 AZ EMBERI BALGASÁG KORHOLÁSA - MAGYARORSZÁG XXI.
A legeslegtöbbet ugye én árthatok vagy használhatok magamnak, ki más?
Vörösmarty Mihály
A MERENGŐHÖZ
Laurának
Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.
1843. február vége - március eleje
***
Repülőstarttal indulsz,
Jó iramot diktálsz, erőn felül teljesítesz,
Csak egy bibi van: ellenkező irányba indultál el!
*
Csak az tartja benne a lelket,
hogy mindig lehetne sokkal rosszabb is –
pl. ha mindig gúzsbakötve kellene táncolnia
*
A gyerekhez vagy a kezdőhöz,
de nem a mindenséghez mérve
leszel elégedett „csúcsteljesítményeddel”
*
A szexuális s a szellemi önkielégítés
okozta kéj nem mély, de sekély –
annál inkább olyan az autizmus kínja…
*
A lelki hidegháborús frontokon
töltött minden év „duplán számít”,
vagyis nem hosszabbítják, de rövidítik életed…
*
Spontán vicced, humorizálásod olyan
mint amit százszor próbáltak és mondogattak…
Pátoszod meg olyan hamis
mint a diri bácsié a tanévnyitó ünnepségeken…
*
Mintha mindig először arra figyelnél,
hogy a hátad mögött nem nevetnek-e ki:
nevetségesség fóbiád önkiherélő öncenzúra
*
Megszólalásig és utána is
megtévesztően jó hamisítvány az élete –
barátok híján sose, vagy túl későn derül csak ki…
*
Mint az egyszeri hályogkovács:
nem mersz élni, mióta túl sokat tudsz –
az életgyáváknak pedig nem kedvez Fortuna
*
Mintha színpadon élnél
a nézőkre figyelve: átjön-e az alakításod?
S ha nagyon jók sikerül, akkor úgy is maradsz…
*
Piócaként tapadtál a Mesterre,
de csak különcségeit vetted át tőle…
Őt követted, s nem azt, amit Ő is követett…
*
Korán keltél és büszkén sokat Melóztál,
hogy az így is elsorvadt tested autóval vitessed?
Mintha egy tolókocsiba rokkantosítanád le magad…
*
Rossz boltot csinálsz: nem egy nap a világ!
Átmeneti, efemer mesterséges paradicsomodnak
tartósan vagy véglegesen pokoli kínszenvedés az ára…
*
Mióta egy ideig éhezett,
koplalt, böjtölt, diétázott, éhségsztrájkolt,
azóta csak az evésre gondol, eszik és spájzol
*
A mindennapi kenyérkereset
neki a túlélésért folyó létharc:
uniformizáltan átmilitarizálja életét!
*
Minden hétfőn egészen új életet kezdenél –
a kudarc után azután még a régin is rontasz…
*
Értetlenül áll,
ha nem úgy fogalmaznak,
ahogy az ő új Biblia fordítása –
mintha mélyvízben lenne mentőöv nélkül…
*
Egész élete merő esetlegesség:
lehetne más is, másutt is, mással is…
Majd vált, s minden tudatosan megtervez,
semmi esélyt nem adva az élet spontaneitásának…
*
Ő csak mondja és teszi a magáét:
totál érzéketlen baráti körei reakcióira…
Máskor meg mindenki minden véleménye
folyamatosan irányítja-áttervezi a lépéseit…
*
Úgy érzed magad modern embernek,
ha „felkent” szakértőktől kapsz életcélokat –
filozófustól, teológustól, társadalomtudóstól?
*
Mintha úgy élni mint aki lábujjhegyen jár.
Mint aki különféle szoborpózokba merevedik,
amíg egy turista nem tesz egy garast a kalapba…
*
Ő olyan tökéletes mint egy földönjáró Angyal –
és éppolyan kegyetlen is: mással, de magával is!
*
Élete folyamatos csalódott háborgás:
hát nem egy giccses forgatókönyv az alap?
