 A LÉTROMLÁS ÉS ÖNSORSRONTÁS NAGYKÖNYVE
SZABAD ÖTLETEK EGYMONDATOS JEGYZÉKE
A POKOL, AZ ÁLLATORVOSI LÓ ÉS A BALGA
24.
Radnóti Miklós
TÖREDÉK
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1944. május 19.
*
A meddő élet korai halál
A szerelem nélküli élet és a rossz házasság pokol
*
Ki keveset gondolkodik, sokat téved
*
Akárhogy élsz itt ezen a Földön,
a végén úgyis jónak-rossznak halálbüntetés jár?
*
A kezdeti kis tévedés a végén már igen nagy lest
*
Soha semmire nincs jó, kipróbált módszered,
Mindig próba-szerencse, vak tyúk is talál szemet alapon…
*
Az elhallgatás is lehet
olykor a legkegyetlenebb hazugság
*
Előbb mindig rendet kell csinálni,
Hátha épen most toppan be valaki,
Mégha el is repül így egy egyszeri alkalom
*
A megszólástól tartasz,
Pedig lelkiismereted kínpadja vár rád,
Ha nem is tudódik ki vétked, bűnös szándékod…
*
A saját ügyedben akarsz jó bíró lenni?
A vétkes mondja meg, hogy bűnös-e vagy ártatlan,
És ő maga szabná ki a végrehajtandó/felfüggesztett ítéletet
*
Ha még egy kicsit kitartottál volna,
Akkor egykori kinevetőid ma a bámulóid lennének
*
Fegyvert ragadtál, és fegyver által vesztél el
*
Amit nem tudsz szavakkal kifejezni,
Az nincs is, az nem is történet meg veled, az nem hatott rád…
*
Az egyik koravén, a másik meg infantilis, a harmadik szenilis
*
Az ostoba csak a saját szemének hisz
És csak azt hiszi el, amit lát (de azt meg nem hinni kell)
*
Azt hiszed, hogy neked a legrosszabb a világon,
Mindenki másnak gazdagok a szülei és a rokonai,
Mindenki más teljesen ép és egészséges, szépséghibátlan
*
Összetéveszted a henyélést a pihenéssel
*
A rosszul gombolt mellényt nem kezded elölről…
És így sokszor annyi időt vesztegetsz, mégsem mész semmire
*
A kicsi bajt még lebecsülöd,
De mire megnő, már nem bírod legyűrni
*
Olyannyira beállítottak egy pózba,
Hogy szinte szoborrá merevedtél, s alig mersz moccanni,
Mint azok a híres őrálló katonák, akiknek a bajuszuk se rezdül
*
Nem szeret, nem gyűlöl - ennél is rosszabb: közömbös
*
Felszabadítasz engem, hogy után rabszolgáddá tegyél?
Úgy fizeted ki az adósságom, hogy életre szóló adósod leszek
*
Ahhoz képest
Ahhoz képest, hogy táncművész, egész jó festő,
Ami egy dicséret, hisz elég egy dologban kiválónak lenni.
Lehet sok mindenben lelkes, színvonalas amatőr, dilettáns,
De ha semmiben nem profi, mesterember, maximalista…
*
Vétlen civil áldozatok
Például az első világháború kitörésekor,
Akiket mint az ellenséges ország polgárait internáltak
(Kuncz Aladár: A fekete kolostor)
Akiket, az ott lakókat és dolgozókat kiutasítottak, kitoloncoltak
minden értéküket, ingatlanjukat és megélhetésüket hátrahagyva
(Cziffra György: Ágyúk és virágok)
*
Rémálom-utazási tortúrák
Rossz idegenvezető - átverések a köbön - minden máshogy van
Elveszett papírok - baleset - külföldi orvos - rendőrségi ügyek
Szélhámosok szabad prédája - eltévedni és elveszni - kirabolva
Egzotikus kórt hozni haza - a házasságnak túl nagy teherpróba
Elrabolnak és megerőszakolnak - otthonról özönlő a rossz hírek
*
Esetlegesség
Most épp itt vagy, de ezzel az erővel lehetnél másol is
Most éppen ide mész, de ezzel a fél szívvel máshova is…
Most éppen ő a élettársad, de annyi másvalaki is lehetne
Most éppen ez a nézeted, de nem túl nagy meggyőződéssel
Most éppen ez és ez a munkád, de mindez merő véletlen stb.
