Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

ABCD

Ki, mi és milyen ne legyél fiacskám!- 22.

Kosztolányi Dezső

SZÁMADÁS

1

Most már elég, ne szépítgesd, te gyáva,
nem szégyen ez, vallj - úgyis vége van -
boldog akartál lenni és hiába,
hát légy, mi vagy: végképp boldogtalan,

inkább egészen és kínzó-csigába,
mint félig így, alkudva oktalan,
ne félj, szamár, ki szenved, nincs magába,
vagytok ti itt a földgolyón sokan.

Térdelve, föltárt hassal, láncra kötve,
templomba, kórházakba, börtönökbe
lassan vonul a roppant karaván,

siess te is oda, igaz körödbe
s - égő kanóc - lobogj velük örökre
elégedetlenség szent olaján.

2

Nem vagy magad - jobb néked erre, hidd el,
sok furcsa ember néz bámulva rád,
nem üdvözöl téged, nem istenít fel,
nem göngyöli a lelkét sem alád,

csak rád tekint fásulva, tompa hittel,
rokon közönnyel, s néha kezet ád,
de ha ezekkel a testvéreiddel
élsz majd, elámulsz. Nagy ez a család.

Családtalanok óriási családja,
mely a többség törvényét túlkiáltja,
komor kisebbség, szívós és kemény,

elégedettek hangos lelki vádja,
íratlan, láthatatlan bírói tábla,
örök, hatalmas ellenvélemény.

3

Kellesz te még, vijjogni, mint a vércse,
nem kérdezni, szabad-e, nem szabad,
sosem kimélni a könnyet se, vért se,
a semmibe rikoltani szavad,

nem hallanak tán, ám ne menj azért se,
számodra itt még munka is akad,
mindig kell valaki, aki megértse
az utcalányt s a tébolyultakat.

Ülj egy sarokba, vagy állj félre, nézz szét,
szemedben éles fény legyen a részvét,
úgy közeledj a szenvedők felé,

s ne a törtet tekintsd és csonka részét,
de az egész nem-osztható egészét:
ki senkié sem, az mindenkié.

4

Ki adna másképp inni a betegnek,
ha nem mi, kik álmatlanul ülünk,
támadna hívő, vértanú, eretnek,
ki egy rögeszmén részegülve csüng,

látnák-e a vénlányt, kit félrevetnek,
ki sírna, ha nem hallaná fülünk,
s élnének-e ők is, kiket szeretnek,
mi lenne a világ minélkülünk?

Mi lenne máskép a világ s ki lenne
az állatok irgalmas társa benne,
ki lenne hűség és mi lenne ír,

s ki lenne az, ki száguld éjjelente
a lámpa fényénél a végtelenbe,
csodák között s Nirvána-ködben ír?

5

Borús e táj. Borzaszt a forradalmár,
kinek a falba koppan szelleme,
s fia holttestén az anya, ki barbár
jaját okádja - iszonyú zene -,

aztán mit írsz, ha sorsuk írva van már,
hol tiltakozhatsz és hogy ellene?
de hát hova mehetnél? mit akarnál?
mi érdekelne még, mi kellene?

Sok pénz talán? kenyér zsíros karéja?
egy mozicsillag rossz szalag-paréja?
vagy gépkocsi? kaland? mily nyomorék,

pezsgős ricsaj? cicázó, éji réja?
az ócska élet mily rongy kabaréja,
melytől a fő zúg és a gyomor ég?

6

No lásd, maradj, árvák között az árva,
maradj közöttük, állj meg végre itt,
nem kérve semmit és semmit se várva:
ezek a te igaz testvéreid,

idézd fel őket dolgozószobádba,
adj villamosabb életet nekik,
s ha majd megéled a sok néma lárva,
a te szavad ők még megérthetik.

Megértenek téged s őket megérted,
kiket sirattál, sírni fognak érted,
hisz végzetük egy nékik és nekünk,

kik eldobáltunk minden harci vértet,
nem veszhetünk el, minket kard se sérthet,
nincs semmi sem, amit elveszthetünk.

7

Igen, kiáltsd ezt: gyáva az, ki boldog,
kis gyáva sunnyogó, mindent bezár,
bezárja életét is, mint a boltot,
mert benne van a csillogó bazár,

és félti kincsét, a sok cifra foltot,
a lelke szűk, kucorgó és sivár,
rablót neszel, mihelyt gyerek sikoltott,
örökre reszket és örökre vár.

Hazája ház, barátja az erős,
hitvány rokonja az ki ismerős,
határa kertfal, tyúkól, pincegátor,

de a boldogtalan tanyája sátor,
zászlója felleg, ő, csak ő a bátor
s a jó, csak a boldogtalan a hős.

*

Aki mindig jobban tudja,

hogy másnak most éppen mit kéne tennie

*

Aki mindig kétértelműen fogalmaz:

ami alkalmasint így is, úgy is magyarázható lesz

*

Aki mindig maga lenne

az a kivétel, ami erősíti/próbálja a szabályt

*

Aki mindig napi sikert is aratna,

és az örökkévalóságnak is alkotna

*

Aki mindig sebbel-lobbal

trappol valahova - nem ér rá szemlélődni

*

Aki mindig takaréklángon pislákol,

sosem járatja magát a maximumra, a csúcsra…

*

Aki mindig úgy érte el célját,

ha sír és szánalomra méltónak látszik

*

Aki mindig úgy érzi:

ő különb ember másnál - vagy ellenkezőleg!