Hát nem tuti az operettes happy end?
Hol a beígért királylány és a fele királyság?
*
Szellemi önvédelemből teljesen bezárkózik:
így azt szívja be, amit kilehel– saját levében fő,
mint Echo, ő is csak a saját hangját hallja vissza…
*
Túl sok idegen kereszt nyomja a vállad:
megrogysz, legörbülsz, eltörpülsz, összeroskadsz –
pedig azt hitted, hogy a teher alatt nő egyenesre a pálma…
*
Azt hiszi, akkor repül szabadon,
ha minden kötelesség terhét ledobja, lerázza:
a lét elviselhetetlen könnyűsége, súlytalansága
*
Van, aki úgy beszél, játszik és udvarol,
hogy közben ezeket agyonelemezgeti –
míg más meg semmire nem reflektál,
így rossz vak szokások rabláncára fűzve…
*
Annyira második természetévé lettek
gondolkodási és életviteli szokásai,
hogy meg is vakultak, nem tud róluk,
mintha ezek természettörvények lennének…
*
Meghalt mielőtt
még ültethetett volna egy diófát,
épített volna egy személyre szabott házat
megírt – vagy olvasott - volna egy jó könyvet…
*
Életfogytig toporogsz a kincsesbarlang előtt,
de nem mersz kulcsot vagy varázsigét kérni?!
*
A kutyának csak egy arcát ismeri:
az idegent megugatót, az őrá vicsorogót –
legfeljebb azt, amelyiket etetni, oltatni kell…
*
Százhúsz éves lett –
életéről szóló élménybeszámolója 12 perc…
*
Az oly nehezen előállt játékba révedésből
már soha többé nem akarsz vagy nem tudsz
visszaevezni az innenső partra, az élet tétmeccseibe?
*
Az ötperces kóbor numeránál biztosra kell menned:
jöjjön a viagrás erekció – jaj, nehogy kínosan felsülj, s leégj!
*
Hiszel a vadidegen jósnőnek,
bármennyire dodonai is a jóslata,
vagy ha jó pénzért bármi jót jövendöl…
*
Szégyelled bevallani frigiditásod,
a férfit is impotenssé ócsárolod –
így legalább kvittek vagytok,
vagy mégis neked állhat feljebb…
*
Minden belefőtt ételébe-életébe:
„csak” a megbolondító íz hiányzik!
*
Csak olyanok társaságát keresi,
akikhez képest ő azért még mindig Valaki –
mintha ép emberként csörgőlabdásokkal focizna…
*
A Törvény előtt védhetően jó szülő,.
A pszichológus is jó szakvéleményt ad róla
Csak az a bizonyosa anyasági plusz hiányzik…
*
Úgy nő fel gyereked,
hogy naponta hallja:
feláldoztad érte a boldogságodat
*
Minden szenvedés nemesít?
Hány testi „nyomorék” lett embergyűlölő!
*
Mi lett volna, ha a kőszívű ember
végrendelete dönt fiai pályájában?
*
Amíg tart az ital hatása:
erősnek, okosnak, bátornak érzed magad
*
Örök beváltatlan ígéret maradtál –
elkallódtál a nagy nyüzsgésben
*
A szabad szólásod jogáért
túl nagy árat fizettél: diliflepnid lett…
Így viszont már senki sem vesz komolyan!
*
Fiúi tiszteletből nem gátolta,
hogy apja az ő – torz – képére formálja,
művileg abortált vágyait általa valósítsa meg…
*
Langyos lötty a drága sör s undok-pimasz a pincér,
de te nem akarsz „balhézni” - neked még így is jó,
egyre alább és alább adod, s nyomod igényszinted…
*
Addig figyeled magad,
míg nem találsz egy életfelmentő betegséget!
Ha nem találsz, akkor a fóbiájával féléltűsíted magad.
*
Alibi házasságban él:
nem meri nyíltan vállalni a homo-szexualitását…
*
Csak halálod óráján esik le a tantusz:
buzgón és példásan élted másnak az életét!
