromkodni, és köpködte a szotyit, amíg volt foga megrágni. Ferencváros-Ferencváros, hééé…
Te Ernő! Most, hogy így a fiúkról beszélünk… lehet, hogy jobb is, hogy az az író 3szor megfürösztött téged abban a regényben? Talán jobb volt eszmétől lázasan a hazáért meghűlni, mint felnőni és elveszíteni benne a hitet, vagy megélni, hogy a haza elveszejt téged?
Haza, haza… – nagy Há vagy kicsi? Hogy írjam, Ernő? Ha nagybetűvel írom, manapság azt mondják, magyarkodok, ha kicsivel rám fogják, hogy áruló vagyok, és akkor az én nevemet is csupa kisbetűvel írják majd valakik. A valakik sokan vannak, s valahogy mindig megtalálják egymást. Nemrég óta van egy nagy találmány. Neked nagyon tetszene. Internetnek hívják, mindenki használhatja, hogy híreket olvasson, tanuljon vagy üzenjen vele másoknak, és, úgy van az, Ernő, hogy ma divat mindent kisbetűvel írni, neveket, címeket, és az emberek annyi ostobaságot és aljasságot képesek írni egymásnak, egymásról – persze nem az igazi nevükön – hogy tulajdonképpen mindegy is, kisbetűvel írják a nevüket vagy nem, mert csak a név kötelez, a névtelenség semmire sem kötelez. Lehet, hogy ez egy olyan kisbetűs kor, és ez a világ csak a valakiké?
Ugye, hogy nem úgy van az, Papuskám?! Ugye, hogy a HAZA nagybetű, csupa-csupa erős, hatalmas írásjegy? És a GRUND is? És az is, hogy, hogy Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, meg, hogy Barátság, Bátorság, Becsület, Áldozat, Megbocsájtás? Ugye, mi azért így írjuk? Ugye, így? Na jól van, jól van. Te mindig meg tudsz nyugtatni ez ügyben. Látod, most is te adod a bizonyosságot, mint egy ajándékot, pedig ez a te születésnapod, rá se ránts! Tudod, halhatatlanoknál ez csak rigófütty. Boldog születésnapot,

Ernő! Éljenek a Pál utcai fiúk, éljen a grund!

Tisztelettel:
Geszti Péter

*

Mi a „kurva” jelentése?

Gyerekszáj :J

Eszti, 8 éves
A kurva az az, aki nem tud rendesen parkolni, apu szerint.

Zsófi, 6 éves
A kurva? Az egy csúnya szó, amit apu mond amikor nem megy a számítógépe.

Peti, 7 éves
A kurva az egy olyan néni aki olyan bácsikkal alszik, akik nem tudnak egyedül elaludni mert félnek a sötétben.

Bécike, 7 éves
A kurva az a Fradi, mert apa mindig azt mondja, hogy az a kurva Fradi, bár nem tudom, hogy mi az a Fradi, de biztos az is nagyon csúnya szó.

Csilla, 6 éves
Apa szokta mondani amikor nézem a barbis mesét, hogy már megint ez a rózsaszín kurva vernyákol a tévében, én ilyenkor mindig sírok és anyu megvigasztal és azt mondja, hogy a barbi nem is kurva, viszont apu egy köcsög. A köcsög az pedig az a váza amibe anyu virágot kap, de nem tudom miért mondja ezt apának, hiszen apa nem is váza.

Botond, 7 éves
A kurva az az, aki nagyon ki van festve és nincs pénze ruhára, ezért áll az út szélén és kéreget az autósoktól pénzt ruhára.

Petra, 6 éves
A kurva az egy olyan néni, aki csak este dolgozik, mert akkor jönnek haza fáradtan az apukák és ő beszélget velük. Én is szeretnék majd kurva lenni.
/ Itt anyuka hanyatt esett... :) /

Dénes, 4 éves.
A kurva az a szomszéd kutyus, mert hajnalban ugat és apa mérges lesz ilyenkor és azt mondja hogy megöli a kurva kutyát. Szerintem a kurva az egy kutya fajta, mint például a kuvasz, csak hangosabb.

