|
ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLÓDÁSOK XXI.
POKOL-VÍZIÓ: ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK
A ROMLÁS VILÁGAI - JENCIKLOPÉDIA
ILLYÉS GYULA
EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL
Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van
nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal morse-jében,
nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan
pattogtatott "vigyázz!"-ban,
"tűz!"-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,
nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,
a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan
fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet
növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,
ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurráhkban, énekekben,
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,
külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban
s abban,
megállt a kapualjban;
hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;
ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;
nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;
az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;
az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,
ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,
nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorában,
mint légy a borban,
mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,
mert szépnek csak azt véled
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,
tányérban és pohárban,
az van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,
mintha nyitva az ablak
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,
ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,
fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol a fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,
a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,
a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;
húnyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;
vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;
cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;
a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor zuhogásban,
az égigérő rácsban,
a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,
s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;
mint víz a medret
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,
ő les, hiába futnál,
fogoly vagy, s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,
beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,
néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,
mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,
s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,
bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,
hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;
vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;
mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,
mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.
1950.
(Irodalmi Újság, 1956. nov. 2.)
*
Stigmatizált kisebbségben vannak
A nem perverzek, a nem deviánsok
*
Minden közös:
a konyhák és WC-k, a gyerekek és a nők stb.
*
Ha nem akarsz kiesni,
minden nap többet és többet kell teljesíteni
*
Esténként egy jégcsappal bújsz ágyba,
s ez még csak a jéghegy kicsinyke csúcsa
*
Nem érzed, mihez érsz hozzá:
mi szúr meg, mi éget meg, mi ráz stb.
*
Megutáltatják, sőt kinevettetik veled
apáid kedves nótáit, s így apád, hazád is
*
Eltékozolva királyi jussodat
egy disznóólban kötsz ki: nincs új esély
*
Az iskolákban kiemelt stréberek
lesznek társaik besúgói, hajcsárai
*
Már csak egy vesztőhelyen
egy preparált géppel „játszhatsz”
*
Dologidőben lélekölő pénzkeresetre,
„szabadidőben” meg zülleni mehetek
*
Fertőz mint a TBC
az önsorsrontás morbus hungaricus-a
*
Senki sem elégedett
kinézetemmel, szorgalmammal és magatartásommal
*
Politikai okokból diliházba zárnak,
S még be is „bizonyítják”: bolond vagy
*
Hiába vetsz, csak gyomot aratsz –
vagy más szüreteli le a termést
*
Sziámi ikerként születsz
a pároddal a fejednél összenőve
*
A gyermekeid, az ápolóid és az állam
a mielőbbi elpatkolásodban érdekelt
*
Képíró, festő voltál,
s most szürke és zöld hályog stb. van a szemeden
*
A lehalkíthatatlan néprádió
bömböli a propaganda hazugságait
*
Betegesen spórolós párod
a nyomodban van és ellenőrzi „pazarlásaid”
*
Folyton beugratnak, s a bolondját járatják veled
*
Olyan cigány stb. vicceket
sütögetnek el a rovásodra, amin te nem nevetsz
*
A „lex talio” a játékszabály:
fogat fogért, szemet szemért
*
Engem kivéve minden fiatal divatos,
én meg (nagy)apám levetett göncében járok
*
Mást sem érzékelsz,
minthogy e világban hívatlan vendég vagy
*
Embertársaid még arra sem méltatnak,
hogy szóba álljanak veled – levegőnek néznek
*
Adósrabszolgává tesznek,
s ha mulasztok: elárverezik házam, otthonom
*
A baj csőstül jön:
elveszted állásod, otthagy feleséged, lerobbansz
*
Kínzó érzés,
hogy elvált szüleid csatájában csak egy eszköz vagy
*
A közért hoztál áldozatokat,
a szenvedésed mégse enyhíti szolidaritás
*
Akela vagy,
akit széttépnek a fiatal farkasok, ha elvéti az ugrást
*
A háborúban vesztettél,
s „jaj a legyőzöttnek!” – a győztes mindent visz
*
Össztűzben:
lent és fent között közvetítesz, s mindkét fél leárulóz
*
Semmi semeddig nem tart:
mihelyst elkezdődik, már be is fejeződik
*
Öregedéseddel
transzparens lesz minden látens rossz vonásod
*
E világban a kisgyermekeket gyakran megbotránkoztatják, ugye?!