*
Minden erőd s leleményed leköti:
hogyan lógj el tanulást és munkát!?
*
Tétmeccseid mindig idegen pályán ,
ellendrukkerek gyűrűjében játszod le?
*
A megszólástól vagy a félreértéstől rettegve
semmi bolondosat, mókásat se mersz csinálni!
*
Koplalsz és koldulsz,
csakhogy gyereked aranyifjúként tékozolhasson?
*
Címekért-rangokért
brusztol, pedálozik, verekszik,
és mindig van egy olyan, ami még nincs…
*
Rablógazdálkodó
a közös legelőn, s így hamarosan többet ott fű nem terem!
*
Részegen teherbe ejtesz egy csúf banyát,
s ő a porontyával együtt nyakadon marad…
*
Döntött:
ő Boldogtalan lesz,
mert rosszkor és rossz helyre született...
*
Nem megy biztosra,
inkább „bátran” hazardíroz:
egy sötét lóra felteszi még gatyáját is!
*
Hogy csak rövid álörömöd volt,
bizonyság rá tartós és igazi ürömöd…
*
Hiperérzékeny,
sértődős mimózaként
focibírónak, politikusnak önjelölteted magad?
*
Csak
a karját kéne kinyújtania
szíve választottjáért,
de ő Jóistenére vár,
de legalábbis a papja közbenjárására
*
Nem ül bele
a felé kerülő mentőcsónakba,
mert nem személyesen az Atyaúristen jött érte?
*
Árnyékbokszoló
Aki üt-vág, akit csak ér:
így talán az ellensége is kap majd egyet-kettőt!
*
Már úgy szeretne „megboldogulni”,
ezért akár még öngyilkos is lenne!
*
Oly okosnak hiszi magát,
aki kettős ügynökként túljár a felek eszén?
*
Olyan tökéletes a memóriája,
hogy megkockáztathatja a hazudozást!
*
Egyik nap tehetetlen porszem,
a másikon mindenható isten vagy?
*
Individualista önfejűséggel
lemond a kollektív bölcsesség előnyeiről…
*
Annyira unikum akarsz lenni,
hogy nem örülsz a hozzád hasonlóknak?
*
A rosszindulat bumerángja:
másnak ásott vermedbe magad esel bele!
*
Vagy minden rend ellen lázad,
vagy vakon engedelmeskedik Vezérének?
*
Ha koldus vagy, királyfi akarsz lenni,
ha királyfi, akkor meg éppenhogy koldus?
*
Hatalmas pofonokat oszt,
de az első arcul legyintésre rá számolnak!
*
Addig evez az Élet tengerén,
amíg csak ki nem köt a Bánat szigetén…
*
Már hogyisne vedelnél, hisz bánatod van,
persze, hogy bánatos vagy, hisz vedelsz!
*
A nyomda ördöge által
megbolondított szakácskönyvből
a holt betűk szellemtelenségében főz magának…
*
Előbb egészsége elveszítése árán gazdag lesz,
Majd orvosokra és orvosságra költi egész vagyonát…
*
Nem keresve bűnbocsánatot,
a lelkiismeret kínpadjára vonod magad?
*
Azt hitte, elég a házat felépíteni,
az otthon magától megteremtődik!
*
Addig-addig mondogatod, míg elhiszed:
nálad nincs a nagyvilágon szerencsétlenebb
*
Mintha pótolható,
eldobható eszköz lennél,
annyira a végsőkig kizsákmányolod magadat!
*
A legnagyobb jóindulattal
eteted csecsemőd –
mi mással, mint amit te is szeretsz:
újramelegített töltött káposztával !
*
Pontosan és lelkiismeretesen
teljesíted a szerződésed –
a szépséghiba „csak” az,
hogy ezt az ördöggel kötötted meg!
*
Leánykérés
és szellemi honvédelem helyett
idegen ügyekért vitézkedsz:
így győztes lehetsz?
*
Ha betartja a szabályokat és mindent belead,
hogyhogy nem lő gólt abba a széles és magas kapuba?
