A boldogtalanság tényei és tétjei – okai és következményei
Rövid-tartós, intenzív-extenzív - életminőség hiány és létrontás
46. rész
Ábrányi Emil
KRAMPUSZ-KIRÁLY.
Krampusz-király a hajdan-korban élt.
Bölcs fejdelem volt, mert ritkán beszélt;
Csatákat vesztett, vagy vadászgatott;
Királyilag töltötte a napot.
Egyszer - barátim, halljatok mesét -
Krampusz király elveszti az eszét;
Országgyülést hív s dúlt arccal ki áll:
A nép riong: "Vivát Krampusz király!"
Mond Krampusz: "Szólok mindenki fiának:
Legyen már vége a komédiának!
Vagy csúfság ez, vagy vakság, végtelen,
De úgy bántok mint istennel velem.
Íme, fejemben korona ragyog,
Miért? Hisz én is sár-ember vagyok!"
De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:
""Te nem vagy ember, ó Krampusz-király!""
Mond Krampusz: "Engem Felségnek neveztek,
S előttem, mint a birkák, porba estek!
Mit tettem én, hogy felségessé váltam?
Egész éltemben fogamat piszkáltam
És ásitottam szörnyen-szörnyeket
Tanácsban, trónon, trónfüggöny megett!..."
De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:
""Te felséges vagy, ó Krampusz király!""
Mond Krampusz: "Látom, hogy éheztek, asztok,
Mégis nekem milljókat megszavaztok!
Minek nekem e falka millió?
Az ország pénze hát csak arra jó,
Libériákba hogy verjem bele,
S hizlaljak egy raj konclesőt vele?"
De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:
""Kapsz milliókat, ó Krampusz király!""
Mond Krampusz: "Kérlek, dobjatok ki engem!
Ezt, mint a nép legfőbb kegyét csengem!
Szamár vagyok és plusquam-szemtelenség
Hogy szamarat megillessen a fenség!
Vezessen kormányt, aki ember szintén,
És olcsóbb, bölcsebb és jobblelkü, mint én!"
De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:
""Szent vagy s imádunk, ó Krampusz király!""
Te inkább rongyokban jársz,
csak a gyereknek mindene meg legyen,
s így garantáltan életre nem való legyen?
1879.
* * *
Ha a haza
az áldozatáért rosszal-rosszul fizet,
akkor rögtön átáll s az ellensége lesz!
*
Mennyire büszke rá,
hogy nem tud hazudni:
az ostromló ellenségnek is elmondja gyengéit!
*
Míg a bekapott potyagólért
ostorozod magad,
máris egy újat kaptál, esetleg egy még nagyobbat…
*
Hétköznap semmi „őrültség” –
csak szombaton jöhet
egy óra „extázis” öttől hatig!
*
A gyerek kegyelemkettese érdekében
eljátszva túlságosan is beleélte magát
az alkoholista apa szerepébe és úgy maradt…
*
Oly alaposan fontolgatod,
hova ültesd el magad-magod, míg késő lesz
*
Gyermekkora
süllyedő világa hajójáról
semmit se ment ki a még lakatlan szigetre?
*
Meddig megy el a
nagy alázatoskodásban –
neki jó az életben a statisztaszerep?
*
Megfutamodsz
a szerelmi kihívás elöl:
Hűbele Balázs
inkább idegen országért ontja véred
*
Darázsfészekbe nyúlsz bele
*
Azért szülsz gyereket,
hogy ezzel végleg magadhoz bilincseld szerelmed?
*
Több sebből vérzel,
fél lábbal a sírban,
de a fodrásznál ülsz, hogy frizurád csinosítsa?
*
Hova jutott Monte Christo,
aki életét a jogos bosszúnak „szentelte”!
*
Miért lett öngyilkos
a Nyomorultak Javert felügyelője,
amúgy szakmája-hivatása kiválósága?
*
Potenciális-aktuális barát előtt bezárulsz,
egyszer látott vadidegen útitárs előtt megnyílsz?
*
Egész lakása „tisztaszoba”,
amit csak a vendégek használhatnának,
ha élete nyugalmát-unalmát egyszer kockáztatná…
*
Ünnepre kirittyented magad –
de a naponta napestig hordott
munkaruha-cipő ócska, kényelmetlen!
*
Mintha
mindig a sötét bábukkal sakkoznál –
te csak reagálsz a másikra?
*
Te nem vagy
egy panaszkodós típus:
neked akár fejedre is tojhatnak
*
Semmi hatalmat senkinek,
semmi paternalizmus:
döntsön mindenben a gyereked!?
*
Csak semmi
három lépés távolság,
ő a gyerek bratyizós barátja:
egy „modern” szülő, tanár…
*
Fő a békesség?