*
Úgy elcsúfítják az arcokat,
hogy mindenki fátyollal takarja el azt
*
A kisebb testvérednek
szinte mindent megengednek, neked semmit
*
Feszülten kell figyelned
egy monoton hang hivatali nyelvére
*
Egyre több szomszéd ránt-rángat bele
„fülemile-perekbe”
*
Mintha mindig:
„utolsó óra, utolsó nap /
nem fog a kréta, nem fog az agy”
*
Ahol nemrég még elsőként tündököltél,
ott most bukottként elkullogsz
*
Lakhelyeid, „otthonaid”:
börtön, dologház, szegényház, siralomház, hospice-elfekvő
*
Csillapíthatatlan a fájdalmad,
de nem tudod mi okozza, mi mulasztja
*
Egyszer s mindenkorra
betiltanak minden ünnepet, ünnepi rendezvényt
*
Hadikommunizmus
és jegyrendszer lett bevezetve és nem vezették ki
*
Senki nem véd meg
a gonoszul manipulált közvélemény zsarnokságától
*
Nincs beszélgetés,
mely ne egy „ki kit győz le” játszma lenne
*
Szüleidre, házastársadra és gyerekeidre
kell súlyosan terhelő vallomást tenned
*
Egy esélyed marad az emberhez méltó életre:
a hazárdjáték
*
A gyilkos rutin és a vak megszokás
tartja „életben” az emberi társadalmat
*
A világ egy nagy kolostor,
lakóik tetteit a kazuisztika részletességével regulázzák
*
Akit éjszaka imádva magamhoz láncoltam,
az reggelre hirtelen gyűlölt idegenné válik…
*
Egy tisztelt vendég
átveszi a családfőnökséget és militarizál
*
Teljesen kriminalizálják
a társadalmat, alig néhányan vannak szabadlábon
*
Legszentebb vallási tilalmaim
megszegésére késztetnek, kényszerítenek
*
Te mindig csak kérsz, kéregetsz, rimánkodsz,
de soha senkinek nem adhatsz semmit, de semmit
*
Egy kirakhatatlan öreg rokon
unalmában összeugrasztja a családtagokat
*
Nemcsak az egész termést,
de még a vetőmagokat is be kell szolgáltatni
*
A végrehajtó hatalom korlátlan:
nincs se alkotmány, se parlament, se bíróság
*
Diszharmónia van
az emberek gondolatai, szavai, írása és tettei között
*
De ronda pálya:
sótlan fapofákat kell nap mint nap megnevettetni
*
Nem tudsz általánosítani:
minden tárgy és eset teljesen új, egyedi
*
Menthetetlenül elveszel a részletekben:
nem látod a fáktól az erdőt, a lényeget
*
Mindig úgy érzed magad.
mint az, aki pánikba esik Duna-átúszás közben
*
Nem bizonyulhatsz férfinak
se a csatában, se a munkában, se a szerelemben
*
Meghaltál mielőtt
érezhetted volna egy lény feltétlen szeretetét
*
Elveszik a neved, cserélgetik „családjaid”,
nem ismerheted származásod, hagyományaidat
*
Már mindent láttál,
már mindent tudsz:
neked már nincs új a nap alatt
*
Újra és újra elveszik tőled
kenyérkereseted eszközeit, lehetőségeit
*
Egy életen át
„basic english” primitív nyelven muszáj társalogni
*
Nincs folyóvíz, eldugul a WC, a lefolyó,
nem viszik el a szemetet, jönnek a patkányok…
*
Csövön vezetik beléd a tápanyagot,
és egy másik csövön vezetik ki az oldaladon
*
A város minden épületét
ugyanaz a konstruktivista építésziroda tervezheti csak meg
*
Potyára mész, potyára vársz
és potyára gürcölsz végkimerülésig
*
Nem akadtál senkire,
akinek elegendő türelme lett volna hozzád
*
Ha focista vagy,
akkor mindenképpen valamelyik lábadat törik el
*
Hangosan dobog, zakatol a szíved –
füledbe bömbölnek gyomorhangjaid
*
Minden szutykos, ragacsos,
olajos, frissen festett, nyálkás stb.
*
Ha úri kedvük úgy tartja,
kilógatnak a 100. Emeletről
*
Horribilis kölcsönökből
kontárok gányolják össze első-utolsó házad
*
A túlparton vár a kedves,
de a folyóban hemzsegnek a krokodilok
*
A napi betevő falatért
kikent, kiszagosított „múmiákkal” pásztorórán
*
Egy nyirkos, sötét és hideg
földalatti veremben bújtatva évekig
*
Reggel, délben és este:
krumpli a menü, s holnap ismét ugyanaz
*
Teljesen szétszakítják családunkat,
s az már soha többé nem egyesülhet
*
Még nyaraláskor az üdülőben is
katonai szellemi házirend érvényes
*
Egy dilettáns
hangyaszorgalommal kornyikál, hegedül a szomszédban
*
Agyament koreográfusok
diktálják mozgásunkat, testtartásunkat
*
Már csak egy nő marad a világon,
de kiderül: „töke van a menyasszonynak!”
*
Van ételválaszték-váladék:
kaki, fika, fülzsír, gennyes váladék, vér stb.
