 A LÉTROMLÁS ÉS ÖNSORSRONTÁS NAGYKÖNYVE
SZABAD ÖTLETEK EGYMONDATOS JEGYZÉKE
A POKOL, AZ ÁLLATORVOSI LÓ ÉS A BALGA
Internacionálé
Fel, fel, ti rabjai a földnek,
fel, fel, te éhes proletár!
A győzelem napjai jönnek,
rabságodnak vége már.
A múltat végképp eltörölni
rabszolgahad indulj velünk!
A föld fog sarkából kidőlni:
Semmik vagyunk, s minden leszünk!
Ez a harc lesz a végső,
csak összefogni hát!
és nemzetközivé lesz
holnapra a világ!
Védelmező nincsen felettünk,
se isten nem véd, sem király:
A közjó alkotói lettünk –
hát vesszen el, ki ellenáll!
Pusztuljon ez a rablóbanda,
a rabságból elég nekünk.
A lángot szítsuk, rajta, rajta!
A vas meleg, hát ráverünk.
Ez a harc lesz a végső,
csak összefogni hát!
és nemzetközivé lesz
holnapra a világ!
A gazdagoknak kedve-kénye
erőnkből szívja ki a vért,
csaló az államok törvénye,
mert minden bajt szegényre mért.
Kínlódás most a munka bére,
de már ebből elég, elég!
Szerszámot hát az úri kézbe
s ide a jognak a felét!
Ez a harc lesz a végső,
csak összefogni hát!
és nemzetközivé lesz
holnapra a világ!
Mi milliók, mi munka népe,
mi alkotunk a földtéken,
mienk lesz még pompája, fénye
s a munka nem lehet szegény.
A tőke még a húsunk marja,
de már a gyáva had remeg –
kelőben már a munka napja
s ragyogni fog a föld felett.
Ez a harc lesz a végső,
csak összefogni hát!
és nemzetközivé lesz
holnapra a világ!
*
Azok ehetnek a kondérból,
Akik előbb érnek oda a futóversenyben,
De te csak egylábon ugrálhatsz,
Vagy négykézláb kell megtenni az utat…
*
Féllábú óriás
Óriás agyaglábakon
Egy két lábon „álló” szék
*
A szüleid két nyelven beszélnek,
A leglényegesebb-érdekesebb dolgokról
A számodra érthetetlenen diskurálnak…
*
Delirium tremens
Nem akarsz másnapos lenni,
Másnap is iszol, s ezt nem hagyod abba…
*
Parasztszégyen
Ha nem lehet tiéd a kiszemel lány,
Megrágalmazod, erkölcsi hullává teszed,
S így ő másé se lehet, magát öli a mély folyóba…
*
Mire eszedbe jut, hogy mit kellett volna felelni,
Már rég kint vagy - lefelé araszolsz a lépcsőházban
*
Megalszik a szádban a tej
Olyan vagy, mint egy lassított felvétel
*
Ostromgyűrűben a város,
S vagy minden ember meghal,
Vagy a halottakat, betegeket eszik meg…
*
Csak jobb híján mész ide,
Ilyen erővel oda is mehetnél,
Félszívvel, megfelelésből stb.
*
Saját csecsemőd nem szoptathatod,
Mert a városi uraságét kell megélhetés végett
*
Eleven parazsat hordasz a fejedre
*
Bolond lukból bolond szél fúj
*
Ha elmondtad, ami igaz meggyőződésed,
Azzal már fel is, meg is mentetted a lelked…
*
Belepusztulsz abba az érzésbe,
Hogy nem tudod egyformán szeretni gyerekeidet
*
Disszonanciák zenekara harsog
*
A szülők egymást letiporva
Egyetlen gyerekük kegyeiért versengenek
*
Kis sebedért jajveszékelsz,
Nagy lelki fájdalmad örökre eltemeted,
S nem hagyod, hogy meggyógyulhasson
*
A nemjóját!
A mindenit neki!
Hogy a csuda vinné el!
Vigyen el az ördög!
A franc a pofádba!
Hogy ott dögölnél meg!
A rosseb tudja!
*
Vasárnap bort inni,
hétfőn nem dolgozni,
sej, kedden lefeküdni,
szeredán fölkelni.
Csütörtökön írni,
pénteken számolni,
ej, szombaton kérdezni,
mit fogunk dolgozni.
*
Semmilyen
Elanyátlanodó
Elmagyartalanodó
Elgyökértelenedő
Elembertelenedő
Elgépiesedő
Elfásuló
Elállatiasodó
*
Korszakalkotó
Megteremti az ízléstelenség, a giccs korát
Ő a kellemesség, a „boldogság” művésze…
(Mint disznó a pocsolyában)
*
Rezzenéstelenül
Már semmin nem lepődsz meg
Már nem tudsz igazán csodálkozni
Már csak póker arcot tudsz vágni
*
Kihalt a független szakértő utolsó példánya
*
Emberhamisítvány
*
Echolalia
A hallott beszéd gáttalan ismétlése
Mintha egy magnó lenne,
Ami felvesz és rögtön le is játszik
Vagy mint egy hiperaktív papagáj stb.