*
Úgy szervezi vállalkozását,
hogy alkalmazottja lesz a fizetett ellensége!
*
Pénzért vásárol „szerelmet”,
s háborog a szolgáltatás minőségén?
Miért nem tart ki mellette az illető holtáiglan?
*
Fényes nappal futkosol a lámpáddal,
de a vaksötét éjszaka meg nem világítasz?
*
Az összes fölösleges és káros tudományokból
nagydoktori fokozatod, sőt akadémikusi címed van!
*
Önkiszolgáló
Előbb önmagad vádolod,
majd véded,
s a végén még te is ítélkezel?
Majd végrehajtod…
*
Unatkozva tényleg lassabban telik időd,
visszatekintve viszont eltűnt a nagy semmibe!
*
Felfelé köpköd és széllel szemben pisil:
csoda, hogy mocskos és undorkeltő lett?
*
Óriási szerencsével
sikerült átúsznod a folyót –
ismét próbálkozol, mintha már rutinból menne?
*
Arról is
azt hiszed, hogy tudod,
amiről halvány fogalmad sincs: belebuksz…
*
Beleharap
a segítséget nyújtó kézbe,
majd fennhangon a társadalmi közönyről panaszkodik…
*
Annyira bánt,
hogy senki nem figyel rád:
botrányhősködő,
a köztéren gyújtod fel magad?
*
Meghátrál napi létküzdelmei izgalmai elől:
végleg a bolondok háza adta védettségbe bújik…
*
Annyit sepreget más háza előtt:
nem marad idő a sajátját takarítani!
*
Nyomorultul érzi magát,
hogy keveset ad, pedig nem a feleslegből ad!
*
Elfogadod a „köz” vélekedését:
te nem becsületes, hanem hülye voltál
*
Nem te vagy
az a kóbor angyal,
aki mindig maga ellen fogad?
*
Ma még jutalom jár plusz teljesítményedért,
de holnap már ez a norma, a minimális elvárás…
*
Annyira eredeti akar lenni,
hogy mindig másokhoz igazodva tér el…
*
Úgy él
mintha mindig eggyel kevesebb hely lenne
mint ahány ember elszántan ülőhelyet keres…
(mert állva nem lehet utazni a Föld bolygón…)
*
Általa nem befolyásolható
kellemetlenség is annyira felmérgesíti,
hogy nehezen vagy sehogy nem detoxikálódik…
*
Kedved ellenére semmit se csinálsz –
rossz hangulatban még fel sem kelsz, úgyse javul meg…
*
Anyanyelve helyett
az iskolában használt mesterséges nyelven szól?
*
Életében végrehajtja végrendeletét:
Önmagát kisemmizve mindent eloszt,
majd átkozza a hálátlan utódait…
*
Minden nap
egy egészen új életet kezdesz,
de tényleg egészen újat –
a tuti biztos kudarc meg hátrább lök…
*
Vagy betömi fülét a szirénhangokra,
vagy életfogytig rabjuk marad a szigeten?
*
Elég csak elég erősen akarnom valamit,
a többi már lényegtelen részletkérdés?
*
Elviselhetetlen számodra a nyár vége –
kihoz sodrodból egy hulló rozsdás levél?
*
Vagy nagy ívben kerüli az embereket,
vagy okvetetlenkedve agyukra megy?
*
Féltéglával veri mellét származása miatt,
vagy a világ végére bujdokol szégyenében?
*
Bekötött szemmel akarnál tájékozódni,
és így „rihtig” darázsfészek közepébe nyúlsz!
*
Az általad fabrikált, leleményes fegyver,
a tréfa visszafelé sül el és pont téged talál el…
*
Már eleve romosan építteti meg házát-várát,
mert ez így romantikus és ma ez a parvenü sikk…
*
Irreverzibilisen megcsonkítod magad
a biztos kegyelemkenyér, a koldulás, a nyugdíj miatt!
*
Téged a pénz nem boldogít –
úgy szórod, mintha égetné a markod!