Brigi, 7 éves
A kurva az az aki pénzért szexel. Ezt onnan tudom, hogy megkérdeztem aput. De nem tudom mi az a szexelni, mert azt már nem magyarázta el.

Viola, 5 éves
A kurva az a nagynéném, mert anyáék mindig azt mondják, hogy már megint jön kölcsönkérni az a kurva és akkor megjön a nagynéném. (szülő gyereket tékából kirángatja, saller repül...)

Zolika, 6 éves
A kurva az olyan néni, aki letolja a bugyiját és megmutatja a punciját, aztán elszalad. :)))

Adri, 7 éves
A kurva az az, aki ilyen nagy terepjárókból száll ki és szőke haja van és csizmája és nem tud rendesen tankolni és mobiltelefonál. (mondja ezt úgy, hogy mellette áll az anyja, aki szőke, csizmában van, mobiltelefonál és a téka előtt áll a Lexus terepjárójuk.)

Pistike, 6 éves:
A kurva az egy olyan néni, aki pénzért ad puszit. Anyu ingyen ad tehát anyu nem kurva.

*

Hogyan fordíthatjuk épülésünkre a bírálatot?

„A bolond bosszúsága azonnal kitudódik,

az okos pedig leplezi szégyenét."

(Példabeszédek 12:16)

(szerző: Bob Gass)

Hogyan fordíthatod a romboló kritikát építő kritikává? Ha a következő igei alapelveket gyakorlod:

1) Határozd el, hogy bármi is az, építően fogod kezelni. „A bölcs ember nyugodt marad, ha megsértik” (Példabeszédek 12:16 NLT). A haragos válaszok csak kiiktatják az ésszerű gondolkodást, és érzelem-vezérelt reakciókat indítanak el.„Akinek a füle hallgat az életre való feddésre, az a bölcsek között marad. Aki semmibe veszi az intést, önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik.” (Példabeszédek 15:31-32). Mindig kérdezd meg magadtól: „Tanulhatok valamit ebből?”

2) Vedd számításba a bírálód jellemét! „Aki igazán szól, az igazat mondja el, a hamis tanú pedig a csalárdságot. Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít.” (Példabeszédek 12:17-18). Megbízható ember az, aki bírálatot mondott rólad? Szavait segítségnek szánta? Ha igen, értékeld őket, és válj bölcsebbé általuk! „Jobb a bölcsek feddését hallgatni, mint a balgák dicshimnuszára figyelni” (Prédikátor 7:5 katolikus ford.). Szavai lealacsonyítani akartak vagy önértékelésedet rombolták? Az alázatra késztető szavaknak isteni céljuk van, a megalázó szavaknak azonban nem, azokat ne is vedd tudomásul!

3) Ellenőrizd a lelkiismeretedet! Pál azt írja: „Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az” (1Korinthus 4:4). Ha lelkiismereted tiszta, hagyd a következményeket Istenre! Egyedül ő látja a teljes képet.

4) Ha a hited miatt ér bírálat, tekintsd ezt áldásnak! „Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket a Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, az Isten Lelke megnyugszik rajtatok” (1Péter 4:14). Örülj, életed tetszik Istennek!

*

Szilágyi Ákos: Baglyok készülődése

ezt egy kicsit jól ellopjuk
azt egy kicsit jól megdugjuk
ezt egy kicsit sittre vágjuk –
majd befogják a pofájuk
szemüket ha jól kivájjuk –
ujjongtak fel haj a baglyok
olyan nagy volt a haragjok!

de ezt majd még megdumáljuk
az egészet hogy csináljuk
már hogy mindet kicsináljuk
meghagyjunk-e párat magnak
na jó persze csak írmagnak –
az alaphang ezzel adva:
haza üdve – állam odva

*

A magyar gyereknek a tündére ködmönben lakik.

Szemem-szám elállt csudálkozásomban, hogy én ezt eddig föl nem értem ésszel!

