 A LÉTROMLÁS ÉS ÖNSORSRONTÁS NAGYKÖNYVE
SZABAD ÖTLETEK EGYMONDATOS JEGYZÉKE
A POKOL, AZ ÁLLATORVOSI LÓ ÉS A BALGA
Görgey Gábor:
Avvakum protopópa önéletírásából
A Krisztust helyesen én hirdetem,
egyedül én az egyedül helyes tant,
mi, egyedüli csalhatatlanok,
tudjuk, hogy minden más tan híve hibbant.
A Krisztus ilyen és nem amolyan,
rohassza szét a pestis, aki mást vall,
a Krisztus szertartásainkban él,
el minden idegen vajákolással!
Híveim ordaserdőkbe vetik,
ropogó máglyára, zajló folyóba,
mi meg lángragyújtjuk a falvakat,
amerre üldöz az újmódi pópa.
Hol mi égünk, hol ők, felbűzölögve
az égig, Krisztusra lehelve csókot,
gyerekhullák mennybemeneteléhez
tömegsírban kerepelnek a csontok.
De majd, de majd! Ha győz a mi hitünk!
Akkor megváltoztatjuk a világot,
először levágjuk füleiket,
dobunk asszonyaik csecsére lángot,
majd tetemeikből hegyet rakunk,
rá templomot, hová a misztikus Hús,
ki mennybe szállt, beköltözhet megint,
s övéi közt lakozhat újra Krisztus.
*
Ahol ismeretlen fogalom és gyakorlat
a diszkréció -
Nemcsak a teljes, de még a részleges is
*
A gyermeket őszinteségre nevelik,
De a tapintatról nem beszélnek neki
*
Aki az áratlan kisdedeket megbotránkoztatja
*
Az erősebbnek van igaza
Vagy az igazságról népszavazás dönt
*
Ha egy hanggal elárulod magad,
Akkor a halál fia vagy
(menne is, ha nem csiklandoznának…)
*
Nem annyit halmozol fel,
Amennyi elegendő szükségleteid kielégítésére,
Hanem annyit, amennyit csak lehetsz:
Megrészegedsz attól a lehetőségtől,
Hogy a határ a csillagos ég…
*
Régen a fogyasztásért,
Az újkorban önmagáért termelnek
*
A művészet úgy védekezik a külső befolyástól,
Hogy tényleg l’art pour l’art lesz,
De olyan értelemben,
Hogy teljesen közömbös lesz számára,
Mennyivel járul hozzá az emberek boldogságához
*
Úgy kell szerződést kötnöd,
Kötelezettséget vállalva létfontos dolgaidban,
Hogy egy revolvert szegeznek a homlokodhoz,
Vagy kiszolgáltatott, zsarolható helyzetben vagy
*
Feltétlen kapituláció
Te további ellenállás nélkül megadod magad,
Az ellenség ezért cserébe viszont semmit sem ígér,
De azt be is tartja…
*
Mandátum
Minden hatalmat átruházol a fensőbbségre,
Minden jogodról egyszer s mindenkorra lemondasz,
Még a kritika és az ellenállás jogáról is
*
Görgey Gábor:
Mózes
A tikkadt ember-csorda elfeküdt
a szomjhalál édes agóniája
a legboldogabb órákban
rózsaszín világ ringatózása
halálos bölcső mérges anyatej
leggyönyörűbbek az utolsó percek
egy nép elfáradt
nem kell szabadság sem keményöklű vezér
csak elheveredni az örök pusztaságon
éhség extatikus lebegése
szomjúság földöntúli gyönyöre
soha semmit nem kell csinálni többé.
A víz utat tört
acéltű-hegyével átfúrt minden földalatti réteget
csengő hangon énekelve nyomult mindig tovább
a sziklatömbben ciszternát talált
megtelt színig a szikla
és telten zengett s akár a hordó könnyezett.
És a telhetetlen tökéletes hajcsár
finomhallású vezérkolosszus
meghallván a fogoly víz ultrahangját
csákányt ragadott és belevágott a sziklafalba
harsogva zuhogott elő a víz
igyatok töltsétek meg magatokat.
De senki nem akart inni már boldog révületében
s ő felrúgdosta ütötte csépelte mind százat ezret tízezret
és az elfáradt nép kényszerűen odatántorgott
ittak és ittak és ittak és kijózanodtak
a víz kimosta belőlük az édes halált
felsorakoztak málháikkal és porontyaikkal
szemük előtt a kíméletlen cél lebegett megint
és boldogtalanul indultak tovább
a tejjel-mézzel megáldott zsíros földű hazába.