*
Ha nem tudja megtenni,
amit kellene,
azt se teszi meg, amit lehetne!
*
Mester vagy abban,
hogyan főzz adott alapanyagból
a lehető legpocsékabb, szinte ehetetlen ételt…
*
Megcsalnak a látszatok –
nem látod meg a gebében a táltosparipát!
*
A satnya kis alma a „bio” gyümölcs,
de ő a nagy piros mérgezettet eszi!
*
Mások fényében sütkérezik,
de azt hiszi, hogy ő maga világít…
*
Olyannyira vágyik látni,
hogy egyenesen a Napba néz – és megvakul…
*
Életmottója:
ha megnősülsz, megbánod –
ha nem nősülsz meg, azt is…
*
Felesége
neki játékszer, próbababa.
Jaj neki, ha nem marad ott, ahova rakta…
*
Levagdossa-kiveteti magából
a felesleget,
így biztosan kiderül:
mik a kétfontos szervei, végtagjai…
*
Fele-barátainak
se szeri, se száma:
kár, hogy egy egész se rakható össze…
*
Korpa közé keveredve
miért csodálkozol annyira,
hogy felfalnak az éhes disznók?
*
Élethossziglan
méltatlanra pazarolod
véges lelki-fizikai energiáid jó részét!
*
Aki nem dolgozik,
az ne is egyék:
se a gyereked, se az öreged nem kap!
*
Mielőtt elmész otthonról,
még több nyelven ki is írod:
„Kulcs és pótkulcs a lábtörlő alatt!”
*
Minden általad elkövetni vélt rosszat
szeretnél egyenként teljesen jóvátenni!
*
Nagyon lassan
hozol meg egy-egy döntést,
de aztán rögtön megbánod és visszavonod!
*
Te mindenkinek
igen könnyen bocsátasz meg,
magadnak meg nehezen vagy egyáltalán nem?
*
Azt javaslod a károdra:
Inkább bűnhődjék mindenki,
így az ismeretlen tettes is köztük lesz!
*
Neked
a papád, majd a papod szava
isten szava:
az utolsó házi papolás
vagy templomi prédikáció!?
*
Nincs türelme várni,
pedig rángatózással
csak szorul a hurok a nyakán…
*
Szülei emlékét tisztelve
minden öröklött rossz szokását megtartja?
*
Önkínzással
izompacsirtává gyúrja magát:
több – felesleges - ereje lett mint esze!
*
Nem akar bajlódni
alkalmi fogamzásgátlókkal!
Egyszer s mindenkorra sterilizáltatja magát…
*
A sorshúzás után
kitölti a nyertes szelvényt:
majd jó alaposan beolvasott főnökének
*
Olimpikon lennél,
csak neked ne kelljen
hajnalban kelve hideg vízben úszni?
*
Irigykedsz beteg kistestvéredre,
akinek most a kívánságait lesik és teljesítik?
*
Megistenülni ment egy szektába,
de ott fanatizálódva
vadállattá, gépies imamalommá stb. süllyed
*
Ha a papírforma szerint
nincs nyerési esélye,
akkor már el se indul az élet versenyein!
*
Titkos naplód titkos búvóhelyeden
az éj leple alatt
a Hálózatba kötött számítógépre pötyögöd?
*
Mindenkit kizársz
magánszentélyedből –
a televízió egyfejű szörnyetegét
meg magadra szabadítod…
*
Elhiszed:
a nászutasnak ingyenes a hotel
– még a videokamera se gyanús?
*
Más által
papírodra írt szövegből
lennél okos közszereplő,
de azt meg elfújja a szél…
*
Magára veszi
a mögötte állónak címzett dicséretet:
észre sem veszi,
hogy őt egyszerűen levegőnek nézik!
*
Az elkerülhetetlen haláltól rettegés
meggátol a közvetlen életveszély elhárításban!
*
A hét bő esztendőben
nem tartalékol,
a szűkekben pedig önostoroz?
