A LÉTROMLÁS ÉS ÖNSORSRONTÁS NAGYKÖNYVE
SZABAD ÖTLETEK EGYMONDATOS JEGYZÉKE
A POKOL, AZ ÁLLATORVOSI LÓ ÉS A BALGA

"Esik az eső!" - mondja a kisfiú. 
"Na és?" - mondja a mama. 
Megfosztva a gyermeket 
a felismerés - kimondás örömétől. 
És így tulajdonképpen 
minden rossz szándék nélkül 
elkezdi leszoktatni a csemetét 
a csodálkozásról. És már be is iratta 
- akaratlanul - a tanfolyamra, 
amit úgy hirdetnek: 
"Hogyan legyünk könnyen, gyorsan hülyék?"

Petri György: A FILOZÓFIÁRÓL

*

Hiába voltál kíváncsi gyermek,
Kérdéseidre – jó esetben – senki sem felelt,
Rosszabb esetben ledorongoltak, elnáspángoltak,
Neadjisten még meg is szégyenítettek…

*

Kedves sajátosságaidnak vették beszédhibáidat,
Ezért úgy is maradtál, s még ma is raccsolsz, selypítesz

*

Másnak kaparod ki a gesztenyét
Ellenségednek gyűjtöd szorgosan a virágport
Rosszakaróidnak vagy bőven termő, bamba diófája

*

Hatékony védekezés
Minden bevettél, ami rosszat a Napról mondtak,
Nem is jössz ki a napvilágra, a napsütésre,
Csak ha elengedhetetlen dolgod van –
De akkor meg állig begubózva, kalap alatt…

*

Csiga és mimóza
Nagyon nehezen bújsz elő a barlangodból,
S ha a legkisebb szellő meglegyint,
Máris villámgyorsan bújsz vissza,
S legközelebb hétszer is meggondolod…

*

Csendőr-pertu 

*

Pont akkor hagyod abba,
Amikor már csak egy kicsi hiányzott,
S így az egész munkád kárba vész,
És azután kezdheted az egészet elölről 

*

Egyke
Csak egy gyereket akartok,
Hogy annak mindent megadhass -
a testvérkapcsolat megélése kivételével…
(jó esélyekkel indulva elkényeztetése-elrontása felé)

*

Altesti és szex dolgokra
Csak prűd vagy orvosi szavakat használtok 
(Ha olykor kirúgsz a hámból, akkor trágárt)

*

Addig ugatsz a nagykutyákra,
Amíg közöttetek van a kerítés,
De ha az véget ér inadba száll a bátorság…

*

Világtalanok
Bekötött szemmel 
Nem látsz a szemedtől…
Sohasem nyílik ki a szemed
Engeded, hogy kiszúrják a szemed 

*

Más tollaival ékeskedsz
És éktelenül blamálod magad,
Vagy tehetetlenül nézheted végig,
Ahogy ellopják és kisajátítják életművedet…

*

Házastársi kötelesség
A férj a jogait érvényesíti,
Te meg igyekszel jó képet vágni hozzá…

*

A migrénes, kínzó fejfájásod
Vegyszerekkel, „orvosságokkal” kúrálnád,
Amitől a bajaid lendületesen eszkalálódnak 

*

A változatosság meggyötör -
A könyveket mától fogva így nyomtatják:
Csak jobból balra és lentről felfelé olvashatod

*

Kiszámíthatatlan gép -
Rakoncátlan kisgyereked
Egy laza mozdulattal törli a regényed,
Amit soha többet nem tudsz úgy megírni

*

Bűn és tudat -
Hiába voltál vétlen,
Mégis elütöttél egy részeg gyalogost,
Aki megnyomorodott és kómában van….

*

Kampányzaj -
Ugyanazok az indulók és munkadalok:
Egész nap bömböl a lehalkíthatatlan néprádió

*

Bármi jót kezdeményezel a többség javára,
Egy dackorszakos kisebbség mindent megvétóz

*

Mindig a tegnapi újságot olvasod,
Mindig felmelegített étel és szerelem jut

*

Mindenkitől elveszik anyanyelvét,
S egy mesterséges eszperantót kap cserébe

*

Mindenből kihozod a maximumot:
A sarokba szorított dörgölődző cicából,
Az anyamacskából a karmolva támadó vadállatot

*

Két végéről égeted a gyertyát

*

Non stop -
Nem tudhatod, hogy meddig élsz,
Ezért „minden percért kár” alapon
Az éjt is nappallá teszed,
S nem vesztegeted alvásra drága időd…

