 A LÉTROMLÁS ÉS ÖNSORSRONTÁS NAGYKÖNYVE
SZABAD ÖTLETEK EGYMONDATOS JEGYZÉKE
A POKOL, AZ ÁLLATORVOSI LÓ ÉS A BALGA
Ábrányi Emil:
Rebellis koldus dala
Királyok, királyok, tündöklő királyok,
A kiket a világ trónusain látok,
Nem vagytok másoknál se jobbak, se szebbek,
Csak hatalmasabbak s tán szívtelenebbek.
Botos, ebes pásztor kel a birka nyájnak
De nem kell a szabad, a művelt polgárnak,
Annak a becsület egyedüli féke,
Nem gyarló halandók ráfogott felsége.
Az a maga ura, a maga iránya,
A ki rosszat nem tesz, mert az embert szánja,
A kitől távol áll a bűn és a gazság,
Mert vallása lelke, hite az igazság.
Jól van, helyesen van, ingyen is megértem,
Hogy elől ragyogjon a valódi érdem,
De mikor köztetek annyi gyenge, rossz van,
Mégis csak ti ültök a fénylő magosban.
Pedig hogyha érdem és nem véletlenség
Szabná ki az osztályt: hol lenne a fenség?
Kevesen volnátok istenek e földön,
Véletek vón tömve pincze, fegyház, börtön.
A ki most legelső, lenne legutolsó,
Minden bárgyú mondat, minden dadogott szó
Nem hozná a népek millióit lázba,
Nem röpítné sürgöny szerte a világba.
Ti kuczorganátok az előszobákban,
Titeket lökdösne minden inas bátran,
És ha gondolnátok néha nagyot, szépet,
Közönytől, nyomortól hej! ti véreznétek.
Ha ti nem volnátok, egyszerűbbek volnánk,
Többször lelkesednénk, ritkábban hajolnánk,
Nem feszítne köztünk annyi szemtelen gőg,
Egymást igazabban, bensőbben szeretnők.
De a míg ti lesztek, addig mint az átok
Egy czifra hazugság rontja a világot:
Bölcsek éhen halnak és a hitvány pára
Fölkent homlokkal lép országok csúcsára
*
Hályogkovács voltál,
De engedted magad „felvilágosítani”,
S így egyszer s mindenkorra inadba szállt a bátorság
*
Ha nem szabad hazudni,
Akkor az ellenségednek is mindent elmondasz
És a bíróságon is anyádra, feleségedre vallasz…
*
Két úrnak szolgálsz,
Egy fenékkel két lovat ülnél meg,
Nem csoda, ha így kettészakadsz…
*
Két szék között a pad alá esel
*
Mivel isten malmai lassan őrölnek,
Magad veszed a kezedbe az igazságszolgáltatást…
*
Vádalku
Beköpöd a tettestársaidat,
Ha ennek fejében neked megkegyelmeznek
(erre már az iskolában is rászoktatnak…)
*
A cél szentesíti az eszközt?
A gazfickó elfogása és a tett rábizonyítása
Mindenek felett álló szent cél,
Aminek az érdekében bármit bevethetsz,
A testi lelki kínzástól a becsapásig, zsarolásig
*
Önhatalmúlag önbíráskodó
Aki úgy érzi, hogy eleve a vesztesek közé sorolták,
S így neki magának kell bármi eszközzel ezt korrigálni
*
Megrökönyödtél és úgy maradtál
*
Élethossziglan bűntudatra ítéled magad –
Úgy élted meg kisgyerekként,
hogy te vagy az oka szüleid válásának,
s te magad sem szerelemgyerek vagy,
csak azért fogantál, hogy megmentsd házasságukat
*
Nincs egy embered,
Aki szívből drukkoljon neked
S így is segítse, hogy a maximumot hozd ki,
Csúcsformádat fussad, megtáltosodj –
Annál inkább vannak ellendrukkerek
*
Vagy az általános egy esete vagy,
A tökéletes átlagember,
Vagy öncélúan különcködsz,
Mert ettől bölcsnek vagy művésznek látszol…
*
Csak előéleted és utóéleted van,
csak előétel és utóétel az asztalon,
de hiányzik a fő fogás..
*
Neked az élet egy lóverseny,
Te mindig le akarsz győzni valakit,
Te mindenben az első akarsz lenni
Te nem viseled el, ha a második vagy –
Ez elrontja a napot, nem tudod kiheverni,
Non stop őrlődsz: mit rontottál el…
*
Csalódott vagy, mert az élet
nem habos torta
nem fenékig tejfel
nem kívánságműsor
nem pöttyös lányregény
nem diadalmenet
nem egyetlen nagy ünnep
stb.