*
A rágalmazás magasiskolája
Kit mikor és mivel lehet,
mégpedig elég-nagyon hihetően
tartósan és mélyen rossz hírbe keverni
*
A tüntetően nyájaskodónak hiszel,
Pedig ő ezzel csak figyelmedet altatja,
Mert rút orvtámadásra készül,
Kutatja gyengéid, s gyűjti a munícióját
*
Önbeteljesítő jóslat
Olyan betegesen rettegsz,
Hogy szánalmasan nevetséges figura leszel,
Hogy éppen ettől válsz éppen azzá –
Ha a hátad mögött felnevetnek,
Akkor hisztérikus dühvel rontasz rájuk,
Mert azt hitted, hogy te voltál a célpont
*
A szeme se áll jól
*
Amikor a hóhért akasztják
*
Feszélyező túl-előzékenység
*
Annyira se ismered magad,
Hogy ha iszol, s elkábít egy nő illata,
Akkor elveszíted józan ítélőképességed,
S olyan nő is el tud csábítani,
Akivel egy napig sem tudnál együttélni,
S akinek nem szeretnél gyerektartást fizetni,
*
Rádjön a bolondóra,
S te úgy maradsz évekre,
Egy kötözni való bolond,
Akit saját érdekében kiskorúsítani kell…
*
Elment az eszed,
S magától nem is jött vissza,
Te meg nem kerested, nem hiányoltad…
*
Gyermekeid minden kudarcukért téged okolnak
*
Képzavaros
Az idő vasfoga elszállt felettünk
*
Szentfazék, de a füle kormos
*
Truccol
Csak duzzog, makacskodik, megköti magát
*
Nem húzod ki a beléd bökött szószálkát,
És az lassan, de biztosan elgennyesedik benned…
*
Vendéget vagy albérlőt fogadsz,
S azon kapod magad, hogy a cselédje lettél
*
Amit tegnap mondtak, azt mára elfelejted,
Ami 20 éve történt, azt pontosan felidézed
*
Miután elment a „kedves vendéged”,
Úgy nézel az otthonodra, ahogy ő láttatta:
Mint egy szegényszagú szükséglakásra…
*
A disznókkal hálsz,
S mégis te lepődsz meg a legjobban,
Hogy egy idő után csámcsogsz és röfögsz
*
Lányos zavarod azzal leplezed,
Hogy igyekszel a többieket zavarba hozni…
*
Infantilis
Azzal szórakozol,
Hogy ismeretleneket hívsz fel,
És trágárságokat mondasz neki,
Vagy becsengetsz egy házba és elrohansz…
*
Te miért velem szórakozol?
Miért nem a pöcsöddel játszol?
*
Kifúrja a kíváncsiság az oldalad
*
A házad olyan mint egy összkomfortos kripta
*
Egyetlen szellemességed,
Hogy bármikor tudsz váratlanul szellenteni
*
Unalomból forgatott piszkos nyelv
*
Másnak vagy a keze-lába
*
Olyan az életed,
Mint egy zaccból főzött lötty kávé
*
Görgey Gábor
A tékozló fiú novellája
„Ez az én szerelmetes fiam,
akiben gyönyörködöm,
milyen remek, jólsikerült gyerek ez,
milyen fess, milyen szellemes,
hallottátok, mit mondott tegnap?
ennyi aranyköpés naponta, hihetetlen!
ha kéri, csak adjátok oda neki,
ha mondja, csináljátok meg neki,
nem is tudom, hogyan lehet valaki
ennyire tökéletes,
fejben számol és győz minden tornaversenyen,
nézzétek ezt a kisportolt alakot,
nem csoda, hogy a lányok egytől egyig,
kár, hogy ezen a vidéken nincs tél
és nem műkorcsolyázhat, világbajnok lehetne,
mondhatom, anyukám, remekbeszabtuk ezt a gyereket” –
A csömör egyik megszentelt pillanatában
elszökött a szülői házból,
tetvekkel hált, árokban aludt,
meghempergett a lelki sárban,
koldult vagy lopott, ahogy kedve szottyant,
ha nagyon megéhezett
gyorsan megölt egy gazdag öregasszonyt,
de amikor egyszer félig agyonverték
egy csehóban,
elhatározta, titokban visszatér
a szülői házba,
felvételét kéri a szolgák közé,
hogy ismeretlenül,
de tisztességben élhessen otthon,
úgy elváltozott, hogy senki sem tudja majd, ki ő,
az lesz csak a boldogság, dolgozni otthon,
levesbe kenyeret mártogatni,
este fáradtan aludni térni
az alagsorban –
Hazatért, felvették lóvakarónak.
Egy napon az apja, szerető apja
szeme megakadt a csontsovány lóvakarón,
addig nézte áthatóan,
míg előtte állt az ő fia,
zokogva ölelte át a roncsot,
behurcolta a házba,
megfürdette, felöltöztette,
és nyomban koktélpartit rendezett,
bemutatta a megtért fiút,
aki remekül kiállta a próbát,
aki a sárban és nyomorban is remek volt,
aki egyáltalán és mindenestül
velejéig remek –
s a vendégek csobogó tapsa közben
a remek fiú motyog magában
„Látod, te marha, kezdődik minden előlről” –
|