- Persze, nem minden ködmönben lakik tündér, csak a csodaködmönben. Az is csak azon segít, aki tud vele bánni. Persze sok fortélya van, de én mindnyájára megtaníthatlak, ha akarod.

Olyant kukorékoltam örömömben, mintha én volnék a fekete kakas.

- Megállj, hékám! - fenyegetett meg apám a gyűszűs ujjával. - Erről a világon senkinek sem szabad tudni. Még szülédnek se szólj róla. Mihelyt valaki megtudja, hogy a ködmönöd kincses ködmön, rögtön elveszti az erejét. Érted-e?

- Értem, édesapám.

- No, ez az egyik. A másik az, hogy míg te vagy a ködmönnek a gazdája, addig mindig igazat kell mondani. Ezt különösen javallom, mert ha csak egyszer olyant mondasz is, ami nem igaz, a ködmöntündér tüstént olyan hosszúra ráncigálja a füledet, hogy legyezheted vele magadat. Hát mered-e vállalni a ködmönt?

- Merem, édesapám.

- No, ha te vállalod, én meg megcsinálom. Fogadom is, hogy mire elszaggatod, akkorra több lesz a kincsed, mint Küsmödinek.

- Mire elszaggatom? - kérdeztem elszontyolodva.

- No, igen - nézett rám apám komolyan. - Hát csak nem gondolod, hogy majd a tündér olyan bolond lesz, hogy a szép új ködmönt otthagyja? Tudod, hogy az Aladdin lámpása is ócska lámpás volt. Addig kell hurcolnod a ködmönt, míg el nem rongyosodik, akkor aztán szépen kibújik belőle a tündér, és elejbéd áll: "Mit parancsolsz, édes gazdám?"

- No - gondoltam magamban -, csak rajtam legyen az a csodaködmön, majd teszek én róla, hogy ne sokáig maradjon friss jó egészségben.

Édesapám azonban úgy olvasott a szememben, mint én a kalendáriumban, mert így folytatta:

- Persze, a ködmönnel úgy kell bánnod, mint a hímes tojással, hogy a tündért meg ne haragítsd. Mert sose tudhatod, merre van benne a tündér, s ha valami szögben kihasítanád a ködmönt, lehet, hogy a tündérben is kárt tennél. Mármost mondd meg te magad: mire mennél egy félszemű vagy csonka fülű tündérrel?

Be kellett látnom, hogy ebből csakugyan nagy nevetség lenne. Megígértem, hogy úgy őrzöm a ködmönt, mint terítőn a búzát. Most már csak az az egy kívánságom volt, hogy minél előbb készen legyen a csodaködmön.

- Hát mire elmégy deáknak, akkorra meglesz - bólintott rá édesapám.

Erre azonban megint megriadtam. - Hát mégiscsak deák legyek, ne kincskereső?

- Hiszen mindegy az, gyerekem, akármi leszel, ha a ködmön a tied - magyarázta apám. - Az előbb-utóbb úgyis hozzájuttat a kincsekhez, és addig is megsegít minden bajodban. És azt hiszem, sokkal hamarább elszaggatod, ha iskolába jársz benne, mintha itthon lógatod a gerendaszögön.

Ez ellen igazán nem vethettem semmit se. Kezet adtam apámnak, hogy isten neki, deák leszek a ködmönért. Ő meg arra adott kezet, hogy másnap már szabja is a ködmönt.”

Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön

*

J

Az öreg székelyt perrel fenyegette a szomszédja. Ezért felkeresett egy ügyvédet, aki nyájasan leültette, majd jövetele okáról faggatta.
- Én szívesen elmondom a dolgot ügyvéd úr, de csak úgy vállalja el, ha biztos abban, hogy megnyeri a pert. Akkor jól megfizetem.
- Mondjon el mindent Ármin bácsi. De úgy, ahogy történt.
A székely mindent elmesél töviről hegyire. Az ügyvéd arca egyre jobban felderül.
- Tiszta ügy ez Ármin gazda, ezt a pert nem lehet elveszíteni.
- Na, akkor Isten áldja!
- Hogyhogy?
- Mert amit elmeséltem, ez az én ellenfelem panasza, nem az enyém!