Kerülöd a legkisebb konfrontációt is:
fejedre nő a nő, a főnök, a szomszéd…
*
Sokáig csak nyelsz, nyelsz,
majd egyszer csak szétrobbansz…
*
Nem tudván a lényeget,
egy vesszőt sem enged el a szentírásából…
*
A bölcsőtől a koporsóig
az osztályon aluli fapados életre fizetsz be?
*
Annyira megtetszik a teremtett mesevilág,
hogy végleg beköltözöl, kivonulsz a való világból
*
Gyászvitéz
Minden közeli és távoli ismerőst
mélyen és hosszan meggyászolsz?
*
Mert tegnap jót főztél,
ezért ma is ugyanazt és ugyanúgy főznéd?
*
Szigorúan
betartja a törvényeket:
méltányosságból se „kivételez”!?
*
Másból sem áll az élete
mint próba-szerencse kísérletezgetésből:
még lakása bejárati ajtaja kulcsánál is újból…
*
Szívsorvadás
Nem tudva-merve
kifejezni-kimutatni érzéseid,
azok szép lassan, de biztosan elsorvadnak…
*
Isten apácának teremtette:
de megfelelési késztetésből férjhez ment!
Vagy éppen ellenkezőleg történt:
Elhagyott menyasszonyként bemenekült a Rendbe,
Hogy Jézusa szűz menyasszonya legyen…
*
Kitartásként éli meg,
ami már csak a csúcson túli szánalmas vergődés
*
Szeretnél megszépülni,
ezért sminkeled agyon idegen mintára arcod
*
A komolytalan játékot kerülendő
úgy focizol mintha az vérre menne?
*
Nem akarván túl otthonosan mozogni,
nem találva fel magát túlterheli vendéglátóját
*
Belátva:
nem lehet tökéletesen jó,
nem éri be félmegoldással:
inkább teljesen rossz lesz?
*
Ami nem volt kötelező
házi feladat,
azt öndicsőítő magánszorgalommal végzi…
*
Esküdtbírók
Ne akadékoskodj,
hisz egyértelmű az eset,
s a 12 dühös ember is sietne
halaszthatatlan dolgára!
*
Szándékában tiszteletreméltó
erőszakmentességre terrorizált család…
*
Nem tudod bevenni,
hogy az evangélium egyik főhőse
a bűnbánó Magdolna,
aki előbb tér meg, mint a jó Mária
*
Ha már egyszer kibírta
a csúcsterhelést,
ezután alább már nem is adja?
*
Nem akar mást betegségével terhelni:
így még egy önsegítő csoportba se jut el!
*
Ő a legjobb
a kisegítő osztályban,
így ebből nem váltana jövőre se…
*
Inkább
eltitkolod betegséged –
mert nem bírod ki,
hogy te másra is szorulhatsz?
*
Sok jó bába között is
elveszhet gyerek,
pedig nincs egyetlen boszorka sem köztük
*
Öneláruló
Hiányzó férfiasság
az arcodból, mozgásodból, kiállásodból:
az egész lényedből, jellemedből
semmilyen nagy autóval nem pótolható
*
Kisisten
Te minden akarsz lenni:
egyszerre férfi és nő, gyerek és felnőtt?
*
Az a jószívű kontár vagy,
aki minél lelkesebb, annál több kárt okoz…
*
Ha élete nem foglalható
pöttyös leányregénybe,
nem biztos a happy end-es operett,
akkor mérget rá, hogy öngyilkos lesz!
*
Annyira fölülemelkedsz
az emberek napi ügyén-baján,
hogy onnan neked már csak térkép a táj,
ad abszurdum egy geometriai absztrakció?
*
Nemcsak
kifelé állsz ki gyerekedért,
de otthon se veszed őt elő?
*
Te még az ostromállapotban is
mindent újra és újra megvitatnál…
*
Nemes hivatás
egy létproblémán gondolkodni –
hiábavaló hitvány parazita mesterség,
ha kiagyalttal, állal teszed ugyanezt!
*
Nemlétező dolgok kutatására
áldozod fel saját és családod életét…
*
Egy egész napra kiborít,
ha egyvalaki eléd furakodott a sorban?!
Mintha egy sas szemtelen piaci légyre vadászna…
*
Páni félelemmel
„várod” az öregkorod,
mert gyűlölnél másra szorulni?
*
Az egy ideig használt,
majd dobott kapcsolat
valójában nem lelki öncsonkítás?
*
Bolti szarka
Milyen az a bevásárlás,
ahol tüntetően kell jelezni:
te most biztosan nem lopsz…!?
*
Életfogytig titkolnod
vagy magyaráznod kell:
mi a munkád, milyen az egzisztenciád?
*
Elveszett ember vagy,
ha elérik:
szégyelld tisztes szegénységedet…
*
Ha már dől a ház,
a munka hőse vagy –
de hol voltál előtte évekig?
*
Elvetettségedben
mindig új társaságba mész,
hogy ott ismét premieren előadd magad
*
A bűvész tud(at)ja:
„csal” és a közönsége is:
de téged ki figyel(meztet)?