*
Annyi bölcsességed sincs,
hogy megfogadd egy valódi bölcs tanácsait?
*
Hagyja:
telhetetlen felesége egyre többet követel,
míg a magasból még mélyebbre vissza nem zuhannak!
*
Egy rossz szavad sincs,
amikor azt látod, hogy a nyúl viszi a puskát?
*
Kígyót melengetsz a kebleden –
gyermekeidnek meg csak a rideg tartás jut
*
Következetes és állhatatos munkával
gyerekedből zsarnokodat neveled ki!
*
Panaszkodsz:
mindenütt zárt ajtókra találsz,
noha még csak nem is kopogtál, zörgettél!
*
Oroszlánúri passzióból
agyoncsapod az egeret:
de ki rág ki majd okosan a hálóból,
amit puszta nyers erővel nem tudsz?
*
Amit nem lát
vagy ami kicsi,
attól nem félsz?
És pl. a vírusok, a bacilusok?
*
Nem mer levegőt venni, vizet inni,
hisz ki tudja,
mi minden láthatatlan dolog van benne?
*
Inkább éhen halsz,
de nem eszel abból a kenyérből,
amit előtted valaki idegen
a kezébe vett és szeletelt…
*
Oly steril tisztaságban
tartod kisgyereked,
hogy edzetlen immunrendszere
védtelen marad allergiákra
*
Juszt is
egyre többször s tovább pihen –
aminek egyre kevesebb az élvezeti értéke…
*
Tudsz róla,
mily kicsi lépés választja el
a fenségest a nevetségestől?
*
Csak addig vagy
bátor és okos és elszánt,
amíg kitart a pálinkád, a söröd, a borocskád?
*
Zongoratudásod fitogtatnád,
de beugrasz:
az őrmesternek vécépucolóra van szüksége!
*
Áldod Teremtőd
a gyönyörű szép rózsáért –
de átkozod, ha szúr a tövis?
*
A rosszabbik részt választja:
Jézust hallhatná,
de jó kislányként mosogatni megy!
*
Aki nem dolgozik,
az nem is hibázhat?
A semmittevő mindent végleg elront!
*
Egyetlen ugrással
akarsz az emeleten lenni –
visszagurulsz a hordágyra…
*
A „palotából” választ asszonyt,
aki addig fütyül, míg ő halálba táncol…
*
Még ahhoz is lusta,
hogy hangképző szerveivel
egy S.O.S. vészjelet artikuláljon!
*
A csillogó-villogó
edényt választod,
pedig nem abban volt a drágakő…
*
Tolvajt fogad be otthonába –
szunyókálás közben is résen kell lennie!
*
Mindent bevesz:
ezt anyu, a tanító néni,
azt meg a cukros bácsi kedvéért!
*
Úgy beszél kedvesével a saját hibáiról,
mint aki ócsárolja az éppen kínált portékát…
*
Mindennek
csak a rossz oldalát látod,
de azt viszont jól felnagyítva…
*
Senkiről sincs jó véleménye,
de a legrosszabb az magáról van…
*
Regressus ad infinitum:
miért kelsz fel, miért dolgozol, miért élsz…?
*
A háziorvostól várnád az eligazítást
életed ideális tartalmáról és formájáról
*
Minden hagyományt
tisztelsz és ápolsz:
a vak megszokásokat is?
*
A divat kedvéért
végleg eldeformálod
lábad, tartásod, látásod stb.?
*
Képtelenség
jobb belátásra bírni,
mert zárt elméjű fanatikus vagy!
*
Leeszi maga körül és fölül
„mézeskalács házikóját”,
s koldusbotos földönfutó lesz…
*
Csökkent értékű áruvá minősítve
kiállítod magad a városszéli emberpiacon?
*
A legegyenlőtlenebbül eloszló
földi javakra vágysz leginkább:
amilyen a hírnév, a hatalom, a pénz stb.?
*
Se lát, se hall:
ámokfutóként rohan vesztébe:
még az Isten se téríthetné el?