*

1776. május 1-jén

a bajorországi Ingolstadt egyetemének fiatal tanára, Ádám Weishaupt, megalakította az Illuminátus Rendet, azaz a megvilágosodottak és beavatottak rendjét. Nem volt véletlen, hogy a baloldali pártok és a szakszervezetek május 1-jét nevezték ki a “munka ünnepének”. A szovjet birodalom fennállása idején ez volt az egyik legnagyobb ünnep. A hivatalos történetírás még mindig vonakodik feltárni, milyen szoros a kapcsolat a kommunista világmozgalom és az Illuminátus Rend között. De a történelmi tények azért még tények maradnak, akkor is, ha a hivatalos történetírás nem szeret velük foglalkozni (...)


http://ebredezes.hu/majus-1-az-illuminatus-rend-megalakulasanak-unnepe/

*

Szabó Lőrinc: A bagoly

Kisfiam kieszelte, hogy van
valahol egy mindenható,
aki megbünteti, ha rossz és
csokoládét hoz, hogyha jó.

A nagyurat el is nevezte:
- Bagoly! - mondta - ez a neve! -
De úgy látszik, rám is hasonlít,
mert nagy kerek szemüvege

van a bagolynak: legalább is
így mesélgeti a gyerek;
s akármi történik a házban,
az mind a bagoly műve lett.

A bagoly vitt el reggel engem
és estére ő vitt haza,
a baglyot hívtuk, ha nem ízlett
a gyereknek a vacsora,

s Lóci megtette ezt is, azt is,
amit azelőtt semmikép,
csak azért, hogy bebizonyítsa
külön istene erejét.

Nekem nem tetszett a bagoly, de
tűrtem némán egy darabig.
Tegnap azonban elővettem
s faggatni kezdtem a kicsit:

- Mondd, Lóci, bagoly igazán van? -
- Van hát! - Ismered? - Ismerem! -
- De én nem tudok hinni benne,
amíg nem látom, hogy milyen! -

- Látni fogod! - jött tűzbe erre
Lóci, s mérgesen otthagyott;
s most a fejét tíz hosszú percig,
gondolom, azon törte, hogy

hogyan tudna meggyőzni engem,
mert végül is előszedett
valami fiók fenekéről
egy régi rossz szemüveget,

s jelentve, hogy a bagoly itt lesz,
kiment az erkélyünkre, és
már kiáltott is: - Úgye, látod?
Itt van az ablaknál! benéz!

Épp rád néz! szemüvege is van!
Itt a bagoly!... - Elhallgatott,
s én láttam, hogy csakugyan ott van,
a szemüveges alakot:

láttam Lócit átszellemülten,
ahogy benézett, komolyan
és gőgösen, mint aki érzi,
hogy rettentő szerepe van:

láttam Lócit tágult szemekkel,
sugarasan, mint egy szobor...
S szaladtam a másik szobába
a hírrel, hogy itt a bagoly, -

és Lóci, mire visszatértünk,
már bent volt, ugrált, kacagott,
s szemében ragyogott az isten,
aki a lelkében lakott.

*

Magyar zsidók

„Az 1970-es évek második,

és az 1980-as évek első felében, amikor én tinédzser voltam, Magyarországon még kommunista rendszer volt, amely ateista ideológiát hirdetett. Ámde ez a magát „tudományosnak” mondó ateista ideológia addigra teljesen hiteltelenné vált. Az én korosztályomban „meggyőződéses” kommunista, marxista már alig akadt – bár nem láttuk át azt, hogy a szocialista rendszer mennyire rosszul működik gazdaságilag, és azt sem gondoltuk, hogy belátható időn belül véget érhet. Az én számomra a hivatalos ideológiával való azonosulást mindenképpen kizárta a családi neveltetés: édesapám a demokratikus ellenzékben vett részt, és a rendszert – amelyet a társadalom legnagyobb része többé-kevésbé elfogadott – már-már mániákus megszállottsággal gyűlölte… Kamaszkorom kezdetén (tizenkét-tizenhárom éves koromban) fedeztem fel a saját zsidó identitásomat. A családban, a baráti, ismerősi körben szinte mindenki zsidó származású volt, A zsidó kultúráról alig tudtunk valamit – de tudtuk, hogy volt a Holocaust, és tudtuk azt is, hogy a „mi” országunk Izrael, amelyet a hatalmon lévő kommunista diktatúra és a Szovjetunió ellenséges szemmel néz[1]” – vallja Szalai Miklós önéletrajzi írásában.