*
Oly terepre vonul – költő, festő -,
ahol nehéz mérni, könnyű a blöff?
*
Lakásod már készen vetted,
a feleséged rendezi be –
Te meg „élsz” benne?
*
Egy álruhás rendőr,
ellenőr, próbavásárló stb.
tartós foglalkozási ártalmai…
*
A nomád vándorlást dicsőíti,
pedig de szívesen verne már gyökeret…
*
A sok-sok kudarc nem tört meg,
de a váratlan siker romlásba dönt?
*
Bűntudatod van,
ha valamit bűntudat nélkül,
önfeledten élvezel?
*
Nem tud mulatni, ünnepelni –
az árlapra, a holnapi felkelésre gondol…
*
Csak semmi
erősebb színdinamika,
semmi vadítóbb-pörgetős zene?
*
Hogy ne ábrándítsd ki
rajongóidat,
öregedve bujkálsz a világ elöl?
*
Állandó
ügyeletes jópofaként
te csinálsz magadból pojácát…!
*
Taszítóan piszkos, büdös –
vagy túlillatosított, cicomázott piperkőc?
*
Származási-családi adottságaidat
születési hibaként radíroznád ki?
*
Rengeteg energiát pazarol:
mindenkit az ő gyülekezetébe terelne…
*
Mindent fényűzésnek ítélsz,
amit a Földön nem mindenki engedhet meg...
*
Idő előtt végelgyengül,
mert minden, de minden ellen védőoltást kér
*
Ha csak autóstoppal utazhatna,
akkor inkább mások világjárását nézi…
*
Ihlet helyett szorgalom
vagy pont megfordítva!?
Nincs tertium datur?
*
Botránykőként nyom agyon
a bal lator kegyelmi példázata!
*
Vagy a haza nem térő tékozló fiú
vagy a méltatlankodó „jó testvér”?
*
Azt hiszed,
hogy üdvözülésed biztos útja,
ha mindig rosszul jársz?
*
Tiszteletreméltó,
milyen hévvel építi a házát –
nagy kár, hogy homokból homokra!
*
Nem eszel a tiltott gyümölcsből,
de keserű a szád és a csókod íze…
*
Példaképei
vonzó életéből
mazsolázza össze az övét:
egy felskiccelt fantomkép
*
Sosem késik el a prédikációjáról,
ha egy-két lelki sebesültön átugrik is…
*
Mindig a gazdagabbak tanácsát kéri –
biztos Isten vitte fel dolgukat,
s akinek ő pénzt ad, annak észt is ad…
(s aki boldogul, az a boldogság ismerője)
*
Kis lépések
biztos taktikáját vallod,
pedig most széles szakadék jön!!
*
Csak
a rendőri körözés esetén derül ki,
neki tulajdonképpen
nincs is különös ismertetőjele…
*
Nem komplikálja az életét –
ő se megy sehova, hozzá se jöjjön senki…
*
Már most tudod,
hol leszel fél év múlva este
és mi lesz a vacsorád?
*
Egész napod arra megy el,
hogy helyet keress magadnak,
ahol éjjel megalhatsz, meghúzhatod magad!
*
Egy mai költő ne legyen érzelmes:
így posztmodernül ironizálgatsz?!
(szerelmet is így „vallasz”…)
*
Csak imitálod az élettánc lépéseit –
biztosan a másvilágra tartalékolsz!
*
Isten ügyét akarván védeni
te mindig többet mutatsz mint amid van?
*
Gyógyultnak
s nem – most – tisztának véve
hagyod megkísérteni magad?
*
Az ihletet bejegelnéd,
hisz csak nem fogsz az utcán állva-ülve írni?
*
Folyton kárhoztatod magad,
mintha tévedni nem lenne emberi dolog,
s te tévedhetetlen, csalhatatlan lehetnél…
*
Ha naiv idealista illúzióiból veszít,
akkor keserű-cinikus karrierista lesz ?
*
Mozgásban hiszi magát:
a világ halad, ő holtvágányon áll vagy tolat…
*
Hiperaktívan
brusztol a részcélokért –
fél elmeditálni a végcélokról?
*
Betartva
a munkavégzés minden hivatalos előírását:
ez már majdnem vagy tényleg kvázi lassító sztrájk?
*
Úgy teszel mintha
számodra teljesen közömbös lenne
az elismerés, a pozitív visszajelzés stb.!
*
Csak egy várakozás
fűti mozdonyát:
dicséret, kitüntetés, rang s cím
*
Akkor tartasz barátodnak,
Ha élénken helyeselve hallgatlak,
Amikor – netán a gyereked előtt – szidod elvált feleséged,
Gyermekeid anyját, anno a szíved választottját,
És mindenben neked adok igazat,
És nem hallgatom meg a másik felet
____________________________________
|