*

Visszavágyódsz a kiskorodba,
S a kinőtt ruháidat és cipőidet vennéd fel

*

Könnyen jött, könnyen megy
Ebül szerzett jószágod ebül vész el

*

Köszönést és pár kedves szót vársz,
De csak egy odavakkantott „napot!” érkezik…

*

A talpáról a feje tetejére állítod a világod

*

Kispanasz 

Közelségre vágytam, cumit kaptam.
Szülőkre vágytam, játékot kaptam.
Beszélgetni vágytam, tévéműsort kaptam.
Tanulni vágytam, bizonyítványt kaptam.
Szabadságra vágytam, parancsokat kaptam.
Gondolkodni vágytam, ismereteket kaptam.
Áttekintésre vágytam, betekintést kaptam.
Szeretetre vágytam, erkölcstant kaptam.
Hívatásra vágytam, állást kaptam.
Boldogságra vágytam, pénzt kaptam.
Függetlenségre vágytam, kocsit kaptam.
Értelmes életre vágytam, karriert kaptam.
Reménységre vágytam, szorongást kaptam,
Változtatni vágytam, sajnálkozást kaptam.
Élni akartam…
(ismeretlen szerző)

*

Egy költő veszett el benned – de végleg…

*

Kontra-produktivitás 

Addig és annyit gyűlölködsz,
Amíg örök ellenséget gyártasz azokból,
Akik potenciális szövetségeseid voltak,
Miközben jobb ügyektől vonod el energiáidat,
És a bumeráng hatás miatt magad is pusztulsz

*

Olyan műsorokat nézel,
Amelyik abban erősít meg téged,
Hogy a többiek milyen hülyék
És te milyen okos és szép vagy

*

Rossz kor – rosszkor

Jó ideig vered a segged a földhöz,
hogy te mennyire szerencsés vagy:
fejlett és rohamosan fejlődő korban születtél,
s lesajnálod azokat, akik még nem ülhettek repülőn –
majd totálisan kiábrándulva átesel a ló másik oldalára,
s jön a nosztalgia, a fájdalmas elvágyakozás a múltba,
vagy egy délibábos mesebeli aranykor jövőjébe..

*

Aki másnak vermet ás – maga esik bele 

*

Alföldi Géza
A Vezér! 

Vezér? Van itt, aki annak nevezi magát, annyi, 
mint nyári melegben öreg istállókban a légy. 
Donganak, mint éber darazsak, hirdetnek új hitet, 
mint megszállt táltosok, mutatnak új utat, mint útszéli jel? 

van, aki mindent örömmel elszível, 
van itt megszállott, van itt kótyagos, 
van, aki reggeltől estig ordít, beszél, 
csak éppen nem ő a: Vezér! 
Mert a vezért imádni kell, 

S nem, nem az a vezér, akit önmaga emel 
százak és ezrek fölé úrnak, 
akit hólyaggá minden reggel újra fújnak, 
akiben meglátjuk, a vétket, a tévedéseket, 
akinél, úgy érezzük mi is jobban tudnánk 

fűzni a szókat, tenni a tettet, 
s nem az a vezér, aki hordja a keresztet, 
vagy tűri a rúgást, a népemért! 
Az Isten küldi a: Vezért! 

Jön, honnan, nem kérdi senki, 
nem érdekel, múltjában mi van, 
meg az sem izgat, gyári munkás-e, 
iparos-e, vagy paraszt ember! 

Csak jön! Talán még furcsán is nézünk, 
ahogy először előlép s beszélni kezd, 
talán fakó a hangja, az arca bíbor, 
s nem sztárok arca, ha kémleli a messzeséget, 
de valami mégis odafigyelni késztet! 

S ahogy egymáshoz hordja az igéket, 
ahogy a mondatokat kiszórja szívvel, 
ahogy megremegtet fel-felcsukló hangja, 
ahogy lehunyt szemeit is egyre szebbnek látom, 

ahogy elragad magával könnyedén és csaláson, 
ahogy megmutat rútat és szépet, 
ahogy valóra váltja tettel a meséket, 
ahogy odaáll, küzd és vérzik, 

ahogy kezet fog, ha nézik, vagy nem nézik, 
ahogy megáll és azt zúgja: utánam! 
ahogy gondolkodás nélkül elindulsz utána, s 
ha fejjel vezet 

a falnak, fejjel a legmagasabb hegynek, 
nem keresed, mit és miért akarhat, 
csak úgy érzed, nincs más, aki 
jobban tudjon bármit, mint ahogy ő tud, 

s szentül hiszed beváltja, amit ígér, 
s esküdni kezdel rá, mint Istenre, szentre, 
nevével ébredsz, nevével alszol este, 
nélküle nem látod a jövőt szépnek, 

benne látsz Hitet, Hazát, Törvényt, 
s úgy érzed, meghalni érte 
a legszebb álommal felér! 
Akkor, Testvér, tudd meg, ő a: Vezér! 

A Nép, 1944. augusztus 17