*
Nem vágod el
a lelki köldökzsinórt,
s anyukád mellett öregszel meg…
*
Már vége van a színi előadásnak,
de még mindig Napóleont játszod?
*
Eladhatatlan házat vesz
a siralomvölgyben,
s alkalmazkodva a környezethez hasonul…
*
Aki még büszke is rá,
hogy ő a megtestesült élhetetlenség:
még sivatagban sem tud egy pohár vizet eladni!
*
Az emberekben csalódtál –
ezentúl a kutyáddal laksz, eszel és alszol!
*
Profétának képzeli magát:
a kutyája kíváncsian hallgatja
dörgedelmes igehirdetését és próféciáit…
*
Vagy semmin nem nevetsz,
vagy mindenen: akár a kisujjamon is…!?
*
Náluk szigorú rend van,
csak fordított:
az asszony hordja a nadrágot
*
Nem ismerve
a helyi illemszabályokat:
helyi potentátokat sért vérig!
*
Elégedetlen Ikarosz -
kevés, hogy a gravitációt legyőzve repül,
még sokkal közelebb kerülne a Naphoz…?
*
Egy hibátlan kisöcsköst
kérve szülinapra
nem csoda, ha egyke marad…
*
Nevetve veszed fel a kölcsönt –
kínkeservesen, sírva törleszted…
*
A rossz kölcsönadással
egyszerre két dolgot veszít:
a „fölös” pénzét és az egyetlen barátját!?
*
Ha egyszer betér a gazdagokhoz,
ki akarja enni őket a vagyonukból!
*
Kecskéhez elölről,
lóhoz hátulról közelítettél –
s még csodálkozol, ha pórul jártál?
*
Megirigyled
a nők kiváltságát,
s férfi létedre te is szülni akarsz…
*
A haláláig nem mondta el,
mit élvezett volna az asztalon s az ágyban?
*
Elfogadod
a felkínált szerepet –
az „osztály bohóca” leszel
még rá is játszol, rá is teszel egy lapáttal?
*
Olyan rablógazdálkodást folytat,
mintha e földön jövőre nem ő vetne!
*
Drága idejüket
makacsul ismétlődően
ízléskérdésen „vitatkozva” fecsérlik el…!
*
A politikai vitában annak van igaza,
aki a kocsmában a jobbik szkanderos!
*
A sárgarépa
biztos javítja a látást:
ki látott már szemüveges nyulat?
*
Hogy ne lehessen
kulcslyukon leselkedni:
leakasztod hálószobaajtód
*
Nem fogod fel,
hogy az elgázolt sündisznónak
sincs több élete:
egyszer s mindenkorra vége?!
*
Ha tíz fiú
követ el erőszakot a lányon,
akkor tizedannyi a bűn súlya?
*
Nem ismersz lehetetlent,
csak tehetetlent:
el akarod kapni a szelet!
*
Hisz annak,
aki aranyhegyet
vagy örök életet ígér:
számon hogyan kérhető?
*
Annyira anglomán,
hogy még idehaza is
a „Balra hajts!” szerint közlekedik
*
Még a minimális
jogos önvédelemről is lemondva:
ő nem bánt senkit…!
Még a szúnyogot sem…
*
Az ékszere értékbecslését
a legszegényebb vevőjelölttel végezteti!
*
Nem tud túllépni
azon a korszakon,
amikor hógolyózva vall szerelmet
*
Becsapottnak érzi magát,
amikor csak fákat lát, de sehol egy erdőt!
*.
Veszély esetén
a homokba dugod a fejed –
nem struccpolitikát folytatsz?
*
Amúgy irigylendő nyugalma
abból fakad:
nem fogta fel,
hogy mekkora bajban vagy!
*
Olyannak képzeli a katonaéletet,
ahogy szépségeit a toborzón festik…
*
Amit látsz, az úgy is van:
a távolról közelgő óriást törpének tartod!
*
Süllyedő hajóról
enigmatikusan,
találós kérdésekben küldi vészjelzéseit…
|