*
Hamupipőke
Amikor mostohasorsod rád lőcsöl egy felesleges babra melót,
És tetézi a kínlódásod, hogy emiatt lemaradsz egy jó dologról
(és vagy nem jön a jótündér segíteni, csak a rossz: hátráltatni,
vagy: amikor jön a királyfi, nővéreid sikeresen becsapják őt,
és az ő lábukra fog passzolni az a bálban hagyott cipellőd)
*
Mindenkit bemocskol, befeketít
És így ő sem fog annyira kiríni közülük -
Vagy egy szerecsent mosdat, vagy átfesti fehérre
(mégha ez kínosan nagyon hamar le is fog kopni…)
*
Zenei és érzelmi analfabéta -
Kimarad életéből ez az alapdimenzió,
Illetve nem tanulja meg érzelmeit árnyaltan kifejezni,
Csak mint tört, makogott idegen nyelvet alapfokon „ismeri”
*
Felfogadod az erdélyi magyar brigádot,
De csak az előleget kapják meg, az utólagot nem -
Valami mondvacsinált ürüggyel azért teheted ezt meg,
Mert tudod, hogy ők nem fognak téged sehol feljelenteni
*
Hűtlenül kezelted a rádbízott értékeket,
S letagadtál mindent, amikor visszajött a szomszéd a táborból
(kihasználva, hogy nem közjegyző által hitelesítve adta át stb.)
*
Védekezés helyett támad
Nagy disznóságot követtél el ellenem,
Például elmismásoltad a beígért béremelést,
S most azért pattogsz, mert öt percet késtem,
Vagy mert nem tartom be a szabályokat,
Amiket betartva ellehetetlenülve a munka stb.
*
Tiltott fogadás
Magad ellen fogadsz, s így annál inkább elveszíted a meccset,
Hisz nagy tétet raktál erre a nem várt, és így jól fizető esélyre?
*
Ha nem lehetek a mindened,
Hadd lehessek legalább a játékszered
*
Fordított nap
Amikor az egész év egy fordított nap
A diák vizsgáztat - a gyerek leküld gyufáért a boltba
A feleség hordja a nadrágot - és a nyúl viszi a puskát
*
Hallgatni arany?
Nem mindig bölcs dolog hallgatni
Hisz van, amikor ez beleegyezést jelent
A kihasználásodba, becsapásodba, megrövidítésedbe
Indirekt módon, de hozzájárulsz saját sorsrontásodhoz
*
Szófosó
Sok beszédnek sok az alja
Sok beszéddel fedni el az igazságot
Aki a kelleténél hosszabban beszél,
Az más - nagyobb - gazságokra is képes
*
Hiánygazdaság
Hiába álltál oda már este,
Mire hajnalban nyitnak és elfogy a sor,
Már nincs áru, nincs élelmiszer a boltban,
Pedig otthon sok éhes gyerekszáj vár rád…
*
Tilos vagy kötelező
Kíncsiklandozás
Aki elneveti magát, az halál fia.
Máskor meg épp azt büntetik,
Aki nem nevet eléggé a zsarnok viccein
*
Megváltó halál
Nincs kegyelemdöfés -
Végeláthatatlan kínszenvedés, kiszenvedés…
Vagy egyszerűen csak túlélsz minden kortársat,
Szellemileg és testileg is leépülve,
ember alatti szinten vegetálva, mint egy biomassza
*
Kényszertáplálás, majd hánytatás, gyomormosás
*
MÓRA FERENC
A DIDERGŐ KIRÁLY
Mese, mese, mátka, pillangós határba:
Volt egyszer egy király Nekeresd országba.
Nevenincs királynak nagy volt a bánata,
Csupa siralom volt éjjele, nappala.
Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába.
Sűrű könnye pergett fehér szakállába:
"Akármit csinálok, reszketek és fázom,
Hiába takargat aranyos palástom!
Aki segít rajtam: koronám, kenyerem
Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!"