(Még azt is hihetik, hogy csúfolkodsz,
És alaposan ellátják a bajodat…)
*
Mozgásvihar
Nem ökonomikus mozgás
Oda-vissza rohangálsz
Egyhelyben is futsz
Folyton ugrabugrálsz
Csapkodsz, hadonászol a karoddal
Rángatózol, dobálod magad, hánykolódsz
*
Gyufaszál
Úgy akarod bebizonyítani,
Hogy milyen kevés is mily könnyen
Mily nagy dolgokat tud véghezvinni,
Ha megvan a kellő elszánt tettrekészség,
Hogy egy szál gyufával felgyújtod az erdőt…
*
Csurran-cseppen
Addig-addig töltögeted át a borod
Egy kisebb flaskákba, kulacsba, kancsóba,
Hogy a végén már alig marad valami,
Mert közben mindig elcseppen valami,
És sok kicsi, sokra megy…
*
Óvatlanul belehallgatsz egy zeneműbe,
S az mint egy mesebeli griffmadár,
Magával ragad és olyan lelki mélység fölé visz,
Hogy egy zabszem sem férne el a fenekedben….
*
Vonósnégyes
Azt hazudod, hogy tudsz hegedülni,
Hogy megússzál valami nehézséget,
Vagy hozzájuss valami extra jóhoz,
Mert abban bízol, hogy a többiek tudnak,
S így te nem fogsz kitűnni a háttérben…
(Csakhogy mindenki így gobdolkodik…)
*
Jó ember, de rossz muzsikus
*
Farinelli
Kasztráltatod magad,
Hogy ne mutáljon, s mélyüljön el a hangod
*
„Gépzene”
Az egyiknek mindig muzsikálnia kell,
Ha van ihlete, ha nincs,
Különben felkopik az álla.
A másik meg orrba-szájba-fülbe
Egész nap „zenét”hallgat és „dalol”,
Ha van öröme és bánata, ha nincs…
*
Csendfóbiás
Mindegy, hogy mi szól,
Csak egy pillanatra se legyen csend,
Mindig valami külső zaj kössön le,
S terelje el figyelmed a halk belső suttogástól
*
Katatón
Arcod se rezdül soha
Kifejezéstelen, üveges tekintettel meredsz
Előbb nem akarsz. Később nem tudsz reagálni.
Sem ágálni, sem akciózni – sem reakciózni…
Mint aki díszőrségi pózba merevül, kövül…
*
Ő nem tényez
Vele nem is kell számolni –
Fel se tűnik jelenléte, ill. senki sem hiányolja
Nem tényez(ő )
*
Kölcsey Ferenc
Vanitatum vanitas
Itt az írás, forgassátok
Érett ésszel, józanon,
S benne feltalálhatjátok
Mit tanít bölcs Salamon:
Miképp széles e világon
Minden épűl hitványságon,
Nyár és harmat, tél és hó
Mind csak hiábavaló!
Földünk egy kis hangyafészek,
Egy perchozta tűnemény;
A villám és dörgő vészek
Csak méhdongás, s bolygó fény;
A történet röpülése
Csak egy sóhajtás lengése;
Pára minden pompa s ék:
Egy ezred egy buborék.
Sándor csillogó pályája,
Nyúlvadászat, őzfutás;
Etele dúló csordája
Patkánycsoport, foltdarázs;
Mátyás dicső csatázási,
Napoleon hódítási,
S waterlooi diadal:
Mind csak kakasviadal.
A virtus nagy tűneményi
Gőz, mit hagymáz lehele;
A kebel lángérzeményi
Vértolúlás kínjele;
A vég, melyet Sokrat ére,
Catonak kihulló vére,
S Zrínyi Miklós szent pora
Egy bohóság láncsora.
És ti bölcsek, mit hozátok
Ami volna szép s jeles?
Mámor bírta koponyátok,
Plato s Aristoteles.
Bölcselkedő oktalanság,
Rendbe fűzött tudatlanság,
Kártyavár s légállítvány
Mindenféle tudomány.
Demosthén dörgő nyelvével
Szitkozódó halkufár;
Xenofon mézbeszédével
Rokka közt mesére vár;
Pindár égi szárnyalása
Forró hideg dadogása;
S Phidias amit farag,
Berovátkolt kődarab.
Mi az élet tűzfolyása?
Hulló szikra melege.
A szenvedelmek zúgása?
Lepkeszárny fergetege.
Kezdet és vég egymást éri,
És az élet hű vezéri,
Hit s remény a szűk pályán,
Tarka párák s szivárvány.
Holdvilág csak boldogságunk;
Füst a balsors, mely elszáll;
Gyertyaláng egész világunk;
Egy fúvallat a halál.
Vársz hírt s halhatatlanságot?
Illat az, mely tölt virágot,
És a rózsát, ha elhúll,
Még egy perccel éli túl.
Hát ne gondolj e világgal,
Bölcs az, mindent ki megvet,
Sorssal, virtussal, nagysággal
Tudományt, hírt s életet.
Légy, mint szikla rendületlen,
Tompa, nyúgodt, érezetlen,
S kedv emel vagy bú temet,
Szépnek s rútnak húnyj szemet.
Mert mozogjon avagy álljon
E parányi föld veled,
Lengjen fényben, vagy homályon
Hold és nap fejünk felett,
Bárminő színben jelentse
Jöttét a vándor szerencse,
Sem nem rossz az, sem nem jó:
Mind csak hiábavaló!
1823. február-április
|