*

EGYSZER, RÉGEN…

Apa öltönye bársony. Vett nekem lufit. Nem lebegőset, csak levegőset. Tüdős lufi, húzom magam után. Mellettünk egy munkás Munkást szív. Vigyázok, hogy ki ne égesse.

(Szeretettel köszöntjük a Balassagyarmati Fémipari Vállalat dolgozóit! A párttal, a néppel egy az utunk!)

Anya nem vonul, ő nem Gyarmaton dolgozik. Nekik odahaza, a téesz irodán van most ünnepség. Kap virslit is. Mi is kapunk. Apa még sört is. Én Gyöngyöt vagy Márkát.

( Éljen a párt! Éljen Kádár János!)

Katona bácsik és öltönyös bácsik állnak a tribünön. Jóságosan integetnek felénk. Ha megnövök, én is ott akarok állni!

(Üdvözöljük a szocialista munkaversenyben élen járó Balassagyarmati Kábelgyár dolgozóit! Éljen május elseje! Éljen a munkás-paraszt hatalom!)

Délután négykor kezdődik a Magilla gorilla a tévében. Remélem, addigra hazaérünk. Mozi is lesz este a kultúrban. Szállnak a darvak. Szovjet, háborús-szerelmes. 

(Köszöntjük a Szántó Kovács János Szakközépiskola tanulóit és tanárait! Éljen a Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Magyar Szocialista Munkáspárt örök és megbonthatatlan barátsága!)

A mozi előtt van egy kis dolgom. Este májusi litánia lesz a templomban. Utána mise. Igyekezni kell, mindkettőn ministrálok. Ha szerencsém lesz, Sanyika, a kántor még az orgonához is odaenged picit mise után.

(Éljen május elseje! Éljen a szovjet-magyar barátság! Éljen és virágozzon hazánk, a Magyar Népköztársaság!)
() Varga B. Tamás ()

*

A bolsevizmus

édes gyermeke a liberalizmusnak. 

Marx és Lenin a legkövetkezetesebb liberálisok. Nem álltak meg félúton, a liberális tételekből lehozták a legvégső következtetéseket. Kant még annyit mondott, hogy az Isten létét nem lehet bizonyítani, Marx már biztosan hirdeti, hogy nincs.

A tőke

a liberális parlamentek mellett, sőt azokon keresztül úgy használta ki az ország népét, hogy akarta, a tanácsköztársaság államkapitalizmusa pedig egy elméleti gazdasági rendszer esztelen erőszakolásával támaszt éhínséget, s a megindult éhes tömegeket lovasdandárokkal, vagy a biztosabban ölő gázzal ezer számra kegyetlenül küldi a halálba.

A fasizmus

az Istent pusztán hasznossági tényezőként veszi. Evangéliumában legfelsőbb érték a faj. Első tétele így hangzik: Szeresd a fajodat mindenek felett, s a többieket gyűlöld.

A hitlerizmus hasonló tüneteit világgá jajgatták, ismerjük. A túlzó fajiság jegyében indult mozgalom fajistenítésében az önzésig fokozott nemzeti érdekeket mások jogaival szemben is és brutálisan követeli. 

Rendszerében az állam nem jogállam, hanem hatalmi állam egy fajnak a szolgálatában.

Márton Áron – 1933-34

*

Miért állsz ki igazán?

„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet..."

(Példabeszédek 4:23)

(szerző: Bob Gass)

A Biblia azt mondja: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!”     Lehet, hogy az emberek felfigyelnek rád a pozíció miatt, amit betöltesz, de csak akkor fognak tisztelni, és akkor lesznek hajlandóak követni, ha becsületesnek is látnak.