Százegy kengyelfutó százkét felé szaladt,
Tökszárdudát fújtak minden ablak alatt:
"Ki tud orvosságot a király bajáról,
Hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?"
Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot.
De együtt se ért az egy falat kalácsot.
Didergő királynak csak nem lett melege,
Majd megvette szegényt az Isten hidege.
Körmét fúvogatta, keserűn köhintett,
Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:
"Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,
Hívjátok elő az udvari bolondom!"
"Hallod-e, te bolond, szedd össze az eszed,
Adj nekem tanácsot, akárhonnan veszed."
"Teli van énnálam ésszel a szelence:
Hideg ellen legjobb a meleg kemence.
Gyújtass be csak, komám" - nevetett a bolond,
S nevetett köntösén a sok arany kolomp.
Kergeti a király ki a sok léhűtőt:
Hozzák fülönfogva az udvari fűtőt!
"Hamar cédrusfával a kandallót tele,
Urunk-királyunknak attól lesz melege!"
Nagy volt a kandalló, akár egy kaszárnya,
El is égett benne vagy száz cédrusmáglya.
Sergett is a király előtte, megette,
Utoljára mégis csak azt dideregte:
"Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,
Már a szakállam is csak úgy reszket bele!"
Nyöszörög a fűtő: "Felséges királyom,
Életem-halálom kezedbe ajánlom,
Most dobtam bele az utolsó forgácsot,
Jó lenne hívatni az udvari, ácsot!"
Nekibúsult erre a didergő király,
Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:
"Vágjátok ki kertem minden ékességét,
A szóló szőlőnek arany venyigéjét,
A mosolygó almát, a csengő barackot,
Hányjatok a tűzre minden kis harasztot!
Széles ez országban amíg erdőt láttok,
Kandallóm kihűlni addig ne hagyjátok.
Jaj, mert mindjárt megvesz az Isten hidege,
Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!"
Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek,
Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.
Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,
Fészkit ezer madár jajgatva siratta.
A rengeteg fákból egy szál se maradt ott,
Aranyos kandallón mind elparazsallott.
Didergő királynak de minden hiába,
Nyögve gubódzik be farkasbőr bundába:
"Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,
Csak egy fogam van már, az is vacog bele!"
Nekeresdországban van is nagy kopogás,
Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.
Dolgozik a csákány, fűrész, balta, horog -
A király ajtaja egyszer csak csikorog.
Betipeg egy lányka, icike-picike,
Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.
Az ajaka kláris, a foga rizskása,
Csacsog, mint az erdő zengő muzsikása:
"Ejnye, de rossz bácsi vagy te, király bácsi!"
Megfordul a király: "Ácsi, kislány, ácsi!
Azt se tudom, ki vagy, soha se láttalak,
Mért haragszol reám? Sohse bántottalak!" -
Kerekre nyitotta a csöppség a szemét:
"Minek szedetted le a házunk tetejét?
Hó is hullongázik, eső is szemezik,
A mi padlásunkra az most mind beesik;
Elázik a bábum kimosott ruhája,
Vasárnap délután mit adok reája?"
Mint amikor nap süt a jeges ereszre,
A király jégszive harmatot ereszte.
Szemében buggyan ki szívének harmatja,
Szöghaját a lánynak végigsimogatja:
"Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom,
Bíborköntösömet feldaraboltatom.
Bársonyrokolyája, selyem főkötője,
Lesz ezüstkötője, aranycipellője!"
Most már meg a kislány mondta azt, hogy "ácsi!
Mégiscsak jó bácsi vagy, te király bácsi!"
Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett -
S didergő királynak nyomban melege lett!
A tükörablakot sarokra nyitotta,
Városa lakóit összekurjantotta:
"Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak,
Juttatok belőle, aki fázik, annak!"
Tódult is be nyomban a sok szegény ember,
A márvány-téglákon nyüzsgött, mint a tenger.
Ki is szorult tőlük király a konyhára,
Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:
"Asztalt terigetni, ökröt sütögetni,
Fussatok a hordót csapra ütögetni,
Ily kedves vendég még nem járt soha nálam,
Mint a saját népem - nagy Meseországban...
|