*
Bámészkodó katasztrófa turista
*
Van lemezed, de nincs lejátszód,
Van gyufaszálad, de nincs dobozod,
*
Szemtelen, mint a piaci légy
*
Az operaénekesnő
Megjelenése illúzióromboló,
Éneke érthetetlen,
Alakítása értékelhetetlen
*
Büszke szenvedélyes szerelmére -
Pedig kapcsolat-függőségben szenved
*
Már vége az előadásnak,
De te még mindig Napóleont alakítod?
*
Értem, értem – csak fel nem foghatom
*
A börtön ablakába soha nem süt be a Nap
*
Nem azért avattak szentté egy arra érdemeset,
Hogy ő azután követendő-követhető példa legyen,
Hanem, hogy felmentsétek magatokat:
Ő egy kivételes kiválasztott volt,
Aki helyettünk gyakorolta hősiesen az erényt…
*
Túl sokat foglalkoztál más dolgával,
Nem maradt időd a sajátoddal törődni….
*
WEÖRES SÁNDOR
ÓDA A KISPOLGÁRHOZ
Mikor a pásztornak, szántóvetőnek
gyökere már nincs
a fenol és a töf-töf korában,
egyetlen akinek gyökere van már,
te folyton gúnyolt,
aki sose én, mindig csak a másik:
gúnyoljalak én is? Inkább
néked dalolnék, egyetlen fülnek,
de hogy is jut hozzád dicséretem?
hiszen a szomszéd lakásra mutatsz:
a szoros bestia ott szorong;
s ha visszaküldöd a feladónak,
én elfogadom,
de hát tükörbe daloljak?
Nem gúnnyal, áldozatos
lélekkel szólok hozzád,
egyetlen eleven emberi valóság
korunkban, új nemes-osztály!
címered autó, zászlód miki-egér,
jelszód szerezni ami még nincs,
kardod fényes könyököd,
taposó talpad;
hajdani lovagok utóda te,
aki akarsz, aki hódítsz,
ha tágas léttel szemközt nem lehet,
szűk lehetőség kanyarjain át.
Megvallom, már gyerekkoromban
vonzottál: akarásod, erőd
az eszközök és tárgyak sürüjében.
Inkább, mint kutyabőrös
aluszékony pereputtyom,
vagy a lomha tempós
munkájú parasztok:
ámulatomra te voltál,
átszöktem Kefetéékhez, Szabikékhoz,
Varvácshoz és Kogához:
sose tétlenkedsz, folyton csavarsz valamit,
nem nézed a holdat, vagy ha mégis,
érzelmes gramofon-zene mellett;
haj de színes vagy! Csupa pumpa, motor
körülötted, és bohém kedélyed
az ellenlábas nemre vadító,
ha kirúgsz a hámból, szakadjon a húr,
de jósz[i]vü vagy, mint senki más,
csak ha megsértik önérzeted,
hű, micsoda rossz! nincs még egy ilyen
csodálatos ember a világon!
Feltalálsz mint Faust,
hódítsz mint Casanova,
és te vagy Byron is, alanyi költő,
csupa ábránd, zabolátlan képzelet,
dallal, mókával, nekibusulással
ontod önmagad nagyszerüségét!
Te vagy a lírai lélek;
a hivatásos poétákban
nyoma sincs költőiségnek.
Jártam Ungarettinél,
Babitsnál, Eliotnál:
hűvös, tiszta szeretet fogadott,
cifrátlan, unalmas.
De mindeniknél a házmester
motort berregetett,
két-három felesége volt,
öt-tíz szeretője,
rengeteg adóssága,
s este részegre itta magát
és sírt, mert senkije,
semmije a kerek érzéketlen
végtelenségben!
Hódolok előtted. Nem gúnyollak: irigyellek.
S mert irigységem alád-rendel:
belőled és jelenedből
bár szűkösen, részesülök én is.
Te: én vagyok; de hol a másik, a harmadik?
Hajdan Göcsej, a bugris vidék,
mindenhol a szomszéd falutól kezdődött.
Ha veled beszélni akarok,
csak magamhoz fordulhatok,
sokmillió lángeszű egyéniség közt
egyetlen kispolgár a világon.
|