*
Megtiltanak-meggátolnak mindent,
amihez csak egy iciri-piciri kedved is lenne
*
Égbekiáltó igazságtalanságok
történnek és intézményesülnek
*
Kiirtják belőled
az áhítat, a hála, a szolidaritás stb. érzését
*
Nem lehet átvenni a hagyományt:
mindent nulláról kezdeni, újból ki kell találni
*
Mindig veled van baj
Iskolai, munkahelyi fegyelmi ügyeid halmozódnak…
*
Csak a gügyögést, csacsogást
vagy az artikulátlan üvöltést értik
*
Elrontják a szemmértéked:
nem tudod megbecsülni a távot, a sebességet
*
Mint elefánt a porcelánboltban:
élettársad mindent borít, tör és zúz
*
Nem vesznek emberszámba:
igavonó barom, ágyútöltelék, bazári majom vagy
*
Mindenki rajtam élezi az eszét
s az én rovásomra tréfálkozik
*
Nem árulhatod el soha érzéseidet,
Mindig, otthon is „pókerarcot” kell vágni
*
Minden mások engedélyétől függ:
evés, ivás, alvás, utazás, költözés, szerelem, alkotás
*
Úgy van berendezve kényszerlakhelyed,
ahogy neked a legeslegkényelmetlenebb
*
Lerázhatatlan szószátyár
szomszéd, kolléga és hittestvér tapad rád
*
Méregdrága portékáknak
sincs szavatossága, jótállása, garanciája
*
Csak addig működik tévéd,
amíg a szerelő el nem tűnik nyugdíjaddal
*
Ha igazmondáson kapnak,
neved szégyentáblára, tested kalodába kerül
*
Egy pohár vízért is
pitizned kell vagy békaügetésben körözni
*
Úgy működsz aznap,
ahogy távolról a Központ reggel éppen beprogramoz
*
Egyedül nem fürödhetsz
és nem mehetsz WC-re, csak idegenekkel
*
Útlezárások
Az utakon mindig blokád, dugó, építkezés, terelés van…
*
Már a puszta gondolatot is
azonnal szankcionálja a kegyetlen büntető hatalom
*
Egy életen át kell
ugyanazt a primitív betanított munkát végezned
*
Öregen és nagybetegen is
csak akkor kapsz enni, ha dolgozol
*
Időtlenség
Semmiről nem tudható:
mikor kezdődött és kb. meddig fog tartani
*
Nemi életed
mennyiségét és minőségét
másnap egy bizottság nyilvánosan kielemzi és értékeli
*
Rémálmaid egytől egyig
tökéletesen és gyorsan valóra válnak
*
Ép emberként
a lakásban és a köztereken is tolókocsiban közlekedsz
*
Gyerekcsínyért is
úgy összevernek, hogy nyomorékként tolókocsiba kerülsz
(de annak a lehetőségét elveszik, hogy végezhess magaddal)
*
Már kisgyerekként
párt-kiskatonává dresszíroznak, kondicionálnak
*
Kihullott-kivert fogakkal:
fogatlanul kell enned, beszélned, nevetned
*
Geometriai formájú
Minden kő, növény és állat, ember és tárgy
*
Soha nem egyenesedhetsz ki,
földalatti bunkerben kúszhatsz, guggolhatsz
*
Bedeszkázzák az eget:
a Napot, a Holdat, a csillagokat és felhőket
*
Alighogy belekóstolsz valamibe,
már hamarost/rögtön el is kapják előled
*
Éjjel-nappal
radioaktív sugárzás elleni védőöltözetben
*
Permanens és komoly a veszély,
hogy megmérgezik a sós- és az édesvizeket
*
Fertőzésveszély miatt
nincs kézfogás, puszi, simogatás és anyai-asszonyi ölelés
*
Rejtélyes kór szedi áldozatait
és semmit nem lehet tenni ellene
*
Akkora a tehetetlenségi nyomaték,
hogy nem tudsz életlendületbe jönni
*
Amerre nézel,
csüggedt és kiégett embertársakat látsz tespedni
*
Ha van még szellemi élet,
az maximum egyfajta cinikus „halálfilozófia”
*
Üvegházban és átvilágítva élni
fizető nézők unaloműző szórakoztatására
*
Filmre vett életedből
mindig visszajátsszák a felejteni valókat
*
Aki szegényen születik,
annak úgy is kell élnie – sőt: nyomorban meghalnia
*
Kapsz egy utolsó esélyt:
jeget kell eladnod az eszkimóknak
*
Szabó Lőrinc:
Hazám, keresztény Európa
Útálom és arcába vágom:
– Száz év, de tán kétezer óta
őrült, mocskos, aljas világ ez,
ez a farizeus Európa!
Kenyér s jog helyett a szegényt
csitítja karddal, üres éggel
és cinkos lelkiismeretét
avatag és modern mesékkel;
száz év, de már kétezer óta
hány szent vágy halt meg gaz szivében!
Hazám, keresztény Európa,
mi lesz, ha bukására döbben,
mi lesz, ha újra földre száll
a Megcsúfolt és Megfeszített,
s mert jósága, hite, imája
egyszer már mindent elveszített:
mi lesz, ha megjő pokoli
lángszórókkal, gépfegyverekkel,
vassisakos, pestishozó,
bosszúálló angyalsereggel?
Mi lesz, ha megjő Krisztus és
új országot teremt a földön,
ha elhullanak a banditák
s nem lesz több harc, se kard, se börtön,
ha égi szerelmét a földi
szükséghez szabja ama Bárány
s újra megvált – óh, nem a jók,
de a gonoszok vére árán:
hazám, boldogtalan Európa,
ha túléled a harcok végét,
elbírod-e még te az Istent,
a Szeretetet és a Békét?
1923
|
