|
ANTIPARAINESIS - EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
AZ ÖNMAGÁT ÁLLATORVOSI LÓVÁ TEVŐ EMBER
A MESE RÓLAD SZÓL – ISMERJ MAGADRA, S VÁLTOZZ!
Móra Ferenc:
A csókai csóka
Csókai csókának
Mi jutott eszébe?
Föl szeretett volna
Öltözni fehérbe.
Unta szegény jámbor,
Hogy ő télen-nyáron,
Örökkön-örökké
Feketében járjon.
Ahogy így tűnődik
Ághegyen a csóka,
Arra ballag éppen
Csalavér, a róka.
Attól kér tanácsot,
Mit kellene tenni,
Hófehér galambbá
Hogy kellene lenni.
"Nincsen annál könnyebb -
Neveti a róka -
Fürödj meg a hóban,
Te fekete csóka!
Olyan fehér galamb
Lesz rögtön belőled,
Hogy magam sem tudom,
Mit higgyek felőled."
Nagyeszű rókának
Szót fogad a csóka,
Nagy vigan leugrik
Az ágról a hóba.
Az orra hegye se
Látszik ki belőle,
Kérdi is a rókát,
Mit hisz most felőle?
"Azt hiszem, galamb vagy" -
Csípte meg a róka,
S csapott nagy ozsonnát
Belőle a hóba.
Róka csípte csóka,
Csóka csípte róka -
Így lett fehér galamb
A csókai csóka.
* * *
Úgy mész gyónni,
hogy a papot felhatalmazod bűneid inkvizíciós kínzó kicsikarásaira
*
Úgy nézel szerelmed fogyatkozásaira,
ahogy egy nőgyógyász vizsgálja betegét
*
Úgy ölelkezel, hogy közben „kívülről” figyeled magad,
hogy majd egyszer vagy másnap reggel megírhassad
*
Úgy őrzöd a lakás rendjét és tisztaságát,
hogy meg se merünk benne moccanni
*
Úgy szervezed kisvállalkozásodat,
hogy alkalmazottaid fizetett ellenségek
*
Úgy szidod, ócsárlod árusított portékád,
mintha a nemtelen versenytárs lennél
*
Úgy tartod féken falánkságod,
hogy legutáltabb ételeiddel „táplálkozol”
*
Úgy teszel mintha minden reggel
újból meg kellene tanulnod járni és beszélni
*
Úgy ügyeskedsz, hogy a szalámi vége, a bor seprője jusson;
így szabadjára engedheted panasz tirádáidat
*
Úgy vezetsz hamis papírokkal,
hogy a jobb- és balkezed se tudod megkülönböztetni
*
Úgy viselkedsz mint egy kamikáze egér,
aki a macska bajuszát ráncigálja
*
Ugyan jó magasra felugrottál,
de nem kapaszkodsz meg s így nagyot is esel
*
Ugyan megmaradt a sárkány,
de vigasztal, hogy másnak se sikerült lefejeznie
*
Újszülöttnek képzeled magad
és ugyanazon a viccen nevetsz térdedet csapkodva
*
Unatkozva tényleg lassabban telik az időd,
visszatekintve: mintha kiesett volna
*
Utálsz minden kétlábú embert,
pedig kire támaszkodnál, ha mindenki féllábú lenne?
*
Utcai harcosnak készülve
a konyhapadló köveiből barikádot építesz
*
Üldözési mániád van:
megijedsz saját árnyékodtól, s nem tudod lerázni
*
Ünnepnapok nélküli életed olyan
mint egy hosszú út vendégfogadók nélkül
*
Vadcsikóként fickándoztál,
míg felnőve be nem törtél igavonó barommá
*
Vagy a nyomor tesz fásulttá, enerválttá,
Vagy pedig úgyszólván „ az agyadra megy a jólét”
*
Vagy betömöd füled a szirénhangokra,
vagy életfogytig szigetükön raboskodsz
*
Vagy lemaradva a múltban bóklászol,
vagy előreszaladsz: soha nem vagy jelen
*
Vagy libidód van vagy potenciád:
a kettőt nem sikerül összehoznod
*
Vagy mizantrópként nagy ívben kerülöd az embereket,
vagy filantrópként nekik terhesen jótékonykodsz velük
*
Vagy nem nyílik ki szemed a szellemvilágra,
vagy hagyod, hogy spiritizmussal szúrják ki
*
Vagy szégyelled a szegénységed,
Vagy egyenesen erényként büszke vagy rá, kérkedsz vele
*
Vagyonod plasztikai sebészekre költöd,
hogy Madonnát faragjon belőled
*
Vaktában, heccből stb. lövöldözöl,
de nem töltesz és üres tárral kerülsz szembe az ellenséggel
*
Valahogy mindig a lépcsőházban jut eszedbe,
amit odabent mondani kellett volna
*
Valami kis piti „bűnt” is elkövetsz,
hogy azt teátrálisan meggyónhasd
*
Váláskor mindent pontosan elfeleztek:
a tévét is, a gyereket is…
*
Váltig próbálok elbújni
önmagam és isten elől új és újabb búvóhelyekre
*
Van olyan lelki alkotmány,
mely csendben és egyedül építhető, amit kerülsz
*
Varázstalanítod világod:
kiirtod belőle a tündéreket és sárkányokat
*
Végkimerülésig futsz
egy olyan szekér után, mely nem akar felvenni
*
Vekkerrel, sírjuk rázásával keltegeted a holtakat,
de nem teljesíted szellemi végrendeletüket
*
Veled mindig megetetik,
hogy majd a mennyben vagy unokádnak jobb élete lesz
*
Vered a fejed a kapufába a potyagól miatt,
s így megszédülve kapod a másikat
*
Versek és regények olvasását
nemcsak haszontalannak, de károsnak tartod
*
Veszély esetén a homokba dugod a fejed,
s ha túlélted, akkor később kihúzod
*
Veszély esetén
rendkívüli állapotokat rendelsz el a családban és így hagyod
*
Vészmadárkodsz,
majd minden tőled telhetőt megteszel, hogy igazad legyen
*
Vissza a természethez:
leveted ruháid és négykézlábra ereszkedsz
*
Visszaélsz a földön vendégjogoddal:
vandál randalírozóként „persona non grata”
*
Zsákutcába hajtasz be,
de nem fordulsz meg: te nem hátrálsz meg soha!?
*
Zseni lehettél volna,
ha az 1% tehetséghez hozzáadod a 99% szorgalmat
*
Zsenialitásod biztos jeleként fogod fel,
hogy műveid a kutya se érti
|