*

Újdondász

Aki mindig újabb s újabb

izmusokra, iskolára esküszik örök hűséget

*

Aki, mint a korsó,

addig jár a kútra, míg el nem törik

*

Aki mint a részeg,

a rablók előtt dicsekszik a sok pénzével

*

Aki mint zsoldos katona,

addig szolgál, amíg - lehetőleg azonnal - megfizetik

*

Aki mintha a frappáns élő példa lenne

az áldozattani, viktimológiai nagykönyvből

*

Aki mintha elfelejtené,

hogy minden új meccs 0:0-ról kezdődik

*

Aki mintha nem venné észre:

az élethazugságok glóriája a Munka

*

Aki mire „szalonképesre” felöltözik,

addigra már nyugovóra is térhet és vetkőzhet…

*

Aki most beléphetne az oázisba,

ha előtte vásárolt volna nyakkendőt

*

Aki mögé már nem kell hajcsár:

belsővé vált a kényszermunkamorál

*

Aki múzeumba teszi a Bibliát,

hisz a legújabb telefon/bölcsesség a legjobb

*

Aki nagy elődök nyomdokain indult,

de szigorúan a nyomvonalon, egy lépést sem letérve

*

Aki nagy erőfeszítéssel

egy életen át küszködte fel magát Senkivé

*

Aki nagy igyekezettel

fogja meg a törököt - aki nem ereszti őt…

*

Aki nagy lendülettel,

de rossz szerszámokkal gyürkőzik neki a melónak

*

Aki Nagybeteg lesz,

hogy terrorizálja-zsarolja szeretett családtagjait

*

Aki nagykabátban megy

a nudista strandra kukkolni - gyülibe lesni

*

Aki nagymesterévé vált

a heccelésnek, a gonosz cukkolásnak/ugratásnak

*

Aki nagyon jó médiuma

a Szellemnek, csak éppen a Gonosznak

*

Aki nagyoskodva, a társak nyomásának engedve

nagyon hamar és rosszul kezdi-végzi nemi életét…

*

Aki naiv békeközvetítőként

végül mindkét felet magára haragítja

*

Aki nap mint nap

jószándékkal kövezi az ő és mások útját a pokolba

*

Aki nappalait azzal tölti,

hogy az éjszakai álmait próbálja megfejteni

*

Aki nehezen felépített

pozitív képét egy rossz mondatával összetöri

*

Aki nem „csak” szereti,

hanem imádja gyerekét: tönkre is teszi

*

Aki nem „erőlködik”

jóízű köszönése mellé még valami jó szót is tenni

*

Aki nem a jobbik,

de az idealizált, retusált arcát mutatná fűnek-fának

*

Aki nem a másikért

hagyja el apját-anyját, pusztán csak előlük menekül

*

Aki nem a szegényekért él, hanem a szegényekből

*

Helytévesztő

Aki nem a templomba megy misére,

s nem a pályára focizni, s nem haza melegedni…

*

Aki nem akar bizonytalanságot:

fizetett kurvát és mindenes cselédet vesz maga mellé

*

Aki nem akar paternalista szülő lenni:

„liberálisan” mindent ráhagy a gyerekre…

*

Aki nem akarja kinőni

a háromkerekű bicajt, eldobni a mankót

*

Aki nem akarja otthagyni

a meleg családi fészket - ott is ragad

*

Aki nem bírja elviselni

a gonosz rágalom keltette rossz látszatát

*

Aki nem bírja elviselni,

ha nem mindig tudnak az ő nagy jóságáról

*

Aki nem bocsát meg,

míg a másik térden állva sokáig nem könyörög

*

Aki nem büszke rá,

hogy kiveszi arányos részét a közteherviselésből

*

Aki nem dobja ki

a ballasztot a süllyedő léghajóból - irány a tenger?

*

Aki nem dobja vissza –

hálapénzért meg-megsimogatja a partra vetett halat…

*

Aki nem egy derék ember

szemével megítélve, mérve éli az életét

*

Aki nem egy keljfeljancsi –

egy arcul legyintés után K.O. (knock out)

*

Aki nem él az ének

speciális kifejezésmódjával - vagy mást se tesz

*

Aki nem előlegez,

csak kimérve viszonoz szeretetet - előszeretetlen

*

Aki nem engedi magát szeretni,

de felpanaszolja a Teremtőnek korai hervadását

*

Aki nem engedi-engedélyezi,

hogy a szükség törvényt bontson

*

Aki nem érti:

miért nem boldog, hisz oly erényes és istenfélő ember!

*

Aki nem érzi elég fontosnak

a kapus posztot: ő gólt, sőt gólokat is akar lőni

*

Aki nem fogad örök hűséget embernek,

mert ő egy annyira, de annyira Szabad Ember

*

Aki nem fogadja el

a Sors rá osztotta szerepet - örök lázongó marad

*

Aki nem fogja fel

a láthatatlanul működő kasztrendszert: belerokkan

*

Aki nem fogja fel,

hogy kis bűneit elnézve cinkosságra kényszerítik

*

Aki nem gyanakszik:

az őt ölelgető haverja a gyenge pontjait keresi

*

Juhász Gyula

Jubileum

Húsz éve repült Blériot először,
Húsz éve zuhantam le a magasból.
Húsz éve Blériot egekbe szállt,
Húsz éve a pokolba buktam én.
Húsz éve tart ez örökkévalóság.

Mert színésznőbe voltam én szerelmes,
Ki hitegetett és kijátszott engem,
Mint ahogy illik és ahogy szokás.

Még emlékszem a roppant diadalra,
Mikor egy világ ünnepelte hősét,
Milliók ujjongtak a levegőbe.
És akkor engem egyet milliókból
Fojtogatott a rettenetes érzés,
Hogy nem tudok már többé szállani,
Csak zuhanni a mélybe és az éjbe,
Az utálatos semmi vak ölébe,
Míg elborít a szégyen, a kudarc,
A fagyos és a férges feledés.

Húsz éve nincsen számomra remény.