A feddhetetlenség akkor megalapozott, ha mindenki számára nyilvánvaló, hogy a siker, az anyagi haszon és az elismerés nem az isteneid; hogy valami ennél nagyobbat tartasz értékesnek, valamit, amit nem vagy hajlandó feladni a profitért vagy a népszerűségért.

A becsületességgel együtt jár, hogy hatással tudsz lenni másokra. Irányíthatsz embereket becsületesség nélkül is, de nem tudsz hatással lenni rájuk. Aki vizet prédikál és bort iszik, önmagát sebzi meg. Sőt, az időtől és a körülményektől függően lehet, hogy ebből a sebből nem lesz képes felépülni.

Azt mondod: „A magánéletemhez senkinek nincs semmi köze.” Nagy tévedés! Ha az emberek azt látják, hogy mást vársz el másoktól, mint amit magadtól követelsz, ez folyamatosan rombolja irántad való tiszteletüket. Lehet, hogy a pozíciód miatt biztonságban érzed magad, de másokra való hatásod mindig is törékeny marad.Bármely pillanatban megtörténhet, hogy egyetlen döntéssel, egyetlen szóval vagy egyetlen tettel lerombolod, amit évekig tartott felépíteni. Miért kell ezt észben tartani? Mert a leggyorsabb út onnan, ahol most vagy oda, ahol holnap leszel, nem mindig a legtiszteletreméltóbb.

Vezetői pozíciót betölteni, és egyben annak az embernek lenni, aki szeretnél lenni, nem egyszerű és nem mindig könnyű összeegyeztetni a kettőt. Az ilyen pillanatokban önmagadról fedezel fel valamit – kiderül, milyen vagy igazán!

*

Vulva és völgy

Blúzom alatt, dombjaim hegyén
Izgalom bizsereg.
A levegőben áramló vétség
Annyira, de annyira hideg,
S mégis forrón lüktet,
Akár testemben a vér,
Izzó lávaként csap fel csóktalanul.

Hámozott ruháim
Szerte-szét ölelik a sötét teret,
Egymagamban a kéj
Szertelen vet meg ágyakat,
Köröttem őrzött vágyakat
Kerget kint a szél,
Párnáim húznak maguk felé.

Vonaglik a csend,
Áhított üres ölelések helyett
Ujjaim indulnak selymes bőrömön,
Most ez minden örömöm,
A láz, mi fogva tart,
S önző valóságában
Gyönyörbe hív kíméletlenül.

Combjaim nyílnak az ég felé,
A buja Hold is kívánva kér.
Gyengéd mosolya ledér,
Rám nevet, fényével betakar,
Feszült mellemen lángja belém mar,
Érintésétől fáklyává válok,
Nem bírom tovább. Megadom magam.

Belsőmben lázadok,
Akarva akarok mindent.
Sikamlós ujjaim közt, csiklómra vetült
Körkörös szerpentinjein ül
Sikolyaimnak halk szava,
Mint puhán érintett, vágyakba rejtett
Ezernyi csodálatos kívánalom.

Csípőm emelem fel, s még feljebb,
Ritmusként járom ágyas táncom,
Ügyes kezeim utat parancsolnak,
Játékom hüvelyembe mártom,
Csodálattá folyt parázna bűnöm
Kényeztet és szeretkezik,
És én gátlástalanul élvezem.

Fenekem alatt a gyűrött paplan
Lágyan simogat,
Hátam közepétől zilálva tapogat,
Szinte felfal, csókol, nyalogat.
És süppedő, illatos valóságába tűröm
Az andalító perceket.
Mámorító oltalma szinte elnyel.

Forró lélekké olvad minden érintés,
Belső pontomban robban,
Az összehúzott mennybéli varázs,
Kéjtől fűtött, nedves hovatartozás.
S végül, csendben alélok.
Fáradt testemre bágyadt álom vetül.

Válóczy Szilvia